Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Olvasandó: 1Mózes 15 és János 5,46

Isten hatalmas ígéretet tett Ábrahámnak, akinek a válasza egyszerűen az volt, hogy elhitte azt, amit Isten mondott. Az Istenhívő emberek sokszor azt hiszik, nem kell naponta Istentől újra és újra hitet kapniuk. Pedig a hit is “fogyóeszköz”, mint bármi más. Ha nem ápoljuk és pótoljuk, akkor fogy és fogy. Vagyis az Istenben bízók is rászorulnak a napi kegyelemre. Isten pedig nem fukarkodott, hogy biztosítsa Ábrahámot arról, hogy minden úgy lesz, ahogyan azt megígérte. Ezt azonban megelőzte az, hogy amikor a kettévágott állatok között átment Isten, (szövetségkötés) nagy sötétség lett, és Ábrahám számára az a rémület éjszakája volt. 12,17 és 18. vers.

Időnként élérheti még az Istenben bízó embert is a nagy rémület éjszakáját, amikor úgy érzi, azt gondolja, vagy tévesen azt hiszi: elhagyta az Isten, pedig csak a próba egyik magasabb fokát éli át. A sötétben is ott van Isten keze és kezében, kezéből az áldások sora, a kijelentés és az ígéretek sora a számunkra.

Bízz benne jobban! Ezért mondta azt Jézus: “Ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, met énrólam írt ő.” Minden Jézusra mutat, a megfeszített Isten Fiára. Belőle indul ki, fakad és benne végződik minden. Ő az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég.

Varga Róbert lelkipásztor

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

“és aki első akar lenni közöttetek, legyen a ti rabszolgátok.“ (Máté 20,27)

Az ember szívében annyiféle kérés van. Olyan ami jó és olyan is, ami nem az. Zebedus fiai együtt követték Jézust, és ez jó és kiemelkedő példa, mert két testvér egységben volt az engedelmességben. Édesanyjuk pedig mindent képes volt megtenni azért, hogy a fiai boldoguljanak. Ilyen az a szeretet, amelyik mégsem igazán jó. Olyasmiről akarta Jézus ígéretét megkapni, amit nem egy anya dönt el, de halála után is biztosítani akarta fiai mennyei jövőjét. Jó kívánság, és még sem jó. Miért? -mert olyasmiben akart döntést kicsikarni Jézustól, ami nem egy anya dolga. Nem szíve kívánsága szerint dől el, hanem Isten akarata szerint.

Nem mindent kell a jó szülőnek megadni a gyermekének, hanem azt, amire szüksége van és ami a javát szolgálja. Az ember sokszor tudja Isten akaratát, de az emberi akarattal felülírja azt, vagyis meghamisítja.

A “mama” első tévedése az volt, hogy azt gondolta: a mennybe jutás kérés alapján dől el, pedig nem. A mennybe jutás hit alapján dől el. A másik tévedése pedig az volt, hogy azt gondolta, hogy a menny olyan, mint a föld. Ott is van első és 5.600-ik hely. A mennybe való bejutás a fontos és nem az, hogy hányadikként vagy ki után, ki előtt, ki mögött vagy kivel? Mindenki a maga lelkéért felel, és ez nem társas vállalkozás, hanem egyéni döntés következménye.

Ami még kísértése volt ennek az asszonynak: Ha idelenn van, akkor odafenn is lennie kell protekciós helyeknek. Itt lehet, hogy könnyekkel elkerülheti a diák a mama tanár látogatása után a bukást, kit ne hatna meg egy síró édesanya látványa? De odafenn sem Mária, sem a szentek, sem az édesanyák nem döntenek el semmit sem. Egyedül Isten dönt az ember hite alapján, Jézus haláláért. Az őbenne való hitért az az Isten válasza, amit  a latornak mondott Jézus a kereszten: “Még ma velem lesz az Isten országában!” Te Vele leszel?

