Megragadta őt, megcsókolta, és szemtelenségre vetemedve azt mondta neki: Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadalmamat. Ezért jöttem ki eléd, nagyon kerestelek téged, és most rád találtam! Paplanokkal megvetettem ágyamat, egyiptomi szövésű szőnyegekkel. Ágyamat mirhával, aloéval és fahéjjal illatosítottam. Jöjj, töltsük az időt szerelmeskedéssel virradatig, élvezzük ki a szerelem gyönyörét! (Példabeszédek k. 7,13-18)

Kedves Testvérek!

Amikor összezavarodnak az érzelmek, nem tud az ember helyesen gondolkodni. Azt látom, hogy a vasárnapi szavazás sokakat összezavart, vagy azért, mert nem azok nyerték meg, akikre szavaztak, vagy azért, mert úgy gondolták, hogy ez úgysem következik be és 12 év után mások fognak kormányozni. Mennyire igaz volt az, amit Isten a vasárnapi igehirdetésben hangsúlyozott: Ő már tudja mi az eredmény és Nála már lezárták az urnákat. Így van ez sok mindennel.

Jobban kelle bíznunk abban, hogy Isten nem téveszt el semmit sem. Nincs más hatalom, csak Istentől, és ez akkor is igaz lenne, ha azok nyertek volna, akik nem hisznek, vagy legtöbben nem hisznek Istenben. Az érzelmeknek nem sok teret ad a Szentírás. Nem azért, mert nem fontos az, hogy egy ember hogyan érez, hanem azért, mert félrevihet egy-egy érzelmünket  érintő hatás.

Ha valami nem jó a házasságban, akkor a házasságon kívül kell megkeresni a kielégítő kapcsolatot. Úgy érezzük, hogy MI boldogtalanok vagyunk, ezért jár nekünk a boldogságot a hűségen kívül is keresni. Ennek a felfogásnak és erkölcsi hozzáállásnak nincs köze Istenhez.

Az élet csak egy módon akar működni: Az Isten módja, erkölcsi parancsolata és tanácsa szerint. Aki ezek kívül keresi a megoldást az életére, az egészen biztosan eltéved. Minden más útnak a végén szakadék van. Mélyebb, vagy sekélyebb, de szakadék.

Egy orvos a következőt mondta az egyik betegének: “Az agyunk a mi életsofőrünk. Ha az agy megrészegedik (bármitől) akár egy helytelen gondolattól, akkor az árokban fogunk kikötni”. Az Istentől eltávolodó út mindig oda vezet, ezért csak az Istenfélő emberre mondja azt Isten (18.v.), hogy minden bajból kikerül. Az élet minden területén arat a halál, lelki, és sokszor sajnos testi értelemben is, egészen addig, míg Istent valaki nem vonja be az életébe, és nem adja át neki a vezetést. A lelki halál megszűnik, a fizikai pedig csak határátlépés lesz az ideigvalóból, az örökkévalóságba, ami elveszíthetetlen az Isten igéje, Jézus kereszthalála által.

Varga Róbert lelkipásztor