Heti áhitat

Olvasandó: Luk.19.5

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek! 

Nem mindenkit hívott Jézus magához, de akinek a szívében azt a vágyat látta, hogy akar vele találkozni, az előtt nem volt akadály. Jézus hívása határozott volt Zákeus felé. A “leskelődő” vágyakozó is fontos Jézusnak. A hívás személyes is volt, nevén nevezte azt, akit hívott – ebből az is kiderült, hogy ismer mindnyájunkat. Akit megszólít, annak személyesen kell válaszolnia a hívásra.

A Krisztus követés soha nem erőszak, mindig várja Isten a mi válaszunkat. A hívás sürgető volt: “hamar szállj le!” – mondta Jézus. A megtérés Istenhez mindig jelen időt jelent. Még ma – nem holnap, vagy azután. A halogatás mindig a tett halála. Leszállni az életünk, akaratunk fájáról, vagy trónjáról mindig nehéz. Mi annyi jót képzelünk magunkról, és kínos belátni: le kell szállnunk abból, ami az Isten előtt nem kedves.

A kegyelem azoknak szól, akik készek belátni, meglátni és megvallani mindazt, ami nem Isten szerint való az életükben. Jézus hívása szeretetteljes volt: “Ma nekem a te házadnál kell megszállnom” – mondta Zákeusnak. A szeretet mindig ilyen – nem megvet, hanem elfogad és megmenteni akar. Jézus bement Zákeushoz, pedig vallási értelemben, mint fővámszedő – tisztátalan volt, de mégis. Ez a mégis az Isten szeretete.

Jézus hívása tartós volt. Ma is hangzik, azóta is, mindnyájunk felé: “Gyere és kövess engem!”. Amikor valaki hitre jut, akkor igaz lesz amit itt is mondott Jézus. “Ma lett üdvössége ennek a háznak.” Ma is, most is ugyanazt akarja Jézus: Hogy az életünk ne a pusztulás, hanem a megmenekülés felé tartson!

Varga Róbert lelkipásztor

Templom fertőtlenítése a járvány idején

Kedves Testvérek!

A gyülekezet vásárolt egy ózongenerátort, amivel az istentisztelet után a templomot és többi termet is fertőtlenítjük. Az alapos szellőztetés után, vírustalanított, friss levegőben tudunk együtt lenni az alkalmakon. Mindenkit szeretettel várunk. A maszk és kézfertőtlenités továbbra is megmarad, a mi védelmünkben. 

Varga Róbert lelkipásztor és a presbitérium 

Csütörtöki lelki kenyér

Olvasandó: Róm. 15,1-7.

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Az egyik legfontosabb kérdés az ember életében az erő kérdése. A Szentírás egyik ősi nyelvében a görögben a dynamisz=erő szó gyakran előfordul. Később a dinamit nevű robbanóanyag elnevezése is ebből származik. Pál azt írja rómaibelieknek, hogy ti vagytok az erősek! Hogyan lehetséges ez, hiszen azok akik hisznek, járnak templomba, próbálnak engedelmeskedni Isten szavának pont azt élik át, hogy sokszor erőtlenek lelkileg és testileg is. Az apostol arról beszél, hogy aki hisz Jézus krisztusban az akkor is erős, ha egyébként erőtlenségekkel küzd.

A hívő ember nem statikus, hanem dinamikus. Az Istenhit az élet egész területét megmozgatja. Mássá teszi és átalakítja. Gyakran lehet látni, hogy amikor valaki hitre jut, az addig hallgatag ember elkezd beszélni és a bőbeszédű pedig meggondoltabb és ritkábban szóló lesz. Minden a helyére kerül.

Erős lesz az erőtlen és nem csak a maga terhét tudja hordozni, hanem még másokéból is tud és akar magára venni. Mindezt a türelem és a vigasztalás Istene adja meg kinek-kinek. De hogyan? Úgy, hogy kérhetjük! Erőtlenségeinket, helyzetünket, állapotunkat, családi helyzetünket, szívünket ismeri és tud segíteni.

