Mi megyünk, amikor Jézus hív?

Jézus ismét példázatokban szólt hozzájuk: Hasonló a mennyek országa a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. Elküldte szolgáit, hogy a hivatalosokat meghívják a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. Ekkor más szolgákat küldött, hogy mondják meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre! De azok mit sem törődve ezzel elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. A király ekkor haragra gerjedt, elküldte hadait, elvesztette a gyilkosokat, és városukat fölégette. Majd azt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a hivatalosok nem voltak rá méltók. (Máté ev. 22,1-8)

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Amíg tombolt a járvány és százak haltak meg, gyakran hallottam azt: „Majd ha vége lesz, az emberek másképpen fognak gondolkodni, élni és ami a leglényegesebb, sokkal többen fognak templomba járni”. Nem ez történt és ezt sejteni lehetett. Nem hogy többen járnak, most hogy újra lehet, hanem úgy kell szinte könyörögni a legtöbb embernek, akik korábban legalább néha-néha jött, hogy jöjjön. „A templomban könnyű elkapni a vírust!” A legtöbbször ez a válasz. Az üzletben, a társasággal eltöltött szombat délutáni 30 fős szalonnasütés alkalmával nem. A templomban igen, máshol nem.

Érdemes kinek-kinek elgondolkodnia azon, hogy miért hív hiába Isten a menyegzőre ma is, azután is, ami történt? Van aki tudatlanság miatt nem enged a hívásnak. Azt gondolja, hogy Isten elveszi azt is amije még van.

Egyik alkalommal egy hontalannal beszélgettem és a beszélgetés végén ő is azt mondta:„Nem akarok Istennek engedelmeskedni, mert elveszi azt amim még van.” Megkérdeztem, látva a helyzetét az utcán, hogy „Mi vesztenivalója lehet még?” Öntudatosan azt válaszolta: „A büszkeségem.” Van aki büszkeségből, élete füstölgő romja fölött ülve utasítja el Istent.

Van aki közömbösségből. Nem érdekli az egész Isten kérdés: „Van elég bajom Isten nélkül is” – ahogyan azt nem régen valaki mondta.

Elbizakodottságból. „Felépítem én az életemet” – mondta az a fiatalember, aki épp a testépítő szalonból jött kifelé és egy kicsit beszélgettünk. Tudom kezelni a dolgaimat, pont ez a baj, ha valaki ezt gondolja, mert az élet világossá teszi: nem tudjuk kezelni az életünket, legfeljebb barkácsolni tudunk. Másfelé kötötte le magát. Tőzsde, szerelem, kábítószer, vagy csak egyszerűen az élet és a munkamánia.

Van aki nem hiszi, hogy Jézus él, hogy újra eljön, lesz menyegző és lesz ítélet is.

Van aki egyszerűen azt mondja: „Nem akarok bemenni!” Ez a legnagyobb baj, mert nem tudja, hogy mit utasít vissza.

Ezért nagyon fontos hogy azok, akik már Jézussal élnek elmondják: Szeret az Isten és vár az ő Fiának csodálatos országába. Ezért adta önmagát a golgotai keresztre.

Varga Róbert lelkipásztor

Pünkösd ünnepi istentiszteleti rend

  • Május 23-án, pünkösd vasárnap 10 órakor élő istentisztelet és gyerekistentisztelet
  • Május 24-én, pünkösd hétfőn 10 órakor élő istentisztelet

Szeretettel várjuk a testvéreket ezekre az alkalmakra!

Isten tervei sokszor mások

Olvasandó: Bírák könyve 7. fejezet

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Gedeont Isten választotta ki arra, hogy az Istentelen, emberáldozatokat is bemutató pogány midianiták ellen győzelmét megmutassa. Gedeon gazdálkodó volt, aki semmiféle katonai kiképzést nem kapott. Isten időnként furcsa döntéseket hoz, de ez pont azért történik, hogy világossá tegye: minden győzelmünk az Ő áldásából fakad.

