Olvasandó: Márk. 8,22-26

Kedves imádkozó, olvasó Testvérek!

Jézusnak sok csodálatos gyógyítása volt, de az mindig megdöbbentő, ahogyan közeledett azokhoz, akiket meggyógyított, ahogyan bánt velük. Az, akiről itt olvasunk megrekedt a vakság és látás között.

Sok ember így él. Tudja, hogy kicsoda Jézus, ismeri mindazt, ami húsvétkor történt, de nem lát tisztán az Istenben való hit kérdésében. Sok templomba járó is megreked ezen a szinten. Nem látja Isten dolgait tisztán és ezért erőtlen, engedetlen és boldogtalan. Jézus megérintette őket igéjével, valamilyen lelki látásuk már van, de ez nem elég arra, hogy az életük megváltozzon. Bizonyos bibliai igazságok fontossá váltak, de még sincs világosságuk. Leggyakrabban azt nem értik, hogy miért kellett Jézusnak meghalnia? Az sem világos számukra, hogy mi jelent az, hogy lelki újjászületés, hit által. Homályosan látnak, mint ez a vak, aki az embereket járkáló fáknak vélte. Akaratuk megosztott: hiszik, hogy Isten létezik, de személyesen nincsenek hétköznapi tapasztalataik arról, hogy ebből valóban egészen új élet fakadhat. Még oda is eljuthatnak, hogy hiszik, hogy Jézus az Isten Fia, de a Szentírás szava nem napi zsinórmérték a számukra.

Mi az oka ennek a félig vak, félig látó állapotnak? Az elköteleződés hiánya. Nem akarnak egyértelműen Jézus mellett dönteni, életüket Neki odaszánni. Nem fogadják el a Szentírás abszolút tekintélyét. Számukra a Biblia csak tartalmazza Isten szavát, de nem az egész Isten szava. Pedig a Szentírásban az áll: „A teljes Írás Istentől ihletett.” 2 Tim. 3,16.

Hogyan lehet kigyógyulni ebből a félig vak lelki állapotból? Úgy, ahogyan az, akiről itt olvasunk. Újra és újra megérinti Jézus. Isten szava gyógyít minket ki mindenfajta lelki vakságból és helytelen látásmódból.

Ne áltassuk magunkat azzal, hogy jól látjuk Isten dolgait, ha ez nem igaz. Mondjuk el magának Istennek azt, ha még csak ott tartunk, hogy hitünk gyenge, és nem látjuk jól Isten dolgait. Ez nem kellemetlen helyzet, hanem állapot. Ismerd be, ha látsz már, de a hit dolgaiban csak homályosan. Amikor Jézus meggyógyította, azt olvassuk: az egykor vak látott tisztán, világosan és mindent. Látta múltját, látta, hogy ki az, aki meggyógyította, látta azt, hogy van bocsánat és hit által tisztán, világosan és mindent látott, ami ezen a világon fontos. Így van ez mindenkivel. Akit Jézus szavával megérint, az látni kezd. Igeszerűen. Tisztán. Világosan. Mindent. Bűnt, bocsánatot, Isten szeretetét, az ítéletet és azt is, hogy örök élete van hit által.

Neked van ilyen „látásod?”

Varga Róbert lelkipásztor