Varga Róbert lelkipásztor

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Meddig kiáltsak még, ó, URam, és nem hallgatsz meg? Kiáltok hozzád az erőszak miatt, és nem szabadítasz meg! Miért láttatsz velem hamisságot, és miért kell szemlélnem a nyomorgattatást? Pusztítás és erőszak van előttem, viszály és versengés támad! Ezért inog a törvény, és azért nem érvényesül az igaz ítélet. A gonosz behálózza az igazat: ezért hoznak hamis ítéletet. (Habakuk 1,2-4)

Ritkán idézett és olvasott prófétai könyv. Nem sokat tudunk a prófétáról, annyit azonban igen, hogy Manassé és Amon király idejében élt. Erről a 2 királyról szinte csak rosszat ír a Biblia, istentelen, erőszakos és pogány uralkodók voltak. 2Krón 33,2. 2 Kir.21,16. 2 Kir.21,20-21. A király és emiatt a nép is elhagyta Isten útját. Ahol nem félik Istent, ott parancsolataival sem törődnek, a következmény pedig az, hogy elvadul az ország lakossága. Ezt látta a próféta és elkeserítő volt a számára az, amit látott. Felkiáltott: “Istenem miért nem hallgatsz meg? Meddig láttatsz még velem nyomorúságot?”

Alapvetően azt láthatta, amit ma mi is látunk a környezetünkben. Nagy kísértés volt Habakuk számára és számunkra is, hogy abbahagyja a prófétálást, az evangelizálást, az evangélium hirdetését. Ezeknek? Hiszen nem érdekli őket, és nem is törődnek Isten szavával! Végig azt lehet kiolvasni a könyv fejezeteiből: a próféta lelki ereje végére jutott. Ez ismerős lehet bárkinek.

Azután azt olvassuk: “Én mégis kitartok melletted Uram” .Ez a jó és helyes válasz. Mégis, akkor is, végig, mindig. Habakuk addig kiáltott, amíg Isten nem válaszolt. Isten pedig válaszolt – mert ő mindig válaszol. Nem mindig azt mondja, amit hallani akarunk, de válaszol. Azt mondta a prófétának. “Intsd türelemre a szívedet!” – jön még rosszabb is – szép kis biztatás nem?  Szeretetteljes biztatás. Vége lesz Habakuk, de még nem most. Jön a babilóni sereg, és annyi foglyot gyűjt, mint a homok. Mindennek ellenére Habakuk könyvének minden fejezete kitekint a jövőre “A Messiás – mert róla beszél Habakuk – ragyogása mint a napé, sugarak támadnak kezeiből, ott van az ő hatalmának rejteke” (3,4). A feladat a számára és számunkra: “Őrhelyemre állok és megállok a bástyán és vigyázok, hogy lássam, hogy mit szól hozzám (Isten) és mit feleljek panaszom dolgában. És azt felelte nekem az Úr: a látomás be fog teljesedni a maga idejében” (2, 1-3)

Jézus eljött és meghalt a bűneinkért, Ő a helyére állt. A helyünkre állni és tenni azt, amire Isten elhívott. A világ belefullad az erőszakba, az igazságtalanságba, az erkölcstelenségbe, a csalásokba. Az igaz (Istenfélő) ember hite által él, írja a Szentírás. A 34. Zsoltár 6. versben ezt olvassuk: “Akik Őreá néznek, azok felvidulnak, és arcuk nem szégyenül meg.” A világ olyan, amilyenné Isten nélkül tette az ember, de aki Jézust követi, az élni fog. Azok felvidulnak és nem szégyenülnek meg. Biztatás ez a javából és a békesség forrása lehet, miközben azt látjuk magunk körül, amit látunk!