Először visszatér a házába 22 ezer ember, mert féltek, ezért Isten hazaküldte őket. Kiderül, hogy még így is sokan maradtak, legalábbis Isten szerint. Aki ott maradt, azokat le kellett vinni a folyóhoz. Aki nem tudott várni hanem nekiesett a víznek, mint egy kutya, az nem volt alkalmas arra sem, hogy türelmesen megvárja, amíg a harc fordulatot vesz és győzelmet arathatnak. Aki letérdelt és a tenyeréből ivott, az más lelkületű és más gondolkodású ember volt.

Sokszor látszólag jelentéktelen dolgokon múlik az, ami igazán fontos. Kiderül ebből az is és jól jegyezzük meg: Istennél, Istennek más a lényeges és a fontos, mint nekünk. Így és ezért kell végig gondolnunk még a döntéseink előtt: valóban lehet az amit tenni akarunk Isten akarata?

Végül 300 embere maradt Gedeonnak, fél is, mert ez a létszám brutálisan kevés a midianitákhoz haderejéhez képest, akik a szövetséges seregekkel együtt ellepték a völgyet, ameddig a szem ellátott. Isten másképpen cselekszik, mint mi azt gondoljuk, vagy ahogyan mi tennénk. Neki a kevés is elég.

Gedeon leborul Isten előtt és imádkozik (15.v.), Isten pedig cselekszik. Összezavarodnak az ellenséges katonák a hirtelen támadt fényben, amit Gedeon fáklyái adtak, egymásnak esnek és nem Gedeon embereinek. A csata már akkor eldőlt, amikor még valójában el sem kezdődött.

Amikor Isten harcol értünk, mindig így van. Mi még nem látjuk a dolgok végét, kimenetelét, de Isten már igen.

A tanítványok csak azt látták, hogy Jézus ott függ a kereszten, de Isten tudta: Fia feltámad! Bízz benne jobban!

Varga Róbert lelkipásztor

Tévelygünk …

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Mindnyájan, mint juhok, eltévelyedtünk, mindenki a maga útjára tért, de az ÚR őrá vetette mindnyájunk vétkét. (Ézsaiás 53,6)

A Szentírás Isten szeretetével van átitatva, de ugyanakkor Isten igazságos ítéletével is. A bocsánatkérés is azok közé a dolgok közé kezd tartozni, ami lassan de biztosan kimegy a divatból. Minek? – tette fel valaki a kérdést. Úgyis újra és újra megbántjuk majd egymást. “Akkor Van olyan ember, akitől állandóan csak bocsánatot kérhetnék.”

Mindnyájan tévelyegtünk és tévelygünk, amikor azt gondoljuk, hogy ha megalázzuk magunkat és beismerjük hibáinkat és bűneinket, akkor vesztesek leszünk. Pedig nem. Pont fordítva igaz. Aki magát legyőzi, az mindig nyer. Békességet, és örömöt.

Ézsaiás nem véletlenül írta: Isten nélkül mindenki a maga útját járja, nem akarjuk és nem vágyunk Isten tanácsa, vezetése, intése és szeretete után sem. Így azután valóban magunkra maradunk.

Pontosan úgy, ahogyan a bibliai József, amikor azt vette észre, hogy jegyese Mária, áldott állapotban van. József tudta, hogy a gyermek nem tőle van ezért magában így gondolkodott: “Eküldöm Máriát, hogy ne szégyenítsék meg.” József is a saját útját akarta járni. Emberileg kedves és szeretetteljes döntés lett volna, csak nem Isten szerint való. Józsefnek a nehezebb út jutott: fel kellett nevelnie Jézust, aki nem tőle fogant. Nem gondolom, hogy ő vagy Mária, vagy bárki értette, hogy mit jelentett az angyal szava: Aki megfogant Mária méhében, az a Szentlélek által van, Isten Fia, a Messiás. Azt meg végképp nem értették Jézus szülei, amikor Isten Jézust sújtotta mindenki, minden bűnéért. József akkor már nem élt, amikor Jézus meghalt  a Golgotán, Mária pedig gyászolta a Fiát. Mária is csak később értette meg: a fia, Jézus, a világ Megváltója. 

