Heti áhitat

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!
Olvasandó: 2 Sámuel 17, 1-14.
Amióta ember él, mindig szükség volt arra, hogy nehéz helyzetekben valakitől tanácsot kérhessen az ember. A tanácsadás soha nem volt könnyű feladat. Mi mindnyájan csak horizontális síkon látjuk a dolgokat, de egy ember egész élethelyzetét egyetlen ember sem tudja teljes egészében átlátni.

Ahitófel tanácsot ad a király ellen fellázadt Absolonnak. Amikor egy tanács gyűlöletből és gyilkos indulatból fakad, az soha nem lehet jó, és nem lehet Istentől való. Az, akinek a szíve olyan állapotban van, mint Absoloné, soha nem dönthet helyesen. Emberileg érthető Absolon gondolkodása.
Amnon megerőszakolta a húgát és ő ezért állt bosszút (2 Sám.13.). Mert Dávid akinek el kellett volna ítélnie Amnont az erőszak miatt, nem tett semmit sem. A mulasztásos bűnök így épülnek egymásra. A vége mindig gyűlölet, baj, még több erőszak és mindig halál. Ahitófel tanácsa még több bajt hozott volna Dávid házára. 

Isten közbelép és meghiúsul Ahitófel tanácsa. Az elvakult gyűlölet még az egészen nevetséges dolgokat sem veszi észre: „kötéllel lerántjuk a várost a völgybe” (2 Sám. 17,13). 

Igazán jó tanácsot, vezetést és áldást csak Isten adhat nekünk. Jézusról mondja azt a Biblia: „Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme.” (Ézsaiás 9,5) Jézus a kereszten elhordozta minden bűnünk büntetését, aki őhozzá fordul, azt Ő nem küldi el magától.

Jakab apostol pedig azt írja: „Akinek nincs bölcsessége, kérjen Istentől… és meg is kapja.” (Jakab 1,5). 

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki áhitat

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Olvasandó: 2 Tim. 2, 1-13.

Mostanában ismétlik az egykor nagysikerű, de most is sokakat lekötő Tv-sorozatot, a Tenkes kapitányát. Bizony megdöbbentő, hogy akkor kik voltak az „un.” sztárok és milyen természetes volt a színészi alakításuk. Teljesen átélték a főszereplők azt, hogy milyen lehetett az osztrák császári erőkkel szembeni felkelés, ellenállás. Vitéznek lenni soha nem volt könnyű. Pál valójában erről ír a fiatal Timóteusnak.

Milyen a Krisztus jó vitéze? 

1. Tudja, hogy kinek a seregében szolgál. Nem a saját magáé az élete, hanem a „hadseregparancsnoké”! Lefoglalt, vagy inkább elkötelezett Krisztusnak. 

2. Tudja, hogy nem délutáni teázásra és az aktuális keresztyén nehézségek megtárgyalására, vagy kedélyes beszélgetésre hívta el Isten. A hit mindig harc is volt. A katona nem a kényelmet keresi, hanem a legjobb pozíciót, hogy biztonságosan tudjon a helyén szolgálni. 

3. Arra hívta el az Isten, hogy a munka terhét hordozza, (3.v.) viaskodjék és hirdesse szóval és életével az evangéliumot, hogy mások is megismerjék Krisztusban az örök életet (üdvösséget, 9-10.v.) 

4. Azt is tudja, hogy őt Isten „szabályszerű” küzdelemre hívta el, mert a legszentebb cél érdekében sem lehet nem megengedett eszközöket használni. 

5. Azt is tudja, hogy a végén ott van a győzelmi koszorú (6. v.), mert ezt maga Isten ígérte meg. Tudja, nem csak hiszi, Isten győzelmet ad, mert ezt ígérte, és Ő soha nem hazudik, így Jézust követve része lesz a harcosnak a mennyei dicsőségben(11-13 v.) 

Krisztus harcosa vagy, vagy csak emberi célok eléréséért harcolsz? Jézus megharcolta a harcot és tiszta, szent életét odaadta keresztre, hogy mi bocsánatot és örök életet kapjunk. 

