Van olyan ember, aki nem vétkezik?

Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, hanem aki Istentől született, vigyáz magára, és a gonosz nem érinti őt. Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel. De tudjuk azt is, hogy Isten Fia eljött, és értelmet adott nekünk arra, hogy megismerjük az igazat, és mi az igazban, az ő Fiában, Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet.

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Van olyan ember, aki nem vétkezik? Nincs! Akkor miért írja azt János apostol, hogy aki Istentől született nem vétkezik? Két dolgot jelent ez:

1. Az az ember, aki hisz Jézusban már nincs a bűneset hatása, hatalma alatt, tehát attól szabad.

2. aki hisz Jézusban, az szándékosan, direkt nem fog vétkezni, sőt tud nem vétkezni.

A Tízparancsolat pontos fordítása a héber szövegből így hangzik: “Akinek az Úr, az Isten, az tud nem idegen isteneket imádni, tud nem lopni, nem ölni, nem paráználkodni, mert Isten Lelke ad erőt. Új erkölcsi tartást kap. Kap erkölcsi tartást! Aki már Istenhez tartozik az elfordul a gonosztól és nem akar Isten ellen vétkezni. Aki hisz, az balesetszerűen vétkezik, aki nem az menetrendszerűen, ez a különbség. Aki hisz, az már nincs a gonosz hatalma alatt, a Fiú megszabadította már. Az, hogy tudjuk, itt azt jelenti: ismerjük, hogy mi az Isten szándéka és ismerjük a Bibliából az ő akaratát, és aki hisz az már tud aszerint dönteni.

Egy tizenéves kislány mondta el: “Amíg Isten nélkül éltem, futottam a bűnök után, amióta hitre jutottam, futok a bűnök elől!”

Mi hogyan  állunk? Futunk a bűnök elöl, vagy futunk azok után? Aki Krisztusban (hitben) van, új teremtés az, elmúlt a régi és él az új! Ez Isten alapvető célja és akarata minden emberrel.

Varga Róbert lelkipásztor

Építkezés

Mindaz, aki hallja tőlem ezeket a beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette házát. És ömlött az eső, jöttek az árvizek, fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba, de nem dőlt össze, mert kősziklára épült. Mindaz, aki hallja tőlem ezeket a beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonló a bolond emberhez, aki homokra építette házát. És ömlött az eső, jöttek az árvizek, fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba, amely összeomlott, és romhalmazzá lett.

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Az építkezések korát éljük. Szinte nincs olyan ingatlan, amellyel kapcsolatban felújítás, bővítés vagy szigetelés elvégzése ne került volna szóba. Ilyenkor mindenesetben kérdésként jön elő: Milyen az alap? Elég mélyen van-e? Milyen anyagból  készült, van-e elég vasalat a betonban, vagy csak úgy lerakták annak idején a puszta földre az első téglasort. Különösen fontos kérdés ez a vályogból készült, épült házak esetében.

Nem csak az építkezések korát éljük, de a romboló viharok és soha nem látott módon lezúduló esőzések korát is. Jézus a házat építők példázatával  világossá akarta tenni: ahogyan a valóságos építkezés során is lehet alap nélkül falazni, úgy a lelki élet, lelkület az élet házunk területén is lehet alap nélkül élni.

Az ember életének az alapja az Istennel való közösség. Mindenki, aki enélkül akar élni, előbb, vagy utóbb az élet viharaiban átéli, megérti és megtapasztalja Jézus szavainak igazságát. Aki “életházát” az Isten nélkül építi, az a viharok idején nem marad meg, vagy legalábbis súlyos lelkiállapotba kerülhet. Pontosan úgy, mint az a példázatbeli gazda, aki homokra épített a házát, kőszikla helyett. Nagy lett annak a romlása, mondja Jézus.

Jézusra, Jézussal “építkezni” azt jelenti: hiszek benne, csak Őbenne bízom, az Ő akaratát keresem, kutatom, és ha megértettem, cselekszem is. Az a Jézus, aki a kereszten meghalt, halálával megalapozta minden ember számára az új élet, a lelki alap lehetőségét!

