A legontosabb névsor

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Olvasandó: Lukács ev. 10,20

A tanítványok egy “sikeres” evangélizációs útról térnek vissza, és örömmel és büszkeséggel mondják el Jézusnak azt, amit elértek. Jézus meghallgatja őket, és dícséret helyett a lényegesről a fontosra, a legfontosabbra tereli a figyelmüket. Melyik kérdés ez? Minden ember neve szerepel névsorokban, listákon. Születési nyilvántartás, osztálynévsor, felvételi, szakmai versenyek, betegek listája és a végén majd az elhunytak névsora. Jézus azt teszi világossá: a legfontosabb az, hogy a mennyei névsorban szerepel-e a nevünk? Ez a kérdés itt és most időszerű mindenkinek. A halálunk után már nem kerülhetünk be a mennyei névsorba.

Pont ez volt a középkori egyházi reformáció idején, Luther, Kálvin felismerése: az ítélet alóli megmenekülés kérdése itt, most dől el. A halál után már nem lehet változtatni ezen. Sem pénzzel – búcsúcédulák árusítása, sem imádsággal – ima a halottakért, sem semmivel.

Az, hogy ki hova kerül, a földi létben dől el és nem odaát. Itt, most lehet Jézus mellett dönteni és új szívet, életet, örök életet kapni. Ezen az elhunyt szentek sem tudnak segíteni, mert a halálunk után nincs változtatásra lehetőség. Minden más, tévtanítás.

Az 1 Timóteus 2,5 szerint Jézus az egyetlen közbenjáró Isten és ember között. Jézus azt mondta a tanítványainak: “Annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben!”

A Te neved ott van a mennyei névsorban, az üdvözültek között?

Varga Róbert lelkipásztor

A keresztény család etikai kódexe

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Olvasandó: Kolossé 3,18-4,1

Amit olvasunk, az a keresztény család etikai kódexének egy része.

Nem véletlenül kezdi az asszonyokkal. Nekik volt nehéz és sokszor ma is az, hogy engedelmeskedjenek a férjüknek. Mit nem jelent ez?! Nem jelent alárendeltséget, és nem jelenti azt, hogy amit parancsol a férj, azt gondolkodás és véleménynyilvánítás nélkül egy feleségnek meg kell tennie. Nem rabszolgaságról van szó, hanem együttélésről az Isten rendjében. Ez tehát azt jelenti, hogy a családon belül Isten a férfire helyezi a felelősséget a döntésekért, így volt ez az Édenben is, amikor Isten Ádámot keresi a bűneset után. Éva szakított a gyümölcsből, ami a jó és rossz tudását jelentette, de Isten Ádámon kérte számon az engedetlenséget. Itt az engedelmesség azt jelenti: hagyd kibontakozni a férjedet a döntés felelősségének súlya alatt. Akard és hagyd, hogy Isten igazi felnőtt, felelősen gondolkodó férjet alkosson.

A másik félnek Isten azt mondja: “Ti férfiak szeressétek feleségeteket…” Egy nőnek, aki szerető feleség, ezt nem kell mondani, de a férfiakat figyelmeztetni kell arra, hogy a szeretet és a mogorvaság nem fér össze. Egy férjnek ki kell fejeznie megbecsülését és szeretetét a felesége iránt. Amikor a férj és a feleség között  Isten szerint rendben van minden, akkor tudnak jól bánni a gyerekeikkel és nem úgy, hogy azok bátortalanok és határozatlanok legyenek.  Mindez csak Isten segítségével válik lehetségessé. A Jézus Krisztusba vetett hit által azonban lehetséges így élni folyamatos békességben és örömben. 

Varga Róbert lelkipásztor

Igazságtalan bérezés?!

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Olvasandó: Máté evangéliuma 20, 1-16

Jézus nagyon sokszor beszélt példázatokban, mert azt mindenki könnyebben értette. Olyan ez egy kicsit, mint később a templomi képek. Végigmenve a képek alatt a pap elmagyarázta az embereknek, hogy melyik mit ábrázol, hiszen a legtöbben sem írni sem olvasni nem tudtak.

A szőlőmunkások példázata Isten kegyelmét hozza közel. Mi a példázat háttere? A szőlőtermesztés az akkori Izraelben nagyon fontos foglalkozás volt. Víz kevés volt és a legtöbbször ihatatlan, ezért mindenki alacsony alkoholfokú bort ivott. Jól ismert volt az is, hogy aki munkát akart, az még szinte sötétben (hajnalodás előtt) kiment a piacra, hogy munkát kapjon. Napszámot fizettek, alkonyatkor.

