Amit ember szíve meg sem sejtett…

Hanem amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.” Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által, mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. (1 Korinthus 2,9-10)

Isten mindent a Szentlélek munkája által készít el. Gondoskodó szeretete magában foglalja mindazt, amire rövid életünk ideje alatt szükségünk van.

Isten teremtése készít el mindent. A teremtés nem fejeződött be. Világ teremtése igen, de a napi kérdésekben az Isten teremtő ereje a Lélek által ugyanúgy működik. Bűn helyére bocsánatot ad, betegség helyére egészséget teremt, lelki sötétség helyére tőle való világosságot és lehet folytatni, hogy ki hogyan látja meg Isten teremtő munkáját az életében.

Ezen a világon minden, amit látunk teremtőre utal. Ahogyan egy könyv, egy elektromos készülék, egy gépkocsi, egy épület, egy híd sem csak úgy magától jön létre, ugyanúgy minden, ami az emberi léttel összefüggő, amitől az ember Isten képmása, az Istenre mutat vissza. Így igaz az is, ahogy akik Isten szeretik, azoknak olyan életet, olyan ajándékokat készít el a szerető Isten, amit az értelem ki nem találhat és az emberi szív el sem gondolhat.

Immanuel Kant filozófus azt írta: “Két dolog van, a világon, amelyek soha meg nem szűnő csodálatra indítanak: a csillagos ég felettem és a lelkiismeret szava bennem!” Isten a Szentlélek által megszólalhat az emberi lelkiismereten keresztül is, de a bűneset óta a mi lelki megítélő képességünk is töredékes.

Mint ahogyan a nép szava nem Isten szava, mert egyszer a “nép” Pilátus, előtt, mikor ő azt mondta, hogy Jézusban nem talált bűnt, elengedi, – a nép azt üvöltötte: “feszítsd meg!” Ez egészen biztosan nem Isten szava volt.

De időnként megszólalhat Isten belül a szívünk csendjében és a Biblia olvasása közben. Míg mi imádkozunk, olvassuk a szentírást, Isten azt készíti el nekünk, amit el sem tudunk gondolni, mert az ő útjai mások, mint a mi gondolataink. Akik Őt szeretik, azok ismerhetik meg az életútjukra nézve az Isten által elkészítetteket, az Ő Fia, Jézus érdeméért.

Varga Róbert lelkipásztor

Három segítő üzenet

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Azért felövezve elmétek derekát, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus hoz nektek megjelenésekor. (1Pét. 1,13.)

Pál apostol 3 egymással összefüggő lelki alapszabályra hívja fel a figyelmet.

1. Övezzétek fel elmétek derekát. Fura kifejezés ez, de arra utal, hogy abban a korban a férfiak is hosszú ruhában jártak, amelyben nem lehetett gyorsan haladni, vagy futni. Az övbe kellett betűzni a ruha felemelt részét és úgy már jobban ment a futás is. Vagyis egyfajta készenléti állapotról beszél az apostol. Ne akadályozza semmi sem a “lelki haladást”. Valamint ne a kedélyállapotunk határozza meg a napunkat. A túlzott hangulatingadozás sok kárt okozhat nekünk és másoknak is. Aki “felövezi” a gondolkodását, az az Isten szerint tud haladni, olyan tempóban, amilyenben kell. 

2. “Legyetek józanok!” Nem csak alkoholos italtól lehet megrészegedni, hanem a saját tudásunktól, lehetőségektől, pénztől és még sok minden mástól is. A lelkendező ember mindig a fellegekben jár, de csak hangulatban. Isten józanságra int, mint ahogyan azt ígérte, hogy a Szentlélek a keresztyén hívőnek józanságot ad. A józanság utat mutat, cselekvésre ösztönöz, visszatart, megóv és tetteinket kontroll alatt tartja. 

