Keddi lelki táplálék

Olvasandó: Lukács evangéliuma: 7,1-10

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Róma városát egy homályos forrás szerint, Kr.e.753-ban alapították. A Kr.u. 5. században, a germánok rombolták le, és ezzel együtt a világbirodalmi helyzete is megszűnt. Az akkor ismert világ szinte egészét uralma alá hajtotta a birodalom. A légiók pedig a kor legkorszerűbb és legütőképesebb hadseregét alkották. Judea provincia is megszállás alatt volt. Róma azonban a helyi vallás gyakorlását megengedte, mert tudták: minden lázadás a helyi istenek, vallás betiltásával kezdődhet. Azt azonban nem olvassuk, csak itt, hogy a megszálló légiók egyik katonatisztje zsinagógát építtetett a megszállás alatt álló terület lakosságnak. Nem sokszor olvassuk azt sem, hogy Jézus csodálkozott valamin, de itt Lukács azt írja, Jézus csodálkozott a százados hitén. Mit mondtak mások erről a katonatisztről? Méltó, hogy Jézus segítsen a tiszt szolgáján, aki beteg.

Már önmagában megdöbbentő az, hogy egy tiszt szereti a tisztiszolgáját. Ez egyik hadseregre sem volt jellemző. A tisztiszolga kiszolgáltatott helyzetben volt, és ha nem úgy ugrált, ahogyan a tiszt követelte, könnyen a háború első vonalában találta magát. Azt is mondják erről a századosról: szereti népünket, saját pénzén zsinagógát épített nekünk. Olyan ez, mintha a megszálló szovjet hadsereg egyik tisztje, 50 évvel ezelőtt saját költségén református imaházat épített volna a nyírség egyik falujában.

Mit mond a százados saját magáról? Nem vagyok méltó, hogy belépj hozzám, talán tudta azt is, ha egy rabbi (Jézus az is volt) belép egy pogány házába, tisztátalan lesz. Elég, ha szólsz, és meggyógyul a szolgám.

Mi mindig látni akarunk, ez a pogány százados azt mondja: Jézus, benned Isten ereje van, elég, ha kimondasz valamit és szavad teremtő erő. Betegség ki, gyógyulás be. „Legyen világosság és lett” Mózes 1. Könyve. 1.fej. Pontosan ezt mondta a százados. Van hatalmad Jézus kiűzni a bajt, és helyére egészséget teremteni, úgy, hogy elég, ha szólsz, nem kell tenned semmit sem, nem kell odamenned. Jézus szava = lelki, és időnként testi egészség! Micsoda hit!

Mi magunkról általában vagy túl sok jót, vagy túl sok rosszat mondunk. Egyik sem reális. Mit mondott a századosról Jézus? Nem dicséri, mert nem a jó cselekedetek a mérce Isten előtt. Ef. lev. 2,8! Nem beszél jó tulajdonságairól, csak a hitéről. Isten előtt a hit számít. A hit hat, egyedül. Nyilván nem mindegy,
hogy hogyan élünk, és a cselekedeteink is fontosak, de nem az üdvösség, az ítélet alóli megmenekülés mércéje, alapja az, hogy milyenek a cselekedeteink.

Mit mondanak rólunk, mit mondunk saját magunkról, mit mond rólunk Jézus?

Varga Róbert lelkipásztor

Május 31-től újra a templomban tartjuk az alkalmakat

A Magyarországi Református Egyház Zsinati Elnökségének minden egyházközségnek megküldött határozata alapján, un. gyülekezeti Védelmi Szabályt kell alkotnunk. A Nagykovácsi Református Gyülekezet Védelmi Szabálya a következő:

Kedves Testvérek!

A templom újbóli megnyitása után, az első istentisztelet 2020. május 31-én, Pünkösd vasárnapján, 10.00 órakor lesz. Ugyanekkor gyermek istentiszteletet is tartunk, és lesz gyermekmegőrzés is. Pünkösd hétfőn, ahogyan eddig is, tartunk istentiszteletet és a létszám optimális elosztása miatt, ugyanaz az igehirdetés hangzik el, mint vasárnap.

