Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

mert a Lélek mindent vizsgál, még az Isten mélységeit is. 1 Kor. 2,10/b

A “vizsga”, “vizsgálat” azt jelenti, hogy kikutat, napvilágra hoz, értelmez. Isten Lelke ezt mindig azért végzi el egy-egy emberben, hogy naprakész “látlelet” legyen a lelkiségről. Nekünk nem kell soha önvizsgálatot tartanunk, bár ez olyan divatos fogalommá vált még hívő körökben is. Isten Lelke az, aki megvizsgál és ezt az Úrvacsora alkalmával is így kell érteni, mikor elhangzik, hogy vizsgálja meg magát – engedni, hogy a Szentlélek készítsen “fényképet” lelkileg az állapotunkról.

A 9-10. vers első fele írja azt, hogy “nekünk”, vagyis a bennünk, – ha megtörtént – lakozást vett Szentléleknek lehet, kell elvégeznie ezt. Ő tárja fel bennünk a mélységeket, a bűnöket, és azt amit másképpen kell tennünk. Ez azért fontos, mert így az ember, aki hisz Istenben, olyan kontroll alatt van, ami nem árt, amivel Isten soha nem él vissza, de ami helyes, célravezető, megnyugtató és szent.

Ne féljünk hát kiszolgáltatamni magunkat a Lélek vizsgálatának, ezt Ő az igehirdetés és az ige olvasása által végzi el. Megnyugszunk, amikor a nyár végére sikerült kitisztíttatni a bojlert, vagy a kazánt és tudjuk, hogy biztonsággal  fűthetünk és takarékosabban is, mint azelőtt. Mennyivel fontosabb, hogy  a lelkünk is újra és újra tisztuljon az Isten igéje által! Jézus vére, írja János apostol, megtisztít minket minden bűntől, ha megvalljuk azokat!

Varga Róbert lelkipásztor

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Bármit tesztek, lélekből tegyétek, úgy, mint az Úrnak, ne pedig úgy, mint embereknek. (Kol 3,23)

A fenti bibliai mondat az egyik kulcsszava a Szentírás tanításának.

Mi nagyon gyakran abban a veszélyben forgunk, hogya Jézussal való személyes tapasztalatokat kifejezetten csak un. “kultuszhelyekhez”, mint a templom, a gyülekezet, imaterem, stb. kötjük. Tapasztalatainkat, élményeinket, hitbeli átéléseinket ezekhez kapcsoljuk. Pedig Isten igéje világosan arra tanít, hogy nem csak a kiemelkedően hitbeli dolgokhoz köthető események, helyszínek vannak az ő szemei előtt, hanem azt akarja, hogy az egész napunk, hetünk, hónapunk stb. is előtte történjen, általa, vele. Isten mindig azt akarja, hogy a teljes életünk az ő szeretetteljes gondoskodása, vezetése alatt álljon. Ünnepnapjaink során, hétköznapjainkban,. vagy akár a betegágyunkon is. Otthon és útközben.

Amit Isten bízott ránk, azt teljes szívvel kell végeznünk, és ha ez így van, akkor ilyen esetben a bizonytalanság, a tépelődés és a hezitálás távol állhat az embertől. Amit Istennek végzek (és mi lehet az, amit nem?), azt tehetem, hálás szívvel és örömmel.

Sokszor vagy emlékezetből döntünk, és cselekszünk, nem is átgondolva igazán a döntéseinket, vagy indulatból és csak nagyon ritkán tudatosan, Isten előtti felelősséggel. A parancs világos: amit teszünk azt úgy tegyük, hogy azért Isten előtt felelünk! Ez a rejtett hűség – mert ez nem mindig mindenki előtt nyilvánvaló – áldott engedelmesség forrása lesz az életünkre nézve. Nem jelenti ez azt, hogy az emberekkel való közösséget vagy azt, ami nekik jó figyelmen kívül kell tartanunk, hanem azt jelenti: Isten kontrollja alatt élve próbáljunk cselekedni, szólni és bátorítani másokat. Ez függetlenséget jelent, mert nem horizontális függés van az életemben, hanem vertikális. Onnan felülről “kimondhatatlan ujjal” (Babits M.) vezet majd Jézus érdeméért az Isten!

