Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!” (‭‭Zsoltárok‬ ‭73‬:‭26‬ ‭RÚF)

Nemcsak az ünnep múlik el, hanem minden. A jó és a rossz pillantok egyaránt. Az ajándékok kibontva, ami tegnap még izgalmas volt ma már megszokott. A rend helyén már rendetlenség. A vendégek fogadására, családi ünneplésre átrendezett szoba is újra a régi. Lehet volt bennünk egy felfokozott hangulat, ami mára inkább fáradtság. Vagy sodródtunk életünk eseményeivel az ünneptől függetlenül is, és felkapjuk a fejünket, hogy újra elszaladt egy év mellettünk.

Elfogytál, kimerültél az ünnepek közötti időszakra? Kétségek és rossz érzések gyötörnek, amikkel eddig időd se volt foglalkozni? Összezárva a családoddal úgy érzed visszaüt, hogy eddig nem tudtál velük foglalkozni? Kiszolgáltatottnak, védtelennek, gyengének, rossz irányba haladónak érzed magad? Félelmek gyötörnek, amikor életed változásaira, azok rohamos tempójára gondolsz?

Aki bízik abban, hogy Jézus Krisztus , nemcsak egy bepólyált kisbaba volt a jászolban, hanem Ő Isten Fia, aki azért lett emberré, hogy mi Isten gyermekeivé legyünk, annak lehet fáradt, lehet kétségeskedő, zaklatott, kicsi a hite, de hitének tárgya szikla szilárd. Elmúlhat, változhat minden az életedben, de ha Istened az Úr, Ő melletted marad. A lelkednek Ő a biztos pontja, ereje, tartós értéke. Ő aki tegnap is jó volt, és holnap is jó lesz hozzád! Készülj vele az óév lezárására, az új év elkezdésére és legyen imádságod ez az Ige, mikor úgy érzed, elenyészik a tested,a lelked! Éld át újra Isten közelségének jóságát! Épülj abból!

Horváth Ádám lelkipásztor

Szeretettel köszöntöm a Testvéreket!

“Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.”‭ (1János 4,9 RÚF)

Kórusunk énekei között köszöntöttem ezzel az Igével az adventi koncertre, a katolikus templomba látogató lakosokat.

Ha bárkit megkérdezünk, aki ismerni véli az ünnepet, hogy miről szól karácsony, a szeretetet vagy annak valamilyen kifejezési módját vágná rá. A szeretet ugyanis lehet gondviselő (evés, ivás); meglepő, nagyvonalú és örömet okozó (ajándékozás); békesség teremtő (szabadság, nyugalom, kényelem); pompás (díszek, rend). De sokan elfelejtik, hogy a karácsony Isten szeretetének ünnepe és első sorban az Ő szeretetéről szól, amelyet irántunk kinyilvánított. Nemcsak beszélt, hanem ki is mutatta, hiszen csak így érdemes szeretni.

Nem tudom vannak e elvárásaid a szeretetével kapcsolatban: “Ha Isten szeretne, ha fontos lennék neki, akkor… ” – Vajon milyen feltétellel folytatjuk? “… sikeresebbnek… egészségesebbnek… gazdagabbnak…boldogabbnak… jobbnak kellene lennem…”

Tudnod kell, hogy Isten szeret és fontos vagy neki, akkor is, ha most nem is érzed így a körülményeid alakulása nyomán. ABBAN nyílvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy az egyszülött Fiát küldte el a világba. A legkedvesebbjét, az Életét adta oda, a tiédért. Hogy ne giccsel szúrja ki a szemed, hanem megmutassa, hogy a szenvedéseid világába jött el, azért született, hogy a terheid, a bűneid elhordozza a kereszten és feltámadásával összekössön a téged szerető Istennel.

Élhetsz általa. Örökké Istennel, aki maga a Szeretet. Meríthetsz belőle erőt, ihletet elengedéshez, megbocsátáshoz, önfeláldozáshoz és ennek nyomán valódi éltető szeretethez. Először élj belőle: az igei alkalmakon, istentiszteleteken, egyéni csendes imádságban, Igeolvasásban az ünnepben is! Aztán kapj tőle, a vele való kapcsolatodból annyi békét, hálát, örömöt, amiből juttathatsz hiányérzet nélkül másoknak is szükség szerint gondviselést, nagyvonalúságot, békességet, pompás érzéseket!

Horváth Ádám lelkipásztor