Varga Róbert lelkipásztor

Befogadta Jézust…

Ahogy továbbmentek, Jézus bement egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. (Lukács 10,38)

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Jézus egész életében járta Izrael országát. Szolgált északon és délen, keleten és nyugaton. Majdnem mindenhol akadt egy ház, ahol a “vándor rabbit” befogadták és vendégül látták tanítványaival együtt. Betánia különösen kedves hely volt a számára, mert ott lakott Lázár és testvérei.

Azóta a Betánia név fogalom lett: a befogadás példája. Minden emberi szívből lehet Betánia. Aki Jézust a szívébe fogadja, Őt követi, szereti és tiszteli, az hajlék lehet a Megváltó számára.

Jézus korában sem látta őt mindenki szívesen. Voltak, akik befogadták a házukba, de nem fogadták őt a szívükbe. Simon farizeus ilyen volt. Nem engedte Jézust beljebb az életébe. Volt olyan, mint Nikodémus, aki a szívébe fogadta Jézust, de nem a házába. Zákeus a fővámszedő a házába és a szívébe is befogadta Jézus Krisztust, nagy is lett a változás azután. Egy Gadara nevű faluban pedig sem a faluba, sem a szívükbe nem fogadták be Jézust. A disznók fontosabbak voltak a számukra, mint Jézus tettei, csodája és szeretete. Van, akinek a “disznóságai” fontosabbak, mint az Isten bűnbocsátó szeretete.

Betánia egészen más volt. Lázár, Márta és Mária háza otthonná vált Jézus számára. Ott pihent nem egyszer és onnan ment tovább szolgálni. Szerető szívek, megértő lelkek és szolgálni akaró kezek vették körül Jézust abban a házban.

Mi melyik csoportba tartozunk? Befogadjuk őt a szívünkbe – vagy csak a templomban akarunk találkozni az ő nevével? Simeon, Nikodémus, Zákeus, Lázár, Márta, Mária? Milyen a lelkületed? Befogadni őt azt jelenti: elfogadom helyettes kereszthalálát, annak bűntörlő erejét és hatalmát, bűnvallás után komolyan veszem Jézustól a bocsánatot és akarata szerint akarok élni.

Varga Róbert lelkipásztor

Eleget tett…

Jézus az, aki megszabadított a sötétség hatalmából és átvitt az ő szerelmes Fiának országába, kiben van a mi váltságunk az ő vére által, bűneink bocsánata (Kolossé 1,13-14)

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Amikor egy ritkán sorra kerülő családi alkalommal elmentünk  egy étterembe vacsorázni, a gyerekeink nagyon örültek, mert nálunk nem volt jellemző ez a fajta étkezés. Észrevettem, hogy pár asztallal odébb, egy gyülekezetbe járó házaspár vacsorázik, köszöntünk, és ők is kedvesen mosolyogtak. Amikor fizetni akartunk a pincér azt mondta: Ott annál az asztalnál, az az idős házaspár már mindent rendezett. Fizettek Önök helyett. A gyerekeimnek csak annyit mondtam: Így van ez Jézus Krisztussal is, fizetett helyettünk, nekünk “csak” annyi maradt, hogy elfogadjuk a megváltás ajándékát.

Itt is azt olvastuk: “Jézus az, aki megszabadított a sötétség hatalmából és átvitt az ő szerelmes Fiának országába, kiben van a mi váltságunk az ő vére által, bűneink bocsánata”. Ez már 2000 évvel ezelőtt megtörtént a Golgotán. Isten a bűnt megítélte, de a bűnbe esett embert, az első emberpárt is nagyon szerette, szereti. Nem akarja a bűneset után élő emberek halálát. Sem lelkileg, sem testileg. A testi halálon nem lehet változtatni, de a lelki halál, amíg él valaki testileg, elkerülhető, a Krisztusba vetett hit által.

Azt írja Pál: Isten Jézus által már megszabadított. Még ettük a vacsoránkat, az asztalunknál, amikor az az idős házaspár már kifizette azt, mielőtt elmentek. Még Isten nélkül élünk és már lehet tudni: Jézus Krisztus kifizette az adósságunkat, bűnünk, lázadások váltságdíját a keresztfán. Ezt senki nem tudja megadni nekünk, csak Ő. Irántunk való szeretetének, mérhetetlen irgalmának cselekedete ez.