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki lelki kenyér

Olvasandó: 2 Sámuel 11,1-22

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Isten nagyon szeretette Dávidot, és Saul engedetlensége után őt választotta ki Izrael királyává. Mindent megadott neki, áldás volt Dávid életén. Annál érthetetlenebb az, hogy azt tette Dávid, amiről olvasunk: elvette Uriás feleségét és megöleti Úriást. Hogyan, miért történt ez? Hol kezdődött a lecsúszás és az, aminek a vége gyilkosság lett? Azt olvassuk az első versben, hogy „amikor a királyok háborúba szoktak menni” Dávid nem ment a hadsereggel, pedig neki kellett volna vezetnie azt. Dávid otthon marad akkor, amikor mennie kellett volna. Innen indult el az egész bukás. Aki nincs a helyén, ott, ahová Isten állítja, állítani akarja, azzal bármi megtörténhet.

Nem az a baj, hogy ha egy férfinek tetszik egy nő, vagy egy nőnek egy férfi. Ez normális. Még az is lehet az, hogy Dávid kérdezősködik Betsabé után, ki ez a nő, Jeruzsálembe való vagy sem? A baj ott volt, hogy amikor kiderült, hogy a hettita Úriás felesége, Dávid akkor sem vetette ki a szívéből a gondolatot, hogy megszerezze Betsabét, akár erőszakkal, királyi hatalmával visszaélve.

Betsabé terhes lett Dávidtól és ezt Dávid úgy próbálta rendezni, ahogy nem lehet. Hiába próbálta rábeszélni a férjet, akit hazarendelt a háborúból, hogy menjen be a feleségéhez, így senki nem tudja meg, hogy már terhes volt, amikor Úriás bement hozzá. Csakhogy Úriás becsületesebb volt, mint Dávid – és azt mondta: háborús időket élünk a többiek a mezőn alszanak, hogyan mehetnék én be a feleségemhez? Sajnos ezzel a mondattal Úriás aláírta a saját halálos ítéletét, Dávid parancsba adja hadseregparancsnokának, Joábnak, hogy hagyják ott Úriást az első vonalban, ahol a leghevesebb a harc. Így is történt és Úriás holtan maradt a harctéren. Probléma megoldva!! Isten prófétája tette Dávid előtt világossá, hogy mit tett valójában, mert nem tetszett Istennek az, amit a király tett 27.v.

Mi lehet üzenet, intés, vezetés a számunkra?

1. Amikor nem a helyünkön vagyunk, olyasmit is tehetünk, amit nem gondoltunk volna saját magunkról.

2. Betsabé felelőssége az volt, hogy ott fürdött és úgy, ahogyan nem kellett volna. Ő nem tapasztalatlan tizenéves volt, hanem férjes asszony, akinek tudnia kellett, hogy amit tesz, az mit vált ki egy férfiből. Felelősek vagyunk azért, hogy a másik nemből valóból, szavainkkal, gesztusainkkal, viselkedésünkkel, öltözködésünkkel mit váltunk ki.

3. Amikor valaki belemegy egy engedetlenségbe, onnan már nagyon nehéz megfordulni. Nem lehetetlen, de nagyon nehéz.

4. Amikor kiderül, hogy Betsabénak férje van, Dávid akkor sem gondolja végig, hogy amit tenni fog, annak az lesz a következménye, hogy mindent elveszíthet.

Sokszor azt gondoljuk: miért ne tehetnénk meg bármit, amit akarunk? Azért, mert van ami nem használ, hanem árt. Dávid Istennek szembeni engedetlensége miatt több generáció szenvedett később. Meghal Dávid és Betsabé gyereke, az ország két részre szakad és meghal a másik fia Absolon is, aki fellázadt a saját apja ellen. Amnón, Dávid fia megerőszakolja a húgát Támárt. Az történt amit Isten mondott: „a fegyver soha többé nem fogy ki a házadból, Dávid!”A bűn zsoldja mindig halál. Kivétel pedig nincs.

Van bocsánat, ebből születtek Dávid bűnbánati zsoltárai, (pl. a 32.) de van következmény is. Jézus vette magára minden bűnünk, minden következményét, de Isten időnként rajtunk hagyja a következményt, hogy tanuljunk abból, hogy a bűnnel nem lehet játszani!

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki áhitat

Olvasandó: Máté ev. 11,25-27

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

A gyerekeknek érdekes a gondolkodásuk. Szinte ösztönszerűen tudják, hogy kihez mehetnek oda és kihez nem tanácsos. Jézushoz minden gyerek nyugodtan és bizalommal odament. Ő átölelte  őket, sőt példaként állította az Istentől lelkileg messze került felnőttek elé a gyermeki gondolkodást, bizalmat és őszinteséget. “Ha olyanok nem lesztek mint a gyermekek!…”  Mt.18,3.

