Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt. Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességben éljetek. Magatokért bosszút ne álljatok, szeretteim, hanem adjatok helyet Isten haragjának, mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek – ezt mondja az Úr. Ha azért éhezik a te ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia, mert ha ezt teszed, eleven szenet gyűjtesz a fejére. Ne győzzön le a gonosz, hanem te győzd le a gonoszt jóval. (Róma 12,17-21)

Hogyan viszonyul Isten a háborúhoz? Most nem a szomszédban dúló háborúról van szó, hanem a háború kérdéséről. A kiindulópont a kérdés. Ha Isten oldaláról nézzük a kérdést, nem juthatunk más következtetésre, mint arra, hogy a háború soha nem lehet Isten akarata.

Ha Isten a békesség útját akarja az embernek adni, akkor a háború nem az az út, amely a békességhez vezet. Egyébként is tudjuk, a háború árán kiharcolt békekötések mindig újabb és újabb háborúhoz vezettek. 

A keresztyén felfogás ugyanaz egy háború előtt, alatt és az után is: „Amennyire lehetséges éljetek minden emberrel békességben!” 18.v. Vagyis: az a kérdés, hogy amíg lehetséges megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy ne legyen háború? Ehhez az kell, hogy egy országban ne elnyomják a kisebbséget alkotó népcsoportokat, és ne vonják meg tőlük a saját nevüket, nyelvüket, lehetőségeiket, hanem megadják, sőt nagylelkűen adják meg azt. A helytelen nacionalizmusra mindig is az volt a jellemző, hogy mindenkinek az adott ország vezető nemzetiségéhez kell tartozni. Annak a nyelvét átvenni, a saját szokásait, nyelvét, múltját megtagadva asszimilálódni. Aki erre nem hajlandó, azt tűzzel vassal kényszeríteni kell erre, vagy ki kell kergetni az országból.

A háború mindig több problémát támaszt, mint amennyit megold. Ki fogja és mennyi idő alatt és milyen pénzből felépíteni a szomszédban lerombolt városokat, falvakat, gyárakat, iskolákat, óvodákat? Erre senki nem tud válaszolni. Ezrek halála, százmilliárd dollárnyi kár és veszteség után egy megállalapítás marad csupán az Isten nélkül ember számára: több a probléma, most, mint amit a háborúval akartak megoldani. A gonosszal ugyanis nem lehet a gonosz ellen küzdeni. A béke szerkezetét nem lehet erőszakkal felépíteni, sehol, soha. „Nem lehetett egyetlen mosolygó arcot sem látni Washington utcáin a Hirosimára ledobott atombomba hatását látva” – írja egy korabeli újságcikkben valaki. Ott és akkor döbbent rá mindenki: átléptünk egy határt és megértette az ember: sem az aki ellen bevetik, sem az, aki beveti nem maradhat életben, ha még egyszer megpróbálják az atomhasadást háborúban használni. A háborúban alkalmazott fegyvereket ezért nem lehet soha egyházi áldással útjukra küldeni. A háború nem Isten útja és nincs is áldás rajta. Lehet győzelmet elkérni, de igazságos békét nem.

Mivel nincs az emberiség  fölött egy világkormány, amelyik helyretenné a dolgokat: marad a háború.

Mivel Isten nem kell a legtöbb embernek, marad a háború!

Az emberi szív Isten nélküli anarchiája az oka a nemzetek közötti anarchiának.

Amennyiben betartanánk, hogy ne álljunk bosszút önma- gunkért (19.v.) akkor Istennek lehetőséget adnánk arra, hogy a maga módszerével oldja meg az igazságosság kérdését. Jézus belehalt ebbe a Golgotán. A vele való békekötés juttathat el oda egyént, nemzetet, kormányokat, hogy a háború helyett a békét tudja választani. Akkor lehetséges lesz, hogy akinek joga van a nyelvét, kultúráját használni, használhassa szabadon. Akkor nem fog egy erősebb nemzet egy gyengébbre támadni, a kisebbség pedig nem akar kiszakadni onnan, ahol él, mert ott ahol él, úgy élhet, ahogyan jónak látja. Ezt nem lehet szerződésekkel elérni. A II. világháború kitörésekor kb. 48.000 érvényes szerződés volt a világ országai között! – szinte az összes szerződést megszegték! 

Egyetlen szövetség, az új szövetség Jézus Krisztussal hit által, tud rajtunk segíteni!

Varga Róbert lelkész