Csütörtöki áhitat

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Olvasandó: 62. Zsoltár 3. verse

Vannak az életben megrendítő dolgok. Egy katona megvakult a háború vérzivatarában. Amikor a másik hazakísérte, a szülők ott szembesültek a ténnyel: a fiúk megvakult és soha többé nem fog már látni. Az anyja teljesen érhető módon zokogni kezdett, az apa megrendült és látszott rajta, hogy lelkileg összetört. A fiú azonban azt mondta: „Én el tudom fogadni.” Erre az apa magához ölelte a fiát és azt mondta: „Fiam, ha te el tudod fogadni, akkor mi is el tudjuk fogadni!” A lelkük vált készségessé arra, hogy elfogadják azt, amin nem lehet változtatni.

A rozsda szétmarja a fémet, míg a kalapácsütések megerősítik. A folyamatos gondtalan élet akár meg is emészthetik a lelked, míg a próbák megerősíthetik.

Pál apostol beszél az Isten szerinti szomorúságról, ami a jellemünket fejleszti. Fiatal lányok és fiúk sokszor csak azzal törődnek, hogy hogyan néz ki a másik, de hogy milyen a jelleme azzal nem. A Biblia szerint „Csalóka a báj és múlandó a szépség”-„… aki az Isten akaratát cselekszi, az megmarad örökre”. Amikor valaki fájdalmában az önsajnálat, a harag, a gyűlölet és a panaszkodás irányít, az a saját romlását készíti elő.

Amikor feltárjuk a szívünkbe felgyülemlett töltéseket, érzéseket, indulatokat, Isten előtt, akkor azt ő úgy tudja irányítani, alakítani a történéseket, hogy végül a javunkra fordítja. Amikor valakinek a kősziklája Isten, akkor a dolgok pontosan úgy végződnek, ahogyan Isten a karta, megengedő akarata, terve engedte.

Régen úgy rostálták a gabonát, hogy feldobták szélben egy lapáttal. A könnyű port, pelyvát a szél kifújta, a nehéz mag a földre hullott. Így fújhatnak át szívünkön a nehézségek, bajok szelei, de közben Isten megtisztít, és igaz lesz az, amit a zsoltáros írt: ”Ő (Isten) az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb”. Egy brazil közmondás így hangzik:„Isten a görbe vonalakra is egyenesen tud írni.” Az értelmetlennek tűnő kerülő utak, görbe ösvények és érthetetlen, kuszának tűnő események mögött Isten készíti az áldást a számodra. Jézus életének útja látszólag kusza, nehéz és megpróbáltatásokkal teli volt, végén a golgotai kereszttel, de Istennél az a mi megváltásunk vonala volt!   

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki lelki kenyér

Olvasandó: Ap.Csel.4,36-37

Kedves Testvérek!

Barnabás ciprusi származású volt, a neve azt jelenti: vigasztalás fia, prófétai ígéret fia. Eredeti neve a lévita származása miatt a József. Pál testvére és munkatársa volt, akivel már Antiókhiában is együtt szolgált, ahol először nevezték krisztusinak, vagyis keresztényeknek a keresztényeket. (Ap.Csel. 11,26.)

Kétféle módon találkozunk a keresztyén szóval: keresztény és keresztyén. A keresztény írásmódot a latin befolyású területeken használták, míg a keresztyén írásmód, a keleti befolyásra utal, amiben van egy lágyító jel. Mind a kettő ugyanazt jelenti: christianos: Krisztus követője, Krisztusi ember. 

A kereszténység szó nem szerepel a Bibliában, azt először Ignatius egyházatya használta, a második század első felétől, és azt akarta kifejezni vele, hogy akiknek fontos Jézus Krisztus követése, hitben járnak, élnek, és üdvösségük van, azok a keresztyének, krisztusi emberek.

Barnabás Jézusban megtalálta élete vígasztalóját, a békesség forrását. Amikor valaki hitre jut, ez mindig így van. Barnabásnak egyértelművé lett, amije van, azt arra használja, hogy másokon segítsen. Földje volt, azt eladta és a pénzt az apostolokhoz vitte, hogy a gyülekezet ínségbe jutott tagjain segíthessen.

