Ismerted az igazit?

Ledől Bél, elesett Nebó, állatokra és barmokra kerülnek szobraik, és elviszik őket. Megterhelik vele a fáradt állatokat. Elesnek, összerogynak mind, nem menthetik meg a terhet, és ők maguk is fogságba mennek. Hallgass rám, Jákób háza és Izráel házának minden maradéka, akiket magamhoz vettem anyátok méhétől fogva, és hordoztalak születésetek óta. Vénségetekig ugyanaz vagyok, megőszülésetekig én hordozlak titeket. Én alkottalak, én hordozlak, én visellek el és én szabadítalak meg. Kihez hasonlíthatnátok engem, és kivel tennétek egyenlővé? Kivel mérnétek össze, akihez hasonló lennék? Kiöntik az aranyat az erszényből, kimérik az ezüstöt mérleggel, és ötvöst fogadnak, hogy istent készítsen abból; és meghajolnak, leborulnak előtte. Vállukra veszik, úgy hordozzák, majd felállítják a helyére. Veszteg marad, helyéről nem mozdul el; ha kiáltanak is hozzá, nem felel, nyomorúságodból nem szabadít meg. Emlékezzetek meg erről, és legyetek erősek, véssétek eszetekbe, ti pártütők! Emlékezzetek meg a régebbi dolgokról, mert én vagyok az Isten, nincsen más; Isten vagyok, nincs hozzám hasonló! Kezdettől fogva közöltem, hogy mi lesz a jövendő, és előre megmondtam azokat, amik még nem történtek meg, e szavakkal: Tanácsom megáll, és véghezviszem minden szándékomat. Én vagyok, aki elhívok napkeletről egy sasmadarat, messze földről egy férfit, tanácsom véghezvivőjét. Amint megmondtam, véghez is viszem, ahogy elterveztem, meg is cselekszem! Hallgassatok rám, ti keményszívűek, akik távol vagytok az igazságtól! Elhoztam igazságomat, nincs már messze, és szabadításom nem késik. Sionban lesz szabadításom ékességemnek, Izráelnek. (Ézsaiás k. 46. fejezet)

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Az életben mindig kialakulnak olyan helyzetek, amikor az embernek döntenie kell. Megmarad hűségesen amellett, amiről már megbizonyosodott, hogy helyes út, irány, gondolkodás, beszéd, erkölcs, vagy másfajta tanításhoz, csoporthoz, erkölcshöz, hithez, “istenhez” csapódik. A Szentírás világososan azt írja: Istenen kívül nincs más Isten. Lehet próbálkozni, ide-oda csapódni, mindenféle tanítást jónak tartani, de a végén mindig kiderül ugyanaz: a lelkedet, a pénzedet, a szellemi képességeidet akarják elvenni, az igaz Isten tisztelete helyett.

A 7. vers olyan világos utalás: a bálvány szobrokat a vállukra veszik és úgy hordozzák az emberek. Ismerős ez a kép?! Vinni kell a bálványt mert nem tud menni, és döntéseket sem tud hozni, tehát segíteni sem tud senkinek sem. Isten pedig azt mondja: “Születésetek óta én hordozlak. (nem mi visszük az Istent a vállunkon, hanem ő hordoz bennünket). Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak. Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak és én mentelek meg”. Az ő szabadítása soha nem késik el, amit ígér, azt megtartja.

Az az egyetlen egy kérdés marad mindnyájunk számára: Ki a mi Istenünk? Ismerjük-e azt az Istent, aki odaadta egyszülött Fiát a keresztre, hogy megmentsen bennünket az örök haláltól?

Varga Róbert lelkipásztor

Kicsoda az az egy Isten, akiben a keresztények hisznek?