Mindnyájan eltévedve, Isten nélkül születünk, ez a rettenetes örökségünk a bűneset után, de mindnyájunknak ott van a lehetőség, hogy ne maradjunk meg ezen az Istentelen széles úton, hanem Jézussal szövetségben új életünk legyen!

Varga Róbert lelkipásztor

Egyszerű keresztyénség

Történt pedig, hogy amikor mentek az úton, valaki azt mondta: Követlek téged, bárhova mégy is! Jézus így válaszolt: A rókáknak barlangjuk van és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. Egy másikhoz pedig így szólt: Kövess engem! Ő pedig azt kérte tőle: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat. De Jézus így válaszolt: Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát. (Luk.ev. 9,57-60)

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Az emberek általában nem szeretik a bonyolult dolgokat, a bonyolultan kezelhető, egyébként „okos” szerkezeteket. Kezdetben a keresztyénség egyszerű volt. Minimális külső keretek között maximális isteni erő jelent meg. Aztán később, főleg külsőségeiben terebélyesedni kezdett, és ez belső ürességet is hozott magával. Kívül egyre több, belső, lelkiségben egyre kevesebb ereje, hatása volt. A cifrálkodó egyház – ahogy valaki mondta – egyre szegényebbé lett lelkiekben. Volt arany és ezüst, de nem volt már meg a kezdetben egyértelműen ható isteni erő. Ezért nem Isten a hibás. Adná Ő az erejét, a Lélek hatalmát, de őszintén: Hányan vannak olyanok, akik mindent félretéve, ezt tartják a legfontosabbnak?

Az 1517-es reformáció óta kezdett az egyház külsőségeiben egyszerűsödni. Fehérre meszelt templom, szószék és erőteljes, tiszta világos igehirdetés. Ma sincs másra szükség, csak erre az egyszerűségre.

Jézus követése ezt jelenti: komolyan veszem a szavát és aszerint akarok élni, döntéseket hozni. Mikor ez a történetben szereplő „valaki” azt mondta Jézusnak, hogy követi bárhová megy, akkor Jézus kijózanítja: „A rókáknak barlangjuk van, de nekem nincs hová a fejem lehajtani”. Vagyis: jól meg kell gondolni azt, hogy tényleg kell-e mindaz, ami a keresztyénséggel jár?!

Másvalaki pedig először az apja temetését akarta intézni, szeretetteljes kegyeleti dolog ez, de aki meghalt annak már mindegy. Aki él, annak még van lehetősége követni Jézust. Nem azt jelenti ez, hogy a halottakkal ne törődjünk, hanem azt: Jézus akkor volt ott, majd továbbment. Az alkalmat kell áron is megvenni. Mi erre vagyunk kevésbé készek. Ezen lehet változtatni, az Ő segítségével!


Varga Róbert lelkipásztor

Törekedjünk …

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk: amikor pedig eljön a tökéletes, a töredékes eltöröltetik. (1 Kor. 13,9-10)

A mai világ a tudására a legbüszkébb. Pont ezért engedi meg Isten időről időre, hogy kiderüljön: tudásunk, töredékes, dirib-darab ( ld. covid) pedig az emberiség az ismeretek soha nem látott tárházával dicsekszik.

Amikor Pál ismeretről ír, az nem csak a tudományos ismertetet jelenti, hanem a Biblia megismerésének/ismeretének szintjeit. Még ez az ismeret is, legyen bár nagyon magas színvonalú, csak töredékes lehet a világmindenséghez képest.

Amikor a teológiát végeztük, azt gondoltuk 6 év egyetem után,-elképesztő mennyiségű ismeret anyagot megtanulva- szinte mindent tudunk. Sok év elteltével arra megállapításra jutottunk: ismeretünk nagyon szerény a teológiai irodalom sok milliónyi könyvállományához képest. Az kétségtelen, hogy újra és újra közelebb kerülve Istenhez, a bibliai ismeretünk is gyarapszik. A hit útján járva nem is lehet máshogy, mert a lelki gyarapodás a hit velejárója.