Ami a miénk, azt arra kapjuk, hogy másokon segítsünk. Ez nem azt jelenti, hogy minden keresztyénnek minden értéktárgyától meg kell szabadulnia, hanem azt: úgy éljek a javaimmal, mint aki tudja: mindent Istentől kapunk, de legalább a jövedelmem tizedét (Malakiás könyve 3,6-12.v.) adjam “vissza” az Istennek, mert többek között ez az egyik alapja az anyagiakban az áldásnak és gyarapodásnak.

Azt mondja Isten “Tegyetek próbára engem!”. Barnabás “próbára tette Istent” és meglátta Isten szavának igazságát. Mivel azt tette, amit hirdetett, Barnabás igehirdetésének és szolgálatának hitele volt. Ilyen vígasztalók és igehirdetők után sóvárog a világ. Ilyen “vigasztalás fia” lehet bárki, aki hisz, férfi és nő, fiatal és idős keresztyén. Először hitre kell jutni, azután szolgálhat valaki úgy, mint Barnabás.

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki áhitat

Olvasandó: János ev. 3,1-21. Nikodémus Jézusnál

Kedves olvasó és imádkozó testvérek!


Amikor valaki megszületik, a legtöbbször sírnak az öröm miatt, és amikor valaki meghal a legtöbbször sírnak a fájdalom miatt. Amikor valaki lelkileg újjá születik, vagyis Istenhez tér, akkor a mennyben öröm van az angyalok színe előtt. Nikodémus Izrael vezetője volt, sok mindent tudott, hiszen csak
vallásilag képzett, tanult ember vezethette a népet. Mégsem tudta a legfontosabbat: ha valaki nem tér vissza Istenhez, akinek a kegyeleméből a bűnesetben minden ember kiesett, akkor az végzetes lehet.

Nikodémus világosan látta, hogy nincs ott ahol lennie kellene: neve nem szerepel az ítéletet elkerülők, azaz üdvözültek névsorában. Ezért kérdezi azt Jézustól az éjszakai beszélgetés során: Mit kell tenni, hogy az ember újjászülessen?

Mi az újjászületés 7 jellemzője?

1.Tudja, az aki Istenhez tért, hogy új élete van. Róm. 8,16.

2. Életének vannak hitből fakadó gyümölcsei. Mt.7,16.

3. Az imádkozás számára beszélgetés Istennel, lelki lélegzetvétel. 1 Thessz. 5,17.

4. Éhezi és szomjazza Isten szavát. Ján. 6,48.

5. Tud győzni a kísértések felett. 1Kor.15,37.

6. Az élete bizonyságtétel Istenről, még ha néha ez töredékesre sikerül is.

7. Élő reménysége van Krisztusban, bocsánatból él. Újra és újra. Jel.22.20

Mi a helyzet velünk? Van már új életünk, hit által, Krisztus kereszthalála érdeméért?


Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki lelki kenyér

Olvasandó: János ev. 5,1-18

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek,

A Bethesda szó a gyógyulás szimbólumává vált, különösen egyházi körökben. Ma is megtalálható a tó maradványa Jeruzsálemben. Egy oszlopcsarnokkal kiépített hely volt, ahová évente tömegek mentek gyógyulást keresni. Jelenleg csak egy kevés víz van a helyén, de a régi vízbe vezető lépcsők egy részét lehet látni most is.

Ahol Jézust keresik, ott van a gyógyulás. Azért keressük Jézust, mert Isten keres minket. Mondhatjuk így is: fut az Isten az ember után. Mi meg sokszor futunk Isten elől.

Sokan azt mondják: minden bajukra a gyógyulás lenne a megoldás. Jézus azt mondja: Ő az út, az igazság és az élet. Út az életre, az egyetlen igazság és az elvehetetlen életet adó. A lelki gyógyulás és a testi gyógyulás Jézus cselekedeteinél szorosan összefüggött. Ő az embert mindig a maga teljességében nézte.