Most azon a sor, aki ezt olvassa: Kell ez a bocsánat, kegyelem, örök élet? Ma lehet dönteni Jézus mellett, neki elmondva: “Úr Jézus Krisztus, én nem akarok tovább nélküled élni – vedd át az irányítást az életem felett. Ámen”

Varga Róbert lelkipásztor

Találkozás a kútnál…

Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja neked: „Adj innom!”, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet. (János 4, 10)

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Sokan ismerik ezt a történetet. Jákób kútjánál találkozik Jézus és a Samária egyik falujában élő asszony. 

Az első, ami kiderül: Jézus soha, sehonnan nem késik el. Akkor ér oda, amikor ez az asszony, aki azért ment a legnagyobb forróságban vízért, mert a falu közössége kivetette őt, hiszen csak együtt élt egy férfival, nem voltak összeházasodva. Annál nagyobb a megdöbbenése, hogy Jézus, akin látni lehetett, hogy zsidó tanító, megszólítja őt, az asszonyt, a samáriaiat és azt, aki csak úgy együtt él egy férfival. “Hogyan kérhetsz tőlem zsidó létedre vizet, aki samáriai vagyok?” Beszélgetni kezdtek.  

A második: Jézus arról kezd el beszélni az asszonynal, ami éppen a legfontosabb: vizet kell vinnie haza. Onnan jut el a kérdéshez: kicsoda az élő víz? Még azt is világossá tette, hogy Ő Izrael Megváltója, a világ Üdvözítője. Nem sokszor olvassuk ezt, de itt Jézus világosan kimondja, hogy Ő a Messiás.

A harmadik: a vízről Jézus a figyelmet a víz teremtőjére, adományozójára tereli. Nem a víz a fontos, hanem az, akivel a vízről beszél. Nem véletlenül beszél az asszonynak az élő vízről. A víz a Bibliában mindig az életet jelenti. Izraelben víz nélkül nincs élet. Víz=élet. Élet=Jézus. Aki az életet keresi, az élet értelmét, az Jézus nélkül nem fogja megtalálni. Az élet értelmét és az örök élet partját Jézus köti össze. Az Ő golgotai keresztje a híd Isten és az ember között, de csak hit által. Amikor ezt megértette a samáriai asszony fut vissza a falujába, hogy elmondja: az akivel beszélt, az a Messiás, akit olyan régóta várnak. Tódul ki a falu lakossága és meg is mondják az asszonynak: “Most már nem a te beszédedre hiszünk”- hanem számunkra is világossá vált: Jézus a megváltó.

Te érted már?

Varga Róbert lelkipásztor

Nincs maradandó…

Mert nincs itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. (Zsidókhoz írt levél 13,14)

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Amikor valaki mélyen elgondolkodik azon, amit maga körül lát, bizony nem kevesen arra a következtetésre jutnak, hogy ami körülöttünk van, az lassan már az elviselhetetlen határát súrolja. Lelki és erkölcsi síkon is nagy eltérések vannak. Abban azonban most már mindenki egyetért: semmi nem maradandó, minden múlandó. Reménytelenül, egykedvűen, egészségesen, betegen, mulatozva, lerészegedve, belőve vagy józanul gondolkodva az élet dolgairól, az eredmény egy és ugyanaz: nincs maradandó városunk ezen a világon.

Zarándokúton járunk és az egyszer mindenkinek véget ér. A Szentírás pont erre figyelmeztet. Viszont azt is világosan tanítja: az Istenben hívő ember számára a halál nem pont hanem kettőspont, nem vég, hanem folytatás a mennyei dimenzióban. Ahol mindaz nem lesz már, ami itt bánt, kötöz, megnyomorít, megszomorít, megbetegít.

Viszont az is írja ez az igevers hogy akik Istennel járnak, azoknak van jövőjük. Sőt igazán biztos, pozitív jövőképük csak az Istenben bízó embereknek lehet.

Múlandó és eljövendő város. Mindkettő kép, amit arra használ a Szentírás, hogy világossá tegye: ami földi, az múlandó, ami mennyei, az állandó, vagy inkább ez a helyes: örökkévaló, múlhatatlan. Ebben benne van az is, hogy akik hívő emberek, azok még várnak valakit! Azt a Jézust, aki felment a mennybe és eljön az idők végén újra. Ő az eljövendő, vele, általa, benne lesz nyilvánvalóvá az Isten minden ajándéka azoknak, akik hisznek Őbenne.  1Korinthus 2,9. “Amit szem nem látott, fül nem halott és az ember értelme meg sem érthet, (jelenleg) azt készítette el Isten az Őt szeretőknek!“. A jövendő most a jelenben kezdődik. Aki most dönt Jézus mellett és követi Őt, annak lesz része mindabban, amit már elkezdett elkészíteni az őt szeretőknek az Isten.