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának juhait őrizte. Egyszer a juhokat a pusztán túl terelte, és az Isten hegyéhez, a Hórebhez jutott. Ott megjelent neki az ÚR angyala tűz lángjában, egy csipkebokor közepében. Látta, hogy íme, a csipkebokor ég, de a tűz nem emészti meg. Azt mondta Mózes: Odamegyek, hogy lássam ezt a nagy csodát, hogy miért nem ég el a csipkebokor. Látta az ÚR, hogy odament megnézni, és szólította őt Isten a csipkebokor közepéből: Mózes! Mózes! Ő így felelt: Itt vagyok. Azt mondta neki Isten: Ne jöjj közel, oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, amelyen állsz! Majd azt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Mózes pedig elrejtette arcát, mert félt Istenre tekinteni. Az ÚR pedig azt mondta: Bizony, láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam a sanyargatóik miatt való kiáltását, sőt ismerem szenvedéseit. Le is szállok, hogy megszabadítsam az egyiptomiak kezéből, és felvigyem őt arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre, a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép helyére. És most, íme, feljutott hozzám Izráel fiainak kiáltása, és láttam is a nyomorgatást, amellyel sanyargatják őket az egyiptomiak. Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, és hozd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból. Mózes azonban így szólt Istenhez: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból? Ő így felelt: Én veled leszek! Ez lesz a jele, hogy én küldtelek: amikor kihozod a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni Istennek. Mózes azt mondta Istennek: Íme, én elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: „Atyáitok Istene küldött engem hozzátok.” És ha kérdezik tőlem: mi az ő neve, mit feleljek nekik? Isten azt mondta Mózesnek: VAGYOK, AKI VAGYOK. És mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem hozzátok. (2Mózes 3,1-14)

Kicsoda az az egy Isten, akiben a keresztények hisznek? Személy – nem a ” Gondviselés”, nem “valaki”, nem egy “magasabb rendű lény, mert kell lennie valakinek felettünk”, hanem élő személy, aki Lélek. Neve is van: “Vagyok, aki vagyok” ill. “leszek, aki leszek” – azaz a cselekedeteiből ismerheti meg Istent bárki.

Nevét nem mondja meg és nem adja ki senkinek sem, ez az ókorban teljesen természetes emberi gondolkodás volt és Isten azért mondja ezt, mert ezt értette mindenki. Akinek megtudták a nevét, arról azt hitték, hogy hatalmuk alá kerülhet, legyőzhető. Isten ezt a gondolkodást használja fel arra, hogy megértesse: Ő az Úr, ezért rajta senki sem uralkodhat, nevét nem használhatja fel.

Hatalma nem korlátozott. “Istennél semmi sem lehetetlen” (Luk.1,37). A szeretet és az irgalom Istene, aki leszállt a  mennyből és emberré lett, hogy rajtunk embereken segíthessen és visszavezethessen Istenhez. Ez Jézus Krisztusban vált teljessé. Emberré született, hogy egészen közel kerülhessen minden emberhez. A történelem Istene, nem kusza szálak szövögetője, mint az istenségek a görög mitológiában, hanem az az Isten, aki igazgatja az életet, a mi életünk történetét is. Ezért mondta azt Jézus: “Aki engem lát, látja az Atyát.”

A hit azt jelenti: Lélekben fordulok az Istenhez, követem hitben Jézust, akaratát, döntései, terve szerint akarok élni. Így van-e ez a mi életünkben, életünkkel?

Varga Róbert lelkipásztor

Krisztusi eklézsia

“Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (Apostolok Cselekedetei 2,42-47)

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek! 

