Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek, ha valaki meghallja a hangomat, és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorázom, és ő énvelem. (Jelenések 3,20)

Manapság az emberek egyre óvatosabbak abban, hogy ha csengetnek, vagy kopogtatnak a lakásuk, házuk bejáratánál, kit engednek be a lakásukba. A világveszélyes hellyé vált és a bizalom egyre inkább eltűnő fogalommá lett az emberek között.

Az advent, az adventus latin szóból származik, ami azt jelenti eljövetel. Sokan azt hiszik, hogy várakozást jelent, pedig nem. Úgy alakult ki a várakozás-fogalom, hogy az adventi időszakban ott volt a várakozás az emberekben: eljön a megígért Messiás. Ez meg is történt Jézus születésekor i.e. 4-ben. Azóta erre a születésre emlékezünk, és ez a karácsony valódi értelme.

Születésnap a Szenteste és jó, ha mi is az Ő születésnapjára emlékezünk ezen az estén, és nem fedi el az ajándék, a vacsora, vagy épp a családi együttlét. Jó, ha még tudunk együtt ünnepelni, de az ünnepelt legyen a középpontban. Még ott is felolvashatunk a Lukács evangéliumából, ahol, akiknél ez nem volt soha “szokás”. A legméltóbb úgy lesz az ünnep, ha beengedjük a szívünk “ajtaján” zörgető Jézust. Szava, az imádság és néha az események által, zörget, üzen. Más lesz az adventünk és más lesz az ünnepünk is, ha Ő az igazi ünnepelt.

Sőt, ha Jézus nem csak bejöhet az életünkbe, hanem arra kérjük, hogy maradjon velünk egészen életünk végéig, akkor az új évünk és az új életünk is más lesz.

Áldott adventi készülődést kívánok! 

Varga Róbert lelkipásztor