Jézus példázataiban mindig volt valami addig szokatlan fordulat. Ebben is van. A gazda ugyanis többször is kiment a piacra, hajnalban, reggel kilenckor, délben és a munka vége előtt pár órával is. Akik hajnalban kezdtek, este az elszámoláskor megkapták az egy dénáros bérüket. Ami felháborította az embereket, hogy akik csak egy órát dolgoztak késő délutántól, azok is, és a többiek is egy dénárt kaptak. A gazda (a példázatban Isten) azonban másképpen gondolta. Ő ugyanannyit ad a saját pénzéből mindenkinek, amennyit akar.

Más az Isten logikája, mint az embereké. Nehezen értjük meg, hisszük el és gondoljuk végig. Jézus a mennyek országának igazságáról tanít, kegyelmét ingyen adja azoknak is, akik fiatal korukban térnek meg, azoknak is, akik később jutnak hitre és azoknak is, akik életük vége előtt egy órával jutnak hitre, mint a lator a kereszten Jézus mellett. A bér nem más, mint a bekerülés lehetősége az Isten országába.

Jézus tanításának lényege: nem teljesítmény alapján hanem kegyelemből van mindenkinek üdvössége, menekül meg az ítélet alól. Ez csak arra igaz, aki hisz Jézusban és elfogadta helyettes kereszthalálának bűntörlő érdemét, vagyis a hit ajándék!

Varga Róbert lelkipásztor

Magvetés

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Olvasandó: Máté evangéliuma 13, 3-23

A tanítványok nem értették Jézus példázatát, pedig az a napi teendők lelki átültetése volt.  A föld ebben a példázatban az ember szívét jelenti. A mag Isten szava, az ige. A példázat arról is szól, hogy Isten hirdetett igéjét minden ember más indulattal, készséggel fogadja.

A sziklás talaj a nyitott, de felületes szívet jelenti. Az így élő, gondolkodó ember örül, amikor Istenről hall, de az élet gondjai elfordítják a szívét Istentől. Félreteszi a Szentírást és csak a gondok töltik meg az életét. Azokat  akarja Isten nélkül megoldani.

A tövises föld a nyitott, de kényelmes szívet jelenti. Amikor választani kell, -mert az élet ezt hozza  magával- Isten ügye és a saját kényelme, akarata között, akkor az utóbbit választja Isten helyett.

Ami a jó hír ebben a történetben: lehetséges, hogy valakinek Isten már “megdolgozta”, “felszántotta” a szívét és az jó föld lett az ige, a mag befogadására.

Jézus korában nem a magvetés előtt, hanem a magvetés után szántották fel -mintegy bele- a földbe a magot. Isten szava ma is termékeny szívet keres, hogy teremjen százannyit. A szántás nem túl kellemes, de a mag számára a legjobb lehetőség. Isten szánt szavával, hogy teremjen bennünk, azután mások számára is sok gyümölcsöt. Jézus halála is magvetés volt, hány millió új, emberi élet “kelt ki” szava hatása nyomán!

Milyen a szíved, milyen szántóföld?

Varga Róbert lelkipásztor

Amikor jönnek a bajok

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Olvasandó: 27. Zsoltár 1-6

Amikor Dávid király, aki a zsoltárok nagy részét írta, ezeket a sorokat papirusz tekercsre jegyezte, menekült Saul elől. Már ő volt az Isten által Saul helyett kiválasztott új uralkodó, de nem foglalhatta el a trónt. Várnia kellett.

Mi a várakozást nem szeretjük. A mai kor emberét arra biztatják: azonnal akarjon megszerezni mindent! Hiszen minden alapvetően jár nekünk. Dávidnak meg kellett értenie, megkapja azt, amit Isten ígért, de még várnia kell a beteljesülésre.

Velünk is gyakran előfordul ez, nehéz helyzetben, úgy “érezzük”, hogy beborult felettünk az ég, Isten nem tartja meg a szavát. Csakhogy a hit nem érzés kérdése, hanem ténykérdés. Nem véletlenül írta azt: Világosságom és segítségem az Úr, életemnek ereje, kitől félnék?” -“elrejt engem“- folytatja és Dávidot valóban több esetben is Isten rejtette el úgy, hogy Saul katonái nem találták meg. Mehetett egy egész tábor ellene (3.v.) ő akkor is Istenben bízott és azért tudott “nem félni”, mert Isten megóvta őt is, és velünk is ezt teszi.