Pünkösd után, minden vasárnap lesz 10.00 órakor istentisztelet, az ifjúsági órákat és a hétközi alkalmakat is megtartjuk, ha csak újabb rendelkezés a lehetőséget nem vonja vissza.

A templomba belépéskor, az istentisztelet alatt, a lelkész kivételével, mindenkinek saját hozott maszkot kell viselnie, vagy ha szükséges, a
gyülekezet egyszer használatosat tud adni. A belépéskor kézfertőtlenítést biztosít a gyülekezet.

Az istentisztelet alatt a templom oldalajtaját és ablakait nyitva tartjuk. Az istentiszteleten egyszerre maximum 200 fő vehet részt, a karzaton ülőkkel együtt, betartva a 1,5 m-es védő távolságot. Mindenki a saját, hozott énekeskönyvéből énekelhet. Az istentiszteleti alkalmakon az ismert ok miatt, nem lesz úrvacsoraosztás.

A nyári ifjúsági konferenciát a templomban tartjuk meg, úgy, hogy minden résztvevő otthon tölti az éjszakát.

A konfirmációi fogadalomtételt őszre kell halasztanunk.

Az esküvőket, maximum 200 fő részvételével, a násznép számára kötelező maszk viselése mellett, megtartjuk. Keresztelünk, és a temetési szolgálatokat is elvégezzük, a védelmi távolság megtartásával.

A perselypénzt és az adományokat a presbiterek kesztyűben számolják meg.

Ezt a Védelmi Szabályt a bejáratnál kifüggesztjük.

Isten óvjon, és őrizzen bennünket!
Jeremiás könyve, 29,11-12.

A Nagykovácsi Református Gyülekezet Presbitériumának Elnöksége:
Varga Róbert Keresztfalvi Béla
lelkipásztor s.k. főgondnok s.k.

Csütörtöki üzenet

Olvasandó: Máté ev. 7,1-6

Kedves imádkozó, olvasó Testvérek!

Meg kell különbözetnünk az ítélkezés és valaminek, helyzetnek, személynek, eseménnyel kapcsolatos döntésének, véleményének, vagy viselkedésének a megítélését. Gyakran hallom azt: „Nem mondok semmit, mert nem akarok ítélkezni. ”Valóban azt olvastuk, hogy ne ítélkezzünk, ezt maga Jézus mondta. Amikor azonban valaki munkát keres és beszélgetnek vele, meg kell ítélni azt, hogy amennyire ott akkor kiderülhet, alkalmas-e egy állásra vagy sem. Emlékszem arra, amikor valakivel kapcsolatban felhívtak, akinek a régi gyülekezetéből azért kellett elmennie, mert olyan pénzhez nyúlt ami nem az övé volt. Ezt ő bűnbánattal elmondta egy beszélgetés során. Amikor megkérdeztek, hogy alkalmas-e az illető az új helyen a gyülekezeti könyvterjesztés végzésére, nehéz helyzetbe kerültem. Nem mondhattam meg, hogy a másik helyen mi volt a baj, mert arra már bocsánatot kapott. Viszont nyilvánvaló volt, hogy nem lehet olyan helyzetbe hozni, ami számára kísértés lehet: újra pénzt kezelni. Hálás voltam mikor nem kérdeztek többet, amikor csak annyit mondtam: lehet, hogy erre a gyülekezeti szolgálatra mást kell megkérni. Más tehát az, amikor előítélet van valakiben és annak alapján gondol, vagy mond valakivel kapcsolatban véleményt, akár súlyos dolgokat állítva, a legtöbbször úgy, hogy nem is tudhatja azt, hogy mi igaz és mi nem. Jézus erről beszél.

Vannak akik „gerenda” bűnökkel élnek, de amikor a másik egy „szálkányit” vét valaki ellen, vagy úgy viselkedik, ahogyan nem helyes, azonnal megszólal az ítélkező: „X.Y. egy ilyen ember.” Erről beszél Jézus. Hagyjuk a másik fölött az ítélkezés jogát arra, aki a mennyei perspektívából mindent helyesen lát, és nem töredékesen, hiányos információk birtokában, ahogyan mi láthatunk.

