Kneipp Vince főgondnok

2009 óta járok a Nagykovácsi gyülekezetbe, de csak 2012-ben tértem meg. Feleségem, Virág a gyermekeinkkel van itthon, én asztalosként dolgozom a faluban.

Gyerekkorom óta úgy neveltek szüleim, hogy hallottam Jézusról, jártunk gyülekezetbe, hittanra, konfirmáltam is. Hálás vagyok nekik ezért. Aztán mentem a magam útján. Annyi haszna volt szüleim erőfeszítésének, hogy “magasan képzett” voltam, így tudtam, hogy ha baj van, hova kell menni. 

Több vállalkozásba belefogtam, sikerrel. Szeretek sok feladatba beleállni, de ennek lett az a vége, hogy 23 éves koromban, mint sikeres vállalkozó, annyi mindent csináltam, hogy idegileg összeomlottam.

Ekkor nyúlt utánam Isten. Kimondtam, hogy itt van az összekuszált életem, ÚrJézus, ha neked kell, ha képes vagy kezdeni vele valamit, kezdj vele. Mert én már nem tudok.

Ő tudott. Azóta is újra képes vagyok ugyanazokba a hibákba esni, például túl sokat vállalni. De már van Csodálatos Tanácsosom, mindent tudó Atyám, akihez mehetek nap, mint nap.

Az ige, amivel megállított:

“Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül próbálni; sőt a próbával együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” I. Kor. 10,13

A gyülekezeti épületek adta fizikai teendőket irányítom, szívügyem az iratmisszió és fontosnak tartom a kitartó könyörgést a tiszta tanításért, a gyülekezet népéért és vezetőiért.