Jöhetnek veszedelmes napok, nehéz élethelyzetek, egyikben sem lesz hiány, ez egészen biztos. Ahogyan Isten elrejtette Dávidot sátra mélyén, úgy őriz meg minket is. Jöhet baj, nehézség és betegség is, mindezektől az Istenben bízó embert sem kíméli meg Isten, de aki hisz Jézus Krisztusban az számíthat arra, hogy Isten ott van vele, akkor is amikor rátámadnak, amikor megvádolják igazságtalanul. Amikor veszteség éri, amikor maga is megroppan egészségileg. Dávid megvallotta itt és a többi zsoltárban is: Isten elrejt és megtart, aki benne bízik soha nem lesz elhagyott. Lehet, hogy magányos lesz, de soha nem lesz egyedül, mert Jézus vele, velünk van.

Varga Róbert lelkipásztor

Őrállónak lenni ma

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Olvasandó: Ezékiel k. 3,16-20

Ezékiel próféta nem volt könnyű helyzetben. Intenie kellett az Istennek ellenszegülő népet, miközben tudta, nem fognak engedelmeskedni szavának.

Mit jelent ma őrállónak lenni? Ugyanazt, mint akkor. Inteni azokat, akik vagy nem ismerik Istent, nem is hallottak róla, vagy nem akarnak tudni arról, hogy Istennek határozott terve és célja van az ember életével. Azt olvastuk, “így szólt hozzám Isten igéje” – írja Ezékiel. Vagyis Isten nem néma, hanem beszél. Aki benne hisz, az “őrálló”. Nem az őrálló találja ki az üzenet, amit tovább kell adnia, hanem Isten az, aki adja azt, amit hirdetni kell, és ez nagy különbség.

Az üzenet felülről van, az engedelmességet meg tőlünk várja Isten.

Mit jelent az, hogy ha nem fogadja meg valaki az intést, hogy forduljon Istenhez, az meghal? Azt, hogy marad a lelki halál állapotában, vagyis státusza, a bűneset utáni helyzete nem változik meg. Az édenkerti lázadás óta arat a halál lelkileg és fizikailag is ebben a világban. Aki hisz annak örök élete van, és nem megy az ítéletre, hanem már átment a halálból az életre. Megváltozik az Isten előtti státusza, helyzete. Krisztus hite által új életet kap.

Az Istenben hívő ember feladata elmondani a környezetében, környezetének, hogy mit tett értünk Jézus Krisztus a golgotai kereszten. Őrálló vagy-e már? Az lehet azzá, aki ismeri Jézust és hit által vele él!

Varga Róbert lelkipásztor

A siker útja

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Olvasandó: 2 Kir.18,1-8.

Ezékiás fiatalon került a királyi trónra. Olyan a királyság is, mint a házasság, vagy a gyereknevelés. Mindenki úgy kerül bele, hogy a legtöbb esetben egyiket sem “csinálta” előtte. Ezékiás sem volt még király soha. Isten akarata azonban az volt, hogy trónra kerüljön.

Aki vezető lesz, az sikeres, áldott emberré és nagy gazemberré is válhat. A kettő között vékony a határvonal.

Mi volt a 25 éves fiatal király “sikerének” a titka?

1.Elszántsága arra nézve, hogy azt akarja tenni, ami Isten akarata. (3 v.) Megsemmisítette a bálványszobrokat, amelyek addig Istentől elcsábították az emberek szívét. Széthordatta az áldozóhalmokat, és széttörette a “szent” oszlopokat, kivágatta a tamariszkusz fákat, és beolvasztattata a rézkígyót, ami a szabadulás jelképe volt a pusztában (4 Móz. 21.f.), de Izrael népe imádandó kultusz tárggyá tette. Ezékiás tehát minden pogány szimbólumot, helyet, tárgyat megsemmisített, ami Istent haragra ingerelte és az engedetlenség szimbóluma volt.

