Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Azután így szólt mindnyájukhoz: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem! (Lukács evangéliuma 9,23)

Annyi minden végzünk, csinálunk napi rendszerességgel. Arra a legkevésbé gondoljuk, azt, hogy az Istennel való közösség, kapcsolat is ilyen. Napi rendszerességre van szükségünk, hogy ne lazuljon a kötődés. Annyi minden törekszik arra, bennünk, kívülről, mások által, hogy ezt a napi rendszerességet tegye lehetetlenné.

Az akaratnak le kell győznie az értelem, és sokszor az érzelem ellenállását. Az akaratnak is engedelmeskednie kell. A János 7,17-ben olvassuk azt amit Jézus erről mondott. Ha valaki cselekedni akarja az Isten akaratát, megismerheti azt.

Itt még csak hitről sincs szó. Az akaratunkat kell alárendelni az Isten akaratának, és akkor megértjük és megismerjük az ő akaratát. Amikor azt olvassuk, hogy testi akarat, akkor soha nem arról a testről van szó, ami a szervezetünket (a testet, ami lélegzik, eszik, alszik) jelenti, hanem mindig gondolkodásunkról, akaratunkról, személyiségünkről van szó.

Ebbe tartozik bele, a napi kísértések sora is. Felesleges vásárlások, hazugság, testi kívánságok, önzés, az ital csábítása, stb. Az engedelmesség és engedetlenség kérdése, napi harcot jelent. Ez a legtöbb esetben nem könnyű.

A kereszt felvétele alatt sokan sokfélét értenek. Van aki azt mondja: “nagy kereszt nekem az anyósom!”. “Nagy kereszt nekem a gyerekem viselkedése!”. “Nagy kereszt a főnököm!”  A Biblia szerint kereszt az, amikor Jézusért, a hitünkért, hátratételt, bajt, bántást kell elszenvednünk. Semmi más nem kereszt. Minden más: kísértés, teher,  próba, de nem kereszt, csak a Krisztusért vállalt szenvedés kereszt.

Gondoljuk végig őszintén, azért ez kinek-kinek ritkán adatik meg. Nagy dolog az, ha Isten arra méltat minket, hogy Jézusért, az evangélium ügyéért, keresztény hitünkért kell szenvedni!

Varga Róbert lelkipásztor