Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által. (Róma 10,17)

A legtöbb orvos megegyezik abban, hogy a haldoklóknál a hallás szűnik meg utoljára. Sokszor láttam, tapasztaltam ezt magam is, amikor betegek, haldoklók mellett ültem. Nem véletlenül van ez így. Isten még az utolsó perceket is arra akarja használni, adni, hogy ha lehet még a halál előtt hallgassa és meghallgassa mindenki az evangéliumot.

Sokféle hit létezik. Van aki abban hisz, hogy holnap nem lesz eső, van aki azt hiszi, hogy amit főz, az mindig ehető, van aki azt hiszi, hogy idős korban fog csak meghalni, vannak, akik már nem hisznek semmiben és senkinek se. Persze olyan is van, aki önmagában hisz és olyan ember is, aki hisz Istenben.

Érzékszerveinkkel az anyagi világot tudjuk érzékelni, de Istent nem. A vele való közösséget az Édenben, az Isten ellen lázadó ember tönkretette, elvesztítette. Amikor valaki hitre jut, akkor tudja újra  érzékelni, tapasztalni azt, hogy Isten létezik. A bűneset rombolása miatt van ez így.

Hogyan születik a hit? Hallom Isten szavát, bízom a szavában, ez már személyes, élő kapcsolat Istennel, és engedelmeskedem Istennek. Vagyis elkezdem tenni azt, amit akarataként megértettem. A hit nem hittételek igaznak tartása, hanem élő közösség, kapcsolat a feltámadott Jézus Krisztussal. Minden más “hit” tévedés, tévhit, nem üdvözítő – az utolsó ítélet alól megmentő – hit. Isten azt a hitet akarja nekünk adni, mindenkinek, ami megtart minket ebben az életben, és már itt lent otthont biztosít a hivő embernek a mennyben is.

Varga Róbert lelkipásztor