Lelkileg bízhatunk úgy Jézusban, mint ahogyan a kisgyermek bízik a szüleiben.

Az ember életének legfontosabb kérdése az “Istenkérdés”. Van közöm Istenhez, vagy távol élek tőle? Minden ettől függ. Elérhetünk emberileg egészen fantasztikus sikereket, csúcsról-csúcsra érhetünk. Kitüntetés, díszpolgárság, anyagi jólét- minden a miénk lehet, de ha Istenhez nincs közünk, mérhetetlenül szegények, sőt nincstelenek vagyunk. Isten az ember számára megismerhetetlen, de nem megközelíthetetlen. Nem fér bele a mi dimenziónk, de ő kijelentheti magát bárkinek, úgy és akkor, amikor Ő akarja. Elrejtheti a bölcsek elől magát, de fel is fedheti magát a hozzá gyermeki bizalommal és hittel közeledők előtt.

Isten a Szentírásban Jézus életén és szolgálatán át jelentette ki magát a legteljesebben. Akiben Isten Lelke van az értheti Isten kijelentését. 1Kor.2,11-16. Valójában az ismeri meg Istent, aki elkezd engedelmeskedni neki. Megértem a Szentírás üzenetét és elkezdem cselekedni azt. Ján.7.17. “Aki cselekedni akarja az Isten akaratát megismerheti azt”.

Akarod megismerni, Isten akaratát? Amit már megértettél, abban engedelmeskedj! Azt, amit már értesz, tedd. Isten szerinti döntéseidet Ő maga fogja igazolni. “Kijelentem magam” 25.v. A hit “érti” Isten kijelentését és cselekszi is azt. Isten igája könnyű. Isten igája boldogító.

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki lelki táplálék

Olvasandó: Róma 10,13

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Az emberek legnehezebben azt ismerik el, hogy segítségre van szükségük, ha olyan nehézséggel találkoznak, ami meghaladja az erejüket, vagy képességüket.

Mit jelent az, hogy segítségül hívni Jézus “nevét”? Hívni őt, ez azt jelenti, hogy hiszek benne, csak abban bízom, akit valamennyire ismerek. Jézust megismerni azt is jelenti: bízni benne, sőt, csak benne bízni életünk kérdéseire nézve. Imádkozni, vagyis beszélgetni vele, megvallani Őt mások előtt.

A Szentírásban azt olvassuk, hogy Jézus nevére minden térd meghajlik. Földieké, föld allattiaké és mennyeieké egyaránt. Az üdvösség szó azt jelenti: megmenekülni Isten jogos (bűneset óta jogos) ítélete alól Jézus kereszthalálának érdeméért. Az üdvösséget nem lehet kiérdemelni, megszerezni, megvenni, vagy érzelmi állapotként elérni. Isten adja az üdvösséget ajándékba, de a hit az a alapja. A hitre épül. Nem akármilyen hitre, hanem a Jézus Krisztusba vetett hitre. Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság Krisztus megismerésére eljusson. Jézus meghalt mindenkiért és nem csak azokért, akik a hívást elfogadják.

Belátni azt, hogy rászorulunk a kegyelemre és a bocsánatra, ez alázatot kíván. Az üzenet világos: aki Istenhez fordul segítségért, annak Isten Jézus érdeméért segít!

Varga Róbert lelkipásztor

Heti áhitat

Olvasandó: Luk.19.5

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek! 

Nem mindenkit hívott Jézus magához, de akinek a szívében azt a vágyat látta, hogy akar vele találkozni, az előtt nem volt akadály. Jézus hívása határozott volt Zákeus felé. A “leskelődő” vágyakozó is fontos Jézusnak. A hívás személyes is volt, nevén nevezte azt, akit hívott – ebből az is kiderült, hogy ismer mindnyájunkat. Akit megszólít, annak személyesen kell válaszolnia a hívásra.

A Krisztus követés soha nem erőszak, mindig várja Isten a mi válaszunkat. A hívás sürgető volt: “hamar szállj le!” – mondta Jézus. A megtérés Istenhez mindig jelen időt jelent. Még ma – nem holnap, vagy azután. A halogatás mindig a tett halála. Leszállni az életünk, akaratunk fájáról, vagy trónjáról mindig nehéz. Mi annyi jót képzelünk magunkról, és kínos belátni: le kell szállnunk abból, ami az Isten előtt nem kedves.

