Okt. 29. vasárnap, 10:00, úrvacsorás istentisztelet – igét hirdet: Varga Róbert lelkipásztor

Okt. 31. kedd, 18:30, reformáció emlékistentisztelet – igét hirdet: Varga Róbert lelkipásztor

Nov. 5. vasárnap, 10:00, istentisztelet – igét hirdet: Horváth Ádám új lelkipásztorunk

Nov. 12. vasárnap, 10:00, búcsú istentisztelet Varga Róbert lelkipásztorunktól – igét hirdet: Varga Róbert lelkipásztor

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Ellenkezőleg: legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok, és bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban. (Efézua 4,32)

Elszenvedve egymást és kölcsönösen megbocsátva egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna – amint Krisztus is megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek. (Kolossé 3,13)

Amikor Saulus megértette, hogy azok, akiket ő korábban üldözött és halálra is adott jó párat a keresztények közül, testvérnek szólítják, egészen összetörhetett. Megértette, hogy az igazi keresztények, a hívő Krisztus követők egyik, ha nem legsajátosabb ismertetője az, hogy tudnak, akarnak és főleg mernek megbocsátani azoknak, akik bántották, üldözték vagy börtönre adták őket. Pál előtt pont az tette bizonyossá, hogy aki hisz az más emberré lesz, amit látott és tapasztalt azoknál, akik már Jézussal jártak.

Megértette, hogy amikor még Jézus nélkül csak a zsidó vallás előírásai közt élt, és azt hitte, hogy ez kedves Isten előtt, teljes tévedésben volt. Három nap alatt igazi, soha nem tapasztalt békességre jutott. Anániás testvérként köszöntötte, úgy is fogadta, szerette, és ezt akkor élte át életében először. Pál a damaszkuszi úton megvakult, de Damaszkuszba érve látni kezdett, pont azok által, akik egyértelmüvé tették: megbocsátottak neki, mert szeretik, és mert ő is Jézus követője lett, és azért is, mert ez következik abból, ha hisznek. Vagyis a vallás és a keresztyén hit egyértelmű és világos különbözősége itt vált nyilvánvalóvá a számára. Amit később a II.Korintus 5,19-ben le is írt: “Isten Krisztusban megbékéltette magával a világot és ránk bízta a békéltetés igéjét”.

Van-e ilyen Jézus Krisztustól kapott, az Istennel megtörtént megbékélés és kibékülés a szívedben? Pont ennek a hiánya miatt pusztítanak háborúk. A szomszédban és Keleten is. Az Isten békessége nélkül soha nem lesz igazi békesség.

A keresztény hívő ember ismertetőjele az Isten békessége. A megbocsátás és másik feltétel nélküli szeretete. Jézus pont ebben adott példát: sőt életét adta azért, hogy mi más emberekké lehessünk. Ő volt a Biblia szerint a prototípus, és akik Őt követik, azok lassan, de biztosan hasonlóvá lesznek Őhozzá.

Elbúcsúzom a kedves olvasóktól, ez volt az utolsó írásom a gyülekezeti honlapra. Isten adjon békességet, erőt és józanságot a Krisztusba vetett hit által Mindnyájunknak!

Varga Róbert lelkipásztor

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Az állhatatosság tökéletes cselekedetet jelent, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. (Jakab 1,4)

Minden Istenhívő emberrel előfordult már, hogy azt kérdezte Istentől: “Miért kell ennyit várnom?” Pedig a várakozást azért engedi, adja Isten, mert lelkileg megedz.

Isten a várakozás csendjében, vagy zajában felkészít arra, amit tenned kell és arra is, ami rád vár. Öröm és nehézség, időnként egyiket sem könnyű elhordozni. A várakoztatást helyreigazításra is használja Isten. Mint mikor a bútorszállítók megvárják egymást és egyszerre, egy mozdulattal a végső helyére teszik a nehéz szekrényt. Az öröm és bánat is hasznos lehet, egyiket szeretjük, a másikat szeretnénk elkerülni. Aki hajlandó tanulni a várakozás idején, tanulni a helyzetéből és tanulni a fájdalma által is, az valóban megérti, ha hibázott, ha más irányba kell mennie, mert az Isten akarata.