Pál maga beszél arról, hogy az ismeretünk töredékes, pedig ő Gamaliel egyetemét végezte el, ami az ókor legmagasabb szintű tudását adta. Világosan megértette: minden tudásunk töredékes és múlandó. Próbálnának ma valakit egy 2000 évvel ezelőtti orvosi szakkönyv alapján kezelni. Nem biztos, hogy túlélné. Miért írja mindezt a 13. fejezetben Pál? Azért, hogy egyértelmű és világos legyen: minden múlandó és véges. Élet, munka, tudás, anyagiak, házasság, minden dirib-darab, ezt a szót írja itt az apostol.

Akkor ne törekedjünk ismeretek megszerzésére? Dehogynem, csak vegyük tudomásul, hogy nem a tudás az élet értelme, hanem Isten akaratának keresése és cselekvése. Minden tudás elmúlik és elavul. Még a prófétálás is, ami az akkori korban az igehirdetést jelentette, az is töredékes.

Kálvin azért nem magyarázata soha a Jelenések könyvét, mert nem volt időszerű. Egy gyermek gyermekként viselkedik, vagyis akarj többet tudni. A felnőtt azért tanul többet, mint egy gyerek, mert tudni akar. Az apostol azt írja: el kell hagyni a gyermeki dolgokat és úgy kell élni, járni a hitben, mint egy felnőtt. Felnőtt hívővé csak Isten formálhat bárkit, de bárkit! Akarod-e ezt? Fordulj Jézushoz és ő elkezdi benned is a jó munkát! 

Varga Róbert lelkipásztor

Félhomály ünnep után

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek! 

Ezek után ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tiberiás-tengernél. Megjelenése pedig így történt. Együtt volt Simon Péter és Tamás, akit Ikernek hívtak, Nátánaél a galileai Kánából, Zebedeus fiai és még kettő a tanítványai közül. Simon Péter azt mondta nekik: Elmegyek halászni. Mire ők azt válaszolták: Mi is veled megyünk. Elmentek, és hajóba szálltak, de azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor pedig már reggeledett, megállt Jézus a parton, a tanítványok azonban nem ismerték meg, hogy Jézus az. (János ev. 21,1-4)

Pünkösd előtt vagyunk. A tanítványok már tudták és örültek, hogy a feltámadott Jézussal lehet találkozni, de a Lélek általi közösség még nincs meg Vele és egymással. Ezért nem indultak el a missziói utakra bizonyságtételükkel, hanem azokat a vidékeket keresik fel, ahol a Mesterrel voltak együtt. Az emlékek éltetik őket és nem Isten Lelkének ereje járja át a szívüket.

Mivel Isten tudja, hogy nem jó ebben a lelkiállapotban maradnia annak, aki már hitre jutott, cselekszik. Jézus megmutatja önmagát, és megeleveníti a csüggedt szívüket. A félhomály után nagy öröm és békesség lesz a tanítványok lelkében. A vacsorát Jézus adja. Pontosan úgy, mint akkor, amikor először ültek együtt Úrvacsoránál. Ő törte meg a kenyeret és töltötte ki a bort, itt ő adja a halat és a kenyeret. Valójában a közösséget vele. Fesztelen egyszerűség és megilletődött áhítat volt ez, mert Jézus csakúgy, mint Emmausban házigazdaként, szeretetét megmutatva, adott enni a tanítványainak.

Később elhangzik a kérdés is Péternek célozva (15-17.v): szeretsz-e engem? Erre kell nekünk is válaszolnunk! Szeretjük-e Jézust, engedelmeskedünk-e szavának? Az áldás forrása ez, mert mindent tőle kaphatunk meg, amire csak szükségünk van.

Varga Róbert lelkipásztor

Május 2-án nyit a templom

Kedves Testvérek!

Örömmel értesítünk mindenkit, hogy május 2-tól újra élőben lesz istentisztelet a református templomban, Dobos Károly tér 1., de. 10.00 órakor.

Belépni maszkban és kézfertőtlenítés után lehet. Csak 1 versszakot tudunk majd énekelni, de már az is nagy dolog, hogy kinyithatjuk a templomot.

Ezzel egyidőben május 2-től a képi istentisztelet megszűnik, a hangfelvétel továbbra is elérhető lesz a honlap Igehirdetések oldalán.

