Készenléti szolgálat…

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Amikor megérkeztek arra a helyre, amelynek Gecsemáné a neve, azt mondta a tanítványainak: Üljetek le itt, amíg imádkozom. Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és kezdett rettegni és gyötrődni, majd így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok! És kissé előbbre ment, földre borult, és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra. És azt mondta: Abbá, Atyám! Neked minden lehetséges. Vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. Visszatérve alva találta őket, és azt mondta Péternek: Simon, alszol? Nem tudtál egy órát sem vigyázni? Vigyázzatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert a lélek ugyan kész, de a test erőtlen. Ismét elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük megnehezedett, és nem tudták, mit feleljenek neki. (Márk 14,32-40)

Mindaz, amit látunk a világban sokakat félelemmel, másokat aggodalommal, megint másokat reménytelenséggel tölt el. A félelem lassan úrrá lesz sokakban, mert az gondolják, hogy olyan mértékűvé lett azt erőszak és a gonoszság, amivel emberileg már nem tudunk mit kezdeni. Sok igazság van ebben, és mégsem ez az igazság. Az igazság az, hogy Isten nem lett sem öreg, nem vált tehetetlenné, sem fogyatékossá. Az azonban kétségtelen tény, hogy jelenleg hagyja, engedi, hogy az emberiség azt arassa, amit nála nélkül folyamatosan vetett, vet. Az embereknek már régóta nem kell Isten gondoskodó szeretete, így jön annak helyére az ember erőszakossága, az agresszió, a háború és a természeti csapások sora. Minderre nem az az ember válasza, hogy porban és hamuban – lassan sok erdő helyén lásd Kanada csak por és hamu marad – megtérne Istenhez. Nem! A fegyverszállítást, az erőszakot és a háborús költségvetést emeli a keze helyett az egekbe. Nem kell csodálkozni azon, hogy ezt Isten engedi. Meg kell látnunk, hogy nála nélkül hova jutunk.

Ezért mondta azt Jézus a Gecsemáné kertben a tanítványainak: “Virrasszatok és imádkozzatok!”. Aki Istenhívő ember, annak még inkább feladata, küldetése a közbenjáró könyörgés. A világért, a háborúban állókért, a nemzetünkért, az egyházi és világi vezetőkért és önmagunkért, családunkért, hogy bírjuk. Nem mondhatjuk azt, hogy minket nem érint mindaz ami körülöttünk történik, de mi mégis tudhatjuk hogy, ki tartja a dolgokat és azok végső kimenetelét a kezében.

A Máté evangélium 24. fejezetben Jézus világosan megmondta, hogy mindezeknek meg kell történnie. A mi feladatunk az imádkozás és az, hogy elmondjuk: Isten Fia csodálatos országának ajtaja még! mindig nyitva áll azok előtt, akik Jézus mellett döntenek. A belépőnket Ő fizette ki a Golgotán, amikor meghalt értünk!

Varga Róbert lelkipásztor

Mi történik akkor, amikor valaki új szívet kap?

“Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” (János evangéliuma 3,5)

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

A hitből újonnan születés mindig is központi kérdés volt a keresztyén közösségekben.

Vannak, akik azt állítják – de ez nem biblikus -, hogy kézrátétel által tovább lehet adni a Szentlelket, és így születik valaki újjá a hitre. A Szentírás azt tanítja, hogy aki Jézus Krisztust behívja és befogadja a szívébe annak lesz új élete. Jel.3,20.

Víztől születés: a keresztség által, de ez csak akkor lesz “érvényessé”, ha megtörténik a Lélek általi hitre jutás is. Önmagában a keresztség nem üdvözít. Ami testtől született test az. A testi születés az Édenkerti bűneset után halált hordoz magában – mindnyájan meghalunk.

Önmegvalósítással és “önjavítással” sem jutunk semmire sem. Nem tudunk az Isten előtt kedves módon megváltozni, nem vagyunk képesek erre. Akit Isten Szentlelke szül újjá, annak valóban új élete lehet, és az Isten előtt is kedvessé lesz. János 14,6.