A kegyelem azoknak szól, akik készek belátni, meglátni és megvallani mindazt, ami nem Isten szerint való az életükben. Jézus hívása szeretetteljes volt: “Ma nekem a te házadnál kell megszállnom” – mondta Zákeusnak. A szeretet mindig ilyen – nem megvet, hanem elfogad és megmenteni akar. Jézus bement Zákeushoz, pedig vallási értelemben, mint fővámszedő – tisztátalan volt, de mégis. Ez a mégis az Isten szeretete.

Jézus hívása tartós volt. Ma is hangzik, azóta is, mindnyájunk felé: “Gyere és kövess engem!”. Amikor valaki hitre jut, akkor igaz lesz amit itt is mondott Jézus. “Ma lett üdvössége ennek a háznak.” Ma is, most is ugyanazt akarja Jézus: Hogy az életünk ne a pusztulás, hanem a megmenekülés felé tartson!

Varga Róbert lelkipásztor

Templom fertőtlenítése a járvány idején

Kedves Testvérek!

A gyülekezet vásárolt egy ózongenerátort, amivel az istentisztelet után a templomot és többi termet is fertőtlenítjük. Az alapos szellőztetés után, vírustalanított, friss levegőben tudunk együtt lenni az alkalmakon. Mindenkit szeretettel várunk. A maszk és kézfertőtlenités továbbra is megmarad, a mi védelmünkben. 

Varga Róbert lelkipásztor és a presbitérium 

Csütörtöki lelki kenyér

Olvasandó: Róm. 15,1-7.

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Az egyik legfontosabb kérdés az ember életében az erő kérdése. A Szentírás egyik ősi nyelvében a görögben a dynamisz=erő szó gyakran előfordul. Később a dinamit nevű robbanóanyag elnevezése is ebből származik. Pál azt írja rómaibelieknek, hogy ti vagytok az erősek! Hogyan lehetséges ez, hiszen azok akik hisznek, járnak templomba, próbálnak engedelmeskedni Isten szavának pont azt élik át, hogy sokszor erőtlenek lelkileg és testileg is. Az apostol arról beszél, hogy aki hisz Jézus krisztusban az akkor is erős, ha egyébként erőtlenségekkel küzd.

A hívő ember nem statikus, hanem dinamikus. Az Istenhit az élet egész területét megmozgatja. Mássá teszi és átalakítja. Gyakran lehet látni, hogy amikor valaki hitre jut, az addig hallgatag ember elkezd beszélni és a bőbeszédű pedig meggondoltabb és ritkábban szóló lesz. Minden a helyére kerül.

Erős lesz az erőtlen és nem csak a maga terhét tudja hordozni, hanem még másokéból is tud és akar magára venni. Mindezt a türelem és a vigasztalás Istene adja meg kinek-kinek. De hogyan? Úgy, hogy kérhetjük! Erőtlenségeinket, helyzetünket, állapotunkat, családi helyzetünket, szívünket ismeri és tud segíteni.

Mi erősek?! Van, aki mosolyog ezen. De az az igazság az, amikor kiderül, hogy a Jézusba vetett hit a békesség forrása, akkor mások is elgondolkodnak és sokszor irigylik a keresztyének békességét és erőtlenség idején is világossá váló emberfeletti erejüket. Nem mi válunk erősebbé, hanem a hívő emberben élő Krisztus ereje válik nyilvánvalóvá. Az erő forrása Jézus Krisztus. Mi pedig átélhetjük, ha Őbenne bízunk, ad, ad és ad. Erőt, szeretetet, józanságot és békességet. Fordulj hozzá, hit, imádság, igeolvasás által csatlakozz az Isten kimeríthetetlen erőforrására.

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki lelki táplálék

Olvasandó: 46. Zsoltár 2.v.

Kedves olvasó, imádkozó Testvérek!