Egy képpel élve: Amikor mi csónakban ülünk a Dunán, legfeljebb a következő hídig, vagy kanyarig látunk el. Az Isten látja a Duna eredetét a Fekete-erdőben, és látja a Duna deltavidékét is, a Fekete-tengernél, egyszerre, minden kanyart, hullámot, mindent. Egy ember életében egyedül Ő tud mindent egy élet, egy ember erkölcsének, döntéseinek megítéléséhez.

Azt jelenti ez, hogy ha valaki látja, hogy a másik olyasmit tesz, ami nem helyes, akkor ne is szóljon? Nem. Ez azt jelenti, hogy, ha kell, szóljunk amiatt, ami helytelen, vagy erkölcstelen Isten szerint. A másiknak kell azonban belátnia és döntést hoznia, nem nekünk. Nyilván itt az is meghatározó, hogy a gyülekezetbe járó testvérről van szó, vagy egy teljesen idegenről. Isten adhat kinek-kinek bölcsességet, hogy lássa a saját gerendáit és akkor, ha azokat elrendezte Isten előtt, esetleg, ha erre indítja Isten, de valóban Isten indítja, beszélhet a másiknak arról, amit helytelennek lát.

A Biblia alapelve: szeretetbe ágyazva az igazságot (Ef.4,15). Vagyis ne legyél igazságosztó, önérzetes mindent tudó, és ne legyél mindenkinek kedvébe járó, mindenkinek igazat adó sem. Imádkozz! Gondolkozz! Amennyiben kell- de csak akkor, ha kell- akkor szólalj meg szeretettel!

Varga Róbert lelkipásztor

Keddi áhitat

Olvasandó: Apcsel 1, 1-12

Kedves imádkozó, olvasó Testvérek!

Lukács evangélista pontosan utánajárt mindannak, amit Jézus életéről, személyével kapcsolatban a még élő tanúktól, a tanítványoktól megtudhatott. Jézus feltámadása után 40 nappal kiment az Olajfák hegyére. Ez kb. olyan távolságra van a jeruzsálemi Templom-tértől, mint mikor Nagykovácsiból gyalog elmegyünk 5 buszmegállót befelé. Az Olajfák hegyén elbúcsúzott a tanítványoktól és felemeltetett, míg egy felhő el nem takarta a szemük elöl.

A Biblia 2 pólusú világról beszél. A látható földi, és a láthatatlan, de ugyanolyan valóságos mennyei világról. A hit a láthatatlan megismerésére kell hogy törekedjen, abból Isten annyit nyit meg a számunkra, amennyit jónak lát. Hová ment Jézus amikor „felment a mennybe”? Oda, ahonnan karácsony éjszakáján eljött. Ő a mennyben van otthon, ahogyan mi is hazamegyünk oda, ahol lakunk.

Nem elszakadt az övéitől, csupán ott van, ahol volt és ahonnan újra eljön majd, ítélni élőket és holtakat. Jézus tehát nem a világűrbe ment fel, hanem az Isten jobbjára a mennyei dicsőségbe. Május 21-én erre emlékezünk az egyházi rendtartás szerint.

Miért jó az nekünk, hogy Jézus ott van az Atya jobbján?

• A Róma 8,34, a Zsid.7,25 és a 9,24 szerint szüntelenül imádkozik értünk. Van valaki, aki azokért is könyörög, akikért senki sem szokott imádkozni. Jézus mindig imádkozik értünk!
• A János 14. szerint helyet készít a mennyben azok számára, akik hisznek és hozzá kerülnek.
• A Mt. 18 szerint, Jézus amióta a mennyben van, a Szentlélek által minden hívőben benne él. A mennybemenetel előtt csak egy helyen lehetett testi volta miatt.
• Arról is ír a Szentírás, hogy Jézusé a minden hatalom mennyen és földön. Mt.28,18. Jézus tehát az Atya Isten jobbján ülve, uralkodik. Ez nem hely, hanem méltóság, tisztség, az ókori gondolkodás szerint. Arról beszél a Szentírás hogy Jézus egyenlő az Atyával, ezt fejezi ki, hogy az Atya jobbján ül. Milyen ajándék az, hogy van valaki, aki az Isten jobbján könyörög értünk, közbenjár értünk, ismer és szeret bennünket.