Mi történik akkor, amikor valaki új szívet kap? Felismerjük azt, hogy Jézus értünk, helyettünk és miattunk halt kereszthalált, kérjük, hogy bocsássa meg az Isten nélküli életünk eddigi minden bűnét, és adjon új szívet, hitet, bocsánatot, új életetet. Megváltozik a gondolkodása, és új értékrendje lesz annak, aki hitre jut. Vagyis újonnan születik Isten Lelke által. Az új életből pedig új gondolatok, szavak és cselekedetek következnek.

Varga Róbert lelkipásztor

Lakoma?

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm. (Róma 14,17)

Jézus az Isten országát több példázatban hasonlítja lakomához, de az Isten országát mégsem azonosítja egy lakomával. Az ember vágyik a lakoma után, enni mindenki szeret, ezt a vágyakozást használja arra, hogy jobban megértsük a tanítását. Az emberek hajlamosak arra, hogy az év örömeit sűrítve, tömörítve akarják megélni, de ez olyan lenne, mint jó életszakaszok idején levegőt venni, egyébként pedig oxigén nélkül élni akarni.

Sokan úgy gondolják, hogy akinek jól megy itt a földön, annak majd a mennyben is jó dolga lesz. Jézus azonban mást mond. Azt mondja, hogy az Ő igazi országa nem azonos az evéssel, ivással vagy épp a szüntelen rendezvényekkel, hanem a Szentlélek általi öröm a jellemző annak az életére nézve, aki Istennel jár.

A Szentírásból az is kiderül: aki csak a bulik,  lakomák, partik világában érzi jól magát, annak lehet, hogy jó egy ideig, de utána rossz lesz, aki pedig az Isten országa szerint él, annak előtte lehet, hogy a földi életében sok olyasmi történik, ami nem jó, de az Isten országban már nem így lesz. Ott és már hitben idelenn is, igazság/valóság – mind a 2 szót használja Jézus – lesz a része, békessége lesz és öröme, akkor is, ha nincs is igazán minek örülni a bajok közepette, de a Szentlélek által mégis tud örülni és békessége lesz. Jézus pont ezt végezte el a kereszten. Akkor is igaz, amit a hitről és az új életről tanít, ha ezt nem mindig látjuk is minden mélységben. Ennek lehet örülni és ez lehet a békességünk forrása is. 

Varga Róbert lelkipásztor

Elöl és hátul körülzártál engem

Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha fölkelek, messziről is érted gondolatomat. Ügyelsz járásomra és fekvésemre, minden utamat jól ismered. Amikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, URam! Elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem. Hová menjek lelked elől, arcod elől hová fussak? (139 Zsolt.1-7)

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Ezt hívják csapdahelyzetnek, de ez mégsem az. Ugyanis Isten nem ejt sem csapdába, sem szorongatott helyzetbe nem hoz.

Isten körülvesz, és terve van velünk. Mögöttünk a múltunk, előttünk a jövőnk, ma pedig a mai nehézségekben és örömökben járunk. Felettünk is Isten van. Mi az, amiről ne tudna és ami ne tőle jönne? Mi az, amit nem a javunkra fordít és ami által ne tanítana bennünket.Örömmel ismersz rá a történésekben, áldó kezét észrevetted, amikor megmentett olyan helyzetekből, amiből saját erővel és ésszel ki nem jöttünk volna? Mi lenne  velünk, ha nem várna ránk a jövő kapujában és nála nélkül kellene szembenézni mindazzal, ami még történik majd velünk, ha éppen most elhagyna?

Hálával fogadod, hogy Isten elöl és hátul, felül és alul körülzárt? Ez védettség és védelem, gondoskodás és oltalom, nem rabság!? Meg akar tartani, és meg akar menteni, tanácsolni és vezetni akar. Elkülönít a maga terve számára.

Az emberek sokat fáradoznak azon, hogy bebizonyítsák: Isten létezik. Felesleges ezzel foglalkozni. Ez a zsoltár pont azt bizonyítja, hogy lehetetlen Istent tagadni, hiszen naponta átélhetjük szabadító, megtartó, gondoskodó szeretetét, ami Jézus kereszthalála által vált egészen valóságossá és bizonyossá.