Egy kisfiú apjával kiment a parkba és a játszótér homokozójában utakat és alagutakat ásott kis lapátjával. Ahogy ásott, egy nagy követ talált a homokozó közepén. Nyomta, taszigálta a követ, próbálta körülásni, hogy kiszabadítsa a homokból. A fiú nagyon kicsi volt, a kő pedig túl nagy volt a számára. Végül sikerült kimozdítania, de rájött, hogy hiába, a homokozó falán nem tudja átgurítani a követ. Túl magas volt a deszka. A kő mindig visszagurult és végén még a fiú ujjait is lehorzsolta. Elkeseredetten sírni kezdett. Közben apja a ház ablakából nézte a fiú küszködését. Amikor sírni kezdett a fiúcska, egyszer csak egy árnyék vetődött rá, és azt látta, hogy az apja az. Az apa azt kérdezte: „Fiam, miért nem vetettél be minden rendelkezésre álló erőt?” – De hát azt csináltam, sírt tovább fiú, min-
den erőmet beleadtam! – Nem fiam, válaszolt az apja, nem használtál ki minden erőt, nem kértél meg engem, hogy segítsek! Azzal az édesapja lehajolt, megragadta a követ és kirakta a homokozóból.


Vannak kövek az életünkben és vannak küszködések is. Sokszor a magunk erejében bízunk és nem hisszük el, hogy az apró és kevésbé fontos nehézségeink és nagy súlyos köveink is érdeklik az Istent. Egyedül nem vagyunk képesek megoldani, de még csak mozdítani sem, azt, ami megterhel. Istenhez mindig fordulhatunk. Ő végére mehetetlen erőforrás a számunkra. Ezért írja azt a zsoltáros: „Mindig biztos segítség.” Mindig. Kivétel pedig nincs. Minden helyzetben, erőtlenség, baj, nyomorúság idején és nagy örömben is. Fordulj Jézushoz és mutass rá a „kövedre”- majd Ő segít. Megsegít, kisegít, átsegít mindazon, amivel nem bírsz!

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki áhitat

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Olvasandó: 62. Zsoltár 3. verse

Vannak az életben megrendítő dolgok. Egy katona megvakult a háború vérzivatarában. Amikor a másik hazakísérte, a szülők ott szembesültek a ténnyel: a fiúk megvakult és soha többé nem fog már látni. Az anyja teljesen érhető módon zokogni kezdett, az apa megrendült és látszott rajta, hogy lelkileg összetört. A fiú azonban azt mondta: „Én el tudom fogadni.” Erre az apa magához ölelte a fiát és azt mondta: „Fiam, ha te el tudod fogadni, akkor mi is el tudjuk fogadni!” A lelkük vált készségessé arra, hogy elfogadják azt, amin nem lehet változtatni.

A rozsda szétmarja a fémet, míg a kalapácsütések megerősítik. A folyamatos gondtalan élet akár meg is emészthetik a lelked, míg a próbák megerősíthetik.

Pál apostol beszél az Isten szerinti szomorúságról, ami a jellemünket fejleszti. Fiatal lányok és fiúk sokszor csak azzal törődnek, hogy hogyan néz ki a másik, de hogy milyen a jelleme azzal nem. A Biblia szerint „Csalóka a báj és múlandó a szépség”-„… aki az Isten akaratát cselekszi, az megmarad örökre”. Amikor valaki fájdalmában az önsajnálat, a harag, a gyűlölet és a panaszkodás irányít, az a saját romlását készíti elő.

Amikor feltárjuk a szívünkbe felgyülemlett töltéseket, érzéseket, indulatokat, Isten előtt, akkor azt ő úgy tudja irányítani, alakítani a történéseket, hogy végül a javunkra fordítja. Amikor valakinek a kősziklája Isten, akkor a dolgok pontosan úgy végződnek, ahogyan Isten a karta, megengedő akarata, terve engedte.

Régen úgy rostálták a gabonát, hogy feldobták szélben egy lapáttal. A könnyű port, pelyvát a szél kifújta, a nehéz mag a földre hullott. Így fújhatnak át szívünkön a nehézségek, bajok szelei, de közben Isten megtisztít, és igaz lesz az, amit a zsoltáros írt: ”Ő (Isten) az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb”. Egy brazil közmondás így hangzik:„Isten a görbe vonalakra is egyenesen tud írni.” Az értelmetlennek tűnő kerülő utak, görbe ösvények és érthetetlen, kuszának tűnő események mögött Isten készíti az áldást a számodra. Jézus életének útja látszólag kusza, nehéz és megpróbáltatásokkal teli volt, végén a golgotai kereszttel, de Istennél az a mi megváltásunk vonala volt!   

Varga Róbert lelkipásztor