Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek, ha valaki meghallja a hangomat, és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorázom, és ő énvelem. (Jelenések 3,20)

Az ajtó minden építményen fontos. Annak megléte biztosítja a védettséget, az elkülönülés lehetőségét, amikor arra van szükség és a bensőséges együttlét módját is a szeretteinkkel.

Amikor Jézus azt mondja a János evangéliumában, hogy Ő az ajtó, ezt akkor mindenki értette. Ugyanis a juhakol vesszőből font, sárral tapasztott falán nem volt ajtó, csak bejárati lehetőség. Oda feküdt be, ma így mondanánk, a küszöbre a pásztor. Saját maga volt a juhok ajtaja. Amikor jött a farkas, vagy a medve, akkor először a pásztort  támadták meg, hogy hozzáférjenek a juhokhoz. Sokszor megölték a pásztort, aki élete  árán is megvédte a juhokat.

Az ajtónyitás képe azt jelenti: valaki hallja Isten szavát, az komolyan megérinti és szívét-lelkét, de az értelmét is!! megnyitja Isten előtt. Az ajtónyitás azt jelenti: nem takargatok többé semmit sem Isten előtt. Mint amikor valaki bejön a lakásunkba és bármelyik szobába bemehet. Otthon érezheti magát.

Befogadni Jézust a szívünkbe azt jelenti: elmondom, akár egyedül, akár valakivel: “Úr Jézus kinyitom a szívemet előtted (ajtó), gyere be abba hit által, bocsásd meg minden bűnömet és kezdj az életemmel újat. Köszönöm, hogy meghaltál értem és benned hívő életet adsz nekem! ” 

Advent azt jelenti: eljövetel. Advent idején (most lesz az első adventi vasárnap) különösen igaz: Jézus az ajtó, a szívünk előtt áll és zörget! Meghallod a szavát? – kinyitod a szívedet? Ő vár rád. Meddig kell az ajtód előtt “állnia”?

Varga Róbert lelkipásztor