Aki elfogadta a Gyógyítót, a hit ajándékát, az meggyógyult testileg is. A testi gyógyítások mindig jelként szolgáltak, hogy megértsék az akkoriak: Jézus valóban az, akiről a Szentírás próféciáiban olvasunk. A bethesdai gyógyulás Isten irgalmának a jele volt. Jézus mindig az élet mellett áll. Nem Isten akarta a betegséget, romlást és halált.

Az Isten nélkül élőknek készíti a bocsánatot és a szabadulást, a betegnek, ha ez Isten terve és akarata, a gyógyulást és az elvehetetlen ajándékot: az örök életet. Ahol Jézusról beszélnek, hirdetik szeretetét és helyettes áldozatát, ott ma is lehet gyógyulni lelkileg is, és még testileg is.

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki áhitat

A sokaságból így szólt hozzá valaki: Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget! De ő így válaszolt: Ember, ki tett engem bíróvá fölöttetek, hogy megosszam az örökséget? Azután ezt mondta nekik: Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.
Aztán példázatot mondott nekik: Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje. Így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda gyűjtöm be minden gabonámat és javamat, és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.

Lukács evangéliuma 12, 13-21

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek! 

A gazdag ifjú után Jézus beszélt egy másik gazdagról is, aki bolondult a pénzért és a végén már semmi más nem volt fontos neki. Jézus a tanítványainak épp a legnehezebb próbatételekről beszél, amikor közbeszól. Emlékszem egy istentisztelet felvételre. Többekkel hallgattuk, egyszer csak megszólalt valaki: “Ott én köhögtem!”  Ez volt a legfontosabb nem? – Ott ő köhögött és azt is felvették. 

Aki közbeszólt, annak nem Jézus szavai voltak a legfontosabbak, hanem az, amit ő akart. A példázatbeli ifjú semmit nem hallott abból, amit Jézus tanított, nem is nagyon érdekelte. Sem a próbatételekről sem a vallástételről elhangzó szavak nem jutottak el a szívéig. Őt csak az örökség érdekelte. Használni akarta Jézust arra, hogy általa, vele megszerezzen valamit. Az Ego-izmusa volt a legfontosabb. Ezért mondta el Jézus a bolond gazdagról szóló példázatot. Annak akinek csak a javai voltak fontosak, így beszélt: az én javaim, az én csűreim, az én vagyonom az én lelkem… minden ami ÉN vagyok. Hányan tartanak itt? Családban, házasságban, munkahelyen gyülekezetben! Az elégedetlen ember hálátlan és önző is. Pont az a bűne, hogy semmi nem elég jó, szép és megfelelő. Sem a családja, sem a társa, sem a gyülekezet, sem a lelkész, sem az igehirdetés, sem a gyülekezetbe járó többi ember, semmi nem elég. Ezért nyughatatlan és állandóan elégedetlen, sőt lelkileg kielégíthetetlen. Olyan nem létezik, ami neki megfelel. Mindenben és mindenkiben hibát talál. Egyedül magában nem. Soha. 

Valaki azt mondta ezzel a példázattal kapcsolatban, aztán jött a “névadó” éjszaka, amikor Isten nevet adott a gazdagnak: “Bolond!”. Valóban nem létezik nagyobb bolondság, mint Isten nélkül tervezni, élni, dönteni. Neked mi az igazán fontos: a “csűrjeid”? – sok minden lehet az. Vagy az Isten akarata, terve, szándéka? Jézus pont azért áldozta fel magát, hogy mi minden istentelen egoizmusunkból kiszabadulhassunk, bocsánatot kaphassunk és más legyen az életünk. Istenfélő, megelégedéssel! 

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki lelki kenyér

Olvasandó: Luk.18,18-30.   

A gazdag ifjú III.

Kedves Testvérek!

A gazdag ifjúnak nem csak az volt a fogyatkozása, hogy a szíve közepében Isten helyett a pénz volt, hanem az is, hogy nem akarta azt tenni, ami Isten akarata volt.

