Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

“Az ősi határt ne mozdítsd el, amelyet őseid jelöltek ki.” (Példabeszédek 22,28)

Minden viszály, veszekedés és háború egyik alapja, amikor valakinek nem elég a saját élettere, pénze, lehetősége és a másik kárára akar gyarapodni. A mostani háború alapja is az volt, hogy az államalkotó nemzet elnyomta a több milliós kisebbséget, és nem vette figyelembe azt, hogy a másik népnek is vannak igényei, élettere és akarata. Semmi nem igazolja azt, ha egy ország megtámad egy másikat, de azért tárgyilagosan kell ezt is nézni.

Isten is határokat jelölt ki az emberek közötti együttélésben, és azt nem lehet következmények nélkül megszegni, felrúgni, vagy semmibe venni. A mai napig saját bőrünkön érezzük a határ elmozdításának rettenetes következményét (Trianon). Soha nem gyógyuló seb marad, az utódállamokban pedig soha nem múló félelem, mi lesz, ha egyszer minden megfordul és máshol húzzák majd meg a határokat. Ezért mondja azt Isten: az ősi határt ne mozdítsd el, amelyeket őseid húztak!

Mindig bizonytalanságot, gyűlöletet, zsarnokságot és lázadást rejt a határkérdések tisztázatlansága vagy egyik fél számára hátrányos vonala. Igaz ez a szántóföldekre, a gyerekek szobájában dúló határvitákra. A nők és férfiak között állandósuló, nemek közti határvitákra (kinek mi a dolga, kötelessége?), az élet szinte minden területén, és akkor még az erkölcsi határokról nem is mondtunk semmit sem. Ott is állandó  határeltolások, határsértések és átrendezés folyik.

Minden következményét aratja az emberiség az Isten erkölcsi törvénye határai megszegésének. Mi a megoldás? Isten kegyelme, bűnbocsátó szeretete és a másik jogainak a tiszteletben tartása, és amikor kell, szó szerint a határok igazságos meghúzásának (amennyiben ez még lehetséges) feladata. Isten Lelke ad ebben is útmutatást, hogy legalább a kis, helyi, családi “határvitákat” rendezzük “tárgyalásos” alapon, megbocsátással átszőve, mert mi is bocsánatból élünk!

Varga Róbert lelkipásztor