Varga Róbert lelkipásztor

Akadályok, megkeseredés

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Majd elindultak a Hór-hegytől a Vöröstengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edóm földjét. De a nép lelke megkeseredett útközben, és így beszéltek Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok ki minket Egyiptomból? Hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincs kenyér, víz sincs, és e hitvány eledelt utálja a lelkünk. Ezért az ÚR mérges kígyókat bocsátott a népre, és azok megmardosták őket, ezért sokan meghaltak Izráel népéből. Akkor Mózeshez ment a nép, és azt mondták: Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és teellened szóltunk. Imádkozzál az ÚRhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozott Mózes a népért. Majd azt mondta az ÚR Mózesnek: Készíts kígyót, és tűzd föl egy póznára. Ha valaki megmaratik, és föltekint arra, életben marad. Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. És az történt, hogy ha megmart valakit a kígyó, és az föltekintett a rézkígyóra, életben maradt. Azután elindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Óbótban. (4 Móz.21,4-10)

Mibe keseredett bele úgy a vándorló nép szíve, hogy fellázadtak Isten és Mózes ellen? A válasz sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk: Elegük lett a pusztából, a vándorlásból. Egyszer erőteljesebben szóltam este a gyerekeimre, hogy aludjanak már, ekkor az egyikük azt válaszolta: De papa hogy kívánhatod tőlünk hogy aludjunk, amikor az olyan unalmas! A vándorló népnek is unalmassá vált a vándorlás, és az Isten követése is. Kicsit olyan ez, mint mikor valakinek van egy kedves és szerető felesége, gyermekei, lakása, autója és elég pénze és egyszer csak szeretője lesz.

A nép szíve is belekeseredett a vándorlásba. Izrael népe útközben volt -elindultak a Hór hegyétől, és a tenger felé mentek. Kerülő úton kellett menniük, mert az Edomiták nem engedték át őket, bár távoli rokonok, sémi törzsek voltak ők is, mint Izrael. Mégis kerülniük kellett a vándorlóknak és nem is keveset.

A keserűség úgy indult el a szívükben, mint egy kicsiny mag. Elvetették, kikelt és onnantól fogva növekedésnek indult.

Vigyáznunk kell, hogy mit  engedünk nőni a szívünkben. Nem sikerül valami, mást akar valaki, mint mi, megszidnak, mellőznek, vagy éppen rosszul döntünk. A szív keserűségének pont ez az oka. Isten nem egyszer valakit az utunkba állít, aki akadály, és mi azt gondoljuk, hogy Isten ellenünk van, pedig csak azt akarja, hogy a kerülő úton gondolkozzunk el a döntéseinkről és azok lehetséges következményeiről is. Azt akarja, hogy ne engedjük a keserűséget felnőni nagy fáfá, mert belülről állít szembe Istennel.

A pusztában nem volt elég víz, rendes kenyér, kényelmes fekhelyek. Csak homok, és por és szűkös ennivaló és zaj. Érthető, de nem fajulhat Isten elleni lázadássá soha az elégedetlenség.

Az akadályok azért vannak, hogy Isten segítségével legyőzzük azokat. Jézus azért jött, hogy ebben is segítsen, a megváltás teljes megváltás, aki Jézusban hisz, az tud zúgolódás nélkül élni.

Varga Róbert lelkipásztor 

Isten haragja és szeretete…

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta. (János 3,36)

A legtöbb ember nem érti azt, hogy ebben a “modern” világban miért mondják azt némelyek, hogy az ember bűnös és Isten haragja van rajta. Ilyenkor az is elhangzik, hogy “Nem vagyok én haragban az Istennel, nem bántottam meg őt semmivel!”. Nem is kellett megbántani az Istent, mert úgy születünk a Szentírás szerint, hogy Isten haragja van rajtunk, mint Ádám és Éva utódain. Ők voltak azok, akik szakítottak  Istennel és annak az átka van minden emberen. Még azokon is, akik egyébként – legalábbis maguk szerint “jó” emberek. Nem követtek el törvénybe ütköző tetteket (ez sem olyan biztos), és nem öltek meg senkit sem, nem lopott el a másik tulajdonából  semmit sem, és nem csalta meg a férjét, feleségét sohasem (ez nem érdem, hanem a házasság alapja). Azt pedig végképp nem értik és nem akarják elfogadni, hogy egy csecsemő, aki pár órás, pár napos, hogyan vétkezhetne Isten ellen, hiszen még a tudata sem felnőtt?