Varga Róbert lelkipásztor

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek! 

Olvasandó: Mt 18,21-35

Örök kérdése ez minden embernek: Hányszor kell megbocsátanom valakinek, ugyanannak az embernek?

A tanítványok is ezt kérdezték Jézustól, hozzátéve, még 7x is? Jézus kijavította a megbocsátás számát, 7-ről 77-re. Vagyis a végtelenre, mert az ószövetségi gondolkodásban ez a szám a végtelent jelentette.

Jézus sokszor válaszolt példázatokban, mert úgy jobban megértették azt, amit tanítani akart. A példázatban szereplő 10.000 talentum adósság megfizethetetlen volt. 1 talentum arany kb. 40 kg nagy tisztaságú fémet jelentetett. A példázat szerint a mennyei király el akarta számoltatni a szolgáit, és ezért hívatta őket össze. Ott azonban az volt a legfontosabb kérdése a hallgatóknak: hogyan lehet igazán megbocsátani? A példázatbeli úr elengedte a kifizethetetlen adósságát szolgájának, aki ezért nem hálás volt, hanem még agresszívabb lett, és a másik szolgatársát kezdte el bántani.

A megbocsátás nem csak üres szavakból  kell hogy álljon, hanem a gyakorlatban elengedést jelent. Isten így bocsát meg nekünk, mi sem tehetünk másképpen. Nem könnyű ez, sőt bizonyos esetekben, helyzetben talán nem is bírjuk azonnal megtenni. El kell, el lehet jutni Isten segítségével oda, hogy mégis menni fog.

Előfordulhat, hogy nagyon nehezen tudunk valakinek megbocsátani, mert valóban olyan mély és erős volt a bántás, vagy a bűn, amit velünk szemben elkövetettek, hogy emberi mivoltunkból fakadóan szinte lehetetlenné, vagy nagyon nehézzé válik a másik bűnének megbocsátása. Mégis, soha ne feledjük, hogy mi is Isten bocsánatából élünk, napról napra. Jézus halála a bocsánat ára, nekünk is, a másiknak is, ha kérjük segít megbocsátani, és el is felejteni a bántást.

Varga Róbert lelkipásztor

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket. (Ján. 8,32)

A szabadság fogalma, kérdése, az arra való törekvés egyidős az emberiséggel. Nem volt olyan kor, olyan társadalom, olyan emberi berendezkedés, ahol ez a kérdés valamilyen formában ne jött volna elő, ne merült volna fel. Sokan, sokféle módon küzdöttek az általuk gondolt, elképzelt, kitervelt vagy épp kierőszakolt ún. szabadságért, és ha kellett, akár meg is haltak a “szent” cél érdekében. Ezt még Pál is megerősíti a levelében.

Általában mire gondolnak az emberek, amikor a szabadság szót hallják?  Az anyagi jólét = szabadság, a sexuális szabdság/mindenki mindenkivel = szabadság, a füvezés, a drogok élvezte, használata = szabadság, a hatalom birtoklása = szabadság, a siker szabadságot ad, a vallásosság is bizonyos mértékben, az egoizmus = szabadáság, csak én vagyok magamnak fontos. Nagyon sok mindent lehetne még hozzáírni a listához.

A Szentírás szerint is fontos a szabadság, de az, amelyet az Isten adhat meg és meg is ad azoknak, akik hisznek benne. Jézus az, aki megszabadít, hiszen a neve: Jézus is azt jelenti “Szabadító”. Megszabadít a hitetlenségtől, az eredendő bűn átkától, a bűnbocsánat által a bűneinktől, és minden ördögi kötelékből is, ha valakinek arra van szüksége. Jézus legyőzte halálával a halált, ezért azt, aki hisz őbenne, annak szabadságot ad a halál és a kár-hozat bilincséből. Ahol az Isten Lelke van, ott van a szabadság, de ott valóban ott van.