Régóta kérdés sokak számára, hogy van-e egyetemes keresztyén egyház, mert annyiféle felekezet mondja azt magáról, hogy keresztény. Most az egyetemes keresztyén imahéten még időszerűbb ez a kérdés. Megvizsgálhatnánk a sok száz szektát, felekezetet, közösséget, de sokkal egyszerűbb, ha azt kíséreljük meg, hogy legalább röviden és szűkszavúan azt fogalmazzuk meg a Szentírás alapján, hogy mit mond a Biblia arról, mi számít egyháznak, keresztyén gyülekezetenek? Ott kezdődik, hogy keresztyén nem az, akit megkereszteltek, hanem azt nevezi a Szentírás keresztyénnek, krisztusi embernek, aki Jézust a szívébe fogadta hit által, és Isten segítségével próbál Jézus tanítása szerint, Őt követve élni (János ev. 1,12). Aki hisz Jézusban, az Isten gyermekévé és a keresztyének közösségének tagjává is lesz. A krisztianosz – “keresztyén” görög szó magyar jelentése, krisztusi, Krisztushoz tartozó. Az “egyház” pedig a görög ekklézsia, a világból kihívottak közösségét jelenti. A keresztyén egyház Pünkösd napján született, amikor Isten Lelke által egyértelművé vált: aki hisz, az szeretetközösségben és lelki közösségben van a többi hívővel. Nap mint nap, ahogyan azt az Ap.Csel. 2. fejezetében olvashatjuk, szoros lelki közösségben voltak azok, akik Jézust követték. Együtt imádkoztak, úrvacsoráztak, beszélgettek, olvasták az akkor már meglévő bibliai tekercseket, és a végén együtt vacsoráztak, megosztva azt, amije kinek kinek volt. Körülöttük egyre többen ámultak azon, ahogyan az első keresztyének szerették egymást, és ki is mondták: ezek olyan Krisztus-féle, krisztusi emberek – Krisztiánoszok! Az első keresztyén közösség tagjai, önkéntes vagyonközösségben is éltek. Akinek volt földje, vagy szőlője, vagy más értékesebb vagyontárgya, azt eladta, és beadta a közösbe. Ez nem kommunizmus volt, mert nem elvettek tőlük erőszakkal mindent, hanem ők adták oda azt és annyit a közösség javára, amennyit akartak. Szabadok voltak ebben, ezért nem volt köztük szűkölködő, egy sem! Dicsőítették Istent és együtt ünnepelték Jézus feltámadásnak napját. Így vált a judaista szombat (szabbat) helyett  Jézus feltámadásának napja, a vasárnap, a hét első napja az istentisztelet napjává. Közös Bibliatanulmányozás (Róma 1,12). Közös imádkozás (Mt.18,19-20). Közös  úrvacsora és időnként közös szabadidő. Senki nem volt felesleges, magányos, éhező, rongyokban járó, vagy szűkölködő. Egyik bősége pótolta a másik szükségleteit és fordítva. Mikor hogyan alakult. Ahogyan egyre közelebb kerültek Jézus Krisztushoz, hit által, úgy kerültek egymáshoz is közelebb. Ez nem organizációt, szervezetet jelentett, hanem élő organizmust, a hitben élők közösségét. Belőlük állt, áll az igazi keresztyén közösség, az eklézsia, ma is, most is. Te csak egy templomi, vagy más csoport (organizáció) tagja vagy, vagy már az élő, feltámadott Jézus organizmusába tartozol, a hívők közösségébe?!
 A keresztény egyház tehát azok lelki családja, akik abban a Krisztusban hisznek, aki meghalt, feltámadt, és ma is közbenjár az Atya előtt értünk.

Varga Róbert lelkipásztor

Jézus szavára minden megváltozhat ma is

Kedves olvasó és imádkozó testvérek!

Harmadnapra menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja, és Jézust is meghívták tanítványaival együtt a menyegzőre. Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja azt mondta neki: Nincs boruk. Jézus így válaszolt: Asszony, mi közöm van ehhez nekem vagy neked? Még nem jött el az én órám. Az anyja pedig azt mondta a szolgáknak: Tegyétek meg, amit mond! Hat kőveder volt ott elhelyezve a zsidók tisztálkodási szokása szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért. Azt mondta nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. Megtöltötték azokat színültig. Akkor azt mondta nekik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! És vittek. Ahogy megízlelte a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, szólította a vőlegényt, és azt mondta neki: Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat, te pedig a jó bort mostanáig tartogattad. Ezt az első jelt a galileai Kánában tette Jézus, így mutatta meg dicsőségét, és tanítványai hittek benne. (János ev. 2,1-11)

Jézus felnőtt, megkeresztelkedett, és elkezdte a szolgálatát. 30 éves volt. Előbb ugyanis senki nem végezhetett rabbiként szolgálatot Izraelben, ha csak a nem akart vallási törvényszegést elkövetni. Jézus pedig megtartotta Isten törvényét, és betöltötte azt szeretettel. Ez akkor is igaz, ha szombaton is gyógyított, mert annak engedelmeskedett, aki a törvényt adta.