Varga Róbert lelkipásztor

A hit fokozatai

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Ne nyugtalankodjék a szívetek, higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. (János ev. 14,1)

Sok minden miatt nyugtalankodhatunk. A jelen kérdései, nehézségei miatt, a jövőre kivetített, elképzelt terhek, még meg sem történt események miatt. Saját magunk és mások miatt. Isten azonban nem azt akarja, hogy nyugtalankodjunk, hanem azt, hogy bízzunk benne és higgyünk neki.

Amikor Jézus azt mondta, hogy higgyetek Istenben! – akkor ezt nem a tőle távol lévőknek, hanem a hozzá közel állóknak, a tanítványoknak mondta. Pont ez a megdöbbentő a mondatban. A tanítványokat arra kellett figyelmeztetni, hogy higgyenek Istenben? Igen! Miért? Azért mert nem így volt. Nem volt elég a hitük, legalábbis Jézus szerint nem volt elég. Évek óta jártak Jézussal, és mégis azt kellett róluk mondania a Mesternek, hogy nincs elég hitük. Szomorú tény ez, de Jézus a szereteténél fogva soha nem hallghatja el azt, ami az igazság.

Nem véletlenül folytatódik a János 14 azzal, hogy Jézus az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Istenhez, csakis Őáltala. Pont azért mondta ezt Jézus, mert tudta, hogy mi van a tanítványok szívében. Ahogyan azt is tudja, hogy mi van a mi szívünkben. Milyen indulatok, érzés, akarat, terv, szándék.

A hit legalacsonyabb fokozata az, ha valaki azt hiszi, hogy van Isten. Jak.2,19-ben azt olvassuk: “Az ördögök is hiszik, hogy van Isten és rettegnek.” Aki csak azt hiszi, hogy van egy un. istenség fölötte, az nem Istenben hisz – hanem egy olyan istenben, aki nem létezik, csak ő gondolja azt, hogy igen.

Van egy kicsit jobb hit: az időleges: amikor kell, vagy épp szükség van az Istenre, akkor hisz benne, amikor épp szükség van arra, hogy segítsen.

Van feltételes hit is: Feltétel, ha Isten megsegíti, majd hisz benne. Valaki elmondta, hogy a Don kanyar földi poklában sokan imádkoztak így: ha Isten hazavisz, megtérek és járok templomba. Amikor élve hazaért, elfelejtette a az egészet.

Van olyan hit, amely nem szab határt Istennek, sem az ima meghallgatásra, sem azok teljesítésének időpontjára és módjára sem. Az igazi hit mindent átad, kiszolgáltat Istennek. Cselekedjék akarta, belátása és tetszése szerint. Az üdvözítő hit ilyen: hiszi azt, hogy Jézus Krisztus meghalt a Golgotán és feltámadott, felment a mennybe és majd eljön újra ítélni élőket és holtakat.

Nem véletlenül  kérték azt a tanítványok, amit Lukács lejegyzett: Lukács 17,5: “Uram, növeld a mi hitünket!” Ez lehet a mi kérésünk is! 

Varga Róbert lelkipásztor

Másik Pártfogó…

és én kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad majd nektek, hogy veletek maradjon mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja és nem ismeri őt, de ti ismeritek, mert nálatok lakik, és bennetek lesz. (János ev. 14,15-17)

Pünkösd ünnepe a korai keresztyén egyházban sokáig nagyobb ünnep volt, mint a karácsony. A Szentlélek kitöltetése volt a hajtóereje a keresztyénségnek.