Mi az igazi szabadság? – ha csak az Istentől, a Szentírásban magát kijelentő Istentől függ az életem. Azt tudni kell, hogy teljes szabadság nem létezik, a hit is függés az Istentől. Amikor Istentől függünk az azért szabadság, mert a tőle való függés, soha nincs kárunkra, és Ő soha nem él vissza azzal, ha valaki követi Őt, hisz benne. A hit szabadsága önkéntes engedelmesség az Istennek, de aki így él, az soha nem bánja meg azt. 

Végül: az apostol azt írja: Minden szabad nekem, de nem minden használ. Amikor azt tesszük, ami az Isten akarata, akkor abból békesség és reménység fakad és jó következménye lesz.

Jézus Krisztus halála által “vásárolta” meg a szabadságunkat.

Varga Róbert lelkipásztor

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

³⁴Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek. ³⁵Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: ³⁶Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? ³⁷Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” ³⁸Ez az első és a nagy parancsolat. ³⁹A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” ⁴⁰E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. (Mt 22,34-40)

Vannak parancsolatok, amelyeket könnyű és vannnak parancsolatok, amelyeket nagyon nehéz vagy lehetetlennek tűnő feladat megtartani. Ez is ilyen, amit olvastunk. A szeretet szabad választást jelent. A szeretet közösséget jelent valakivel. A szeretet odaadást is jelent. A szeretet engedelmességet jelent. Amikor ezt a szeretet az Istentől kéri és kapja valaki, akkor még inkább igaz ez a felsorolás.

Most jön a neheze: Szeresd felebarátodat! Jó, jó, de ki az? Vannak emberek, akiket könnyű szeretni, mert szeretetre méltóak, és főleg ők is szeretnek minket! Ki a felebarátom? Minden ember, aki körülöttem él! Nem csak szeretni kell az embereket, de tenni is kell értük, ha kell. A szeretet ugyanis akkor mutatkozik meg, amikor cselekszik valakiért! Vannak, akik csak saját magukat és csak a testüket szeretik.

El kell jutnia mindenkinek oda, hogy nem csak a testét szereti vagy más testét, hanem megadja magának a legfontosabbat, az Isten szeretetét, ez pedig az Istennel való közösségből fakad. Jézus abban mutatta meg az ő határtalan szeretet, hogy meghalt értünk a Golgotán.

Varga Róbert lelkipásztor

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Olvasandó: 1Korintus 5,1-10

A menny a Szentírás szerint valóságos ország, Mt. ev. 6,3, mivel Jézus így beszél róla és Ő nem hazudik! Nem ebből a világból való ország/nem olyan, mint egy földi ország, János 18,36. Örökkévaló ország/soha nem múlik el és soha nem egy csődbe, Lukács 1,33. A menny otthon. Isten otthona – Isten nem a templomban, hanem a mennyben “lakik”. Elkészített otthon, János 14,2. Örömteljes otthon, Lukács 15,7.

A menny örökség! Isten azoknak adja, akik Jézusban hisznek 1Péter 1,35. Isten gyermekeinek/a Jézusban hívőknek az öröksége, hit által. Szentek öröksége, azoké, akik Isten számára elkülönítik magukat, vagyis követik Jézus Krisztust, és szava szerint élnek.

Ezért egyetlen kérdés marad mindnyájunk számára: van-e elkészített helyed az Isten Országában, Jézus halála, a belé vetett hit által?

Varga Róbert lelkipásztor

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Az ÚRé az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden mérősúly. (Példabeszédek 16,11)

Életünk során állandóan mérlegelnünk kell. Gondolatainkat, szavainkat, gesztusainkat, mások szavait, viselkedését, beosztottak, gyerekek, felnőttek szavait és gesztusait. A mérés és mérlegelés tulajdonképpen összehasonlítás. Megfelel-e egy-egy szó, kifejezés annak, ami helyes, vagy nem? Erkölcsi mérce alapján is mérünk és mérlegelünk, de ebben  a kérdésben egyetlen igazi mérleg van: Isten igéje.

