Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve leült egy rekettyebokor alá, és könyörgött, hogy hadd haljon meg. Ezt mondta: Elég! Most, ó, Uram, vedd el a lelkemet, mert nem vagyok jobb atyáimnál! Majd lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. És íme, egy angyal érintette meg, és azt mondta neki: Kelj föl, egyél. Amikor körülnézett, íme, a fejénél egy forró kövön sült lángos és egy pohár víz volt. Akkor evett és ivott, és ismét lefeküdt. És az ÚR angyala eljött másodszor is, megérintette, és azt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd fölött való utad van! Erre fölkelt, evett és ivott, és negyven nap és negyven éjjel ment annak az ételnek az erejével, egészen Isten hegyéig, a Hórebig. (1 Királyok 19,4-8)

Sokan azt gondolják, hogy aki Istennek, az ő ügyének szolgál, az soha nem fáradhat el, nem merülhet ki, “nem mehet el a kedve”, és nem lehet depressziós. Ez egészen bizonyosan tévedés. Illés prófétáról olvashatunk a Királyok könyvében, aki nagy győzelmet aratott, és Isten megáldotta, de Jezabel, a király felesége megfenyegette. Ettől megijedve fut Illés a pusztába és ott lerogyva azt mondja Istennek: “Vedd el az életem!”. Isten csendben végighallgatja, altatja, eteti, itatja, azután pedig újra szolgálatba állítja.

A megfáradt Illés képe időnként ránk is illik. Sokszor semmiféle gyümölcsét nem látjuk a fáradozásunknak, szolgálatunknak. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nincs gyümölcs!

Mit tett Illés?

1. Istennek panaszolja el szívbéli, lelki, fizikai állapotát – tehát imádkozik! És Isten hallja.

2. Isten sem Illést, sem minket nem ró meg azért, mert megfáradnak, leeresztünk, esetleg depressziós tüneteink vannak. Normális egy embernél, hogy nagy megerőltetés, megterhelések után ez megtörténhet. Azt olvassuk: “És íme…” aki a lelkiállapotát Isten elé viszi őszintén, az meglátja Isten segítségét. 

3. Isten azt mondta Illésnek: “Egyél…” Pogácsát és vizet adott a prófétának. Nem rendkívüli mennyei tésztából készült a pogácsa – de Isten adta, és ez elég volt Illésnek ahhoz, hogy újra talpra álljon. Tápláld halhatatlan lelkedet Isten szavával, Jézus azt mondta. Az én eledelem az, amit az Atya ad nekem. A mi igazi lelki táplálékunk Isten szava, minden csak azután jön, jöhet. De a Szentírás felfrissít, áldás csatornájává lesz és az ige által újra erőre kapunk, és megyünk tovább, mint Illés.

Jézus a kereszten haldokolva is az Atyához fordult. “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Miattunk, értünk fordult el az Atya a Fiútól. Ő meghalt, hogy mi bocsánatot és életet kaphassunk. Bűneinket, fáradtságunkat, kiégettségünket, reménytelenségünket, de örömeinket is hordozza. Szeret, úgy ahogy vagyunk, Ő a mi menedékünk!

Varga Róbert lelkipásztor