A várakozás idején, sokszor a bajban és az örömben, de főleg baj idején kiderül: kire számíthatsz és ki van melletted csak számításból! Ki igaz barát, ki bajtárs és ki az, akire nem számíthatsz. A várakozást arra is adja Isten, hogy kivárd, amíg Ő “dolgozik” a problémádon, készíti az imádságod meghallgatását, hogy a maga idejében meglásd az Isten dicsőségét.

Hagyjuk meg Istennek a lehetőséget, hogy megmutathassa csodálatos hatalmát, erejét és Jézus halálára mutatva, szeretetét.

Varga Róbert lelkipásztor

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdon népe vagytok, hogy hirdessétek a hatalmas tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket, akik egykor nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalmat nyertetek. (1 Péter 2,9-10)

Az emberek többségének nem mindegy, hogy milyen családból származik. Van, aki nem örül annak, ha földművesek voltak az ősei, és van aki büszke arra, ha a szülei, nagyszülei gazdálkodók voltak. Nem véletlen, hogy az. u.n. “felső tízezerről”, királyokról, nemesekről szóló sorozatok olyan népszerűek. Van ebben kíváncsiság, féltékenység és még sok minden más is.

A Szentírás a Jézus Krisztusban hívőkről azt írja. “Ti azonban választott nemzetség, király papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe.” Aki Isten üdvösségre hívó szavát, szeretetét, Jézus helyettes kereszthalálát elfogadja, az veszi komolyan Isten üdvösségre (ítélet alóli megmenekülése) hívó szavát, vagyis az üdvösségre való kiválasztást. Az a kiválasztott, aki a kiválasztást elfogadja.

Isten használni akarja a Jézusban hívőket az ő munkája végzésében. Az ő alkotásai vagyunk, ezért a teremtés és megváltás jogán bánik így az övéivel. Egykor a hívők sem voltak Istenhívők, távol éltek Isten  kegyelmétől, ezért az életük is olyan volt. Isten azonban hit által a sötétségből (lelkileg) az ő világosságára (lelkileg) hív minden embert. A legtöbben azonban elutasítják ezt a hívást.

Talentumaink Istentől vannak. Erre sem büszkék nem lehetünk, sem kisebbrendűségi érzés nem kell, hogy gyötörjön. Aki hisz Jézus Krisztusban, arra Isten üzenetet írt, annak az életével határozott célja és terve van. Az egész életünk arra is szolgál, hogy ezt a tervet megismerjük és betöltsük.

Jézus segítségével jutunk “pozícióba” Isten előtt. Jézus elfogadott téged olyannak, amilyen vagy, majd az Ő Szeretete megváltoztat abban, amiben változnod kell. Bűn elfojtani azt, ami rád jellemző, Isten majd formál, ha valami olyasmi van a szívedben, ami nem oda való. Aki nyitott Isten szavára, az tud más emberré lenni. Jézus azért élt, és halt meg, hogy mi mindnyájan változni tudjunk, hogy valóban Isten szent (számára elkülönített) népe legyünk. 

Varga Róbert lelkipásztor

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Így szól az ÚR, a te Megváltód, Izráel Szentje: Én vagyok az ÚR, a te Istened, aki hasznosra tanítalak, és azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell. (Ézs. 48,17.)

Az első, ami kiderül ebből a részből, hogy Isten nem halott, nem öregedett meg, és nem néma. Beszél, szól, igéje, Szentlelke, a történések és a történelem alakítása által. Feltétele ennek, hogy Ő legyen a mi Istenünk és nem más valaki vagy más valami. Vagyis a vezetést az Ővele való szövetségben élőknek ígéri. Aki nem hisz benne, annak nincs ilyen ígéret, mert azt nem tudja vezetni, hiszen nem olvassa a Bibliát, nincs “lelki füle” arra, hogy megértse, kiszűrje a sok külső eseményből azt, ami egyértelműen Isten “hangja”. Róma 8,14: “Akiket Isten Lelke vezet, azok Isten gyermekei…”.