A mi legnagyobb bajunk mindig az engedetlenség. Meg lehet azt vigasztalni, aki nem akar vigasztalódni? Nem! Meg lehet azt menteni, aki nem engedi, hogy megmentsék? Nem! Nem az jut a kárhozatra, aki bűnös, mert mindenki az, hanem az kárhozik el, akinek nem kell a bocsánat és az istentelenség bűnében akar maradni. Van ilyen? Igen. Van akinek elmondjuk azt, hogy miért jött Jézus, miért halt meg a Golgotán, de nem akarja, -nem nem tudja, – nem akarja a kegyelmet elfogadni, mert tudja: nem élhet úgy tovább, ahogyan addig. A szoros kaput, amely az Isten Országába vezet nem lehet kiszélesíteni, az a kereszt alatt vezet el.

3 fontos tény, amely segíthet bárkinek abban, hogy megmeneküljön Isten ítélete alól, vagyis üdvözüljön. 1. El kell fogadni azt, amit a Szentírás az ember állapotáról Isten nélkül mond. 2. El kell fogadni azt, amit a Szentírás Jézus kereszthaláláról mond, tanít. Meg kell érteni, hogy nem az emberileg jó emberek üdvözülnek -mert az Istennél más a mérce, hanem azok, akik Jézus Krisztusban hisznek.  3. Aki már felismerte és beismerte: Isten nélkül a halál állapotában van és segítséget kér Istentől, az azt megkapja, és a Szentlélek által új életet is kap. Ebben a kérdésben nem számít az életkor, a végzettség, az, hogy gyerekek, felnőttek, férfiak vagy nők, fiatalok vagy idősek, gazdagok vagy szegények, magas végzettségűek vagyunk, vagy kevesebbet tanultunk. Sokat olvastunk vagy nem, szeretjük Bach zenéjét, vagy nem stb. Nem ez a mérce.

Egyetlen egy számít: aki hisz Jézus Krisztusban, örök élete van annak és nem megy az ítéletre, hanem már átment a halálból az életre. Abban a pillanatban üdvözül, amikor hitre jut. Nem majd valamikor, hanem akkor, amikor dönt Jézus mellett. Van bocsánat, van megváltás és van örökké tartó, az Istennel való szövetségből táplálkozó, el nem múló élet. Ezt kínálta Jézus a gazdag ifjúnak és ezt kínálja nekünk is!   

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki áhitat

A Gazdag ifjú II.

Olvasandó: Lukács 18,18-30

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Jézussal nem lehet következmények nélkül találkozni. Aki meghallgat egy igehirdetést, beszélget Jézusról valakivel, az lehet Isten kereső szeretetének a jele. Az első, ami ebből a találkozásból világossá válik: odalesz minden önelégültség. Kétség kívül rendkívüli ember volt ez a férfi, akiről olvasunk, a parancsolatokat megtartotta, és ezt Jézus is elismerte.

Az Isten mércéje azonban más módon mér, mint az emberi. Ő a szíveket vizsgálja és nem a külsőségeket. Hol olvasunk olyat, hogy Jézus valakit a külseje, hajszíne vagy bármi más miatt megszólt volna? Sehol. Az Isten előtt a szívünk a fontos. Egy hiányossága mégis volt ennek a fiatal embernek. A pénzügyei nem voltak rendben. Nem azért, mintha csalt vagy lopott volna, hanem azért, mert megtűrt valamit a szívében, ami nem Isten szerint való volt. A pénz uralma alatt élt.

Nem a pénzzel van baj. A gazdagság, a vagyon nem bűn, és nem is csak a pénz lehet a szív közepében. Bármi lehet, ami az Isten helyére kerülhet. Vagyon lehet a nem vagyontárgy is. Egy emlék, egy kapcsolat, egy személy, férj, feleség, gyerek, unoka stb.

Jézus döntés elé állít: ki a legfontosabb az életünkben? Nem féltékenységből, vagy kizárólagosságra törekvésből teszi ezt, hanem azért, mert mindig azt teszi, ami nekünk a legjobb.

