Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: Mester, ki vétkezett? Ez vagy a szülei, hogy vakon született? Jézus így válaszolt: Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. Nekünk, amíg nappal van, annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok. Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, majd így szólt hozzá: Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában – ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért. A szomszédok pedig és azok, akik látták azelőtt, hogy koldus volt, így szóltak: Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni? Egyesek azt mondták, hogy ő az, mások pedig azt, hogy nem, csak hasonlít hozzá. De ő kijelentette: Én vagyok az. Erre ezt kérdezték tőle: Akkor hogyan nyílt meg a szemed? Ő így válaszolt: Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, rákente a szemeimre, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg! Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok. Megkérdezték tőle: Hol van az az ember? Nem tudom – felelte.

Kedves imádkozó és olvasó testvérek!

A vakság a Közel-Keleten elterjedt betegség volt, mert a szél vitte a sivatagi, pusztai finom szemcsés homokot, port. A por a szembe kerülve gyulladást okozott, azt pedig nem tudták kezelni, és ahogy telt az idő, sokan megvakultak. 

Mit tett Jézus ennek a vaknak a gyógyulásáért?

Meglátta a vakságát. Ez azért is fontos, mert épp előtte az életére törtek, de nem ez számított, hanem, az, hogy segítsen.
Így látja a mi „vakságainkat” is! Látja a szenvedőt, a nélkülözőt, az Isten után vágyakozó, lelkileg vakokat. 

A földre köpött és sarat csinált, amivel bekente a vak szemét. Ezt sokan gusztustalannak tartják, de az akkori emberek számára komoly jelentősége volt. A személyes törődést fejezte ki. A teremtés mozdulata jön elő! Jézus isteni, teremtő szeretetét mutatja, vesz egy kevés port (porból lettünk, azzá leszünk!) és hozzáad valamit magából. A betegség helyébe egészséget teremt. 

Beszél a vakhoz és az feladatot is kap: „Menj és mosakodj meg!” A gyógyulást el kell fogadni, és akkor lesz visszafordíthatatlan! Ezt tette Jézus. 

Mit tett a vak, hogy meggyógyuljon? Várja Jézust, és elfogadja a gyógyítás „módját”, akkor is, ha az megalázónak, furcsának és szokatlannak tűnik. A gyógyulás feltételét is megérti: be kell látnia, hogy nem tud magán segíteni. Sokan erre az Isten előtti megalázkodásra nem hajlandók, ezért nem is gyógyulnak meg a lelki vakságból. Amit Jézus mond, azt vita nélkül megteszi, engedelmesen. Nem kételkedik, hanem elhiszi azt, hogy Jézus helyesen cselekszik, mindig, mindenben, mindenkor. 

És mi? Nekünk sincs más lehetőségünk más életet élni. A Szentírás egyértelmű tanítása: Az Édenkertben történt Isten elleni lázadás óta az ember vak koldusnak születik. Menthetetlenül így is halunk meg, ha nem térünk vissza (meg) az Istenhez. Jézus tud segíteni, csak Ő tud segíteni. 

Az egyik leggazdagabb amerikai tőzsde-guru kiugrott egy felhőkarcoló ablakán, mert az összekuszált életéből nem tudott kikeveredni. Jézus tud segíteni. Minden öngyilkosság teljesen felesleges, (amúgy is gyilkosság, amit valaki önmagán követ el) mert Jézus már meghalt minden bűnünkért a Golgotán. Ő szeret minket és azért jött, hogy újra lássunk. A múltat, a jelent és jövőt is. 

A múltra Jézusnál van a bocsánat, a jelenben általa tudunk jó döntéseket hozni, áldott életet élni, a jövőnk az ő kezében van, ezért nem a reménytelenség és a kilátástalanság vár ránk. János 3,16. 

Varga Róbert lelkipásztor