Akadályok, megkeseredés

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Majd elindultak a Hór-hegytől a Vöröstengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edóm földjét. De a nép lelke megkeseredett útközben, és így beszéltek Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok ki minket Egyiptomból? Hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincs kenyér, víz sincs, és e hitvány eledelt utálja a lelkünk. Ezért az ÚR mérges kígyókat bocsátott a népre, és azok megmardosták őket, ezért sokan meghaltak Izráel népéből. Akkor Mózeshez ment a nép, és azt mondták: Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és teellened szóltunk. Imádkozzál az ÚRhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozott Mózes a népért. Majd azt mondta az ÚR Mózesnek: Készíts kígyót, és tűzd föl egy póznára. Ha valaki megmaratik, és föltekint arra, életben marad. Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. És az történt, hogy ha megmart valakit a kígyó, és az föltekintett a rézkígyóra, életben maradt. Azután elindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Óbótban. (4 Móz.21,4-10)

Mibe keseredett bele úgy a vándorló nép szíve, hogy fellázadtak Isten és Mózes ellen? A válasz sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk: Elegük lett a pusztából, a vándorlásból. Egyszer erőteljesebben szóltam este a gyerekeimre, hogy aludjanak már, ekkor az egyikük azt válaszolta: De papa hogy kívánhatod tőlünk hogy aludjunk, amikor az olyan unalmas! A vándorló népnek is unalmassá vált a vándorlás, és az Isten követése is. Kicsit olyan ez, mint mikor valakinek van egy kedves és szerető felesége, gyermekei, lakása, autója és elég pénze és egyszer csak szeretője lesz.

A nép szíve is belekeseredett a vándorlásba. Izrael népe útközben volt -elindultak a Hór hegyétől, és a tenger felé mentek. Kerülő úton kellett menniük, mert az Edomiták nem engedték át őket, bár távoli rokonok, sémi törzsek voltak ők is, mint Izrael. Mégis kerülniük kellett a vándorlóknak és nem is keveset.

A keserűség úgy indult el a szívükben, mint egy kicsiny mag. Elvetették, kikelt és onnantól fogva növekedésnek indult.

Vigyáznunk kell, hogy mit  engedünk nőni a szívünkben. Nem sikerül valami, mást akar valaki, mint mi, megszidnak, mellőznek, vagy éppen rosszul döntünk. A szív keserűségének pont ez az oka. Isten nem egyszer valakit az utunkba állít, aki akadály, és mi azt gondoljuk, hogy Isten ellenünk van, pedig csak azt akarja, hogy a kerülő úton gondolkozzunk el a döntéseinkről és azok lehetséges következményeiről is. Azt akarja, hogy ne engedjük a keserűséget felnőni nagy fáfá, mert belülről állít szembe Istennel.

A pusztában nem volt elég víz, rendes kenyér, kényelmes fekhelyek. Csak homok, és por és szűkös ennivaló és zaj. Érthető, de nem fajulhat Isten elleni lázadássá soha az elégedetlenség.

Az akadályok azért vannak, hogy Isten segítségével legyőzzük azokat. Jézus azért jött, hogy ebben is segítsen, a megváltás teljes megváltás, aki Jézusban hisz, az tud zúgolódás nélkül élni.

Varga Róbert lelkipásztor 

Comments are closed.