„Egy fogyatkozásod van!”- mondja Jézus. És nekünk? Isten kérdései és válaszai a legtöbb esetben nem tetszenek az emberi szívnek. Add el minden vagyonodat, és add oda azoknak, akik rászorulnak! A sivatagban a víz az arany, de aranyon sem lehet vizet venni. Találtak olyan emberi és állati csontvázakkal teli területet, drága kelmék maradványaival, ezüst és aranypénzzel teli szétfoszlott bőrzsákokkal, ahol egyértelművé vált: a karaván tagjai szomjan haltak.

Az Isten szeretete nélkül éhezünk és szomjazunk. Jézus azt mondta egy asszonynak: Én vagyok az élet vize, aki abból iszik, amit én adok, soha többé nem szomjazik meg! Ez az igazi gazdagság.

Miben vagyunk gazdagok? Mit hagysz örökségül, ha meghalsz? Csak pénzt, ingatlant, állampapírt? Vagy azt mondják majd rólad: Az igazak emlékezete áldott” Ez az ember olyan krisztiánosz, Krisztusra hasonlító ember volt!

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki lelki táplálék

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!


Olvasandó: Lukács ev. 18,18-30

18 Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? 19 Jézus ezt válaszolta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. 20 A parancsolatokat tudod: „Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!” 21 Ő pedig így szólt: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. 22 Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: Még egy fogyatkozásod van: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem! 23 Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt. 24 Jézus ezt látva, így szólt: Milyen nehezen mennek be a gazdagok az Isten országába! 25 Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni. 26 Akik pedig ezt hallották, megkérdezték: Akkor ki üdvözülhet? 27 Ő így felelt: Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges. 28 Ekkor így szólt Péter: Íme, mi otthagytunk mindent, és követtünk téged. 29 Ő pedig ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, 30 az a sokszorosát kapja vissza már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet.

Az a fiatalember, aki Jézushoz ment, a legjobb dolgot kérdezte, amit ember csak kérdezhet: Mit kell tennem ahhoz, hogy az örök életet elnyerjem? Mindene megvolt. Fiatalsága, egészsége, főember volt, tehát sikeres, és gazdag is volt. Emberileg elérte fiatalon azt, amit más 50-60 éves korára, kevesek közül. Egy valami hiányzott: nem volt boldog. Furcsa ez, mert az
általános vélekedés szerint mindaz, ami ennek az embernek megvolt, az a boldogság forrása.

Ő maga azonban mindannak a birtokában, amit tudunk, kereste azt, ami nem hullik ki a keze közül, amit a rablók nem vehetnek el, amit a moly nem rághat meg. Az igazit, a maradandót az örökkévalót. Ismerte a Szentírás akkor ismerhető, beszerezhető részleteit is. Sőt már oda is eljutott lelkileg, ahová akkor és most is csak kevesen: világosan megértette, hogy van örök
élet, csak azt nem tudta, hogy hogyan lehet elérni, megszerezni, megkapni?

Jézus megkedvelte ez az embert és ezt senki mással kapcsolatban nem mondta. A parancsolatokat, mind a tízet ismerte és megtartotta, és nem hazudott, ezt is tudta Jézus. Ez pedig akkor is, és most is kevés férfira és nőre igaz. Isten mindig a szívet nézi. Sokan azt mondják magukról: igaz vagyok… és akkor jön a fényezés, a felsorolása a hőstetteknek és az erényeknek.

Ez az ember még Jézus mércéjének is megfelelt vallásilag. Szüleit tisztelte, nem paráználkodott, nem lopott és a másét sem kívánta soha. Döbbenetes lista. Sokan vannak, akik ezt állítják magukról, de a legtöbbször kiderül: Isten egészen másképpen méri és érti a parancsolatok megtartását, azt, hogy ki az igaz és ki nem, Isten erkölcsi mércéjével. Annak nem felelhet meg senki önmagában, mert a bűn, az az Istentelenség állapota, nem az erkölcstelenségek sora.

