| “Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és felállt, hogy felolvasson. Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvtekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a tekintete rajta függött; ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára.” Lukács evangéliuma 4,16-21 Kedves imádkozó, olvasó Testvérek! Lukács evangélista Jézus szavait úgy írja le, mintha az a messiási programbeszéd lett volna. Van ebben némi igazság, de Jézus nem programbeszédeket mondott, hanem az Isten Országáról szóló jó hírt hirdette. Amikor a helyi zsinagógában először jelent meg egy felnőtt férfi, a zsinagógaszolga a kezébe adta a mózesi tekercseket, hogy abból felolvasson. Így volt ez akkor is, amikor Jézus először ment el a zsinagógába. Ézsaiás könyvéből idéz, de nem a teljes szöveget. Az ítélet részét nem olvasta fel Jézus, csak a kegyelemről szóló részt. Ő egyetlen emberrel kapcsolatban sem az ítélettel kezdi. Nem elítélni akar, hanem megmenteni. Szerette a zsidóságot, a népét, és fájt a szíve azokért, akik elutasították a kegyelmet. Jézus világossá tette, már kezdettől fogva: ő nem magától jött a földre és nem a saját akaratát hajtja végre, hanem Istenét. „Az Úrnak lelke van rajtam”, mondta, vagyis a Szentlélek erejével adott gyógyulást, szabadulást, új életet, bocsánatot. Amikor azt mondta, hogy „szabadon bocsássam a foglyokat,” nem a börtönben ülőkről beszélt, hanem azokról, akik Isten nélkül élve, annyi mindennek a rabjai. Rossz szokásoknak, hitetlenségnek, játékszenvedélynek, keserűségnek, elégedettségnek, vallásnak – mert a vallás fogva tart, a keresztyén hit, felszabadít. Azért jött, hogy a megbetegedett házasságokat meggyógyítsa, a beteg lelkeknek vigasztalást és reménységet adjon, a megbetegedett emberi és családi közösségeket helyrehozza. Jézus az Isten kedves esztendejét hirdette, mert akkor a kegyelemnek volt az ideje. Ma is, most is a kegyelem esztendeje van, azt hogy ez meddig tart, egyedül Isten tudja, de a kegyelem lehetőségének az árát a Golgotán fizette meg. Varga Róbert lelkipásztor |
Comments are closed.