Kedves olvasó és imádkozó Testvérek! 

Ezek után ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tiberiás-tengernél. Megjelenése pedig így történt. Együtt volt Simon Péter és Tamás, akit Ikernek hívtak, Nátánaél a galileai Kánából, Zebedeus fiai és még kettő a tanítványai közül. Simon Péter azt mondta nekik: Elmegyek halászni. Mire ők azt válaszolták: Mi is veled megyünk. Elmentek, és hajóba szálltak, de azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor pedig már reggeledett, megállt Jézus a parton, a tanítványok azonban nem ismerték meg, hogy Jézus az. (János ev. 21,1-4)

Pünkösd előtt vagyunk. A tanítványok már tudták és örültek, hogy a feltámadott Jézussal lehet találkozni, de a Lélek általi közösség még nincs meg Vele és egymással. Ezért nem indultak el a missziói utakra bizonyságtételükkel, hanem azokat a vidékeket keresik fel, ahol a Mesterrel voltak együtt. Az emlékek éltetik őket és nem Isten Lelkének ereje járja át a szívüket.

Mivel Isten tudja, hogy nem jó ebben a lelkiállapotban maradnia annak, aki már hitre jutott, cselekszik. Jézus megmutatja önmagát, és megeleveníti a csüggedt szívüket. A félhomály után nagy öröm és békesség lesz a tanítványok lelkében. A vacsorát Jézus adja. Pontosan úgy, mint akkor, amikor először ültek együtt Úrvacsoránál. Ő törte meg a kenyeret és töltötte ki a bort, itt ő adja a halat és a kenyeret. Valójában a közösséget vele. Fesztelen egyszerűség és megilletődött áhítat volt ez, mert Jézus csakúgy, mint Emmausban házigazdaként, szeretetét megmutatva, adott enni a tanítványainak.

Később elhangzik a kérdés is Péternek célozva (15-17.v): szeretsz-e engem? Erre kell nekünk is válaszolnunk! Szeretjük-e Jézust, engedelmeskedünk-e szavának? Az áldás forrása ez, mert mindent tőle kaphatunk meg, amire csak szükségünk van.

Varga Róbert lelkipásztor