A 3.üzenet: Alapozzátok a reménységeteket az Isten kegyelmére. Az Istenben hívő ember életének egyetlen valós alapja van: Az Isten bűnbocsátó, megtartó és felemelő kegyelme. Ef.2,8 “Kegyelemből van üdvösségetek… hit által, hogy senki ne kérkedjék!” Hitünk által, de nem hitünk miatt. Az ítélet alóli megmenekülés alapja (vagyis az üdvösség) nem a hitünk, hanem Jézus Krisztus kereszthalála által van. Aki ezt hiszi, az elfogadja a kegyelmet és abból él, egy életen át.

1. Érzelmeink kordában tartása.

2. Ne legyünk se álomodozók, se rajongók, hanem Isten szava szerint józanok, ügyeljünk a hangulati ingadozásainkra! 

3. A reménységünk alapja Jézus Krisztus megváltó  szeretete, annak elfogadása.

Varga Róbert lelkipásztor

Szívünk állapota

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik farizeus, a másik vámszedő. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, parázna vagy olyan, mint ez a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szereztem. A vámszedő pedig távol állva még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem mellét verve ezt mondta: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek! (Luk.18,10-13)

A templom, Jézus korában az imádkozás helye is volt, nem csak az áldozatbemutatásé. Az egyikük egyházi vezető volt, a másik pedig egy gyűlölt, a római megszállókkal együttműködő hivatalnok. A példázattal Jézus a látszatról a valóságra tereli a hallgatók, olvasók figyelmét. Ketten Isten színe előtt, de milyen más lélekkel! A farizeus látszólag lelki egészségben “szenvedett”, a vámszedő lelki betegséggel küzdött. Az egyik minden törtvényt betartott, a másik látta saját törvényezegéseit, mindet! Egyikük a társadalom megbecsült tagja volt, a másikuk a társadalom gyülöletétől szenvedett.

Az emberi szem így osztályozott és ez a legtöbb esetben ma is ugyanígy van. Isten azonban a szíveket, szívünket nézi és egészen mást lát, mint amit egy ember. (Olv.! 1Sám.16,7) Aki imádkozik, számoljon azzal, hogy Isten nem a “szövegre” figyel, hanem a szívünkre.

A vámszedő csak 5 szót mondott – de az olyan volt, mint egy express e-mail. “Istenem légy irgalmas nekem bűnösnek!”. Az Isten irgalma Jézus! Ő a bocsánat záloga. Róm. 5,1 Krisztus által van békességünk az Istennel, Jézus Krisztus által leszünk igazzá.

A farizeus imájára Jézus nem szól semmit sem. Nem ment feljebb, mint a terem teteje. A vámszedő őszinte szavai eljutottak Isten elé. Vallásos teljesítmények az emberektől vagy az egyházaktól nyerik el jutalmukat, de az Isten előtt csak a szívünk állapota számít!  1Péter 5,5. Bocsánat a múltunkra, bocsánat a jelenre és bocsánat azokra a bűnökre is, amelyeket még elkövetünk. Ezt csak Jézus tudja megoldani, de Ő akarja is. Ezért jött és ezért halt meg a kereszten!

Varga Róbert lelkipásztor

Kényelmes élet

A szoros kapun menjetek be. Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a pusztulásba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. De szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. (Mt. 7,13-14)

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

A legtöbben, akik olvassák ezt a részt azt gondolják, hogy van egy széles és van egy keskeny út. A kettő között szédeleg, mozog, sétál az ember. Pedig ezt nem írja a Biblia. A széles útban van a keskeny, hiszen ebben a világban élünk, de nem kell azonosulnia a keresztyén embernek a széles úttal. Viszont, amikor lelépünk Isten útjáról, követéséből, azonnal a széles úton találjuk magunkat.

Korunk életmódjának egyik jellemző tünete, a kényelemre való törekvés. Kényelmesen lakni, öltözni, étkezni, inni, dolgozni és pihenni. Van lift, van internet, mobiltelefon, és a szomszédunk házában még elektromosan működtethető redőnyök is. Nem kell kínlódni a fel és leengedéssel, az elektromos áram elvégez mindent a tulajdonos helyett. A kényelem félelmetes lehúzó erővel bír.

