Várady Csaba, presbiter

Feleségemmel, Jenei Zsuzsával 2003 óta élünk Nagykovácsiban. Két gyermekünkért és 4 unokánkért lehetünk hálásak Istennek. Zsuzsival 1979-ben a drezdai Közlekedési Egyetemen ismerkedtünk meg, ahol közlekedés-építő mérnöki végzettséget szereztem, ő közgazdász lett. Nem éltünk hitben.

Hazatérve összeházasodtunk és első lakásunkba költözve bíztunk a boldog jövőben. Nem így lett. Az Isten 1988 és 1989 években többször is megpróbált bennünket. Ez fordított engem a hit felé:

„ 28Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott. 29Mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez „(Róm 8.28-29)

1988 és 2008 között a pasaréti gyülekezetbe jártunk, majd ezt követően a Nagykovácsi gyülekezetebe. 2019 óta vagyok presbiter. 2006 óta egy kisebb Kft. ügyvezetője vagyok, vasúti tehervagonok bérbeadását végezzük. Hálás vagyok Istennek ezért a munkáért is, mert hasonló területen dolgozom mint a feleségem. Így aztán szakmai téren is megértjük egymást „félszavakból”. A munkám igen változatos, de néha már egy kicsit sok is. Ilyenkor segít egy ige, mely az egyik kedvencem: 

„De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”( Ézs 40.31)

Hiszem, hogy Istennek terve van az életemmel, a hitemmel és a magyarságommal. Szeretnék követendő példaként szolgálni, gyermekeim és unokáim számára, tanítva őket mind arra, amit eddig Isten segítségével megéltem. Erről szól a másik ige, ami kedves nekem: 

„Állj meg, és gondold meg Isten csodáit!” (jób 37.14) 

Remélem, hogy a szolgálataimmal segíthetem a gyülekezet épülését és növekedését. Hálás vagyok Istennek minden eddigi lehetőségért és igyekszem legjobb képességem szerint megfelelni a jövőbeni szolgálatoknak is.