Olvasandó: Máté ev. 7,1-6

Kedves imádkozó, olvasó Testvérek!

Meg kell különbözetnünk az ítélkezés és valaminek, helyzetnek, személynek, eseménnyel kapcsolatos döntésének, véleményének, vagy viselkedésének a megítélését. Gyakran hallom azt: „Nem mondok semmit, mert nem akarok ítélkezni. ”Valóban azt olvastuk, hogy ne ítélkezzünk, ezt maga Jézus mondta. Amikor azonban valaki munkát keres és beszélgetnek vele, meg kell ítélni azt, hogy amennyire ott akkor kiderülhet, alkalmas-e egy állásra vagy sem. Emlékszem arra, amikor valakivel kapcsolatban felhívtak, akinek a régi gyülekezetéből azért kellett elmennie, mert olyan pénzhez nyúlt ami nem az övé volt. Ezt ő bűnbánattal elmondta egy beszélgetés során. Amikor megkérdeztek, hogy alkalmas-e az illető az új helyen a gyülekezeti könyvterjesztés végzésére, nehéz helyzetbe kerültem. Nem mondhattam meg, hogy a másik helyen mi volt a baj, mert arra már bocsánatot kapott. Viszont nyilvánvaló volt, hogy nem lehet olyan helyzetbe hozni, ami számára kísértés lehet: újra pénzt kezelni. Hálás voltam mikor nem kérdeztek többet, amikor csak annyit mondtam: lehet, hogy erre a gyülekezeti szolgálatra mást kell megkérni. Más tehát az, amikor előítélet van valakiben és annak alapján gondol, vagy mond valakivel kapcsolatban véleményt, akár súlyos dolgokat állítva, a legtöbbször úgy, hogy nem is tudhatja azt, hogy mi igaz és mi nem. Jézus erről beszél.

Vannak akik „gerenda” bűnökkel élnek, de amikor a másik egy „szálkányit” vét valaki ellen, vagy úgy viselkedik, ahogyan nem helyes, azonnal megszólal az ítélkező: „X.Y. egy ilyen ember.” Erről beszél Jézus. Hagyjuk a másik fölött az ítélkezés jogát arra, aki a mennyei perspektívából mindent helyesen lát, és nem töredékesen, hiányos információk birtokában, ahogyan mi láthatunk.

Egy képpel élve: Amikor mi csónakban ülünk a Dunán, legfeljebb a következő hídig, vagy kanyarig látunk el. Az Isten látja a Duna eredetét a Fekete-erdőben, és látja a Duna deltavidékét is, a Fekete-tengernél, egyszerre, minden kanyart, hullámot, mindent. Egy ember életében egyedül Ő tud mindent egy élet, egy ember erkölcsének, döntéseinek megítéléséhez.

Azt jelenti ez, hogy ha valaki látja, hogy a másik olyasmit tesz, ami nem helyes, akkor ne is szóljon? Nem. Ez azt jelenti, hogy, ha kell, szóljunk amiatt, ami helytelen, vagy erkölcstelen Isten szerint. A másiknak kell azonban belátnia és döntést hoznia, nem nekünk. Nyilván itt az is meghatározó, hogy a gyülekezetbe járó testvérről van szó, vagy egy teljesen idegenről. Isten adhat kinek-kinek bölcsességet, hogy lássa a saját gerendáit és akkor, ha azokat elrendezte Isten előtt, esetleg, ha erre indítja Isten, de valóban Isten indítja, beszélhet a másiknak arról, amit helytelennek lát.

A Biblia alapelve: szeretetbe ágyazva az igazságot (Ef.4,15). Vagyis ne legyél igazságosztó, önérzetes mindent tudó, és ne legyél mindenkinek kedvébe járó, mindenkinek igazat adó sem. Imádkozz! Gondolkozz! Amennyiben kell- de csak akkor, ha kell- akkor szólalj meg szeretettel!

Varga Róbert lelkipásztor