Varga Róbert lelkipásztor

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Hasonlóképpen csúfolódtak a főpapok is egymás között az írástudókkal együtt, és azt mondták: Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk! Azok is szidalmazták, akiket vele feszítettek meg. Amikor hat óra lett, sötétség támadt az egész földön kilenc óráig. (Márk ev. 15,31-33)

Jézust utolsó földi útjára vitték, mert azok pedig akik gyűlölték, kiszolgáltatták a római hatalomnak. Pilátust megzsarolták, és Jézus helyett Barabbás szabadonbocsátását követelték. Megegyeztek az írástudók és a farizeusok, hogy jobb, ha egy ember hal meg, mint az, hogy Róma az egész népre támad lázadás vádjával. Azt is olvassuk, hogy sokan gúnyolták a kerszten függő Jézust, azok közül, akik elmentek a Golgota alatt.

Ma sincs ez másképpen. Van, aki közömbös, van aki szidja és káromolja Istent, van aki gyalázkodik, és vannak, akik hisznek, neki és benne. Mindenki tartozik valamelyik csoportba. A lényeget a Szentírás a 32. versben mondja ki: “Szálljon le a keresztről, hogy lássuk és higgyünk!”. Ez az emberi gondolkodás lényege. Látni akarok és majd eldöntöm, hogy hiszek-e Istennek, Istenben vagy sem! Először bizonyítsa be Isten, hogy létezik, ezt követelte Heródes is Jézustól: “Tégy valami csodát és majd hiszek”.

Jézus azonban nem varázsló és nem csodatévő, hanem Isten Fia, a Megváltónk. A mi sorrendünk ez: szállj le a keresztről, hogy lássuk és higgyünk! Mi látni akarunk és azután esetleg hinni.

Isten megfordítja: Aki hisz Jézusban, az fog látni csodákat, áldást, új életeket, békességet, a saját életében, és látni fogja, és átéli, az új szív új emberré teszi azt, aki Jézusban hisz.

Hol tartasz?

Varga Róbert lekipásztor

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Amikor megérkeztek arra a helyre, amelynek Gecsemáné a neve, azt mondta a tanítványainak: Üljetek le itt, amíg imádkozom. Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és kezdett rettegni és gyötrődni, majd így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok! És kissé előbbre ment, földre borult, és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra. És azt mondta: Abbá, Atyám! Neked minden lehetséges. Vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. Visszatérve alva találta őket, és azt mondta Péternek: Simon, alszol? Nem tudtál egy órát sem vigyázni? Vigyázzatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert a lélek ugyan kész, de a test erőtlen. Ismét elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük megnehezedett, és nem tudták, mit feleljenek neki. (Márk 14,32-40)

Mindaz, amit látunk a világban sokakat félelemmel, másokat aggodalommal, megint másokat reménytelenséggel tölt el. A félelem lassan úrrá lesz sokakban, mert az gondolják, hogy olyan mértékűvé lett azt erőszak és a gonoszság, amivel emberileg már nem tudunk mit kezdeni. Sok igazság van ebben, és mégsem ez az igazság. Az igazság az, hogy Isten nem lett sem öreg, nem vált tehetetlenné, sem fogyatékossá. Az azonban kétségtelen tény, hogy jelenleg hagyja, engedi, hogy az emberiség azt arassa, amit nála nélkül folyamatosan vetett, vet. Az embereknek már régóta nem kell Isten gondoskodó szeretete, így jön annak helyére az ember erőszakossága, az agresszió, a háború és a természeti csapások sora. Minderre nem az az ember válasza, hogy porban és hamuban – lassan sok erdő helyén lásd Kanada csak por és hamu marad – megtérne Istenhez. Nem! A fegyverszállítást, az erőszakot és a háborús költségvetést emeli a keze helyett az egekbe. Nem kell csodálkozni azon, hogy ezt Isten engedi. Meg kell látnunk, hogy nála nélkül hova jutunk.

