“A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.” (Példabeszédek 15:15‬ ‭RÚF)

Igénkben azt olvassuk, hogy a jókedvűnek mindig lehet ünnepe. De hát nem lehet mindig ünnepelni! – Vághatjuk rá gyorsan. Természetellenesnek hat a kijelentés, ugye? De vajon a mondat első felére is felkapjuk a fejünket? Mondjuk-e felháborodva: de hát nem lehet mindig rossz napunk! Nagyon sokan vannak, akik szegénységben, és még többen, akik lelkileg üresen, hiányokkal küzdve töltötték az ünnepeket is. A csüggedőnek soha nincs ünnepe. Lehet, hogy mindent elkövet, hogy egyben legyen a család, hogy meglegyenek az ünnep kellékei, de ő maga ugyanaz, mint máskor, a lelki bajai, a természete, a reakciói, a konfliktusai ugyanazok, mint máskor. Így könnyű csalódni: az idei ünnep se volt hangulatos, nem hozott maradandó változást nem hagyott maga után jó érzéseket…

Mi oka lehet az embernek az örömre, amikor ennyi gonoszság, szenvedés és halál veszi körül, akármerre ünnepelne ebben a világban? Pont ez a Biblia jó híre, hogy nem csak ez a világ, nem csak ez a földi élet van. És aki bűntelen, az egy tökéletes világba kerül át a földi élet végén, és ott lehet örökre. A rossz hír, hogy ezt magunktól nem tudnánk kivívni magunknak. A legjobb hír viszont, hogy Isten, a Fiában, Jézus Krisztusban kivívta nekünk, csak hinni kell, és a miénk! Karácsonykor a gyülekezetünkben öröm énekeket énekelünk, emlékeztetve magunkat, hogy az angyal seregek Jézus születésekor nagy örömhírt hirdettek a pásztoroknak: Üdvözítő (üdvösséget, mennyei létet elhozó) született ma nektek!

Van, aki már éli annak a csendes örömét, hogy akármi lesz vele itt, meggyőződése, hogy az örökkévalóságban ő nevet a végén Istennel. Van aki mégis hite ellenére is csüggedő maradt. Lehet, te is levertnek érzed magad! Károli fordításával bátorítalak, aki nemcsak jókedvről beszél, hanem vidám elméről. A hit lépése ma és ahányszor csügged a szíved, hogy megköszönöd Jézusnak, hogy nem fog örökké tartani a problémád miatta, és tudatosan döntesz előtte: “Uram, nem hagyom magam ma lelombozni a Kísértő által. Adj jókedvet, adj erőt és örömet, hogy reménykedve menjek tovább veled!” És tudatosan nézd a legjobbat magadnak, és add a legjobbat magadból minden helyzetben. Így lehetsz minden időben, a csüggedést elfelejtő, jókedvű: kedves, lelkes, humoros, tettre kész. Akinek ünnep a közelében lenni. És aki közben – mintegy öngerjesztő folyamatként – maga is beleéli magát az ünneplésbe, amire Isten felszabadította.
Ámen.

Horváth Ádám lelkipásztor