Az ősbűn azonban nem az erkölcsi cselekedetek alapján van rajtunk, a jó vagy a rossz tetteink alapján, mert ez is relatív sok ember szerint – hanem az Isten elleni őslázadás miatt. Az a bűne az embernek, az eredendő bűne, hogy az Isten hatalma alól bújt ki és az alól függetlenített magát. Ez öröklődik lelki értelemben a generációkon át.

Aki Magyarországon születik, az magyar állampolgár lesz, aki az USA-ban, az amerikai. Mivel minden ember az Istennek hátat fordított ember világába születik, így hitetlennek, ezért az Istentől elszakadt állapotba születik bele. Akár hiszi ezt, akár nem, akár akarja, akár nem.

Ma inkább közömbösek az emberek az Istennel szemben, de a legtöbben nem keresik őt, csak az Isten hiánya miatt állapotban élve nem értik, hogy miért olyan a világ, amilyenné tettük? Isten azonban úgy szerette ezt a világot, hogy Jézust, az egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen. Vagyis a mi ítéletünket és Isten haragját vette magára, értünk, helyettünk ő halt meg, hogy mi élhessünk hit által. Aki ezt elfogadja, megérti, és igent mond Istennek, az a helyére kerül. Arra hív minden embert, hogy béküljön meg vele, és akkor lekerül róla Isten haragja.

Varga Róbert lelkipásztor

Paprikás, borsos vagy sóval fűszerezett?

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Bölcsen viselkedjetek a kívül lévők irányában, a kedvező alkalmakat áron is megvegyétek. (Kolossé 4,5)

Mit jelent azt, hogy bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt, a kedvező alkalmat jól használjátok ki!? Amikor Istenhez tér valaki, akkor arra Isten a missziót is rábízza. A misszió nem jelent keresztes háborút és kolonizációt vagy “agresszív” térítést. Mi úgysem tudunk senkit sem megtéríteni, legfeljebb megmutatni a “Jézus Krisztus” felíratú “ajtót”, és elmondani, hogy ki Ő és mit tett értünk a kereszten. Mindezt bölcsen cselekedni azt jelenti, hogy úgy és akkor szólni, amikor egyértelmű, hogy erre Isten indít valakit. 

Ezt sokféle módon megtehetjük. Itt Pál leginkább arról ír, hogy amikor szólunk, a szavaink lehetnek kedvesek, együttérzők, empatikus módon figyelhetünk arra, amit valaki mond. Szavaink ölhetnek vagy épp építhetnek valakit. A nyelv bűneiről ezért beszél a Jakab levelében nagyon határozottan a Szentírás.

A só az ókorban még fontosabb volt, mint manapság. Drága is volt, mert messziről szállították, és akkor még a tengervízből nagyüzemi módon nem tudtak sót előállítani. A sóval tartósították a húst, ízesítettek és időnként még fizetőeszközként is használták, sőt adóként is lehetett sóval fizetni. A kedvesség nem kerül semmibe sem. Aki Isten szerint kedves, az mindenkinek helyesen tud feleleni, szólni és így Istenre mutatni.

Milyen a beszéded? “Paprikás, borsos vagy sóval fűszerezett?”

Varga Róbert lelkipásztor

Húsvéti istentiszteleti rend

Április 6-án, Nagycsütörtök estéjén, 18.30 órakor Passióolvasás, igehirdetés

Április 7-én, Nagypénteken 18.30 órakor Istentisztelet, Úrvacsoraosztás

Április- 9-én, Húsvét vasárnap 10.00 órakor Istentisztelet, énekkarunk szolgálatával, Úrvacsoraosztás

Április-10-én, Húsvét hétfőn 10.00 órakor Istentisztelet, legátus szolgál

Királyságot kértek, megváltást kaptak

Az előtte menők és az őt követők így kiáltoztak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban! Így vonult be Jézus a jeruzsálemi templomba, majd miután mindent megtekintett – mivelhogy az idő már későre járt –, kiment Betániába a tizenkettővel. (Márk 11,9-10)

Kedves imádkozó és olvasó testvérek!

Jeruzsálemben, az olajfák hegyén áll egy kicsiny kápolna, az “Úr sirat”, ez a neve. Amikor Jézus Jeruzsálem közelébe érkezett virágvasárnap, akkor megállt az olajfák hegyénél. Rálátott a templom térre, és prófétai szeme előtt világos kép volt: az akkor még aranyban csillogó templom elpusztul a rómaiak ostroma nyomán. A nép nagy része meghal, a többiek fogságba és szétszóratásba kerülnek. Nem akarták meghallani Isten szavát, ellenálltak annak, és Jézus sem kellett nekik, mint Megváltó. Nem maradt más, mint Isten ítélete.