Ezért mondta azt Jézus a Gecsemáné kertben a tanítványainak: “Virrasszatok és imádkozzatok!”. Aki Istenhívő ember, annak még inkább feladata, küldetése a közbenjáró könyörgés. A világért, a háborúban állókért, a nemzetünkért, az egyházi és világi vezetőkért és önmagunkért, családunkért, hogy bírjuk. Nem mondhatjuk azt, hogy minket nem érint mindaz ami körülöttünk történik, de mi mégis tudhatjuk hogy, ki tartja a dolgokat és azok végső kimenetelét a kezében.

A Máté evangélium 24. fejezetben Jézus világosan megmondta, hogy mindezeknek meg kell történnie. A mi feladatunk az imádkozás és az, hogy elmondjuk: Isten Fia csodálatos országának ajtaja még! mindig nyitva áll azok előtt, akik Jézus mellett döntenek. A belépőnket Ő fizette ki a Golgotán, amikor meghalt értünk!

Varga Róbert lelkipásztor

“Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” (János evangéliuma 3,5)

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

A hitből újonnan születés mindig is központi kérdés volt a keresztyén közösségekben.

Vannak, akik azt állítják – de ez nem biblikus -, hogy kézrátétel által tovább lehet adni a Szentlelket, és így születik valaki újjá a hitre. A Szentírás azt tanítja, hogy aki Jézus Krisztust behívja és befogadja a szívébe annak lesz új élete. Jel.3,20.

Víztől születés: a keresztség által, de ez csak akkor lesz “érvényessé”, ha megtörténik a Lélek általi hitre jutás is. Önmagában a keresztség nem üdvözít. Ami testtől született test az. A testi születés az Édenkerti bűneset után halált hordoz magában – mindnyájan meghalunk.

Önmegvalósítással és “önjavítással” sem jutunk semmire sem. Nem tudunk az Isten előtt kedves módon megváltozni, nem vagyunk képesek erre. Akit Isten Szentlelke szül újjá, annak valóban új élete lehet, és az Isten előtt is kedvessé lesz. János 14,6.

Mi történik akkor, amikor valaki új szívet kap? Felismerjük azt, hogy Jézus értünk, helyettünk és miattunk halt kereszthalált, kérjük, hogy bocsássa meg az Isten nélküli életünk eddigi minden bűnét, és adjon új szívet, hitet, bocsánatot, új életetet. Megváltozik a gondolkodása, és új értékrendje lesz annak, aki hitre jut. Vagyis újonnan születik Isten Lelke által. Az új életből pedig új gondolatok, szavak és cselekedetek következnek.

Varga Róbert lelkipásztor

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm. (Róma 14,17)

Jézus az Isten országát több példázatban hasonlítja lakomához, de az Isten országát mégsem azonosítja egy lakomával. Az ember vágyik a lakoma után, enni mindenki szeret, ezt a vágyakozást használja arra, hogy jobban megértsük a tanítását. Az emberek hajlamosak arra, hogy az év örömeit sűrítve, tömörítve akarják megélni, de ez olyan lenne, mint jó életszakaszok idején levegőt venni, egyébként pedig oxigén nélkül élni akarni.

Sokan úgy gondolják, hogy akinek jól megy itt a földön, annak majd a mennyben is jó dolga lesz. Jézus azonban mást mond. Azt mondja, hogy az Ő igazi országa nem azonos az evéssel, ivással vagy épp a szüntelen rendezvényekkel, hanem a Szentlélek általi öröm a jellemző annak az életére nézve, aki Istennel jár.

A Szentírásból az is kiderül: aki csak a bulik,  lakomák, partik világában érzi jól magát, annak lehet, hogy jó egy ideig, de utána rossz lesz, aki pedig az Isten országa szerint él, annak előtte lehet, hogy a földi életében sok olyasmi történik, ami nem jó, de az Isten országban már nem így lesz. Ott és már hitben idelenn is, igazság/valóság – mind a 2 szót használja Jézus – lesz a része, békessége lesz és öröme, akkor is, ha nincs is igazán minek örülni a bajok közepette, de a Szentlélek által mégis tud örülni és békessége lesz. Jézus pont ezt végezte el a kereszten. Akkor is igaz, amit a hitről és az új életről tanít, ha ezt nem mindig látjuk is minden mélységben. Ennek lehet örülni és ez lehet a békességünk forrása is. 