Kána a ma is létező falutól Jézus korában 4 km-rel távolabb feküdt. Meghívták Jézust a menyegzőre, és ahová őt meghívják, oda elmegy. A legkellemetlenebb dolog történt: már a vendéglátás elején elfogyott a bor. Mária, Jézus anyja is ott volt. Neki szóltak, mert ismerőse lehetett az esküvős családnak. Mária pedig szól Jézusnak. Furcsa választ kapott arra, amit mondott: “Nincs boruk!”  “Vajon énrám tartozik ez, vagy terád asszony, nem jött még el az én órám.” Vagyis, még Jézus anyja, Mária sem befolyásolhatta Jézust abban, hogy mikor cselekszik. Az egyedül és kizárólag Jézus és az Atya dolga volt. Mária azonban imádkozott, mert ez akkor olyan volt, mint amikor mi ma imádságban fordulunk Jézushoz. Amit Jézus mondott nem elutasítás volt, hanem azt tette világossá: akkor cselekszik – de cselekszik, amikor azt Isten akarja. Mária nem sértődött meg, hanem a szolgákhoz fordult, és csak annyit mondott: Bármit mond Jézus tegyétek meg! Így senki nem ronthatta el azt, amikor Jézus cselekedett. Jézus pedig cselekedett: szólt, hogy vigyenek a nagy vödrökben vizet a násznagynak. 400 liter víz fért a vödrökbe. Nem kis mennyiség. Mire a násznagyhoz értek a szolgák, a vödrökben bor volt, méghozzá olyan, amilyet soha életükben nem ittak még. A víz borrá lett, sok hitetlen pedig, aki ott volt hivővé.

Mindig, minden ezt szolgálja. Isten dicsőségét és a mi hitre jutásunkat. Persze ehhez nem bor kell, hanem Isten csodája és ereje, az pedig mindig mindenkinek a rendelkezésére áll, most is. Ma is megtörténhet a csoda: Jézus szavára minden megváltozik.

Varga Róbert lelkipásztor

Mi a “vagyonod”?

Jerikóba érkezett, és végigment a városon. És volt ott egy Zákeus nevű ember, egy gazdag fővámszedő, aki igyekezett Jézust látni, hogy ki ő, de a sokaságtól nem láthatta, mivelhogy alacsony termetű volt. Ezért előrefutott, és felmászott egy eperfügefára, hogy onnan lássa, mert arra vitt az útja. Amikor Jézus arra a helyre jutott, feltekintett, észrevette, és azt mondta neki: Zákeus, hamar szállj le, mert ma nekem a te házadnál kell megszállnom. Erre sietve leszállt, és örömmel fogadta. Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és azt mondták, hogy bűnös emberhez ment be szállásra. Zákeus pedig előállt, és azt mondta az Úrnak: Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamivel megcsaltam, annak négyszer annyit adok helyette. Erre Jézus azt mondta neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. (Lukács 19,1-10)

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Zákeus fővámszedő volt, ez azt jelentette, hogy amikor valaki átment egy hídon, vagy városkapun, akkor fizetnie kellett. A mai napig áll Pesten a Vámház körúton a hídnál a vámszedő épület. Valaha nálunk is fizetni kellett, sőt, amikor valaki Nagykovácsiból Budapestre árut szállított, akkor is. Pontosan úgy, mint ma az úthasználatért a fizetős szakaszokon. Zákeus azonban abból gazdagodott meg, hogy többet szedtek be, mint amit lehetett. Vagyis (akár ismerős is lehet ez valakinek) nem tisztességes munkából gyarapodott.

Amit tudunk róla: gazdag volt, de boldogtalan. Az élet nagy kérdéseire nem találta a választ, válaszokat. Volt benne bűntudat amiatt, amit tett, ez később ki is derül. Életét elrontotta és ezen a nagy vagyon sem segített. Nem a pénz a hibás, ha elcsúszik és tönkremegy valakinek az élete, hanem az, aki azt hiszi, az élet értelme, megoldása vagyon és gazdagság. Jézus nem azt mondta, hogy a pénz önmagában rossz, hanem azt, hogy a pénz iránti “szerelem” a rossz. A jómód nem bűn, hanem időnként múló állapot. A pénzzel való rosszul bánás teszti tönkre az embert. Amikor valakinek a szíve helyén is a vagyona, sikere, előrejutása, szakmai dicsősége áll. Zákeusnak a szíve közepében nem Isten volt, hanem a vagyona.