Az erkölcstelenség az a bűneset következménye, vétkezünk, mert nem tudunk nem vétkezni. Pál azt írja a római levélben: Nincs egy igaz ember sem, nincs aki, értse, nincs aki keresse, Istent. Egyetemben megromlottak, nincsen aki jót tegyen, egyetlen egy sem. (Róma 3,10.) Az Isten nélkül, hit nélkül élő ember nem éri fel az Isten mércéjét.

Nehezen fogadjuk el mi „jó” emberek ezt, de más a jóság mércéje Istennél, mint nálunk. Érdemes ezt először, egyszer, végre végig gondolni mindenkinek. A gazdag ifjú történetén keresztül ezt akarja elérni Isten.

Jövő csütörtökön folytatjuk.

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki áhitat

Olvasandó: Lukács ev. 14,28-35

Mert ki az közületek, aki ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy lesz-e elég pénze arra, hogy befejezze? Nehogy miután lefektette az alapokat, már ne tudja befejezni, és csúfolni kezdje mindenki, aki látja, és azt mondja: Ez az ember elkezdte az építést, de nem tudta véghezvinni! Vagy ha az egyik király háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leül először, és tanácsot tart, hogy a maga tízezer emberével szembeszállhat-e azzal, aki ellene húszezerrel jön? Mert különben amikor még az távol van, követséget küld, hogy megkérdezze a békefeltételeket. Ennek megfelelően aki közületek búcsút nem mond minden vagyonának, nem lehet az én tanítványom. Jó a só, de ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Sem a földre, sem trágyának nem alkalmas, kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!


Amikor azt mondjuk, hogy valami elakadt, vagy megrekedt, akkor legtöbb esetben arra gondolunk, hogy valami nem úgy megy, ahogyan kellene, valami nem folyik a maga jó rendje szerint. Vannak emberek, akik látják egy-egy keresztyén életét és arra gondolnak. Ez nekem is kell. Egészen addig így gondolják, amíg ki nem derül, hogy mindennek ára van.

Amikor komolyra” fordul a keresztyén élettel kapcsolatos tennivalók sora, amikor kiderül: a hívő élet áldozathozatallal is jár, az már nem kell. Kell mindaz, ami a hívő élet „nyereség” oldalán áll, de a „kiadás” oldal nem szimpatikus. Krisztus a keresztyén élet feje akar lenni, mert a hívő embernek ez, így a legjobb.

Sokan eljutnak egy alapig, de arra már nem akarnak semmit sem építeni. „Túl sokba” kerül az az élet, amiről Jézus beszél. Így aztán a lehető legveszélyesebb állapotba kerülnek lelkileg: nincsenek már jóban azzal, ami Isten előtt nem kedves, de nem is tartoznak Isten népéhez. Megrekedt életű –egyébként rendes emberek. A toronyépítés példázata ilyen. Elkezdtek valamit, de nem fejezték be.

Fel lehet mérni azt előre, hogy „mibe kerül a hívő élet? Nem. De azt igen, hogy az amit jelent, az kell-e nekem? 28-30.v.

A királyok harcáról Jézus azért beszél (31-32.v.), mert az ugyanezt a kérdést világítja meg másik oldalról: A keresztyén élet harc! Önmagunkkal, a világgal, a kísértések ellen. Aki nem ismeri Istent, az nem ismeri a Kísértő erejét és hatalmát sem. Aki az életét nem kötötte Istenhez, az nem él győztes életet. Még ha győz is az élet egy-egy területén, elér sikereket, Isten nélkül nincs áldás az életén.

Aki nem vállalja fel azt, hogy az engedelmes keresztyén élet, folyamatos küzdő élet, az nem nagyon ismeri a hívő életet.

Beszél még Jézus arról a kősóról, ami nem sóz többé. Van ilyen?- igen. Nem ízesít semmit sem, nem tartósít semmit sem, haszontalan. Félbehagyott torony építés, abbahagyott harc, ízetlenné vált só – ne legyen ilyen senki élete. Erre a garancia maga Jézus. A belé vetett hit. Ő ad hit által alapot, Rá lehet építeni. Jézus minden nap kínálja a segítségét, hogy jól és eredményesen tudjunk építkezni-élni. A harcainkat harcolja, az akadályokat segít leküzdeni, hit által fejlődik az életünk. A sebeinket gyógyítja, szükségeink előtte vannak, sóvá és világossággá akarja tenni az életünket.