Varga Róbert lelkipásztor

Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha fölkelek, messziről is érted gondolatomat. Ügyelsz járásomra és fekvésemre, minden utamat jól ismered. Amikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, URam! Elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem. Hová menjek lelked elől, arcod elől hová fussak? (139 Zsolt.1-7)

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Ezt hívják csapdahelyzetnek, de ez mégsem az. Ugyanis Isten nem ejt sem csapdába, sem szorongatott helyzetbe nem hoz.

Isten körülvesz, és terve van velünk. Mögöttünk a múltunk, előttünk a jövőnk, ma pedig a mai nehézségekben és örömökben járunk. Felettünk is Isten van. Mi az, amiről ne tudna és ami ne tőle jönne? Mi az, amit nem a javunkra fordít és ami által ne tanítana bennünket.Örömmel ismersz rá a történésekben, áldó kezét észrevetted, amikor megmentett olyan helyzetekből, amiből saját erővel és ésszel ki nem jöttünk volna? Mi lenne  velünk, ha nem várna ránk a jövő kapujában és nála nélkül kellene szembenézni mindazzal, ami még történik majd velünk, ha éppen most elhagyna?

Hálával fogadod, hogy Isten elöl és hátul, felül és alul körülzárt? Ez védettség és védelem, gondoskodás és oltalom, nem rabság!? Meg akar tartani, és meg akar menteni, tanácsolni és vezetni akar. Elkülönít a maga terve számára.

Az emberek sokat fáradoznak azon, hogy bebizonyítsák: Isten létezik. Felesleges ezzel foglalkozni. Ez a zsoltár pont azt bizonyítja, hogy lehetetlen Istent tagadni, hiszen naponta átélhetjük szabadító, megtartó, gondoskodó szeretetét, ami Jézus kereszthalála által vált egészen valóságossá és bizonyossá.

Varga Róbert lelkipásztor

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Majd elindultak a Hór-hegytől a Vöröstengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edóm földjét. De a nép lelke megkeseredett útközben, és így beszéltek Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok ki minket Egyiptomból? Hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincs kenyér, víz sincs, és e hitvány eledelt utálja a lelkünk. Ezért az ÚR mérges kígyókat bocsátott a népre, és azok megmardosták őket, ezért sokan meghaltak Izráel népéből. Akkor Mózeshez ment a nép, és azt mondták: Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és teellened szóltunk. Imádkozzál az ÚRhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozott Mózes a népért. Majd azt mondta az ÚR Mózesnek: Készíts kígyót, és tűzd föl egy póznára. Ha valaki megmaratik, és föltekint arra, életben marad. Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. És az történt, hogy ha megmart valakit a kígyó, és az föltekintett a rézkígyóra, életben maradt. Azután elindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Óbótban. (4 Móz.21,4-10)

Mibe keseredett bele úgy a vándorló nép szíve, hogy fellázadtak Isten és Mózes ellen? A válasz sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk: Elegük lett a pusztából, a vándorlásból. Egyszer erőteljesebben szóltam este a gyerekeimre, hogy aludjanak már, ekkor az egyikük azt válaszolta: De papa hogy kívánhatod tőlünk hogy aludjunk, amikor az olyan unalmas! A vándorló népnek is unalmassá vált a vándorlás, és az Isten követése is. Kicsit olyan ez, mint mikor valakinek van egy kedves és szerető felesége, gyermekei, lakása, autója és elég pénze és egyszer csak szeretője lesz.

A nép szíve is belekeseredett a vándorlásba. Izrael népe útközben volt -elindultak a Hór hegyétől, és a tenger felé mentek. Kerülő úton kellett menniük, mert az Edomiták nem engedték át őket, bár távoli rokonok, sémi törzsek voltak ők is, mint Izrael. Mégis kerülniük kellett a vándorlóknak és nem is keveset.