Aki a megfeszített, feltámadott és mennybe ment Krisztusban hisz, annak elkészített helye van a mennyben. Amikor meghal, vagy meglátja Jézus 2. eljövetelét, akkor világossá válik minden addigi és megérti Isten tervét, akaratát. Jézus azért jött a földre és halt meg, hogy mi visszatérhessünk a mennybe, az igazi otthonunkba. Mi annyi mindent megteszünk azért, hogy lehetőleg jó helyen legyen örök lakásunk.

Mennyit tettél eddig azért, hogy legyen a mennyben örök polgárjogod?

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtökön folytatjuk

Csütörtöki üzenet

Olvasandó: Ézsaiás 35,1-8

Kedves imádkozó, olvasó Testvérek!

Régóta tart már a kényszerű szünet, a másfajta állapot a megszokott életünk dolgaival kapcsolatban. Vannak, akik elgyengültek, vannak akiknek lankadt a kezük, és türelmük vége felé tartanak. Furcsa parancs az, amit olvasunk: “Erősítsétek a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket. Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek!”

Pont ez az, ami sokaknak nem megy. Aggódás és félelem nélkül élni. Valaki így fogalmazta meg azt, ami a szívében van. “Van-e egyáltalán amit ÚTnak lehet nevezni? Érdekli-e Istent, a jelenlegi helyzet? “Egy vak ember sötét szobában fekete macskát keres, ami nincs is!” Sokan így gondolkodnak Istenről is: “Nincs is, meddő dolog, hogy ebben a világban keressük és megtaláljuk Őt, aki nem is létezik”.

Isten létezik. Olyan egyszerű tény ez, mint az, hogy a kémiában a H2O-ból víz keletkezik. Ezzel lehet vitatkozni, kiforgathatjuk, de a végén mégis bele kell mindenkinek nyugodnia, el kell fogadnia. Másképpen nem hozhatunk létre vizet, csak úgy, hogy 2 rész hidrogén és egy rész oxigén. Ez az egyetlen út, hogy víz legyen. Az egyetlen út, hogy boldogan és félelem, remegő szív nélkül éljünk, az az Istenhit. Ő nyitja ki a vakok szemeit, lelki, és van amikor fizikai értelemben is. Ő nyitja ki bárki süket fülét és ad lelki hallást, és kezdjük érteni Isten szavát. Nem cselekedhetünk és élhetünk tetszésünk szerint, mert az életet Isten törvények alá rendelte. Csak az “boldogul”, aki az Isten lelki törvénye szerint él. Pont olyan ez, mint az aviatika törvénye. A levegőben, csak a repülés törvényeinek engedelmeskedve lehet fennmaradni, vagy vége van annak, aki fenn van. Amikor engedelmeskedik valaki Isten törvényének, eredményekhez jut, aki nem, és ellenáll annak, az következményeket kell hogy viseljen.

Jézus azt mondta: “Én vagyok az út…” Az Isten nélküli élet a NEM ÚT. Aki az Isten törvénye szerint jár, annak ígéri Isten: “szökell a sánta és víz fakad a kietlen pusztában, és jól megépített útja lesz, amelyet szent útnak hívnak”. Isten ilyen tőle való, számára elkülönített, hasznunkra és épülésünkre váló utat készít mindnyájunknak. Ezt azonban csak az látja, találja meg, aki Isten népéhez tartozik. Ézsaiás a nehéz helyzetben élő népét biztatta ezekkel a szavakkal. Isten most minket biztat ezekkel az igékkel. “…megszabadít benneteket!” (4.v).

Varga Róbert lelkipásztor

Keddi áhitat

Olvasandó: 1 Mózes 11, 1-9

Kedves imádkozó olvasó Testvérek!

