Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Olvasandó: 34. Zsoltár

Dávid zsoltára abból az időből való, amikor Abímeleknél, az idegen királynál keresett menedéket. Azt írja, hogy Isten megmentő Isten.

Miből, kitől ment meg Isten?

Az 5. vers szerint minden félelemből. Akkor nem igaz, az, hogy az Istenfélő ember nem fél soha? Nem, nem igaz. Aki azt mondja, hogy akkor, ha valaki keresztyénné lett többé soha nem fél már, nem mond igazat. Az igaz, hogy Isten nem a félelemnek lelkét adta nekünk, de az nem igaz, hogy nem kerülhetünk soha félelmetes helyzetbe. Ott is Úr azonban az Isten, abban is számíthatunk rá.

Megőriz a nélkülözéstől (7.v.). Mindig lesz annyi, amennyire szükségünk van. Nem gazdagságot ígér az övéinek Isten, de nem is engedi elszegényedni őket, hogy kéregetőkké váljanak!

Megment az ellenség kezéből (8. v.). Dávid ezt még világosabban értette, élte át, hiszen Saul elől kellett állandóan menekülnie. Nekünk olyan ellenségeink, mint amilyenek neki voltak nincsenek, de rosszakaróink, ellenséges indulattal hozzánk közeledők lehetnek.

Azt is ígéri, hogy a bánat nem uralkodhat el rajtunk (19.v.). Sokszor előfordulhat, hogy nem túlságosan vidám és eredményekben gazdag nap áll mögöttünk. Nem egyszer érhet veszteség és kudarc is. Gyászolhatunk hozzátartozót, barátot, helyzetet, elmulasztott lehetőséget, megszakadt kapcsolatot. Amikor bánatosak vagyunk, abból is kihoz Isten és megvigasztal.

Végül a 23. versben azt ígéri annak, aki hisz Őbenne, hogy megmenti az örök haláltól, kárhozattól. Ez tiszta, világos és érthető üzenet. Aki hisz, annak a neve ott van a mennyi névsorban, Jézus halála érdeméért. Advent az e fölötti öröm időszaka is. Közeledik Jézus Krisztus születésnapja és közeledik második eljövetelének a napja is!

Varga Róbert lelkipásztor