Szeretett volna új életet kezdeni, de mint sokaknál, őt is kötötte a vagyona. Hallott Jézusról, és mivel “mély növésű” volt, felmászott egy vadfügefa ágára, hogy lássa Jézust. Ő nem ismerte a Megváltót, de Jézus ismerte Zákeust. Azért szólítja a nevén őt, mert szerette és terve volt vele. Zákeus leszáll a fáról, amikor hallja a nevét. Jézus pedig “meghívatja” magát a házába. Ez azért nem fordítva történt, mert Zákeus tisztátalan volt a zsidó vallási törvények szerint. A megszálló római hatalomnak dolgozott, ezért nem hívhatta be Jézust a házába.

Amikor Jézus bement hozzá, Zákeus nevén nevezte a bűnét – pedig Jézus egy szót sem szólt Zákeus pénzügyeiről – nem ítélte el, és nem is szólította fel arra, amit Zákeus később tett. Zákeus azonban megértette, hogy Jézus szereti őt és a bűne és a Megváltó nem lehetnek egy szívben. Ő Jézust választotta. Vagyona felét szétosztotta, a másik feléből kártalanította azokat, akiket még lehetett.

Nem sok pénze maradhatott, de új élete lett és ez az igazi gazdagság. Életében Isten az őt megillető helyre került, így Zákeus életében minden más is a maga helyére került. Nem véletlenül mondta azt Jézus: “Ma lett üdvössége ennek a háznak!” Zákeusnak nem volt már vagyona, de volt helye az Isten Fia csodálatos országában. Új évre ennél többet mi sem kérhetünk és kaphatunk.

Mivel, kivel van tele a szíved? Mi a “vagyonod”? Isten azt akarja, hogy szállj le a maga fügefájáról: (hitetlenség, engedetlenség, bálványok) és add át Jézusnak az életed vezetését. Ez a legjobb, ami az új esztendő első napjaiban történhet veled!

Varga Róbert lelkipásztor

Az új kezdet záloga

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Szózat szól: Kiálts! Ezt válaszoltam: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága! Megszárad a fű, elhull a virág, ha az ÚR szele fuvall rá; bizony fű a nép. Megszárad a fű, elhull a virág, de Istenünk beszéde mindörökre megmarad! (Ézsaiás 40,6-8)

Két párhuzamos szívbéli állapot csendül fel ebben az igerészben. Az egyik a múlandó emberi élet sikolya, amikor valaki megérti: az ember élete olyan, mint a gyorsan lepergő homokóra, a hervadó virágos mező, a porrá omló test. A másik az Isten Lelkétől megérintett Istenhívő ember bizakodó hitvallása a múlandóság sodrában arról, amit nem rág meg az idő, a halál le nem arathat és a múló századok sem emészthetnek el.

A világ valójában ebben a két pólusban él. Felsikolt az istentelenség: minden múlandó, fű, virág, test és élet. Az idő múlása erősebb minden másnál. Aki megmarad ennél, ebben a felfogásban, gondolkodásban, annak valóban nincs reménysége, és nincs igazán békessége sem. Azért néz a legtöbb ember félelemmel az eltűnő évre és még nagyobb félelemmel és aggodalommal a jövő esztendőre, mert nincs kapaszkodója, és nincs Istene, aki megigazítsa, megvidámítsa, megvígasztalja és aki személyes Megvál- tója lenne. Az idő múlása nagyon sokszor eszébe juttatja az embernek mindazt, amit elszalasztott, elmulasztott, elhanyagolt, lebecsült, egyszóval a bűneit. Ezért a félelem.

A Szentírás alaptanítása: a bűneset alá rekesztett ember az édenkerti lázadás óta szembetalálkozik a halállal, ami kikerülhetetlen a számára. Jézus világosan megmondta: egy valami nem mulandó, az Ő beszéde, igéje, a Szentírás üzenete, tanítása. A mulandóság alá rekesztett emberi lét félelmetes volta megnyomorítja az embert Isten nélkül.

Isten beszéde mindörökre megmarad: ez azoknak, akik hisznek Jézusban örömüzenet. Akiben él hit által a feltámadott Jézus Krisztus, az már nincs az elmúlás hatalma alatt. Ezen az egyetlen módon győzhető le a múló és romboló, halált hozó és pusztító idő és a mulandóság maga. Az értünk meghalt és feltámadott Jézus az új élet, az új év, az új kezdet záloga!

Boldog, békés új esztendőt adjon az Isten Mindnyájunknak!