Mi erősek?! Van, aki mosolyog ezen. De az az igazság az, amikor kiderül, hogy a Jézusba vetett hit a békesség forrása, akkor mások is elgondolkodnak és sokszor irigylik a keresztyének békességét és erőtlenség idején is világossá váló emberfeletti erejüket. Nem mi válunk erősebbé, hanem a hívő emberben élő Krisztus ereje válik nyilvánvalóvá. Az erő forrása Jézus Krisztus. Mi pedig átélhetjük, ha Őbenne bízunk, ad, ad és ad. Erőt, szeretetet, józanságot és békességet. Fordulj hozzá, hit, imádság, igeolvasás által csatlakozz az Isten kimeríthetetlen erőforrására.

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki lelki táplálék

Olvasandó: 46. Zsoltár 2.v.

Kedves olvasó, imádkozó Testvérek!

Egy kisfiú apjával kiment a parkba és a játszótér homokozójában utakat és alagutakat ásott kis lapátjával. Ahogy ásott, egy nagy követ talált a homokozó közepén. Nyomta, taszigálta a követ, próbálta körülásni, hogy kiszabadítsa a homokból. A fiú nagyon kicsi volt, a kő pedig túl nagy volt a számára. Végül sikerült kimozdítania, de rájött, hogy hiába, a homokozó falán nem tudja átgurítani a követ. Túl magas volt a deszka. A kő mindig visszagurult és végén még a fiú ujjait is lehorzsolta. Elkeseredetten sírni kezdett. Közben apja a ház ablakából nézte a fiú küszködését. Amikor sírni kezdett a fiúcska, egyszer csak egy árnyék vetődött rá, és azt látta, hogy az apja az. Az apa azt kérdezte: „Fiam, miért nem vetettél be minden rendelkezésre álló erőt?” – De hát azt csináltam, sírt tovább fiú, min-
den erőmet beleadtam! – Nem fiam, válaszolt az apja, nem használtál ki minden erőt, nem kértél meg engem, hogy segítsek! Azzal az édesapja lehajolt, megragadta a követ és kirakta a homokozóból.


Vannak kövek az életünkben és vannak küszködések is. Sokszor a magunk erejében bízunk és nem hisszük el, hogy az apró és kevésbé fontos nehézségeink és nagy súlyos köveink is érdeklik az Istent. Egyedül nem vagyunk képesek megoldani, de még csak mozdítani sem, azt, ami megterhel. Istenhez mindig fordulhatunk. Ő végére mehetetlen erőforrás a számunkra. Ezért írja azt a zsoltáros: „Mindig biztos segítség.” Mindig. Kivétel pedig nincs. Minden helyzetben, erőtlenség, baj, nyomorúság idején és nagy örömben is. Fordulj Jézushoz és mutass rá a „kövedre”- majd Ő segít. Megsegít, kisegít, átsegít mindazon, amivel nem bírsz!

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki áhitat

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Olvasandó: 62. Zsoltár 3. verse

Vannak az életben megrendítő dolgok. Egy katona megvakult a háború vérzivatarában. Amikor a másik hazakísérte, a szülők ott szembesültek a ténnyel: a fiúk megvakult és soha többé nem fog már látni. Az anyja teljesen érhető módon zokogni kezdett, az apa megrendült és látszott rajta, hogy lelkileg összetört. A fiú azonban azt mondta: „Én el tudom fogadni.” Erre az apa magához ölelte a fiát és azt mondta: „Fiam, ha te el tudod fogadni, akkor mi is el tudjuk fogadni!” A lelkük vált készségessé arra, hogy elfogadják azt, amin nem lehet változtatni.

A rozsda szétmarja a fémet, míg a kalapácsütések megerősítik. A folyamatos gondtalan élet akár meg is emészthetik a lelked, míg a próbák megerősíthetik.

Pál apostol beszél az Isten szerinti szomorúságról, ami a jellemünket fejleszti. Fiatal lányok és fiúk sokszor csak azzal törődnek, hogy hogyan néz ki a másik, de hogy milyen a jelleme azzal nem. A Biblia szerint „Csalóka a báj és múlandó a szépség”-„… aki az Isten akaratát cselekszi, az megmarad örökre”. Amikor valaki fájdalmában az önsajnálat, a harag, a gyűlölet és a panaszkodás irányít, az a saját romlását készíti elő.