Jézus nem véletlenül mondja: menjetek be a szoros kapun, járjatok a keskeny úton. Mind a kettő lelkileg is megmozdulást igényel. Ellustulhatunk lelkileg is – és ez azzal jár: semmi sem tud kimozdítani a helyzetünkből.

Jézus tanítása soha nem a kényelemről, hanem mindig a küzdelemről szólt. Mi pont ezt nem szeretjük. Nem küzdeni akarunk, hanem pihikélni. Testileg és lelkileg is. Hagyjanak békén, jó ez így. Isten pedig nem hagy békén. Ki akar mozdítani. Menj be a szoros kapun, járj a keskeny úton! – ez a kettő az életet jelenti. Isten pedig az élettel akar megajándékozni. Minden nap. Napról napra.

Járni a keskeny úrton = keresni, kutatni, megérteni és megtenni Isten akaratát. Ez minden, csak nem kényelmes napok sora. Az ő akaratát megérteni, az küzdelemmel jár – megtenni, az még inkább, – de a gazdag és az élettel teli élet csak így lehet a miénk. Jézus ezért jött és ezért halt meg – hogy ezt adhassa nekünk! Mindenkinek!

Varga Róbert lelkipásztor

Úton vagyunk. Melyiken?

A ki ez úton jár, még a bolond se téved el. (Ézsaiás 35,8)

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Az út fontos minden ember számára. Amíg a körülmények jók, lehet poros, vagy épp beton, vagy bitumenes, nincs nagy jelentősége. Autópályán gyorsan tudunk haladni, földúton csak lassan.

A lelki dolgokban sem mindegy, hogy milyen utat választ valaki.

Isten útjai, az ő vezetése lehet elrejtett út, amit csak hosszú idő alatt ismerünk meg. Lehetnek igaz utak, amelyek tőle vannak. Lehetnek az Isten kegyelméből fakadó vezetések, utak, amelyek a javunkra lesznek. Vannak áldásos utak és vannak kerülő utak is.

A Szentírás azt mondja: az Istentől adott, kijelölt úton, a bolond sem téved el.

Milyenek a mi útjaink? A legtöbbször mi választjuk magunknak azokat. Az Isten nélkül választott út soha nem jóra, hanem minden esetben kárunkra való irányba vezet. Vannak tévútjaink, amelyek az elején helyesnek látszanak, de a vége pusztulásba vezet. Az Isten nélküli úton csapdák vannak, amelyek kárt okoznak nekünk. Szegénység és nyomorúság lehet a vége.

Hogyan lehet más, Isten szerinti útra menni, azon járni?

Úgy, hogy kérjük:

Utaid Uram mutasd meg – a helyes úton senki nem téved el.

Jézus a Ján. 14.-ben azt mondja: Én vagyok az út, az igazság (valóság) és az élet.

Vagyis aki Vele jár, az az Isten útján jár, aki Őt követi, az megtalálta az igazságot, így azt nem kell tovább keresnie, másutt úgysem fogja megtalálni. Ő az élet, amely nem halált, hanem örök, elvehetetlen életet hoz, ad, Jézus kereszthalála által.

Ővele jársz-e? Az úton, az Isten útján?