Varga Róbert lelkipásztor

Békességet, nem csak karácsonyra

A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog. Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, ahogyan aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadni szoktak, akiknek zsákmányt osztanak. Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján. Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz. Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek URának féltő szeretete viszi véghez ezt! (Ézsaiás 9,1-6)

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

A próféták már előre “látták” azt, amit Isten nekik kijelentett. Amíg nem volt leírt bibliai szöveg, Isten ezt a “csatornát” választotta ki arra, hogy akaratát kijelentse az embereknek. Ézsaiás is így érthette meg azt, hogy mit kell továbbadni, elmondani, Isten akarataként közölni.

Az első amit leír: az ember az Isten nélkül sötétségben, lelki vakságban él. A lakóhelye az 1. vers szerint a “halál árnyékának völgye”. Ez a bűneset utáni állapotot jelenti. Isten nélkül élve, örök halálra ítéltük magunkat, mivel fellázadtunk Isten akarata ellen.
A német igehirdető, Wilhelm Busch írja: “Az ember felfújja magát az Isten előtt, hogy nagyobbnak látszódjon vele szemben.” Mi ebbe a felfújt lelki állapotba születünk bele. Ezért írja azt Ézsaiás, egy gyermek születik nekünk, egy fiú adatik  nekünk. Itt a nyelvtani szerkezet jelzi: Istentől adott ajándék lesz az, aki megszületik. Neve is lesz: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme.

Mindazt hozza, ami az embernek Isten nélkül nincs. Nincs tanácsosunk, mert csak a saját gondolatainkra és akaratunkra támaszkodhatunk, vagy barátok, családtagok emberi tanácsaira. Ezek azonban sokszor tévesek, minden jó szándék ellenére is.

Isten az erő. Az az erő, ami nekünk, belőlünk annyira hiányzik. A mennyei, az igazi, az elfogyhatatlan, a mindig megújuló.

Atyánk az Isten. Van aki a földi apját soha nem ismerte, mert elhagyta a családját, feleségét, gyermekeit, és nem is jelentkezett soha. Vannak, akiknek elváltak a szülei, és félárvaként, apa nélkül nőtt fel, vagy olyan a családi légkör, hogy sem apja, sem anyja nincs igazán. Van, akinek fiatalon meghalt az édesapja. Isten kipótolja mennyei, atyai szeretetével azt a hiányt, ami emberileg ért valakit.

Jézus Krisztus a békesség fejedelme, mert a prófécia a karácsony éjjelén megszületett Jézusról szól. Mindaz, amiről Ézsaiás ír, Jézusban lett valósággá, igazzá és elérhetővé. Isten elküldte az ő egyszülött Fiát és odaadta Őt bűneink váltságáért a keresztfára. Így lett Isten “karácsonyi ajándéka” teljessé a számunkra. Elfogadtad-e már ezt az ajándékot? Isten adjon békés karácsony estét Mindnyájunknak!

Varga Róbert lelkipásztor

Ünnepi istentiszteleti rend

Dec. 25. Karácsony I. napja, vasárnap, 10.00 órakor, Úrvacsoraosztás, az énekkarunk énekel

Dec. 26. Karácsony II. napja, hétfő, 10.00 órakor, legátus

Dec. 31. Óév, szombat, 17.00 óra  /It. után ifik szilvesztere/

Jan.01. Újév, vasárnap, 11.00 órakor; Séta a Nagyszénásra a templomtól, 13.00 órakor (időjárástól függetlenül elindul a kirándulás a templomtól)

Szeretettel hívunk és várunk Mindenkit!

Áldott, békés ünnepeket kívánunk!

Most is Isten kedves esztendeje van!

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Elment Názáretbe is, ahol felnövekedett. Szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felállt olvasni. Ézsaiás próféta könyvét adták oda neki, ő pedig felnyitva a könyvet arra a helyre talált, ahol ez volt írva: Az Úr Lelke van énrajtam, aki felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, és elküldött, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, és a vakoknak a szemük megnyílását, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét. (Luk 4,16-19)