Isten útja az erő útja. Isten ereje Isten Lelke által hat ebben a világban. Isten értünk, Isten bennünk, Isten velünk. Értünk született meg Jézus Krisztus, értünk élt, és bennünk akar élni a Lélek által. Az Atya, a Fiú és a Lélek 3-as egysége számára bármi lehetséges. Nincs határ és nincs korlát. Jézus testi, földi megjelenése után küldte el a Szentháromság 3. Lélek személyét. Az, hogy 3., ez nem sorrend, hanem személy. Nem rangsor, vagy értékességi rend, hanem egyszerűen a 3-ból az egyik megjelölése. Utoljára jött el a Szentlélek, de ez pont azt jelentette, hogy Isten lezárta az addigiakat és megfordíthatatlanul átalakult az egyház rendje. Pünkösd óta Isten Lelke által történnek a dolgok. Jézus testi mivoltában egyszerre egy helyen lehetett. A Szentlélek által minden hívőben ott lakozik, egyszerre, egy időben, bárhol, bárkiben. A Szentlélek az Isten és az ember együttesét, harmoniáját jelenti.

Amikor valaki vízzel keresztelnek meg, akkor jelképesen Isten megmossa őt, de valósággá mégis csak akkor válik a keresztség, amikor valaki befogadja Jézust az életébe és a Szentlélek által új szíve, új élete lesz. A vízkeresztség Istentől előre kapott lehetőség, amely csak akkor válik valóságos erővé, ha valaki Jézust behívja az életébe és a Lélek újjászülő ereje, hit által új élete lesz, Isten Lelke újjászüli.

Így válik szabaddá hit által az, aki addig nem volt szabad. Mindenféle bűntől, előítélettől, kötöttségtől, korláttól és beszűkült gondolkodástól. 2Korinthus 3,17. “Ahol az Isten Lelke van, ott van a szabadság”. Pünkösd óta az, aki hisz Jézusban, szabaddá vált. Visszakapta az Édenben elveszített szabad akaratát. Tud nem gyűlölni, nem vétkezni és nem a világ szerint élni. Tud szeretni, megbocsátani, engedelmeskedni és azt tenni, amire Isten Lelke indítja.

Valóban “Pártfogója” lesz Isten Lelke, aki vezeti, tanácsolja, inti és megszólítja, eszébe juttatja azt, amit tudnia kell, ami Isten akarata. A Szentlelket Isten értünk küldte, hogy velünk legyen, munkálkodjon bennünk, és általunk ebben a világban.

Varga Róbert lelkipásztor

Pünkösdi istentiszteleti rend

Pünkösd vasárnap, június 5, 10:00 istentisztelet és konfirmáció úrvacsorával

Pünkösd hétfő, június 6, 10:00 istentisztelet legátus szolgálattal

Egyházi ateizmus?

És mindent, amit csak tesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, általa hálát adva az Atya Istennek. (Kolossé 3,17)

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Létezik-e az egyházban ateizmus? Amennyiben ez a szó azt jelenti, hogy valaki tagadja az Isten létezését, akkor a válasz: nem. Amennyiben azt jelenti, hogy valaki az életének a dolgait Isten nélkül rendezi be, döntéseit Isten megkérdezése nélkül hozza: a válasz: igen! 

Amikor Isten hiányzik valakinek a szavaiból és cselekedeteiből, még akkor is ateista, ha egyébként jár templomba. Elvileg senki nem ateista, aki valamelyik keresztény felekezet tagja, de a kérdés az, hogy vajon a gyakorlatban elég-e ez? Nem hiányzik-e életünk megnyilvánulásaiból Isten?

Sokszor nem derül ki mások számára, ha valaki hisz, mert sem az élete, sem a szavai, sem a tettei nem beszélnek Istenről. Időnként még az Istentiszteletről sem “visszük” magunkkal Istent és nincs ott az életünkben!

Az olvasott bibliai szakaszban pont arra bátorít az apostol, hogy az életünket fordítsuk Isten felé. Fogadjuk el azt, amit Ő akar adni nekünk: ami először a vele megtöltött élet (a Szentlélek temploma a testünk), azután az a bölcsesség, amit csak Ő adhat bárkinek! Pál ezért írja azt: Mindent az Úr Jézus nevében (Őt hívjuk segítségül) tegyetek! Hálás szívvel és az Isten dicsőségére! Az áldás azt jelenti: Isten “szemébe” nézni. Isten elé állni, újra és újra, akaratát, tervét keresni, kérdezni, kutatni, megérteni és megtenni!

Varga Róbert lelkipásztor