Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Olvasandó: 27. Zsoltár 1-6

Amikor Dávid király, aki a zsoltárok nagy részét írta, ezeket a sorokat papirusz tekercsre jegyezte, menekült Saul elől. Már ő volt az Isten által Saul helyett kiválasztott új uralkodó, de nem foglalhatta el a trónt. Várnia kellett.

Mi a várakozást nem szeretjük. A mai kor emberét arra biztatják: azonnal akarjon megszerezni mindent! Hiszen minden alapvetően jár nekünk. Dávidnak meg kellett értenie, megkapja azt, amit Isten ígért, de még várnia kell a beteljesülésre.

Velünk is gyakran előfordul ez, nehéz helyzetben, úgy “érezzük”, hogy beborult felettünk az ég, Isten nem tartja meg a szavát. Csakhogy a hit nem érzés kérdése, hanem ténykérdés. Nem véletlenül írta azt: Világosságom és segítségem az Úr, életemnek ereje, kitől félnék?” -“elrejt engem“- folytatja és Dávidot valóban több esetben is Isten rejtette el úgy, hogy Saul katonái nem találták meg. Mehetett egy egész tábor ellene (3.v.) ő akkor is Istenben bízott és azért tudott “nem félni”, mert Isten megóvta őt is, és velünk is ezt teszi.

Jöhetnek veszedelmes napok, nehéz élethelyzetek, egyikben sem lesz hiány, ez egészen biztos. Ahogyan Isten elrejtette Dávidot sátra mélyén, úgy őriz meg minket is. Jöhet baj, nehézség és betegség is, mindezektől az Istenben bízó embert sem kíméli meg Isten, de aki hisz Jézus Krisztusban az számíthat arra, hogy Isten ott van vele, akkor is amikor rátámadnak, amikor megvádolják igazságtalanul. Amikor veszteség éri, amikor maga is megroppan egészségileg. Dávid megvallotta itt és a többi zsoltárban is: Isten elrejt és megtart, aki benne bízik soha nem lesz elhagyott. Lehet, hogy magányos lesz, de soha nem lesz egyedül, mert Jézus vele, velünk van.

Varga Róbert lelkipásztor