Varga Róbert lelkipásztor

Őrállás

Arra rendeltelek, hogy próbára tedd és megfigyeld népemet, hogy megismerd és megvizsgáld az útjukat. Mindnyájan vakmerő lázadók, rágalmazva járnak, mind csak hitvány réz és vas. Hevesen fújt a fújtató, az ólmot megolvasztotta a tűz; de hiába olvaszt az olvasztó, mert a gonoszok nem tisztultak meg. Megvetett ezüstnek hívjátok őket, mert az ÚR megvetette őket! (Jeremiás 6,27-30)

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Aki őrt áll, annak kötelességei vannak. Önmagában már az, hogy másokra vigyáz, feladat. Első-belső kötelessége, hogy meghallgassa és megértse Isten szavát. Ezékiel 3,17 és a 81. Zsolt. szól arról, hogy mivé lesz a nép, ha nem hallgat Isten szavára. Ma a világ, Európa nagyrészt szivárványos zászlót tesz ki. Egy törpe, pár ezreléknyiembercsoport akarja, most már akár erőszakkal is a maga elfajult, beteges gondolkodását és erkölcstelenségét ráeőlteteni a tömegekere. Csodálkozunk, hogy tornádók törnek ránk, soha nem látott katasztrófákat kell elszenvednünk, nem csitul a járvány, csak időlegesen. Isten a maga módján jelzi, hogy rossz az irány.

Az őrállónak szólnia kell. Teljesen lényegtelen, hogy mit mondanak arra amit mond az emberek. Nem a reakcióval kell törődni, hanem az üzenettel. Az őrálló Istentől kap erőt és bátorságot, hogy mondja azt amit kell. Nem aludhat az őrhelyén (1Thessz,.5,6). A keresztyénség elgyengült, mert lassan beáll a sorba, mert nem meri megtenni, hogy ellenáll, kevés kivétellel ez történik. Pedig az ellenszél nem árt az egyháznak, hanem erősíti a hívőket.

Aki őrálló, annak van fegyverzete, felszerelése: Ef. 6. fej. Ez mindenre elég. Ma különösen olyan világot élünk, amikor nagyon nagy szükség van a tiszta világos evangéliumra. Jézus meghalt a bűneinkért, feltámadt, ma is él, lehet vele találkozni.

Varga Róbert lelkipásztor

Isten Valaki

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Olvasandó: Zsidókhoz írt levél 11,23-26

Isten Valaki!

Mózes 40 éven át azt gondolta, hogy ő elég erős és elég felkészült arra, hogy Isten ügyében eljárjon. Vagyis Valakinek gondolta, tartotta magát. De erejéven nem tudott Isten szerinti módon bánni, emiatt a végén egy gyilkosság miatt menekülnie kellett. Azt hitte ítélkezhet mások felett, de őt ítélték meg.

A második 40 év alatt megtanulta, hogy Isten nélkül senki. Negyven év pusztai magány – elég sok. Negyven év az állatokkal – alázatra tanította. 40 év idegenben – csak Istentől függeni: nevel a hitben.

A harmadik 40 év alatt Mózes átélte: Isten mindenre elég. Szolgálatra hív, csodákat tesz, megszabadít (Izraelt Egyiptomból) őrizte, és vezette a népet a sivatagban a vándorlás évei alatt. Adott mannát, vizet és húst is. Ígéreteit beteljesítette.

A végén azt is, hogy elküldi a Szabadítót. Mózes a megdicsőülés hegyén találkozott Jézussal és ezt 3 tanítvány is látta. Jézus azért adta oda magát helyettes áldozatul, hogy megértsük: nincs más olyan Isten, mint a Biblia Istene, és nem is segíthet rajtunk más, csak Ő.

Varga Róbert lelkipásztor

Körülzártál engem

Elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. (139. Zsoltár 5. v.)

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

„Körülzártál engem, elöl és hátul”. Ez az, amit a legkevésbé szeretünk. Pedig Isten nem arra használja a helyzeteinket, hogy megkínozzon, vagy bántson, hanem arra, hogy építsen és beszéljen velünk.

Sokszor a körülzárt ember agresszív lesz. Kitörni akar a helyzetéből. Van olyan, aki nem agresszív, hanem regresszív, vagyis a bajok, a helyzet láttán feladja és kétségbeesik, lemond minden megoldásról, önmagáról is, és apátiába süllyed. Isten azonban tudja, hogy ez nem jó. Miközben beszélni akar velünk a körülzártságunkban, aközben fölöttünk tarja a kezét, nem feledkezik meg rólunk és nem fordul el tőlünk.