A keserűség úgy indult el a szívükben, mint egy kicsiny mag. Elvetették, kikelt és onnantól fogva növekedésnek indult.

Vigyáznunk kell, hogy mit  engedünk nőni a szívünkben. Nem sikerül valami, mást akar valaki, mint mi, megszidnak, mellőznek, vagy éppen rosszul döntünk. A szív keserűségének pont ez az oka. Isten nem egyszer valakit az utunkba állít, aki akadály, és mi azt gondoljuk, hogy Isten ellenünk van, pedig csak azt akarja, hogy a kerülő úton gondolkozzunk el a döntéseinkről és azok lehetséges következményeiről is. Azt akarja, hogy ne engedjük a keserűséget felnőni nagy fáfá, mert belülről állít szembe Istennel.

A pusztában nem volt elég víz, rendes kenyér, kényelmes fekhelyek. Csak homok, és por és szűkös ennivaló és zaj. Érthető, de nem fajulhat Isten elleni lázadássá soha az elégedetlenség.

Az akadályok azért vannak, hogy Isten segítségével legyőzzük azokat. Jézus azért jött, hogy ebben is segítsen, a megváltás teljes megváltás, aki Jézusban hisz, az tud zúgolódás nélkül élni.

Varga Róbert lelkipásztor 

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta. (János 3,36)

A legtöbb ember nem érti azt, hogy ebben a “modern” világban miért mondják azt némelyek, hogy az ember bűnös és Isten haragja van rajta. Ilyenkor az is elhangzik, hogy “Nem vagyok én haragban az Istennel, nem bántottam meg őt semmivel!”. Nem is kellett megbántani az Istent, mert úgy születünk a Szentírás szerint, hogy Isten haragja van rajtunk, mint Ádám és Éva utódain. Ők voltak azok, akik szakítottak  Istennel és annak az átka van minden emberen. Még azokon is, akik egyébként – legalábbis maguk szerint “jó” emberek. Nem követtek el törvénybe ütköző tetteket (ez sem olyan biztos), és nem öltek meg senkit sem, nem lopott el a másik tulajdonából  semmit sem, és nem csalta meg a férjét, feleségét sohasem (ez nem érdem, hanem a házasság alapja). Azt pedig végképp nem értik és nem akarják elfogadni, hogy egy csecsemő, aki pár órás, pár napos, hogyan vétkezhetne Isten ellen, hiszen még a tudata sem felnőtt?

Az ősbűn azonban nem az erkölcsi cselekedetek alapján van rajtunk, a jó vagy a rossz tetteink alapján, mert ez is relatív sok ember szerint – hanem az Isten elleni őslázadás miatt. Az a bűne az embernek, az eredendő bűne, hogy az Isten hatalma alól bújt ki és az alól függetlenített magát. Ez öröklődik lelki értelemben a generációkon át.

Aki Magyarországon születik, az magyar állampolgár lesz, aki az USA-ban, az amerikai. Mivel minden ember az Istennek hátat fordított ember világába születik, így hitetlennek, ezért az Istentől elszakadt állapotba születik bele. Akár hiszi ezt, akár nem, akár akarja, akár nem.

Ma inkább közömbösek az emberek az Istennel szemben, de a legtöbben nem keresik őt, csak az Isten hiánya miatt állapotban élve nem értik, hogy miért olyan a világ, amilyenné tettük? Isten azonban úgy szerette ezt a világot, hogy Jézust, az egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen. Vagyis a mi ítéletünket és Isten haragját vette magára, értünk, helyettünk ő halt meg, hogy mi élhessünk hit által. Aki ezt elfogadja, megérti, és igent mond Istennek, az a helyére kerül. Arra hív minden embert, hogy béküljön meg vele, és akkor lekerül róla Isten haragja.

Varga Róbert lelkipásztor