Amikor feltárjuk a szívünkbe felgyülemlett töltéseket, érzéseket, indulatokat, Isten előtt, akkor azt ő úgy tudja irányítani, alakítani a történéseket, hogy végül a javunkra fordítja. Amikor valakinek a kősziklája Isten, akkor a dolgok pontosan úgy végződnek, ahogyan Isten a karta, megengedő akarata, terve engedte.

Régen úgy rostálták a gabonát, hogy feldobták szélben egy lapáttal. A könnyű port, pelyvát a szél kifújta, a nehéz mag a földre hullott. Így fújhatnak át szívünkön a nehézségek, bajok szelei, de közben Isten megtisztít, és igaz lesz az, amit a zsoltáros írt: ”Ő (Isten) az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb”. Egy brazil közmondás így hangzik:„Isten a görbe vonalakra is egyenesen tud írni.” Az értelmetlennek tűnő kerülő utak, görbe ösvények és érthetetlen, kuszának tűnő események mögött Isten készíti az áldást a számodra. Jézus életének útja látszólag kusza, nehéz és megpróbáltatásokkal teli volt, végén a golgotai kereszttel, de Istennél az a mi megváltásunk vonala volt!   

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki lelki kenyér

Olvasandó: Ap.Csel.4,36-37

Kedves Testvérek!

Barnabás ciprusi származású volt, a neve azt jelenti: vigasztalás fia, prófétai ígéret fia. Eredeti neve a lévita származása miatt a József. Pál testvére és munkatársa volt, akivel már Antiókhiában is együtt szolgált, ahol először nevezték krisztusinak, vagyis keresztényeknek a keresztényeket. (Ap.Csel. 11,26.)

Kétféle módon találkozunk a keresztyén szóval: keresztény és keresztyén. A keresztény írásmódot a latin befolyású területeken használták, míg a keresztyén írásmód, a keleti befolyásra utal, amiben van egy lágyító jel. Mind a kettő ugyanazt jelenti: christianos: Krisztus követője, Krisztusi ember. 

A kereszténység szó nem szerepel a Bibliában, azt először Ignatius egyházatya használta, a második század első felétől, és azt akarta kifejezni vele, hogy akiknek fontos Jézus Krisztus követése, hitben járnak, élnek, és üdvösségük van, azok a keresztyének, krisztusi emberek.

Barnabás Jézusban megtalálta élete vígasztalóját, a békesség forrását. Amikor valaki hitre jut, ez mindig így van. Barnabásnak egyértelművé lett, amije van, azt arra használja, hogy másokon segítsen. Földje volt, azt eladta és a pénzt az apostolokhoz vitte, hogy a gyülekezet ínségbe jutott tagjain segíthessen.

Ami a miénk, azt arra kapjuk, hogy másokon segítsünk. Ez nem azt jelenti, hogy minden keresztyénnek minden értéktárgyától meg kell szabadulnia, hanem azt: úgy éljek a javaimmal, mint aki tudja: mindent Istentől kapunk, de legalább a jövedelmem tizedét (Malakiás könyve 3,6-12.v.) adjam “vissza” az Istennek, mert többek között ez az egyik alapja az anyagiakban az áldásnak és gyarapodásnak.

Azt mondja Isten “Tegyetek próbára engem!”. Barnabás “próbára tette Istent” és meglátta Isten szavának igazságát. Mivel azt tette, amit hirdetett, Barnabás igehirdetésének és szolgálatának hitele volt. Ilyen vígasztalók és igehirdetők után sóvárog a világ. Ilyen “vigasztalás fia” lehet bárki, aki hisz, férfi és nő, fiatal és idős keresztyén. Először hitre kell jutni, azután szolgálhat valaki úgy, mint Barnabás.

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki áhitat

Olvasandó: János ev. 3,1-21. Nikodémus Jézusnál

Kedves olvasó és imádkozó testvérek!


Amikor valaki megszületik, a legtöbbször sírnak az öröm miatt, és amikor valaki meghal a legtöbbször sírnak a fájdalom miatt. Amikor valaki lelkileg újjá születik, vagyis Istenhez tér, akkor a mennyben öröm van az angyalok színe előtt. Nikodémus Izrael vezetője volt, sok mindent tudott, hiszen csak
vallásilag képzett, tanult ember vezethette a népet. Mégsem tudta a legfontosabbat: ha valaki nem tér vissza Istenhez, akinek a kegyeleméből a bűnesetben minden ember kiesett, akkor az végzetes lehet.

