Mert így szól az én Istenem, az ÚR, Izráel Szentje: a megtérés és megnyugvás megmentene benneteket, a csöndesség és bizalom erősségetek lehetne. De ti nem akarjátok, hanem azt mondjátok: „Nem, hanem lóháton menekülünk” – ezért majd menekülnötök kell. „Gyors paripán elvágtatunk” – ezért gyorsak lesznek üldözőitek. Ezer fut el egy ember riasztására, öt ember fenyegetésére pedig úgy elfuttok mind, hogy csak egy szál pózna marad a hegytetőn, mint egy zászlórúd a halmon. De azért vár még az ÚR, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen nektek. Mert bár ítélő Isten az ÚR, de boldogok mindazok, akik őt várják. Ézsaiás 30,15-18

A próféták voltak azok az ószövetségi emberek, akikre Isten üzenetet bízott. Az Ószövetség idején Jézusig nem volt, vagy csak nagyon kevés volt leírva a Bibliából. A „prófémi” szó azt jelenti: előre megmondani. Nem kell összetéveszteni a jóslással, vagy jövendőmondással, mert a próféták nem voltak jövendőmondók, csak és kizárólag azt mondták, amit Isten bízott rájuk. Természetesen voltak hamis próféták is, azok csak és kizárólag azt és azért mondták, amit mondtak, mert a király fizette őket. Elvárta tőlük, hogy „jót” prófétáljanak, mert ha nem így tettek, vagy kegyvesztettekké váltak, vagy az életükkel fizettek az átadott igazság miatt.

Ézsaiás 55 éven át volt próféta, a Kr.e.740-686 közötti időszakban. Arról beszél itt, jó pár ezer évvel előttünk élve, hogy az öngyilkos rohanásnak
milyen következményei vannak. Izraelt az asszírok támadása fenyegette. Asszíria az akkori világ leghatalmasabb birodalma volt. Jogos volt a félelem? Igen! A baj az volt, hogy a nép pánikba esett és szövetséges után kapkodott. Nem Istenhez fordult, nem az Istennel kötött szövetséget erősítette meg Izrael, hanem emberi erőben keresett megoldást. A fegyverek, és az idegen katonák erejében bíztak csupán.

Ekkor szólalt meg Isten. Ő beszélő Isten, nem süket, nem vak és nem néma. Nem öregedett meg és nincs magán kívül, vagy házon kívül. Mindig elérhető, ha el akarjuk érni.

Miért rohanunk és miért nem elég soha, semmi igazán? Azt gondoljuk, ha nincs tele mindkét kezünk, akkor lemaradunk valamiről. Akkor elmegy mellettünk az élet és mi veszítünk, és nem szeretünk veszíteni! Az élet a rohanásban nem csak felszínessé válik, hanem üressé is. Pont azt veszítjük el, amire hivatkozva hajtunk éjjel és nappal. Hányszor hallom: mindent a gyerekeimért teszek, azért hajtok, hogy nekik meglegyen mindenük! Csak épp apjuk, vagy anyjuk nincs a hajtás miatt, és az így élő szülők lemaradnak a legszebb dolgokról: kinyílik a gyermekük értelme, fejlődik és kérdez (-ne!) de sokszor nincs mellette az, aki válaszolhatna, mert épp az újabb munkalehetőséget, pénzkereseti forrást hajszolja.

A megtérés Istenhez és hit által, a lecsillapodás Benne, segítene. Újra bízni Istenben, az a békesség forrása lenne, azt mondja Ézsaiás, és segítene rajtatok! (15.v), „…de ti nem akarjátok! „Nem úgy lesz az- mondja a rohanó és habzsoló ember, ezért jön a következmény: nincs megállás! Olyan
ez, mint egy mókuskerék, a végén belehalhat az, aki nem akar, ezért nem bír kiszállni. Lehiggadni, igazán Istenhez térni. A végén nem marad más belőletek, csak egy jelzőpózna a hegytetőn. A totális lelki magány és leépülés képe ez.

Egy vállalkozó jut eszembe, akit 56 évesen meghalt. Sem megállni, sem kiszállni nem is akart, ezért nem bírt. Már azt sem tudta, hogy valójában mennyi pénze, ingatlana van, de semmi nem volt elég. Halálos futammá vált az élete.

Megtérve, lehiggadva, Isten békessége és az Istenbe vetett bizalom segít. Csak ez segít! Akarjuk vagy sem? Minden ugyanúgy lesz, mint a járvány előtt? Vagy fejlődtél, józanodtál és átrendeztél mindent, ami nem Isten szerint való az életedben?

Te is azt mondod: nem úgy lesz az!- és akkor futsz tovább, halálos iramban, vagy azt mondod: Mostantól minden úgy lesz Istenem, ahogyan Te akarod!

Varga Róbert lelkipásztor