Gados Márk, pótpresbiter

23 éves vagyok, jelenleg az Eötvös Lóránt Tudományegyetemen tanulok matematika-fizika tanárnak, emellett korepetálok minden korosztályban egyaránt magyar és külföldi fiatalokat. 

Már gimnázium óta próbalok mindenben Isten akarata szerint élni, több- kevesebb sikerrel. Ha úgy érzem, lehúznak bűneim, vagy a világi környezet, amelyben hétköznapjaim nagy részét töltöm, a következő Igék szoktak emlékeztetni arra, hogy kihez is tartozom: 

„Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Gal 2, 20.)

„Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.” (Róm 10, 9.)

Amióta az eszemet tudom, Nagykovácsiban élek, és ebbe a gyülekezetbe járok szüleimmel együtt. Isten kegyelméből már nem csak hallgatója, hanem aktív cselekvője is lehetek az Igének, és itt a gyülekezetben harmadik éve az ifjúságban, a kórusban, és a gyerektáborokban is szolgálok. Ezek mellett koromból meg élethelyzetemből adódóan jobban ráérek, ezért segítek ott, ahol tudok. Szintén Neki köszönthetem, hogy mindezeket nem erőlködésből kell tennem, hanem az iránta érzett hálából és szeretetből.  

„Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” (1János 4, 19.)