Szeretettel várjuk a Testvéreket! Tessenek jönni.

Istentisztelet után, ahogyan eddig is az ózongenerátorral fertőtlenítünk a következő alkalomra.

Gyermek istentisztelet is lesz. A gyermekmegőrző nyitva lesz, de ott a távolságtartást nem lehet megoldani.

Várunk mindenkit!

Varga Róbert lelkipásztor

Találkozás a Tiberiás tengernél

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek! 

Olvasandó: János ev. 21,1-14

Húsvét utáni történet az, amit János leírt. Ekkorra már mintegy ötszázan találkoztak a feltámadott Jézussal, és többé senki nem mondhatta azt Jeruzsélemben, hogy Jézus nem támadt fel. Kiderült, hogy minden igaz, amit Jézus életében mondott, tanított és cselekedett.

Alkonyodik és a kép olyan szürke a tóparton, mint a köd. Péter elkeseredetten mondja: “Elmegyek halászni.” A többiek is vele mennek, de azon az éjszakán  nem fogtak semmit sem. Azután eltelik az éjszaka, mint minden éjszaka mindig. Reggel megjelenik Jézus, de dicsőséges testben, ezért nem ismerik fel azonnal. A kép kezd színesedni. Jézus világossá teszi, ő az. “Vessétek ki a hálót és találtok”- a tavon csak éjjel jártak a halak. Nappal a meleg miatt a mély vízbe húzódtak, ahová a halászhálók sem érnek le.

Mindig az a kérdés, hogy megértjük-e Jézus szavát, és engedelmeskedünk-e annak? A csoda feltétele mindig ez. A tanítványok engedelmeskedtek és az üres háló tele lett hallal. Az üres emberi szív, hit által tele lesz Istentől kapott élettel. Isten szava mindig elvégzi azt, amit akar. Engeded, érted, akarod?

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki áhitat

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Azután így szólt mindnyájukhoz: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem! (Lukács evangéliuma 9,23)

Annyi minden végzünk, csinálunk napi rendszerességgel. Arra a legkevésbé gondoljuk, azt, hogy az Istennel való közösség, kapcsolat is ilyen. Napi rendszerességre van szükségünk, hogy ne lazuljon a kötődés. Annyi minden törekszik arra, bennünk, kívülről, mások által, hogy ezt a napi rendszerességet tegye lehetetlenné.

Az akaratnak le kell győznie az értelem, és sokszor az érzelem ellenállását. Az akaratnak is engedelmeskednie kell. A János 7,17-ben olvassuk azt amit Jézus erről mondott. Ha valaki cselekedni akarja az Isten akaratát, megismerheti azt.

Itt még csak hitről sincs szó. Az akaratunkat kell alárendelni az Isten akaratának, és akkor megértjük és megismerjük az ő akaratát. Amikor azt olvassuk, hogy testi akarat, akkor soha nem arról a testről van szó, ami a szervezetünket (a testet, ami lélegzik, eszik, alszik) jelenti, hanem mindig gondolkodásunkról, akaratunkról, személyiségünkről van szó.

Ebbe tartozik bele, a napi kísértések sora is. Felesleges vásárlások, hazugság, testi kívánságok, önzés, az ital csábítása, stb. Az engedelmesség és engedetlenség kérdése, napi harcot jelent. Ez a legtöbb esetben nem könnyű.

A kereszt felvétele alatt sokan sokfélét értenek. Van aki azt mondja: “nagy kereszt nekem az anyósom!”. “Nagy kereszt nekem a gyerekem viselkedése!”. “Nagy kereszt a főnököm!”  A Biblia szerint kereszt az, amikor Jézusért, a hitünkért, hátratételt, bajt, bántást kell elszenvednünk. Semmi más nem kereszt. Minden más: kísértés, teher,  próba, de nem kereszt, csak a Krisztusért vállalt szenvedés kereszt.

Gondoljuk végig őszintén, azért ez kinek-kinek ritkán adatik meg. Nagy dolog az, ha Isten arra méltat minket, hogy Jézusért, az evangélium ügyéért, keresztény hitünkért kell szenvedni!

Varga Róbert lelkipásztor