Horváth Ádám, lelkipásztor

1993-ban születtem, és családommal (édesapámmal – aki szintén lelkipásztor -, édesanyámmal – aki közgazdász és két húgommal) a szabolcs-szatmár-bereg megyei Nagyvarsány községben éltem.

Gyermek és ifjú koromat is meghatározta a lelki ébredési gyülekezet szeretetteljes légköre és úgy érzem, szüleim szolgálatai mellett Isten ezt a közösséget is felhasználta hitre jutásomban, melyet tizenéves koromban élhettem át.

Édesapám Isten útmutatásának engedelmeskedve fogadta el a Budapest-Pasaréti Református Egyházközség meghívását, a Cseri Kálmán nyugdíjba vonulásával megüresedett vezető lelkipásztori állásra. Falu után világvárosba, kicsiny, lelkes gyülekezetből óriási, jól szervezett, lelki életében pezsgő egyházközségbe, államiból egyházi középiskolába (a Baár-Madas Református Gimnáziumba) vezetett az Úr.

A “bizonyságtevők fellegével” körülölelve, kaptam folyamatos megerősítést, hogy jól értettem meg egy ifjúsági csendeshéten: őseim után, személyesen engem is a teológiára indított Isten Lelke.

Teológiai tanulmányaim alatt ismerkedtem meg és házasodtam össze feleségemmel, Rebekával, aki hittan és angol szakos tanítónő, Istentől kapott társam, a  hitben és a szolgálatban egyaránt.

Isten házasságunkban öt gyermekkel ajándékozott meg minket: Barnabással, Abigéllel, Johannával, Mihállyal és Sámuellel.

A gyakorlati évemet – melyet Kunszentmiklóson tölthettem – követően, lelkipásztori tanulmányaim lezárása közben kezdhettem el szolgálni a Budapest-Kelenföldi Református Egyházközségben, ahol közel hat évet tölthettem el. Ez idő alatt is tanított, nevelt az Úr. Mindamellett, hogy kiemelten foglalkozhattam a gyülekezet ifjúsági köreivel, sokrétű feladatkörben lettem kipróbálva, a lélekmentés szolgálata és a gyülekezet pásztorlása is itt vált igazán szívügyemmé. Sőt, ezeken túl még azért is hálás vagyok az Úrnak, hogy vallástanári diplomát is szerezhettem ezen időszak alatt és a hittanoktatást, mint missziót gyakorolhattam évekig.

Eddigi életem jelentős Igéiből kettőt emelnék ki:

Megtérésem, újjászületésem Igéjét:

“Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

(János 3,16)

És lelkipásztori elhivatásomét:

“Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;”

(1Péter 2,9)