Isten vezetése nem ütközik bele az akaratunk kérdésébe, mert nem erőlteti ránk a vezetését. Nem ütközik az aggodalmaskodás kérdésébe sem, hiszen pont az tesz valakit aggodalmaskodástól mentessé, ha rábízza magát a Gondviselő Istenre. János 10,27: Jézus azt mondta, “Az én juhaim megismerik a hangomat, idegent pedig nem követnek!” Ezt persze nem a fül általi hang hallására értette, hanem a szívbéli bizonyosságra és mindarra, amin keresztül Isten vezetést adhat. Mi sokszor gépiesen imádkozzuk a Mi Atyánk imádságával: “Legyen meg a Te akaratod!”. Amikor az történik, akkor nem egyszer kétségbeesünk, mert azért nem úgy gondoltuk, vagy nem gondoltuk még az imádságot sem igazán komolyan.

Isten vezetésében vannak kerülő utak, pl. Mózes és Izrael vándorlása a pusztában – bemehettek volna előbb is az ígéret földjére, de nem hittek a kémeknek! Előfordul, hogy a körülmények olyanok, mintha az Isten akarata lenne pl. Jónásnak ott volt a hajó Tarzusz felé, csakhogy nem oda, hanem Ninivébe küldte őt Isten, az pont az ellenkező irányban feküdt. Az, hogy a kikötőben ott volt egy hajó, ki tudta fizetni a viteldíjat még nem jelentette azt, hogy az Isten vezetése volt. Istennek sokféleceszköze van, épp Jónás könyvéből derül ki ez: vihar, cethal, hirtelen nőtt bokor, stb.

Fontos a belső békesség egy kérdésben, végiggondolni józanul, akarhatja-e azt Isten, nem idegen-e amit megértettél, a Szentírás egész lelkületétől? Álmok, látomások csak addig voltak Isten vezetésének eszközei, amíg nem adta a kezünkbe a leírt Bibliát. Az utolsó időkben pedig szólt az Ő egyszülött Fia által, Jézus élete, szolgálata, halála, feltámadása, bizonyság Isten szeretetéről. Hogyne adna akkor azoknak, akik Hozzá tartoznak vezetést, ha azt őszintén kérjük, akarjuk, ha csak azt akarjuk tenni, amit Ő mond! 1Thessz. 5,21: Vizsgáljuk meg a dolgokat, és majd Isten Lelke ad nekünk belátást mindenben, ezt megígérte! Természetfeletti vezetést nem ígért, de a Szentírás, az imádság, az igehirdetés és időnként egy-egy hívő testvér általi tanácsot igen.

Varga Róbert lelkipásztor

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

mert a Lélek mindent vizsgál, még az Isten mélységeit is. 1 Kor. 2,10/b

A “vizsga”, “vizsgálat” azt jelenti, hogy kikutat, napvilágra hoz, értelmez. Isten Lelke ezt mindig azért végzi el egy-egy emberben, hogy naprakész “látlelet” legyen a lelkiségről. Nekünk nem kell soha önvizsgálatot tartanunk, bár ez olyan divatos fogalommá vált még hívő körökben is. Isten Lelke az, aki megvizsgál és ezt az Úrvacsora alkalmával is így kell érteni, mikor elhangzik, hogy vizsgálja meg magát – engedni, hogy a Szentlélek készítsen “fényképet” lelkileg az állapotunkról.

A 9-10. vers első fele írja azt, hogy “nekünk”, vagyis a bennünk, – ha megtörtént – lakozást vett Szentléleknek lehet, kell elvégeznie ezt. Ő tárja fel bennünk a mélységeket, a bűnöket, és azt amit másképpen kell tennünk. Ez azért fontos, mert így az ember, aki hisz Istenben, olyan kontroll alatt van, ami nem árt, amivel Isten soha nem él vissza, de ami helyes, célravezető, megnyugtató és szent.

