Kedves imádkozó és olvasó Testvérek! 

Holnap olvasunk a Református Bibliaolvasó Kalauz szerint arról az özvegyasszonyról, akinél Jézus megszólalt.

Általános volt, hogy a gazdagok nagyobb tárgyakat, ezüstöt, aranyat adtak a templom fenntartására. Aki szegény volt, annak is kötelező volt adni, de anyagi helyzetéhez képest kellett adakoznia. Onnan tudjuk, hogy Jézus szülei, Mária és József szegények voltak, mert csak egy pár gerlicét, vagy galambfiókát kellett adniuk áldozati ajándékként, de azt nekik is meg kellett venniük és oda kellett adniuk. Isten azt mondta: Senki ne jelenjék meg előttem üres kézzel. (II.Móz. 34, 20.), vagyis a templomot az oda járóknak kell fenntartaniuk. Ez a parancs mindenkire egyformán vonatkozott.

Az özvegyasszony is tudta, hogy a perselybe tenni kell, az Istennek áldoznia kell. Nem az a gazdag, akinek van, hanem az aki mer adni az Istennek, abból, amit amúgy is Tőle kapott. Ez a történetbeli özvegyasszony nem a feleslegből adott, amit úgysem érez meg, hanem azt olvassuk, hogy egész vagyonát bedobta az Isten céljaira.

A lepton a legkevesebbet érő római pénzérme volt. A pénz veréséhez szükséges réz többe került, mint az érme értéke. Miközben Jézus nézi, hogy ki mit ad az Isten céljaira, akkor szólal meg, amikor ez az özvegyasszony kerül sorra. Mert ő a szívét adta oda. Érdekes az itt szereplő görög eredeti szó: a biosz kifejezés áll az ősi szövegben. Ez pedig az életet jelenti. Vagyis ez az asszony az egész életét Isten céljaira akarta odaadni Jézusnak. Ezért szólal meg csak nála Jézus. Mindenki más a feleslegéből  adott, ez az asszony az életét adta Jézusnak.

Jézus is mindent, az életét is odaadta érted! Te mit adsz neki? Mibe került neked eddig a keresztyén hited?- hamár van?!

Varga Róbert lelkipásztor