A piacokon és üzletekben sokszor “véletlenül” rosszul mérik meg az árut, vagy eltévesztik általában a vásárló kárára. Isten Igéje soha nem téved és nem is téveszt. A mérce egyik alapja lelkiismeretünk, de azt is tudnunk kell, hogy a bűnesetben az is megromlott. Időnként jól, máskor hamisan, János 8,9. A Biblia ószövetségi törvényei (ld. 10 parancsolat) Jézus összefoglalta ezt a Lukács 10,27-ben. Jézus mércéje a Hegyi beszédben: Máté ev. 5. f. A Szent- lélek mércéje: 1Péter 1,15-16. Egyik alkalommal jól mér az ember lelkiismerete az Ige ismerete alapján, máskor nem. Jób: igazi értékét és mércéjét a baj mutatta meg – nem bukott el, de igazat adott Istennek. Bélsaccar királynak (Dániel 5,22-23) könnyűnek találta Isten az erkölcsét és viselkedését. Ninive Isten városa lett, de Jónás nem volt hajlandó ezt a saját mércéje szerint elfogadni, szerinte “hiába” térek meg a Ninive beliek porban és hamuban Istenhez. Előítélete erősebb volt, mint Isten megítélése.

A reális mérés és mérlegelés egyetlen zsinórmértéke ( ennek a szónak az eredetije a “kánon” kifejezés) a kanonizált Biblia. Szabjuk magunkat az Isten szavához, és akkor nem “szabjuk el” az életünket. Jézus azért halt meg, hogy mi az Ő szava alapján új szabásmintát kaphassunk!

Varga Róbert lelkipásztor

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Olvasandó: 1Királyok 19,1-14.

Manapság az egyik legnehezebb dolog, hogy csend legyen körülöttünk és talán még nehezebb feladat, hogy belül a lelkünkben is csend legyen. Legalább egy rövid időre, amikor nem zúg, kattog és villog semmi sem. Érdemes végig gondolni azt, hogy milyen akadályai vannak ennek? Mi az, ami a csendet lehetetlenné teszi, megzavarja, elűzi? A csend lelki szükséglet, de egyre nehezebben jön létre. Tenni kell ez ellen, mert a léleknek szüksége van a fizikai és a lelki  csendességre egyaránt.

Illés sem tudott elcsendesedni, azért a pusztába került és ott a csendben maga Isten táplálta őt. Meghallgatta, kérdezte, megetette, megitatta és újra szolgálatba állította. Illésnek is rendeznie kellett a belső dolgait, félelemeit, hitét, kételkedését, téves meggyőződésést (azt gondolta, hogy csak ő maradt az Isten szolgái közül életben).

Isten csendesen szól, és ha mi nem maradunk előtte csendben, akkor nem “halljuk” meg, amit mondani akar.

Jézus is tartott csendességet, amikor csak az Atyával beszélgetett és beszélt meg mindent. Az igeolvasás, az imádság csendje feltölt bennünket – ezért ne lopjuk meg a saját csendünket azzal, hogy nem tartunk csendességet, vagy hossszabb elcsendesedést Isten igéje előtt, nem élünk az imádkozás csendjének lehetőségével. Ha Jézusnak szüksége volt erre, miért gondoljuk azt, hogy nekünk nincs szükségünk csendre?

Nem meditálnunk kell, mert azt a buddhisták csinálják, de elmélkedhetünk az Isten dolgairól a csendben. Kérd Isten arra, hogy csendesítsen el. Szánj időt Isten dolgaira és meggazdagodsz lélekben. Tedd elé a gondolataidat, beszélj vele – imádkozz! Tanulmányozd, és ne csak olvasd a Bibliát! Észre fogod venni, hogy a csendben “megcsendül” az Isten halk és szelíd szava, pont úgy, mint ahogyan ez Illéssel történt a pusztai fenyő alatt.

Jézusért Isten megszólít, mert tudja, hogy szükségünk van a szavára.

