Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Ne nyugtalankodjék a szívetek, higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. (János ev. 14,1)

Sok minden miatt nyugtalankodhatunk. A jelen kérdései, nehézségei miatt, a jövőre kivetített, elképzelt terhek, még meg sem történt események miatt. Saját magunk és mások miatt. Isten azonban nem azt akarja, hogy nyugtalankodjunk, hanem azt, hogy bízzunk benne és higgyünk neki.

Amikor Jézus azt mondta, hogy higgyetek Istenben! – akkor ezt nem a tőle távol lévőknek, hanem a hozzá közel állóknak, a tanítványoknak mondta. Pont ez a megdöbbentő a mondatban. A tanítványokat arra kellett figyelmeztetni, hogy higgyenek Istenben? Igen! Miért? Azért mert nem így volt. Nem volt elég a hitük, legalábbis Jézus szerint nem volt elég. Évek óta jártak Jézussal, és mégis azt kellett róluk mondania a Mesternek, hogy nincs elég hitük. Szomorú tény ez, de Jézus a szereteténél fogva soha nem hallghatja el azt, ami az igazság.

Nem véletlenül folytatódik a János 14 azzal, hogy Jézus az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Istenhez, csakis Őáltala. Pont azért mondta ezt Jézus, mert tudta, hogy mi van a tanítványok szívében. Ahogyan azt is tudja, hogy mi van a mi szívünkben. Milyen indulatok, érzés, akarat, terv, szándék.

A hit legalacsonyabb fokozata az, ha valaki azt hiszi, hogy van Isten. Jak.2,19-ben azt olvassuk: “Az ördögök is hiszik, hogy van Isten és rettegnek.” Aki csak azt hiszi, hogy van egy un. istenség fölötte, az nem Istenben hisz – hanem egy olyan istenben, aki nem létezik, csak ő gondolja azt, hogy igen.

Van egy kicsit jobb hit: az időleges: amikor kell, vagy épp szükség van az Istenre, akkor hisz benne, amikor épp szükség van arra, hogy segítsen.

Van feltételes hit is: Feltétel, ha Isten megsegíti, majd hisz benne. Valaki elmondta, hogy a Don kanyar földi poklában sokan imádkoztak így: ha Isten hazavisz, megtérek és járok templomba. Amikor élve hazaért, elfelejtette a az egészet.

Van olyan hit, amely nem szab határt Istennek, sem az ima meghallgatásra, sem azok teljesítésének időpontjára és módjára sem. Az igazi hit mindent átad, kiszolgáltat Istennek. Cselekedjék akarta, belátása és tetszése szerint. Az üdvözítő hit ilyen: hiszi azt, hogy Jézus Krisztus meghalt a Golgotán és feltámadott, felment a mennybe és majd eljön újra ítélni élőket és holtakat.

Nem véletlenül  kérték azt a tanítványok, amit Lukács lejegyzett: Lukács 17,5: “Uram, növeld a mi hitünket!” Ez lehet a mi kérésünk is! 

Varga Róbert lelkipásztor