Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha fölkelek, messziről is érted gondolatomat. Ügyelsz járásomra és fekvésemre, minden utamat jól ismered. Amikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, URam! Elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem. Hová menjek lelked elől, arcod elől hová fussak? (139 Zsolt.1-7)

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Ezt hívják csapdahelyzetnek, de ez mégsem az. Ugyanis Isten nem ejt sem csapdába, sem szorongatott helyzetbe nem hoz.

Isten körülvesz, és terve van velünk. Mögöttünk a múltunk, előttünk a jövőnk, ma pedig a mai nehézségekben és örömökben járunk. Felettünk is Isten van. Mi az, amiről ne tudna és ami ne tőle jönne? Mi az, amit nem a javunkra fordít és ami által ne tanítana bennünket.Örömmel ismersz rá a történésekben, áldó kezét észrevetted, amikor megmentett olyan helyzetekből, amiből saját erővel és ésszel ki nem jöttünk volna? Mi lenne  velünk, ha nem várna ránk a jövő kapujában és nála nélkül kellene szembenézni mindazzal, ami még történik majd velünk, ha éppen most elhagyna?

Hálával fogadod, hogy Isten elöl és hátul, felül és alul körülzárt? Ez védettség és védelem, gondoskodás és oltalom, nem rabság!? Meg akar tartani, és meg akar menteni, tanácsolni és vezetni akar. Elkülönít a maga terve számára.

Az emberek sokat fáradoznak azon, hogy bebizonyítsák: Isten létezik. Felesleges ezzel foglalkozni. Ez a zsoltár pont azt bizonyítja, hogy lehetetlen Istent tagadni, hiszen naponta átélhetjük szabadító, megtartó, gondoskodó szeretetét, ami Jézus kereszthalála által vált egészen valóságossá és bizonyossá.

Varga Róbert lelkipásztor