A sokaságból így szólt hozzá valaki: Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget! De ő így válaszolt: Ember, ki tett engem bíróvá fölöttetek, hogy megosszam az örökséget? Azután ezt mondta nekik: Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.
Aztán példázatot mondott nekik: Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje. Így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda gyűjtöm be minden gabonámat és javamat, és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.
Lukács evangéliuma 12, 13-21
| Kedves imádkozó és olvasó Testvérek! A gazdag ifjú után Jézus beszélt egy másik gazdagról is, aki bolondult a pénzért és a végén már semmi más nem volt fontos neki. Jézus a tanítványainak épp a legnehezebb próbatételekről beszél, amikor közbeszól. Emlékszem egy istentisztelet felvételre. Többekkel hallgattuk, egyszer csak megszólalt valaki: “Ott én köhögtem!” Ez volt a legfontosabb nem? – Ott ő köhögött és azt is felvették. Aki közbeszólt, annak nem Jézus szavai voltak a legfontosabbak, hanem az, amit ő akart. A példázatbeli ifjú semmit nem hallott abból, amit Jézus tanított, nem is nagyon érdekelte. Sem a próbatételekről sem a vallástételről elhangzó szavak nem jutottak el a szívéig. Őt csak az örökség érdekelte. Használni akarta Jézust arra, hogy általa, vele megszerezzen valamit. Az Ego-izmusa volt a legfontosabb. Ezért mondta el Jézus a bolond gazdagról szóló példázatot. Annak akinek csak a javai voltak fontosak, így beszélt: az én javaim, az én csűreim, az én vagyonom az én lelkem… minden ami ÉN vagyok. Hányan tartanak itt? Családban, házasságban, munkahelyen gyülekezetben! Az elégedetlen ember hálátlan és önző is. Pont az a bűne, hogy semmi nem elég jó, szép és megfelelő. Sem a családja, sem a társa, sem a gyülekezet, sem a lelkész, sem az igehirdetés, sem a gyülekezetbe járó többi ember, semmi nem elég. Ezért nyughatatlan és állandóan elégedetlen, sőt lelkileg kielégíthetetlen. Olyan nem létezik, ami neki megfelel. Mindenben és mindenkiben hibát talál. Egyedül magában nem. Soha. Valaki azt mondta ezzel a példázattal kapcsolatban, aztán jött a “névadó” éjszaka, amikor Isten nevet adott a gazdagnak: “Bolond!”. Valóban nem létezik nagyobb bolondság, mint Isten nélkül tervezni, élni, dönteni. Neked mi az igazán fontos: a “csűrjeid”? – sok minden lehet az. Vagy az Isten akarata, terve, szándéka? Jézus pont azért áldozta fel magát, hogy mi minden istentelen egoizmusunkból kiszabadulhassunk, bocsánatot kaphassunk és más legyen az életünk. Istenfélő, megelégedéssel! Varga Róbert lelkipásztor |
Comments are closed.