Nikodémus világosan látta, hogy nincs ott ahol lennie kellene: neve nem szerepel az ítéletet elkerülők, azaz üdvözültek névsorában. Ezért kérdezi azt Jézustól az éjszakai beszélgetés során: Mit kell tenni, hogy az ember újjászülessen?

Mi az újjászületés 7 jellemzője?

1.Tudja, az aki Istenhez tért, hogy új élete van. Róm. 8,16.

2. Életének vannak hitből fakadó gyümölcsei. Mt.7,16.

3. Az imádkozás számára beszélgetés Istennel, lelki lélegzetvétel. 1 Thessz. 5,17.

4. Éhezi és szomjazza Isten szavát. Ján. 6,48.

5. Tud győzni a kísértések felett. 1Kor.15,37.

6. Az élete bizonyságtétel Istenről, még ha néha ez töredékesre sikerül is.

7. Élő reménysége van Krisztusban, bocsánatból él. Újra és újra. Jel.22.20

Mi a helyzet velünk? Van már új életünk, hit által, Krisztus kereszthalála érdeméért?


Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki lelki kenyér

Olvasandó: János ev. 5,1-18

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek,

A Bethesda szó a gyógyulás szimbólumává vált, különösen egyházi körökben. Ma is megtalálható a tó maradványa Jeruzsálemben. Egy oszlopcsarnokkal kiépített hely volt, ahová évente tömegek mentek gyógyulást keresni. Jelenleg csak egy kevés víz van a helyén, de a régi vízbe vezető lépcsők egy részét lehet látni most is.

Ahol Jézust keresik, ott van a gyógyulás. Azért keressük Jézust, mert Isten keres minket. Mondhatjuk így is: fut az Isten az ember után. Mi meg sokszor futunk Isten elől.

Sokan azt mondják: minden bajukra a gyógyulás lenne a megoldás. Jézus azt mondja: Ő az út, az igazság és az élet. Út az életre, az egyetlen igazság és az elvehetetlen életet adó. A lelki gyógyulás és a testi gyógyulás Jézus cselekedeteinél szorosan összefüggött. Ő az embert mindig a maga teljességében nézte.

Aki elfogadta a Gyógyítót, a hit ajándékát, az meggyógyult testileg is. A testi gyógyítások mindig jelként szolgáltak, hogy megértsék az akkoriak: Jézus valóban az, akiről a Szentírás próféciáiban olvasunk. A bethesdai gyógyulás Isten irgalmának a jele volt. Jézus mindig az élet mellett áll. Nem Isten akarta a betegséget, romlást és halált.

Az Isten nélkül élőknek készíti a bocsánatot és a szabadulást, a betegnek, ha ez Isten terve és akarata, a gyógyulást és az elvehetetlen ajándékot: az örök életet. Ahol Jézusról beszélnek, hirdetik szeretetét és helyettes áldozatát, ott ma is lehet gyógyulni lelkileg is, és még testileg is.

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki áhitat

A sokaságból így szólt hozzá valaki: Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget! De ő így válaszolt: Ember, ki tett engem bíróvá fölöttetek, hogy megosszam az örökséget? Azután ezt mondta nekik: Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.
Aztán példázatot mondott nekik: Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje. Így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda gyűjtöm be minden gabonámat és javamat, és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.

Lukács evangéliuma 12, 13-21

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek! 

A gazdag ifjú után Jézus beszélt egy másik gazdagról is, aki bolondult a pénzért és a végén már semmi más nem volt fontos neki. Jézus a tanítványainak épp a legnehezebb próbatételekről beszél, amikor közbeszól. Emlékszem egy istentisztelet felvételre. Többekkel hallgattuk, egyszer csak megszólalt valaki: “Ott én köhögtem!”  Ez volt a legfontosabb nem? – Ott ő köhögött és azt is felvették. 

