“Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (Apostolok Cselekedetei 2,42-47)
| Kedves olvasó és imádkozó Testvérek! Régóta kérdés sokak számára, hogy van-e egyetemes keresztyén egyház, mert annyiféle felekezet mondja azt magáról, hogy keresztény. Most az egyetemes keresztyén imahéten még időszerűbb ez a kérdés. Megvizsgálhatnánk a sok száz szektát, felekezetet, közösséget, de sokkal egyszerűbb, ha azt kíséreljük meg, hogy legalább röviden és szűkszavúan azt fogalmazzuk meg a Szentírás alapján, hogy mit mond a Biblia arról, mi számít egyháznak, keresztyén gyülekezetenek? Ott kezdődik, hogy keresztyén nem az, akit megkereszteltek, hanem azt nevezi a Szentírás keresztyénnek, krisztusi embernek, aki Jézust a szívébe fogadta hit által, és Isten segítségével próbál Jézus tanítása szerint, Őt követve élni (János ev. 1,12). Aki hisz Jézusban, az Isten gyermekévé és a keresztyének közösségének tagjává is lesz. A krisztianosz – “keresztyén” görög szó magyar jelentése, krisztusi, Krisztushoz tartozó. Az “egyház” pedig a görög ekklézsia, a világból kihívottak közösségét jelenti. A keresztyén egyház Pünkösd napján született, amikor Isten Lelke által egyértelművé vált: aki hisz, az szeretetközösségben és lelki közösségben van a többi hívővel. Nap mint nap, ahogyan azt az Ap.Csel. 2. fejezetében olvashatjuk, szoros lelki közösségben voltak azok, akik Jézust követték. Együtt imádkoztak, úrvacsoráztak, beszélgettek, olvasták az akkor már meglévő bibliai tekercseket, és a végén együtt vacsoráztak, megosztva azt, amije kinek kinek volt. Körülöttük egyre többen ámultak azon, ahogyan az első keresztyének szerették egymást, és ki is mondták: ezek olyan Krisztus-féle, krisztusi emberek – Krisztiánoszok! Az első keresztyén közösség tagjai, önkéntes vagyonközösségben is éltek. Akinek volt földje, vagy szőlője, vagy más értékesebb vagyontárgya, azt eladta, és beadta a közösbe. Ez nem kommunizmus volt, mert nem elvettek tőlük erőszakkal mindent, hanem ők adták oda azt és annyit a közösség javára, amennyit akartak. Szabadok voltak ebben, ezért nem volt köztük szűkölködő, egy sem! Dicsőítették Istent és együtt ünnepelték Jézus feltámadásnak napját. Így vált a judaista szombat (szabbat) helyett Jézus feltámadásának napja, a vasárnap, a hét első napja az istentisztelet napjává. Közös Bibliatanulmányozás (Róma 1,12). Közös imádkozás (Mt.18,19-20). Közös úrvacsora és időnként közös szabadidő. Senki nem volt felesleges, magányos, éhező, rongyokban járó, vagy szűkölködő. Egyik bősége pótolta a másik szükségleteit és fordítva. Mikor hogyan alakult. Ahogyan egyre közelebb kerültek Jézus Krisztushoz, hit által, úgy kerültek egymáshoz is közelebb. Ez nem organizációt, szervezetet jelentett, hanem élő organizmust, a hitben élők közösségét. Belőlük állt, áll az igazi keresztyén közösség, az eklézsia, ma is, most is. Te csak egy templomi, vagy más csoport (organizáció) tagja vagy, vagy már az élő, feltámadott Jézus organizmusába tartozol, a hívők közösségébe?! A keresztény egyház tehát azok lelki családja, akik abban a Krisztusban hisznek, aki meghalt, feltámadt, és ma is közbenjár az Atya előtt értünk. Varga Róbert lelkipásztor |
Comments are closed.