Csütörtöki bíztatás

Olvasandó: Ézsaiás próféta könyve 30.fejezet, 1-18. v.

Kedves olvasó és imádkozó testvérek!

A legfrissebb hírek szerint Hollókő, és más települések polgármesterei a helyiségek bekötőútjainak a lezárását tervezik a várható turista áradat bejutásának megakadályozására. A figyelmeztetés és kérés világos volt. Mi azonban mindig okosabbak vagyunk, embernél, Istennél. Nekünk
embereknek senki, még Isten se szabjon meg semmit sem. Ne szóljon bele az életünkbe.

Isten azonban a mi akaratunk, kérésünk, és beleegyezésünk nélkül is beszél. Mit is olvastunk?: „Így szól az én Uram, az Úr…”. Tehát Isten nem néma és a mi kedvünkért sem fog hallgatni.

Mit mond a próféta szavain keresztül? „A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és bizalom erőt adna nektek!” 15.v. Elmondja, hogy háború, baj, járvány idején, de egyébként is mi az életünkre a jó megoldás, az igazi és egyetlen. Felsorolja:
megtérés, higgadtság, béke, bizalom, erő. Az Istenhez térés az ószövetségben azt jelentette, komolyan veszem a szavát, csak azt veszem komolyan. A Jordánban úszó halak megfordulnak amikor a Holtenger sós vize közelébe jutnak, hiszen halál számukra a víz sótartalma, ezért más irányba úsznak.

A megtérés az Újszövetségben azt jelenti: elhiszem, hogy Jézus Krisztus meghalt értem és abba az irányba megyek/élek tovább, amit Ő mutat. Őérte a Mindenható Isten bűnbocsánatot ad annak, aki megbánja és megvallja a bűneit Istennek. Isten pedig új, hitből fakadó életet ad annak, aki az Ő vezetését kéri. A megtérésből higgadtság következik. Aki higgadt ember, az vész, baj idején is az marad, mert nem „csinálja”, a higgadtságot, hanem felülről kapja azt. Nem úgy tesz, mintha higgadt lenne, hanem az. Isten Lelke teszi azzá. Ezért tud és akar békességszerző lenni (Máté ev.5,9) és így boldog is lesz!

A megtérésből béke is származik. Belül a szívben, a gondolatokban, az emberekhez való viszonyban, és önmagunk elfogadásában is. A béke nem azt jelenti, hogy nincs háború. A megtérésből fakadó béke azt jelenti, az Isten békessége tölt be és ebből jut a másiknak,
másoknak is. A belső, szívbeli békesség bizalmat ébreszt, még többet, még mélyebbet, még igazabbat Isten iránt. Tudom, hogy szeret, és Ő ad békességet. Bízom benne még baj idején is, akkor még inkább. Így átélhetjük, még ebben a helyzetben is békessége lehet a hívő embernek és ez elkezd világítani, beszélni. Hogy tudod így viselni a helyzetet? Ez pedig lehetőség a bizonyságtételre.

Itt jön az utolsó: a belső békességből, békéből erő árad. A megtérés következménye: erő. A statikus emberből dinamikus ember lesz. A görög dünamisz szó erőt jelent. Ez az Isten terve, akarata, szándéka.

Mi a mi válaszunk? Itt most mindnyájan tartsunk egy kis szünetet és gondolkodjunk. Mi a mi válaszunk? Isten folytatja, én ezt akartam, ezt akarom! De ti nem akarjátok, inkább ezt mondjátok: (16. v.) ”Nem úgy lesz az, hanem lóháton vágtatunk, hát majd vágtatnotok kell! Gyorsan akartok hajtani? Hát majd gyorsak lesznek üldözőitek! Egy ember fenyegetésére, ezrével elfuttok, öt ember fenyegetésére úgy elfuttok, hogy nem marad más belőletek, csak egy jelzőpózna a hegytetőn és egy zászlórúd a halmon”. Mi a válaszunk? Megszervezünk mindent online? Elutazunk oda, ahova akarunk, ki tarthat vissza, minden marad a régiben? De akkor a kiborulás is, mert vagy leborulunk, vagy kiborulunk! Amennyiben nem kell a kegyelem, akkor Isten nem tehet mást, mint hogy ítél.

Ma, csütörtök este, Húsvét előtt a Gecsemáné kertben, ami azt jelenti: olajprés, Jézus úgy döntött, hogy engedelmeskedik az Atyának és odaadja bűntelen, tiszta életét értem és érted! Véres verítékkel simult bele Isten akaratába és vállalta a legkínosabb halált:
keresztfára szegezték a Golgotán. Isten azonban tovább beszél: „De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.” (18.v.)

Isten vár! De mire? Rám ás Rád! Mert nem ítélni akar, hanem megkegyelmezni. Nem tud nem kegyelmes lenni, ezért még mond valamit: „Csendesedjetek el, és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten” 46. Zsoltár, 11. v.

Varga Róbert lelkipásztor

Comments are closed.