Paprikás, borsos vagy sóval fűszerezett?

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Bölcsen viselkedjetek a kívül lévők irányában, a kedvező alkalmakat áron is megvegyétek. (Kolossé 4,5)

Mit jelent azt, hogy bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt, a kedvező alkalmat jól használjátok ki!? Amikor Istenhez tér valaki, akkor arra Isten a missziót is rábízza. A misszió nem jelent keresztes háborút és kolonizációt vagy “agresszív” térítést. Mi úgysem tudunk senkit sem megtéríteni, legfeljebb megmutatni a “Jézus Krisztus” felíratú “ajtót”, és elmondani, hogy ki Ő és mit tett értünk a kereszten. Mindezt bölcsen cselekedni azt jelenti, hogy úgy és akkor szólni, amikor egyértelmű, hogy erre Isten indít valakit. 

Ezt sokféle módon megtehetjük. Itt Pál leginkább arról ír, hogy amikor szólunk, a szavaink lehetnek kedvesek, együttérzők, empatikus módon figyelhetünk arra, amit valaki mond. Szavaink ölhetnek vagy épp építhetnek valakit. A nyelv bűneiről ezért beszél a Jakab levelében nagyon határozottan a Szentírás.

A só az ókorban még fontosabb volt, mint manapság. Drága is volt, mert messziről szállították, és akkor még a tengervízből nagyüzemi módon nem tudtak sót előállítani. A sóval tartósították a húst, ízesítettek és időnként még fizetőeszközként is használták, sőt adóként is lehetett sóval fizetni. A kedvesség nem kerül semmibe sem. Aki Isten szerint kedves, az mindenkinek helyesen tud feleleni, szólni és így Istenre mutatni.

Milyen a beszéded? “Paprikás, borsos vagy sóval fűszerezett?”

Varga Róbert lelkipásztor

Comments are closed.