Körülzártál engem

Elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. (139. Zsoltár 5. v.)

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

„Körülzártál engem, elöl és hátul”. Ez az, amit a legkevésbé szeretünk. Pedig Isten nem arra használja a helyzeteinket, hogy megkínozzon, vagy bántson, hanem arra, hogy építsen és beszéljen velünk.

Sokszor a körülzárt ember agresszív lesz. Kitörni akar a helyzetéből. Van olyan, aki nem agresszív, hanem regresszív, vagyis a bajok, a helyzet láttán feladja és kétségbeesik, lemond minden megoldásról, önmagáról is, és apátiába süllyed. Isten azonban tudja, hogy ez nem jó. Miközben beszélni akar velünk a körülzártságunkban, aközben fölöttünk tarja a kezét, nem feledkezik meg rólunk és nem fordul el tőlünk.

A hit felnézés Istenre. Aki bízik Istenben, az tudja, hogy nincs egyedül, tudja KI az, akire felnézhet, akiben megbízhat, aki segít.

Nem csak felnézni lehet, hanem felkiáltani is. ”Kiálts hozzám” – bíztat Isten. Az imádkozás, egy nyugodt bizalomteljes közösség az Istennel. A kiáltás a kétségbeejtő helyzetben Istenhez forduló szív könyörgése. Aki kiált, átéli: Isten felülemeli a pillanatnyi helyzeten, akár a szenvedésen is, és ad szabadulást Jézusért, Fia érdeméért.

Varga Róbert lelkipásztor

Comments are closed.