Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Olvasandó: Máté evangéliuma 13, 3-23

A tanítványok nem értették Jézus példázatát, pedig az a napi teendők lelki átültetése volt.  A föld ebben a példázatban az ember szívét jelenti. A mag Isten szava, az ige. A példázat arról is szól, hogy Isten hirdetett igéjét minden ember más indulattal, készséggel fogadja.

A sziklás talaj a nyitott, de felületes szívet jelenti. Az így élő, gondolkodó ember örül, amikor Istenről hall, de az élet gondjai elfordítják a szívét Istentől. Félreteszi a Szentírást és csak a gondok töltik meg az életét. Azokat  akarja Isten nélkül megoldani.

A tövises föld a nyitott, de kényelmes szívet jelenti. Amikor választani kell, -mert az élet ezt hozza  magával- Isten ügye és a saját kényelme, akarata között, akkor az utóbbit választja Isten helyett.

Ami a jó hír ebben a történetben: lehetséges, hogy valakinek Isten már “megdolgozta”, “felszántotta” a szívét és az jó föld lett az ige, a mag befogadására.

Jézus korában nem a magvetés előtt, hanem a magvetés után szántották fel -mintegy bele- a földbe a magot. Isten szava ma is termékeny szívet keres, hogy teremjen százannyit. A szántás nem túl kellemes, de a mag számára a legjobb lehetőség. Isten szánt szavával, hogy teremjen bennünk, azután mások számára is sok gyümölcsöt. Jézus halála is magvetés volt, hány millió új, emberi élet “kelt ki” szava hatása nyomán!

Milyen a szíved, milyen szántóföld?

Varga Róbert lelkipásztor