Kedves olvasó, imádkozó Testvérek!

„Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?” Zsoltárok 11,3

Elindult egy talán nem teljesen végiggondolt kezdeményezés, miszerint legyen online úrvacsoraosztás. Vagyis csináljunk úgy, mintha úrvacsoráznánk. A képernyőn lehessen látni a kenyeret, törje meg mindenhol a családfő (és ha nincs, mert valaki egyedül neveli a gyerekeit?) otthon, lehessen látni a kelyhet és bort. Tegyünk úgy, mint mikor a templomi, gyülekezeti közösségben veszünk az úrvacsorát. Szerencsétlen felvetés és kezdeményezés. Több okból is.

Isten elvett valamit, nekünk pedig el kell gondolkodnunk azon: mi célból? Amikor a zsidó népet 70 évre fogságba vitték, akkor ha akarták, ha nem, megérették, hogy nincs templomi istentisztelet, nincs esti, sem reggeli, sem véres, sem füstölő áldozat, mert nincs oltár, nincs templom. Böjt van. Akár akarták, akár nem. A háborúk, járványok, szenvedések mindig kikerülhetetlen kérdések elé állítanak bennünket.

Miért nem biblikus az online úrvacsora? – mert nincs igazi közösség. Kihagyjuk belőle azt az elemet, amit a Szentírás világosan tanít, ad: 1 Korintus 11-ben Pál ötször utal arra, hogy akkor ünnepelték!!! az úrvacsorát, amikor összegyűltek mint gyülekezet, egy helyen és egy időben a gyülekezet tagjai. Az 1 Korintus 10,17-ben azt írja Pál: „Egy kenyér, egy test vagyunk sokan, mert mindnyájan egy kenyérből részesedünk.” Az összegyülekezés tehát nem lényegtelen, hanem pont az összetartozás, az egy test kifejezésének lényegi és nem mellékes eleme.

Amikor tehát lehetséges a templomi úrvacsora, az pont az egyház, a gyülekezet egységét ábrázolja ki és teljesíti be. Ez nem működik virtuálisan, online. Mint ahogy nem szeretheti valaki a házastársát sem virtuálisan, és nem lehet vele egy test online, nem eskethetünk online és nem temethetünk vagy keresztelhetünk online, legfeljebb egy temetés nézői lehetünk, de nem résztvevői! A templomi úrvacsora összegyűjti és egy helyre teszi mindazokat, akik a kenyér és bor sákramentumának jegyeiben részesülnek. A keresztség az egy embert, csecsemőt, gyermeket, felnőttet a sokhoz/gyülekezethez köti, így az úrvacsora a sokat/gyülekezetet eggyé teszi. Ezért az online úrvacsora nem az, amiről a Biblia beszél. Pont a lényeg marad ki belőle.

Aki gondolkodva hisz és hit által gondolkodik, annak hiányzik a gyülekezet közössége és az úrvacsora közössége is. Mit olvasunk az Efézusi levél 1,1-ben?..hogy a bajt is fogadjuk el Isten kezéből, mert ő „…mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik, hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk a Krisztusban”. Még nem látjuk a dolgok végét, de előre reménykedhetünk a Krisztusban, aki minket megerősít! Nem tudjuk a templomi közösség hiányát sem eltörölni, sem helyettesíteni. Most a keresztyének szerte a világban a sok más szenvedés mellett az úrvacsorai közösség hiányától is szenvednek, vagy legalább a hiányát érzik.

Egyik vidéki kollégám írta: „Gyülekezetünk egyik igen idős asszonya, 68 éves rákos fiát ápolja. Nem tudnak templomba menni, ahogyan más sem, de minden délben elsírja magát amikor megszólal a templomunk harangja, és amikor felhívott azt mondta: „Tiszteletes úr! Szóljon csak a harang, emlékeztessen minket bűneinkre, emlékeztessen csak arra, hányszor kért minket, hogy jöjjünk az alkalmakra, és mi kifogásainkat soroltuk. Szóljon a harang és emlékeztessen Isten irgalmára, az úrvacsora hiányára, Isten bűnbocsátó kegyelmére, Jézus áldozatára. Szóljon csak a harang!- míg újra nem lesz nyitva a templom kapuja.” A lakodalom háza Préd.k. 7,2 és 4. zárva van. A siralomnak háza nyitva van.

A 11. zsoltár 3. versében azt olvassuk: „Ha a fundamentumok lerontatnak, mit cselekszik az igaz ember?” Most Isten egészen az alapokig nyúlt és kirántott, kihúzott szinte minden fundamentumot az Istentelen ember alól. Marad az a kérdés, mit cselekszik az, akit Isten Jézusért igaznak fogadott el? Marad minden változatlan, vagy érteni akarunk abból, ami történik és változni akarunk? A templomi, az úrvacsorai közösség jelenlegi hiánya mire indít bennünket? Megoldjuk online, vagy meghajlunk alázatosan és elismerjük, vétkeink miatt verték Jézust keresztre, betegségeinket és bűneinket Ő hordozta, vitte fel a keresztfára.

Szól a harang az üres templomunk tornyában. Szólni fog egészen addig, míg nem énekelhetjük azt az éneket, amit a templomszenteléskor is: “Ím béjöttünk nagy örömben, Felséges Isten, A te szentidnek gyülekezetébe, A te templomodba, Felséges Atya Isten.” (162. dicséret).

Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk! Hálásak vagyunk azért, hogy nem mindent vettél el tőlünk. Szavadat, igéd bátorítását, vigasztalását nem. Most is kegyelmes és irgalmas vagy hozzánk, bár nem érdemeljük. Eszünkbe jut amikor hívtál az alkalmakra és mi kifogásokat mondtunk. Ökröt vettem, mezőt vettem, megházasodtam, az unokák jönnek, névnap, születésnap van. Most nem tudunk jönni. Most valóban nem tudunk jönni. Bűnbánattal valljuk: Mindent helyesen cselekszel. Épp ideje volt, hogy észhez téríts. Hányszor nem adtuk neked az időnket, kelletlenül adakoztunk a Te céljaidra és otthon maradtunk, amikor vártál minket a gyülekezet alkalmaira. Elismerjük, hogy igazad van mikor azt mondod: Akkor maradjatok otthon! Kérünk mégis légy irgalmas nekünk bűnösöknek. Vedd le rólunk kezed súlyát és add vissza a templomi istentisztelet örömét, az úrvacsorai közösséget. Jézusért, a Te Fiadért szabj gátat a járványnak és állítsd meg a vírus terjedését. Úgy és akkor, amikor Te úgy gondolod! Minket hangolj újra és újra a te szent igéd hullámhosszára, hogy azt akarjuk tenni, ami a Te jó, kedves és tökéletes akaratod.
Ámen.

Varga Róbert lelkipásztor