Ne féljünk hát kiszolgáltatamni magunkat a Lélek vizsgálatának, ezt Ő az igehirdetés és az ige olvasása által végzi el. Megnyugszunk, amikor a nyár végére sikerült kitisztíttatni a bojlert, vagy a kazánt és tudjuk, hogy biztonsággal  fűthetünk és takarékosabban is, mint azelőtt. Mennyivel fontosabb, hogy  a lelkünk is újra és újra tisztuljon az Isten igéje által! Jézus vére, írja János apostol, megtisztít minket minden bűntől, ha megvalljuk azokat!

Varga Róbert lelkipásztor

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Bármit tesztek, lélekből tegyétek, úgy, mint az Úrnak, ne pedig úgy, mint embereknek. (Kol 3,23)

A fenti bibliai mondat az egyik kulcsszava a Szentírás tanításának.

Mi nagyon gyakran abban a veszélyben forgunk, hogya Jézussal való személyes tapasztalatokat kifejezetten csak un. “kultuszhelyekhez”, mint a templom, a gyülekezet, imaterem, stb. kötjük. Tapasztalatainkat, élményeinket, hitbeli átéléseinket ezekhez kapcsoljuk. Pedig Isten igéje világosan arra tanít, hogy nem csak a kiemelkedően hitbeli dolgokhoz köthető események, helyszínek vannak az ő szemei előtt, hanem azt akarja, hogy az egész napunk, hetünk, hónapunk stb. is előtte történjen, általa, vele. Isten mindig azt akarja, hogy a teljes életünk az ő szeretetteljes gondoskodása, vezetése alatt álljon. Ünnepnapjaink során, hétköznapjainkban,. vagy akár a betegágyunkon is. Otthon és útközben.

Amit Isten bízott ránk, azt teljes szívvel kell végeznünk, és ha ez így van, akkor ilyen esetben a bizonytalanság, a tépelődés és a hezitálás távol állhat az embertől. Amit Istennek végzek (és mi lehet az, amit nem?), azt tehetem, hálás szívvel és örömmel.

Sokszor vagy emlékezetből döntünk, és cselekszünk, nem is átgondolva igazán a döntéseinket, vagy indulatból és csak nagyon ritkán tudatosan, Isten előtti felelősséggel. A parancs világos: amit teszünk azt úgy tegyük, hogy azért Isten előtt felelünk! Ez a rejtett hűség – mert ez nem mindig mindenki előtt nyilvánvaló – áldott engedelmesség forrása lesz az életünkre nézve. Nem jelenti ez azt, hogy az emberekkel való közösséget vagy azt, ami nekik jó figyelmen kívül kell tartanunk, hanem azt jelenti: Isten kontrollja alatt élve próbáljunk cselekedni, szólni és bátorítani másokat. Ez függetlenséget jelent, mert nem horizontális függés van az életemben, hanem vertikális. Onnan felülről “kimondhatatlan ujjal” (Babits M.) vezet majd Jézus érdeméért az Isten!

Varga Róbert lelkipásztor

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek! 

Olvasandó: Mt 18,21-35

Örök kérdése ez minden embernek: Hányszor kell megbocsátanom valakinek, ugyanannak az embernek?

A tanítványok is ezt kérdezték Jézustól, hozzátéve, még 7x is? Jézus kijavította a megbocsátás számát, 7-ről 77-re. Vagyis a végtelenre, mert az ószövetségi gondolkodásban ez a szám a végtelent jelentette.