A hit felnézés Istenre. Aki bízik Istenben, az tudja, hogy nincs egyedül, tudja KI az, akire felnézhet, akiben megbízhat, aki segít.

Nem csak felnézni lehet, hanem felkiáltani is. ”Kiálts hozzám” – bíztat Isten. Az imádkozás, egy nyugodt bizalomteljes közösség az Istennel. A kiáltás a kétségbeejtő helyzetben Istenhez forduló szív könyörgése. Aki kiált, átéli: Isten felülemeli a pillanatnyi helyzeten, akár a szenvedésen is, és ad szabadulást Jézusért, Fia érdeméért.

Varga Róbert lelkipásztor

Akarsz-e játszani?

Mi megyünk, amikor Jézus hív?

Jézus ismét példázatokban szólt hozzájuk: Hasonló a mennyek országa a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. Elküldte szolgáit, hogy a hivatalosokat meghívják a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. Ekkor más szolgákat küldött, hogy mondják meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre! De azok mit sem törődve ezzel elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. A király ekkor haragra gerjedt, elküldte hadait, elvesztette a gyilkosokat, és városukat fölégette. Majd azt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a hivatalosok nem voltak rá méltók. (Máté ev. 22,1-8)

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Amíg tombolt a járvány és százak haltak meg, gyakran hallottam azt: „Majd ha vége lesz, az emberek másképpen fognak gondolkodni, élni és ami a leglényegesebb, sokkal többen fognak templomba járni”. Nem ez történt és ezt sejteni lehetett. Nem hogy többen járnak, most hogy újra lehet, hanem úgy kell szinte könyörögni a legtöbb embernek, akik korábban legalább néha-néha jött, hogy jöjjön. „A templomban könnyű elkapni a vírust!” A legtöbbször ez a válasz. Az üzletben, a társasággal eltöltött szombat délutáni 30 fős szalonnasütés alkalmával nem. A templomban igen, máshol nem.

Érdemes kinek-kinek elgondolkodnia azon, hogy miért hív hiába Isten a menyegzőre ma is, azután is, ami történt? Van aki tudatlanság miatt nem enged a hívásnak. Azt gondolja, hogy Isten elveszi azt is amije még van.

Egyik alkalommal egy hontalannal beszélgettem és a beszélgetés végén ő is azt mondta:„Nem akarok Istennek engedelmeskedni, mert elveszi azt amim még van.” Megkérdeztem, látva a helyzetét az utcán, hogy „Mi vesztenivalója lehet még?” Öntudatosan azt válaszolta: „A büszkeségem.” Van aki büszkeségből, élete füstölgő romja fölött ülve utasítja el Istent.

Van aki közömbösségből. Nem érdekli az egész Isten kérdés: „Van elég bajom Isten nélkül is” – ahogyan azt nem régen valaki mondta.

Elbizakodottságból. „Felépítem én az életemet” – mondta az a fiatalember, aki épp a testépítő szalonból jött kifelé és egy kicsit beszélgettünk. Tudom kezelni a dolgaimat, pont ez a baj, ha valaki ezt gondolja, mert az élet világossá teszi: nem tudjuk kezelni az életünket, legfeljebb barkácsolni tudunk. Másfelé kötötte le magát. Tőzsde, szerelem, kábítószer, vagy csak egyszerűen az élet és a munkamánia.

Van aki nem hiszi, hogy Jézus él, hogy újra eljön, lesz menyegző és lesz ítélet is.

Van aki egyszerűen azt mondja: „Nem akarok bemenni!” Ez a legnagyobb baj, mert nem tudja, hogy mit utasít vissza.

Ezért nagyon fontos hogy azok, akik már Jézussal élnek elmondják: Szeret az Isten és vár az ő Fiának csodálatos országába. Ezért adta önmagát a golgotai keresztre.

Varga Róbert lelkipásztor