Mert nincs itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. (Zsidókhoz írt levél 13,14)

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Amikor valaki mélyen elgondolkodik azon, amit maga körül lát, bizony nem kevesen arra a következtetésre jutnak, hogy ami körülöttünk van, az lassan már az elviselhetetlen határát súrolja. Lelki és erkölcsi síkon is nagy eltérések vannak. Abban azonban most már mindenki egyetért: semmi nem maradandó, minden múlandó. Reménytelenül, egykedvűen, egészségesen, betegen, mulatozva, lerészegedve, belőve vagy józanul gondolkodva az élet dolgairól, az eredmény egy és ugyanaz: nincs maradandó városunk ezen a világon.

Zarándokúton járunk és az egyszer mindenkinek véget ér. A Szentírás pont erre figyelmeztet. Viszont azt is világosan tanítja: az Istenben hívő ember számára a halál nem pont hanem kettőspont, nem vég, hanem folytatás a mennyei dimenzióban. Ahol mindaz nem lesz már, ami itt bánt, kötöz, megnyomorít, megszomorít, megbetegít.

Viszont az is írja ez az igevers hogy akik Istennel járnak, azoknak van jövőjük. Sőt igazán biztos, pozitív jövőképük csak az Istenben bízó embereknek lehet.

Múlandó és eljövendő város. Mindkettő kép, amit arra használ a Szentírás, hogy világossá tegye: ami földi, az múlandó, ami mennyei, az állandó, vagy inkább ez a helyes: örökkévaló, múlhatatlan. Ebben benne van az is, hogy akik hívő emberek, azok még várnak valakit! Azt a Jézust, aki felment a mennybe és eljön az idők végén újra. Ő az eljövendő, vele, általa, benne lesz nyilvánvalóvá az Isten minden ajándéka azoknak, akik hisznek Őbenne.  1Korinthus 2,9. “Amit szem nem látott, fül nem halott és az ember értelme meg sem érthet, (jelenleg) azt készítette el Isten az Őt szeretőknek!“. A jövendő most a jelenben kezdődik. Aki most dönt Jézus mellett és követi Őt, annak lesz része mindabban, amit már elkezdett elkészíteni az őt szeretőknek az Isten.

Varga Róbert lelkipásztor