A Bábel tornya építésének története megihletett már festőt, költőt, írót, még építészeket is. Valójában egy un. “zikkurat” épült, ami egy spirálisan fölfelé szűkülő, oldalán keskeny gyalogösvénnyel járható építményt jelent. A Nemzeti Színház mellett építettek egy kis méretű, sokban a toronyhoz hasonló, kilátó szerű építményt, ha arra járunk, megnézhetjük.

A bibliai torony építésének igazi célja az volt, hogy olyat építsen az ember, amely az égig ér. (4.v) Ma is épülnek tornyok. Az ázsiai országok szinte versenyeznek, hogy ki tud magasabb felhőkarcolót építeni. Van olyan, amelynek a legfelső emelete a szélben több cm-es kilengést is produkál. Az ember soha nem fogja feladni, az édenből kiűzetése után, hogy “nevet szerezzen magának” és a tudományban, a természet legyőzésében, a föld kincseinek kiaknázásában hírnévre tegyen szert.

Baj az, ha valaki az élet bármely területén sikert, eredményt, akár “nevet” akar elérni? Nem! A kérdés csupán az, hogyan és mi célból? Kinek a dicsőségére?

Emlékszem az egyik nyári ifi héten, egy lány azt mondta: “Érettségire belehúzok, és az egyetem után ráhajtok a kémiai Nobel-díjra. Micsoda önbizalom! Nem lett Nobel-díjas, de hitre jutva, kedves és alázatos, több gyereket nevelő édesanya lett. Ma bizonyos értelemben a genetika és a víruskutatás vált istenné. Gondoljunk csak bele: aki a mai vírus ellenszerét, vakcináját felfedezi, megalkotja, annak a neve, amíg csak föld létezik, arany betűkkel kerül be a biológia és történelem könyvekbe.

Ez még önmagában nem is lenne baj. A baj ott van, amikor bárki, akár mi is, az Isten áldása helyett, csak emberi erővel, ésszel, erőszakkal, vagy sötét erők segítségével (asztrológia, jóslás, stb.) akarunk sikert elérni, megkerülve, kihagyva Istent. Ma tudományt, kultúrát, vallásokat építünk. Ma a saját, Istentől független autonómiáját építi ki a világ. Mindent szabad, azt teszek, amit akarok, senki ne szóljon bele, az én életem, az én méhem, az én pénzem, az én időm, az én tervem!

Mi Isten válasza a mai bábeli építkezésekre? A régi hír örökre új! Szeret az Isten! Ő is akar építeni valamit, bennünk és általunk: az Isten Országát. Ez úgy kezdődik, hogy valaki dönt lélekben Jézus Krisztus mellett és így először ő lesz az Isten Fia csodálatos országának polgára. Isten Krisztusban emberré lett, hogy az életünk irányítása az övé legyen, hiszen ez számunkra a legjobb. Isten emberré lett, hogy a Golgotán Jézus halála által összebékítsen Istent és embert, embert és embert, hogy segítsen, akár a vírus ellenszerét is megtalálni.

Nem csak áldást, sikert is adhat. Az egészséges, Isten által vezetett, adott karrierépítés nem bűn. Aki Istennek adja a dicsőséget az eredményeiért is, az soha nem fog, akar Bábel tornyot építeni, sem kicsit, sem nagyot! Az nem vallásos ember, hanem Krisztusban hívő keresztyén. Nézve, hallva a mellettünk zajló itteni építkezést, az jutott eszembe: pont ilyen az ember Isten nélkül. Kivágunk 26 fát, amelyek 60 éven át nőttek, adtak árnyékot, szűrték az út porát. Majd ültetnek helyettük, szól a cikk a helyi újságban, tájba való, várostűrő fákat! Igen és majd 20 év múlva talán, ha öntözik is, adnak egy kis árnyékot.