Jézus megy lefelé a hegyről Jeruzsálembe (ma is ez az az út vezet a városba, mint ami akkor) és közben a város lakói közül sokan dicsőítették Istent. Ruhákat, pálmaágakat terítettek Jézus elé, aki szamárháton ment a városba. Ami virágvasárnap hozsanna volt, az péntekre “Feszítsd meg!”-re változott. Az idegen zsarnoki elnyomás alatt nyögő nép, szívében ott élt a vágy a hajdani nemzeti dicsőség után. Mi, akik Trianon elszenvedői vagyunk, jobban megértjük ezt, amikor a történelmi Magyarországra gondolunk. Kitör az emberekből a dicsőítés, mert azt gondolták, hogy jött valaki, aki végre helyreállítja Izraelt, és megszabadulnak a római megszállóktól.

Jézus azonban nem Izrael trónját választotta, noha Dávid fia volt, hanem a golgotai keresztet, mert Isten Fia volt. Többet adott! Királyságot kértek, és megváltást kaptak.

Sok ember ma is így gondolkodik: “Gyere Isten, kössünk üzletetet! Én adok időt, pénzt, imádatot, Te meg adj segítséget, szabadságot, és ne nézz oda, amikor vétkezem!” Isten azonban nem öreg kereskedő, akivel alkudozni lehet. Szent, tiszta és igazságos. Ezért kellett Jézusnak a bevonulása után meghalnia a Golgotán. Annak az ára, hogy Isten felénk forduljon, az volt, hogy Jézustól elfordult, amikor haldoklott a kereszten, helyettünk és miattunk és értünk.

Bevonulhatott-e már Jézus a szívedbe? 

Varga Róbert lelkipásztor 

Határok

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

“Az ősi határt ne mozdítsd el, amelyet őseid jelöltek ki.” (Példabeszédek 22,28)

Minden viszály, veszekedés és háború egyik alapja, amikor valakinek nem elég a saját élettere, pénze, lehetősége és a másik kárára akar gyarapodni. A mostani háború alapja is az volt, hogy az államalkotó nemzet elnyomta a több milliós kisebbséget, és nem vette figyelembe azt, hogy a másik népnek is vannak igényei, élettere és akarata. Semmi nem igazolja azt, ha egy ország megtámad egy másikat, de azért tárgyilagosan kell ezt is nézni.

Isten is határokat jelölt ki az emberek közötti együttélésben, és azt nem lehet következmények nélkül megszegni, felrúgni, vagy semmibe venni. A mai napig saját bőrünkön érezzük a határ elmozdításának rettenetes következményét (Trianon). Soha nem gyógyuló seb marad, az utódállamokban pedig soha nem múló félelem, mi lesz, ha egyszer minden megfordul és máshol húzzák majd meg a határokat. Ezért mondja azt Isten: az ősi határt ne mozdítsd el, amelyeket őseid húztak!

Mindig bizonytalanságot, gyűlöletet, zsarnokságot és lázadást rejt a határkérdések tisztázatlansága vagy egyik fél számára hátrányos vonala. Igaz ez a szántóföldekre, a gyerekek szobájában dúló határvitákra. A nők és férfiak között állandósuló, nemek közti határvitákra (kinek mi a dolga, kötelessége?), az élet szinte minden területén, és akkor még az erkölcsi határokról nem is mondtunk semmit sem. Ott is állandó  határeltolások, határsértések és átrendezés folyik.

Minden következményét aratja az emberiség az Isten erkölcsi törvénye határai megszegésének. Mi a megoldás? Isten kegyelme, bűnbocsátó szeretete és a másik jogainak a tiszteletben tartása, és amikor kell, szó szerint a határok igazságos meghúzásának (amennyiben ez még lehetséges) feladata. Isten Lelke ad ebben is útmutatást, hogy legalább a kis, helyi, családi “határvitákat” rendezzük “tárgyalásos” alapon, megbocsátással átszőve, mert mi is bocsánatból élünk!

Varga Róbert lelkipásztor