Amikor Jézus elérte azt a kort (30 év) amikor felnőtt férfiként már felolvashatott a zsinagógákban, Názáretben, ahol felnőtt, élt ezzel a lehetőséggel. Nem is akármilyen részt olvasott fel Ézsaiás könyvéből: (Ézs. 61.) Csak keleten, a keleti ember értette igazán ezeknek a soroknak a jelentőségét. Az a világ, a kincses gazdagság és koldus szegénység birodalma volt. Olyan gazdagság és olyan szegénység, amilyet mi elképzelni sem tudunk. Ott voltak a vakságban és a szembetegségben szenvedők ezrei. A szél állandóan hordta a homokot és a szem kötőhártya gyulladásának kezeletlensége szinte mindig vaksághoz vezetett. Ilyen környezetben mondta azt Jézus: Én azért jöttem, hogy hirdessem az Isten kedves esztendejét. Jézus az ószövetségi szombat évre utalt, amikor minden adós minden adósságot el kellett engedni annak, akinek tartoztak. (III.Móz. 25,2. és V. Móz. 15,1.) Elengedés, felszabadítás és örvendezés ezek felett. Amikor Názáretben hallgatták Jézus szavait, minden Bibliát ismerő férfinak ez jutott eszébe.

Jézus azért jött karácsony éjszakáján közénk, hogy Isten elengedhesse a mi bűnesetből örökölt bűn adósságunkat és minden bűnünket, amiért bocsánatot kérünk tőle.

Azt is mondta, hogy “szabadon bocsássam a lesújtottakat”. Vannak olyanok, akik egy életen át lesújtottságban vergődnek. Örökölt, vagy szerzett módon. Jézus őket is szabadon tudja engedni, mert sokféle lesújtottság igaz oka megkötözöttség, amiből van szabadulás.

Amikor mindezek elhangzottak a zsinagógában, valójában jubileumi év is volt, az pedig azt jelentette: minden elveszett, eladott, elzálogosított  birtok visszaszállt az eredetei tuljadonosára.

Isten Jézust azért küldte és engedte keresztfára, hogy mi visszajuthassunk az igazi hazánkba, az Isten Országába, a mennybe. Most is Isten kedves esztendeje van! 

Áldott, békés adventi készülődést kívánunk!

Varga Róbert lelkipásztor

Békességel a jövőre nézni

Azért, szeretteim, ezeket várva igyekezzetek, hogy szeplő és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben. (2Péter 3,14)

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Amikor a karácsony előtti napokat számlálgatjuk, nem is jut eszünkbe a legtöbbször, hogy azzal Isten valójában a jövőre irányítja a figyelmünket. A legtöbb ember azt gondolja, a jövő úgyis bizonytalan, sőt egyre inkább az lesz – éljünk csak a mának, amit ma megtehetünk, megehetünk, azzal kell élni. Az önzés és felelőtlen élet vegytiszta kijelentése ez.

Amikor egy üzletben felmerült a beszélgetés során, hogy van-e az eladónak gyereke, azt mondta. “Szerencsére  nincs!”, és amikor megkérdeztem, hogy a maga nyugdíját ki fogja a munkájával megtermelni, erre nem mit tudott válaszolni. Jeremiás világosan mondja: aki nem gondol a jövőjére, az alásüllyed! Aki így gondolkodik, az nem csak a saját életével nem törődik, de másokéval sem. Torz szemlélet, mert torz a szív gondolkodása. Isten nélkül élve azonban nem is lehet másképpen. 

Nyilván vannak olyanok, nem is kevesen, érthető módon, akik félnek a jövőtől, a bizonytalanság, a háború, a járványok és az anyagi helyzet megingása miatt. Ezért fontos, hogy az Istenben bízó ember ne csak reménységgel, hanem békességgel nézzen a jövőre. Itt, ma, most. A jövő a jövő Urának kezében van. Isten ígéretei igazak! Honnan tudhatjuk ezt? Jézus születése után világos: Isten tartja a szavát, ígéreteit, áldását és ajándékait azok számára, akik Benne hisznek és reménykednek.

Karácsony erről szól. Isten “beletette” a Fiát ebbe a világba, és odaadta ezért a világért, minden, minden!!! emberért a keresztre. A karácsonyi jászol felett ott van már a golgotai kereszt. Ezért írja azt Péter: igyekezzetek, hogy Jézus feddhetetlennek, tisztának találjon benneteket -mert egyszer eljön újra! És nekünk csak addig kell Őt várnunk!

Boldog adventet kívánunk mindenkinek!

Varga Róbert lelkipásztor