2.Bizott Istenben, ezért Isten vele volt. Ragaszkodott Istenhez, ezért Isten megáldotta és sikeressé tette

3. Nem tért el Isten akaratától semmiben sem. Amit akkor olvasni lehetett, azt olvasta és imádkozott. 

4. Megismerte és megtartotta parancsolatait.  Mózes könyveit már ismerhették!

5. Ezért sikeres volt, és minden vállalkozása eredményes volt.

A hívő emberek (vállalkozók) sikerének 5 pontja:

1. Elszántan ragaszkodni Istenhez.

2. Bízni benne.

3. Nem térni el felismert akaratától.

4. Megismerni igéjét.

5. Amikor sikeres lesz valaki tudni, hogy kitől kapta és honna van mindaz, amit kapott. Megérteni, hogy az Isten áldása Jézus Krisztus kereszthalála által lehet a mienk, bárkié. Aki Jézusban hisz, azt Isten áldott emberré teszi, az felismeri, ha sikerülnek a dolgai és jó döntéseket tud hozni, az Istentől kapott ajándék!

Varga Róbert lelkipásztor

Mibe került neked eddig a keresztyén hited?

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek! 

Holnap olvasunk a Református Bibliaolvasó Kalauz szerint arról az özvegyasszonyról, akinél Jézus megszólalt.

Általános volt, hogy a gazdagok nagyobb tárgyakat, ezüstöt, aranyat adtak a templom fenntartására. Aki szegény volt, annak is kötelező volt adni, de anyagi helyzetéhez képest kellett adakoznia. Onnan tudjuk, hogy Jézus szülei, Mária és József szegények voltak, mert csak egy pár gerlicét, vagy galambfiókát kellett adniuk áldozati ajándékként, de azt nekik is meg kellett venniük és oda kellett adniuk. Isten azt mondta: Senki ne jelenjék meg előttem üres kézzel. (II.Móz. 34, 20.), vagyis a templomot az oda járóknak kell fenntartaniuk. Ez a parancs mindenkire egyformán vonatkozott.

Az özvegyasszony is tudta, hogy a perselybe tenni kell, az Istennek áldoznia kell. Nem az a gazdag, akinek van, hanem az aki mer adni az Istennek, abból, amit amúgy is Tőle kapott. Ez a történetbeli özvegyasszony nem a feleslegből adott, amit úgysem érez meg, hanem azt olvassuk, hogy egész vagyonát bedobta az Isten céljaira.

A lepton a legkevesebbet érő római pénzérme volt. A pénz veréséhez szükséges réz többe került, mint az érme értéke. Miközben Jézus nézi, hogy ki mit ad az Isten céljaira, akkor szólal meg, amikor ez az özvegyasszony kerül sorra. Mert ő a szívét adta oda. Érdekes az itt szereplő görög eredeti szó: a biosz kifejezés áll az ősi szövegben. Ez pedig az életet jelenti. Vagyis ez az asszony az egész életét Isten céljaira akarta odaadni Jézusnak. Ezért szólal meg csak nála Jézus. Mindenki más a feleslegéből  adott, ez az asszony az életét adta Jézusnak.

Jézus is mindent, az életét is odaadta érted! Te mit adsz neki? Mibe került neked eddig a keresztyén hited?- hamár van?!

Varga Róbert lelkipásztor

Növekedni lefelé

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is volt (Filippi 2,5)

Az első keresztény gyülekezetek nagyban különböztek egymástól. Egyek voltak a Krisztus hitben, de a gyülekezet földrajzi helye miatt minden közösség egy kicsit másképpen működött. A filippibeli gyülekezetben bajok alig voltak, viszonylag nagy lelki rendben mentek a dolgok. Pál nagyon szerette őket, de ez nem akadályozta meg őt abban, hogy a hiányosságaikra felhívja a figyelmüket. A szolgálatra nézve nem voltak egyenlő indulattal. Vagyis ahányan voltak a közösségben, annyifélét akartak csinálni.

Mi az indulat? Belső erő, amely gondolkodásra és/vagy cselekvésre késztet valakit. Az indulat elindítja a lélek aktivitását és tevékenységet vált ki.

Annyiféle indulat és indulatosság van bennünk. Pont ezért kéri, írja Pál, hogy az az indulat legyen bennünk, ami Jézusban volt.

