Sokféle vélemény létezik. Vannak, akik szerint értelmetlen és felesleges, nem jelent semmit sem. Van, aki azt mondja: akit megkeresztelnek, az többé már nem “kis” pogány, hanem hívő lesz. Isten védelmét kapja a megkeresztelt ember. Az egyházhoz tartozik, akit megkeresztelnek. A keresztszülőktől kap valamit ajándékba.

A Biblia azonban másról beszél, amikor a kersztségről olvasunk. A keresztség szövetségkötés, ami Isten oldaláról indul. Jézus beszélt az u.n. “missziói parancsban” erről. (Mt.28,19-20). Istennek az ember számára megelőlegezett szeretetét jelenti.

A keresztségben a látható víz, a láthatatlan Isten kegyelmére, bűnbocsátó szeretetére és gondviselő irgalmára utal. Ahogyan a test szennyét a víz lemossa, úgy mossa le rólunk Jézus Krisztus keresztfán kiontott vére az eredendő Bűn (az Isten elleni lázadás az eredendő Bűn) és a bűneim szennyét. A keresztség a bűnbánat szükségességének beismerése is: szükségem van arra, hogy Jézus megmosson, megtisztítson, áldozata által.

Miért van ez így?  Azért, mert Isten így rendelte és így döntött. A keresztség a szövetség jele is. Isten elfogadja az embert Jézus áldozatáért gyermekének. Aki hitre jut, az elválaszthatatlanul összetartozik Istennel. Jézus azt ígérte: “Veletek maradok a világ végezetéig minden napon!”

Keresztség -> hit = Gyermekkeresztség.
Hit -> keresztség = felnőttkeresztség.
Isten a hitre helyezi a hangsúlyt, nem a keresztségre. A lator Jézus keresztje mellé feszítve fordult Jézushoz bocsánatért és Jézus azt mondta: “Még ma velem leszel az én országomban!” Neki nem volt már lehetősége megkeresztelkedni, de a hite elég volt, az ítélet alóli megmeneküléshez.

Nem a keresztség üdvözít, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit. Isten ilyen hitet akar adni mindnyájunknak!

Varga Róbert lelkipásztor