Varga Róbert lelkipásztor

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, aki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe. Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé őket az ő szőlejébe. És kimenvén három óra tájban, láta másokat, akik hivalkodván a piacon álltak vala. És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom néktek. Azok pedig elmenének. Hat és kilenc óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képpen cselekedék. Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, akik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván? Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megkapjátok. Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura az ő vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig. És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek. Jövén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként. Amint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen, Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, akik a napnak terhét és hőségét szenvedtük. Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-é meg velem? Vedd, ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked. Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?Ekképpen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak. (Máté ev.20,1-16)

A bérkérdés minden időben fontos volt. Ki mennyit dolgozik és azért mennyi bért, juttatást kap? Jézus azért mondott példázatokat, mert azt mindenki értette, azok életbeli valóságával mindenki találkozhatott. Én még emlékszem arra, amikor az egykori Moszkva téren tömegével álltak a napi munkára várakozók. A budai építkezésekhez ott vették fel a segédmunkásokat. Este 6 felé azután újra lehetett sokakat látni, amint koszosan, malteros ruhában mentek hazafelé. Jézus korában is így volt. Ami szokatlan ebben a történetben, hogy nem a piac törvényei szerint történnek a dolgok. Emberileg érthető, hogy akik kora reggeltől szinte estig dolgoztak, azokat megdöbbentette a gazda hozzállása. Annyit fizetett nekik is, mint azoknak, akik csak pár órát voltak a szőlőben. Csakhogy elfelejtették azt: a gazda határozza meg a dolgokat és nem a munkások. Az emberi igazságérzet szerint többet kellett volna kapniuk, mint azoknak akik rövidebb ideig dogoztak, de azt kapták meg, ami járt nekik. Azt megkapták! – tehát mégsem volt jogos a felháborodásuk.

Meg kell értenünk Isten úgy dönt, ahogyan akar. Amennyiben ő még valakitől a halála előtt egy órával elfogadja, hogy bocsánatot kér, és beengedi a mennybe, ez az Isten dolga – lásd a latort a kereszten Jézus mellett. Isten Országára nem lehet az üzletkötés szabályait, sőt semmiféle emberi szabályt alkalmazni. Nincs lelki könyvelés, ahol felsorolják az Isten ügyéért végzett érdemeinket. Ne akarjunk Isten helyett igazságosztók lenni, mert az igazságot csak Isten nézőpontjából, látószögéből és a menny magasságából lehet igazán jól látni. Jézus haláláért Isten bocsánatot ad minden embernek, aki hozzá fordul. Jobb előbb, mert akkor többet töltünk itt a földön kegyelemben, de amíg élünk Isten ad lehetőséget a döntésre.

Azért használja Jézus az Istenhez térésnél mindig a “még ma” kifejezést, mert senki nem tudja, hogy meddig él!

Varga Róbert lelkipásztor

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Ezért cselekszem így veled, Izráel! És mivel így cselekszem veled, készülj Istened elé, Izráel! (Ámós 4,12)

Annyi mindenre kell az életünk során készülnünk. Óvodába, iskolába, aki tanul, annak a továbbtanulásra, esküvőre, keresztelőre, temetésre. Szorongatnak a határidők és a tennivalók, a körülmények és a testi állapotunk is.

Arra azonban szinte senki nem készül, hogy meg kell jelennie Isten előtt, pedig ez előbb, utóbb bekövetkezik. Miért kell Isten elé készülnünk? Azért, mert már itt a földön találkozni akar velünk, hogy ne az ítélet érjen utol, hanem  az ő kegyelme és bocsánata.

A üdvösség azt jelenti: Elkerülni Jézus érdeméért az Isten bűneset miatti jogos ítéletét az életünk fölött. Nekünk van szükségünk itt és most a vele való találkozásra. Múltunk és bűneink bocsánata miatt, jelenünk, egy tisztább Isten által szüntelenül tisztogatott élet miatt, és a jövőnk miatt is, hogy a helyünk biztos legyen a mennyben. Amikor valaki itt a földön találkozik Jézussal, akkor másképpen látja Istent, önmagát, a világot és a másik embert is.

Hogyan készüljünk a napi találkozásra Istennel? Bibliaolvasással, imádkozással, alázattal, őszinte bűnvallással, hittel (Zsid. 11,1).

Aki hisz Jézus Krisztusban, az nem megy az ítéletre, hanem már átment itt és most az örök életre.

Varga Róbert lelkipásztor