Milyen volt Jézus Krisztus indulata? Istennel egyenlő volt de, ezt nem tekintette zsákmánynak (nem élt vissza vele), hanem önmagát megüresítve, szolgai formát vett fel. (Fil.2,5-8.) Az Ő indulata megindult az ember Istentől elszakadt állapota miatt. Irgalomra, szeretetre indult irántunk. Az Isten Fiából az embernek fia lett. Ahogy egy szép evangéliumi ének írja: “Magára vette szennyes ruhánkat, megbékítette Istent, Atyánkat.” Ember lett, hogy mi Isten gyermekei lehessünk hit által. Ez az az indulat, amely egyedüliként tudja egy ember életét helyre, helyére tenni. Alázat és engedelmesség a forrás Jézus életében.

Az 1500-as években történt, hogy egy kolduló barát egy kocsmában gyüjtött pénzt a rászorulóknak. De segítség helyett többször is arcul ütötték. Ő csendben letörölte a vért és azt mondta: “Ezt én kaptam, most adjatok valamit a szegényeimnek is!” Ilyen indulat nincs magunktól bennünk, csak felülről, az Istentől, attól a Jézustól, aki “…alázatos volt egészen a keresztfának haláláig.”(Fil. 2,5-8.)

Egy életen át tanulhatjuk és tanulnunk is kell, hogy növekedjünk …LEFELÉ!

Varga Róbert lelkipásztor

Kimerülhetnek-e Isten szolgái?

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve leült egy rekettyebokor alá, és könyörgött, hogy hadd haljon meg. Ezt mondta: Elég! Most, ó, Uram, vedd el a lelkemet, mert nem vagyok jobb atyáimnál! Majd lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. És íme, egy angyal érintette meg, és azt mondta neki: Kelj föl, egyél. Amikor körülnézett, íme, a fejénél egy forró kövön sült lángos és egy pohár víz volt. Akkor evett és ivott, és ismét lefeküdt. És az ÚR angyala eljött másodszor is, megérintette, és azt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd fölött való utad van! Erre fölkelt, evett és ivott, és negyven nap és negyven éjjel ment annak az ételnek az erejével, egészen Isten hegyéig, a Hórebig. (1 Királyok 19,4-8)

Sokan azt gondolják, hogy aki Istennek, az ő ügyének szolgál, az soha nem fáradhat el, nem merülhet ki, “nem mehet el a kedve”, és nem lehet depressziós. Ez egészen bizonyosan tévedés. Illés prófétáról olvashatunk a Királyok könyvében, aki nagy győzelmet aratott, és Isten megáldotta, de Jezabel, a király felesége megfenyegette. Ettől megijedve fut Illés a pusztába és ott lerogyva azt mondja Istennek: “Vedd el az életem!”. Isten csendben végighallgatja, altatja, eteti, itatja, azután pedig újra szolgálatba állítja.

A megfáradt Illés képe időnként ránk is illik. Sokszor semmiféle gyümölcsét nem látjuk a fáradozásunknak, szolgálatunknak. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nincs gyümölcs!

Mit tett Illés?

1. Istennek panaszolja el szívbéli, lelki, fizikai állapotát – tehát imádkozik! És Isten hallja.

2. Isten sem Illést, sem minket nem ró meg azért, mert megfáradnak, leeresztünk, esetleg depressziós tüneteink vannak. Normális egy embernél, hogy nagy megerőltetés, megterhelések után ez megtörténhet. Azt olvassuk: “És íme…” aki a lelkiállapotát Isten elé viszi őszintén, az meglátja Isten segítségét. 

3. Isten azt mondta Illésnek: “Egyél…” Pogácsát és vizet adott a prófétának. Nem rendkívüli mennyei tésztából készült a pogácsa – de Isten adta, és ez elég volt Illésnek ahhoz, hogy újra talpra álljon. Tápláld halhatatlan lelkedet Isten szavával, Jézus azt mondta. Az én eledelem az, amit az Atya ad nekem. A mi igazi lelki táplálékunk Isten szava, minden csak azután jön, jöhet. De a Szentírás felfrissít, áldás csatornájává lesz és az ige által újra erőre kapunk, és megyünk tovább, mint Illés.

Jézus a kereszten haldokolva is az Atyához fordult. “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Miattunk, értünk fordult el az Atya a Fiútól. Ő meghalt, hogy mi bocsánatot és életet kaphassunk. Bűneinket, fáradtságunkat, kiégettségünket, reménytelenségünket, de örömeinket is hordozza. Szeret, úgy ahogy vagyunk, Ő a mi menedékünk!

Varga Róbert lelkipásztor