Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek, és azok is vagyunk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk őhozzá, és meg fogjuk őt látni, amint van. (1János 3,1-2)

Akármi az életünk középpontja, jóságunk, pénzünk, végzettségünk, családunk, unokáink, vagy épp a testünk, de ha egyik sem Krisztus, akkor Istenhez térésre van szükségünk. Nem egyszer halljuk azt, amikor valaki hitre jut, akárhány éve, de mégis a megtérésétől számítja az igazi életét. A Jelenések könyvében olvashatjuk: “Ha valaki meghallja az én szómat, és megnyitja az ajtót (a szívét), belépek annak életébe, és vele vacsorázok és ő énvelem” – mondja Jézus. Keleten az esti együtt étkezés a teljes elfogadást, befogadást és közösséget jelenetette. Amikor ez a szívbéli ajtónyitás a Megváltó előtt valakinél bekövetkezik, ezt nevezi a Szentírás új életnek.

Valaki azt mondta: “A Sátán kutyái egész életemben követtek és követelőztek. Ital, sex, drog és pénzimádat formájában. Amióta Jézus a szívemben él, a kutyák elmaradtak”. Más valaki azt mondta: “Megismertem Jézust és az életem csupa mosolygássá vált.”

Igaz lesz az, amiről olvasunk: “Milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Isten, az Ő gyermekeinek neveznek minket, mint ahogy azok is vagyunk.” Aki hisz Jézusban, az Isten gyermeke lesz. Nem majd valamikor a mennyben, hanem itt most, azonnal, amikor befogadja Jézust a szívébe és övé lesz az élete.

Kinyitottad már az ajtót, a szívedet Jézus előtt?

Varga Róbert lelkipásztor