Akiben Jézus él, aki benne hisz, az nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz élet világossága.


Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki telki kenyér

Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: Mester, ki vétkezett? Ez vagy a szülei, hogy vakon született? Jézus így válaszolt: Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. Nekünk, amíg nappal van, annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok. Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, majd így szólt hozzá: Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában – ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért. A szomszédok pedig és azok, akik látták azelőtt, hogy koldus volt, így szóltak: Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni? Egyesek azt mondták, hogy ő az, mások pedig azt, hogy nem, csak hasonlít hozzá. De ő kijelentette: Én vagyok az. Erre ezt kérdezték tőle: Akkor hogyan nyílt meg a szemed? Ő így válaszolt: Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, rákente a szemeimre, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg! Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok. Megkérdezték tőle: Hol van az az ember? Nem tudom – felelte.

Kedves imádkozó és olvasó testvérek!

A vakság a Közel-Keleten elterjedt betegség volt, mert a szél vitte a sivatagi, pusztai finom szemcsés homokot, port. A por a szembe kerülve gyulladást okozott, azt pedig nem tudták kezelni, és ahogy telt az idő, sokan megvakultak. 

Mit tett Jézus ennek a vaknak a gyógyulásáért?

Meglátta a vakságát. Ez azért is fontos, mert épp előtte az életére törtek, de nem ez számított, hanem, az, hogy segítsen.
Így látja a mi „vakságainkat” is! Látja a szenvedőt, a nélkülözőt, az Isten után vágyakozó, lelkileg vakokat. 

A földre köpött és sarat csinált, amivel bekente a vak szemét. Ezt sokan gusztustalannak tartják, de az akkori emberek számára komoly jelentősége volt. A személyes törődést fejezte ki. A teremtés mozdulata jön elő! Jézus isteni, teremtő szeretetét mutatja, vesz egy kevés port (porból lettünk, azzá leszünk!) és hozzáad valamit magából. A betegség helyébe egészséget teremt. 

Beszél a vakhoz és az feladatot is kap: „Menj és mosakodj meg!” A gyógyulást el kell fogadni, és akkor lesz visszafordíthatatlan! Ezt tette Jézus. 

Mit tett a vak, hogy meggyógyuljon? Várja Jézust, és elfogadja a gyógyítás „módját”, akkor is, ha az megalázónak, furcsának és szokatlannak tűnik. A gyógyulás feltételét is megérti: be kell látnia, hogy nem tud magán segíteni. Sokan erre az Isten előtti megalázkodásra nem hajlandók, ezért nem is gyógyulnak meg a lelki vakságból. Amit Jézus mond, azt vita nélkül megteszi, engedelmesen. Nem kételkedik, hanem elhiszi azt, hogy Jézus helyesen cselekszik, mindig, mindenben, mindenkor. 

És mi? Nekünk sincs más lehetőségünk más életet élni. A Szentírás egyértelmű tanítása: Az Édenkertben történt Isten elleni lázadás óta az ember vak koldusnak születik. Menthetetlenül így is halunk meg, ha nem térünk vissza (meg) az Istenhez. Jézus tud segíteni, csak Ő tud segíteni. 

Az egyik leggazdagabb amerikai tőzsde-guru kiugrott egy felhőkarcoló ablakán, mert az összekuszált életéből nem tudott kikeveredni. Jézus tud segíteni. Minden öngyilkosság teljesen felesleges, (amúgy is gyilkosság, amit valaki önmagán követ el) mert Jézus már meghalt minden bűnünkért a Golgotán. Ő szeret minket és azért jött, hogy újra lássunk. A múltat, a jelent és jövőt is. 

A múltra Jézusnál van a bocsánat, a jelenben általa tudunk jó döntéseket hozni, áldott életet élni, a jövőnk az ő kezében van, ezért nem a reménytelenség és a kilátástalanság vár ránk. János 3,16. 

Varga Róbert lelkipásztor