Jézus sokszor válaszolt példázatokban, mert úgy jobban megértették azt, amit tanítani akart. A példázatban szereplő 10.000 talentum adósság megfizethetetlen volt. 1 talentum arany kb. 40 kg nagy tisztaságú fémet jelentetett. A példázat szerint a mennyei király el akarta számoltatni a szolgáit, és ezért hívatta őket össze. Ott azonban az volt a legfontosabb kérdése a hallgatóknak: hogyan lehet igazán megbocsátani? A példázatbeli úr elengedte a kifizethetetlen adósságát szolgájának, aki ezért nem hálás volt, hanem még agresszívabb lett, és a másik szolgatársát kezdte el bántani.

A megbocsátás nem csak üres szavakból  kell hogy álljon, hanem a gyakorlatban elengedést jelent. Isten így bocsát meg nekünk, mi sem tehetünk másképpen. Nem könnyű ez, sőt bizonyos esetekben, helyzetben talán nem is bírjuk azonnal megtenni. El kell, el lehet jutni Isten segítségével oda, hogy mégis menni fog.

Előfordulhat, hogy nagyon nehezen tudunk valakinek megbocsátani, mert valóban olyan mély és erős volt a bántás, vagy a bűn, amit velünk szemben elkövetettek, hogy emberi mivoltunkból fakadóan szinte lehetetlenné, vagy nagyon nehézzé válik a másik bűnének megbocsátása. Mégis, soha ne feledjük, hogy mi is Isten bocsánatából élünk, napról napra. Jézus halála a bocsánat ára, nekünk is, a másiknak is, ha kérjük segít megbocsátani, és el is felejteni a bántást.

Varga Róbert lelkipásztor

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket. (Ján. 8,32)

A szabadság fogalma, kérdése, az arra való törekvés egyidős az emberiséggel. Nem volt olyan kor, olyan társadalom, olyan emberi berendezkedés, ahol ez a kérdés valamilyen formában ne jött volna elő, ne merült volna fel. Sokan, sokféle módon küzdöttek az általuk gondolt, elképzelt, kitervelt vagy épp kierőszakolt ún. szabadságért, és ha kellett, akár meg is haltak a “szent” cél érdekében. Ezt még Pál is megerősíti a levelében.

Általában mire gondolnak az emberek, amikor a szabadság szót hallják?  Az anyagi jólét = szabadság, a sexuális szabdság/mindenki mindenkivel = szabadság, a füvezés, a drogok élvezte, használata = szabadság, a hatalom birtoklása = szabadság, a siker szabadságot ad, a vallásosság is bizonyos mértékben, az egoizmus = szabadáság, csak én vagyok magamnak fontos. Nagyon sok mindent lehetne még hozzáírni a listához.

A Szentírás szerint is fontos a szabadság, de az, amelyet az Isten adhat meg és meg is ad azoknak, akik hisznek benne. Jézus az, aki megszabadít, hiszen a neve: Jézus is azt jelenti “Szabadító”. Megszabadít a hitetlenségtől, az eredendő bűn átkától, a bűnbocsánat által a bűneinktől, és minden ördögi kötelékből is, ha valakinek arra van szüksége. Jézus legyőzte halálával a halált, ezért azt, aki hisz őbenne, annak szabadságot ad a halál és a kár-hozat bilincséből. Ahol az Isten Lelke van, ott van a szabadság, de ott valóban ott van.

Mi az igazi szabadság? – ha csak az Istentől, a Szentírásban magát kijelentő Istentől függ az életem. Azt tudni kell, hogy teljes szabadság nem létezik, a hit is függés az Istentől. Amikor Istentől függünk az azért szabadság, mert a tőle való függés, soha nincs kárunkra, és Ő soha nem él vissza azzal, ha valaki követi Őt, hisz benne. A hit szabadsága önkéntes engedelmesség az Istennek, de aki így él, az soha nem bánja meg azt. 

Végül: az apostol azt írja: Minden szabad nekem, de nem minden használ. Amikor azt tesszük, ami az Isten akarata, akkor abból békesség és reménység fakad és jó következménye lesz.

Jézus Krisztus halála által “vásárolta” meg a szabadságunkat.

Varga Róbert lelkipásztor