Aki közbeszólt, annak nem Jézus szavai voltak a legfontosabbak, hanem az, amit ő akart. A példázatbeli ifjú semmit nem hallott abból, amit Jézus tanított, nem is nagyon érdekelte. Sem a próbatételekről sem a vallástételről elhangzó szavak nem jutottak el a szívéig. Őt csak az örökség érdekelte. Használni akarta Jézust arra, hogy általa, vele megszerezzen valamit. Az Ego-izmusa volt a legfontosabb. Ezért mondta el Jézus a bolond gazdagról szóló példázatot. Annak akinek csak a javai voltak fontosak, így beszélt: az én javaim, az én csűreim, az én vagyonom az én lelkem… minden ami ÉN vagyok. Hányan tartanak itt? Családban, házasságban, munkahelyen gyülekezetben! Az elégedetlen ember hálátlan és önző is. Pont az a bűne, hogy semmi nem elég jó, szép és megfelelő. Sem a családja, sem a társa, sem a gyülekezet, sem a lelkész, sem az igehirdetés, sem a gyülekezetbe járó többi ember, semmi nem elég. Ezért nyughatatlan és állandóan elégedetlen, sőt lelkileg kielégíthetetlen. Olyan nem létezik, ami neki megfelel. Mindenben és mindenkiben hibát talál. Egyedül magában nem. Soha. 

Valaki azt mondta ezzel a példázattal kapcsolatban, aztán jött a “névadó” éjszaka, amikor Isten nevet adott a gazdagnak: “Bolond!”. Valóban nem létezik nagyobb bolondság, mint Isten nélkül tervezni, élni, dönteni. Neked mi az igazán fontos: a “csűrjeid”? – sok minden lehet az. Vagy az Isten akarata, terve, szándéka? Jézus pont azért áldozta fel magát, hogy mi minden istentelen egoizmusunkból kiszabadulhassunk, bocsánatot kaphassunk és más legyen az életünk. Istenfélő, megelégedéssel! 

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki lelki kenyér

Olvasandó: Luk.18,18-30.   

A gazdag ifjú III.

Kedves Testvérek!

A gazdag ifjúnak nem csak az volt a fogyatkozása, hogy a szíve közepében Isten helyett a pénz volt, hanem az is, hogy nem akarta azt tenni, ami Isten akarata volt.

A mi legnagyobb bajunk mindig az engedetlenség. Meg lehet azt vigasztalni, aki nem akar vigasztalódni? Nem! Meg lehet azt menteni, aki nem engedi, hogy megmentsék? Nem! Nem az jut a kárhozatra, aki bűnös, mert mindenki az, hanem az kárhozik el, akinek nem kell a bocsánat és az istentelenség bűnében akar maradni. Van ilyen? Igen. Van akinek elmondjuk azt, hogy miért jött Jézus, miért halt meg a Golgotán, de nem akarja, -nem nem tudja, – nem akarja a kegyelmet elfogadni, mert tudja: nem élhet úgy tovább, ahogyan addig. A szoros kaput, amely az Isten Országába vezet nem lehet kiszélesíteni, az a kereszt alatt vezet el.

3 fontos tény, amely segíthet bárkinek abban, hogy megmeneküljön Isten ítélete alól, vagyis üdvözüljön. 1. El kell fogadni azt, amit a Szentírás az ember állapotáról Isten nélkül mond. 2. El kell fogadni azt, amit a Szentírás Jézus kereszthaláláról mond, tanít. Meg kell érteni, hogy nem az emberileg jó emberek üdvözülnek -mert az Istennél más a mérce, hanem azok, akik Jézus Krisztusban hisznek.  3. Aki már felismerte és beismerte: Isten nélkül a halál állapotában van és segítséget kér Istentől, az azt megkapja, és a Szentlélek által új életet is kap. Ebben a kérdésben nem számít az életkor, a végzettség, az, hogy gyerekek, felnőttek, férfiak vagy nők, fiatalok vagy idősek, gazdagok vagy szegények, magas végzettségűek vagyunk, vagy kevesebbet tanultunk. Sokat olvastunk vagy nem, szeretjük Bach zenéjét, vagy nem stb. Nem ez a mérce.

Egyetlen egy számít: aki hisz Jézus Krisztusban, örök élete van annak és nem megy az ítéletre, hanem már átment a halálból az életre. Abban a pillanatban üdvözül, amikor hitre jut. Nem majd valamikor, hanem akkor, amikor dönt Jézus mellett. Van bocsánat, van megváltás és van örökké tartó, az Istennel való szövetségből táplálkozó, el nem múló élet. Ezt kínálta Jézus a gazdag ifjúnak és ezt kínálja nekünk is!   

Varga Róbert lelkipásztor