Ugyanazok ültették ezeket is, akik a városba vezető út mellé is a fasort. Ahogy autózunk befelé, árnyékot adnak, védik az utat a széltől és amikor van, a hófúvástól. Lehet, hogy majd jön egy toronyépítő, és azokat is kivágják, hogy legyen helyette 4 sávos út és még több baleset. Az ember az Isten nélkül soha nem hagyja abba a toronyépítést. Isten véd minket, még most is. Mint a jó szülő. Enged egy járványt és kitisztult a levegő, és megtisztulnak a vizek, fellélegezhetett a természet, mert mi már csak magunkra tudunk gondolni, már a most születők jövője sem számít!

Az egyik autópálya mellett áll egy romos épület. A helyiek csak Kis Bábelnek hívják. A tulajdonost elvitte a rendőrség, a megalomán rom maradt.

Isten emberré lett, hogy az életünk ne romos, összezavart legyen, hanem világos, élhető, Isten szerint való, Bábel helyett, Istentől való új élet!

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki üzenet

Olvasandó: 1Móz.5,22

És járt Énókh az Istennel, minekutánna Methuséláht nemzette, háromszáz esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Valaki egyszer azt mondta: „Szörnyen unalmas olvasni azt, hogy ki kit nemzett, meddig élt, és erről szól szinte az egész fejezet.” Van abban igazság, hogy a bibliai nemzetségtáblázatok nem tartoznak a legizgalmasabb fejezetek közé. Mi a célja mégis Istennek azzal, hogy megíratta ezeket a fejezeteket is az Ó- és Újszövetségben? Egyszerűen az, hogy vegyük észre: mindig voltak olyanok, akik máshogyan, Istennek engedelmes módon akartak élni. Sok nevet olvasunk ebben a fejezetben és mindegyik mellett ott van életévük száma. Élt, nemzett fiakat és lányokat, meghalt, ennyi és ennyi év után. Semmi több. Pont mint a gazdag és Lázár történetében. Meghalt a gazdag és eltemették. Meghalt Lázár és viteték az angyaloktól Isten színe elé (az Ábrahám kebele kifejezés ezt jelentette) – Lukács 16,19. Van akinek csak múlik, van akiknek telik Isten áldásaival az élete.

Itt a szövegben kétszer is azt olvassuk (22 és 24. v.): „Énók Istennel járt”. Ezt csak róla írja ez a fejezet. Megdöbbentő, hogy egy istentelen, erőszakos és durva világban volt valaki, aki Istennel járt. Az életkor 365-ös száma is jelzés. Egyrészt nem olyan magas, mint a többieké – ezt már önmagában furcsa! Az erőszakos, istentelenek sokkal tovább éltek, mint az Istenfélő Énók? Isten így bánik az őt követőkkel? Ki érti ezt? – másrészt a 365 egy teljes évet jelent. Itt a lényeg a teljesség. Énók teljes életet élt, gazdagabbat, és – igen rövidebbet, de áldott életet.

Mi mindig azt kérdezzük, ha valakiről azt halljuk, hogy meghalt: „Hány éves volt?” Pedig azt kellene, milyen élete volt? Hitt Istenben? Persze ezt általában nem merjük megkérdezni, pedig ez az igazán lényeges kérdés. Énók életéről azon kívül semmit sem tudunk, mint amit olvasunk. Lehet, hogy csak azt olvassuk, ami Isten szerint volt fontos: Énók vele közösségben élt, járt. Énók ismerte Isten terveit, mert Isten neki is, mint később, Noénak és Ábrahámnak, elmondta azt, mit tervez. Rövidebb, de áldott élete volt Énóknak. Rövidebb, de gazdag élete volt, rövidebb élet, de más volt a vége, mint a többieké. „Énók eltűnt, mert magához vette őt Isten”.

Vagyis: Énók NEM halt meg. Nem azt olvassuk, hogy élt 365 évet, azután meghalt, hanem azt, hogy eltűnt, mert magához vette őt Isten. Más élet, más vég. Így van ez annál, aki Istennel él. Aki vele jár, az a végén hozzá fog megérkezni. Jézus azt mondta: Aki Őbenne hisz, nem lát halált soha. Azt magához veszi-viszi Jézus az elkészített helyre. János ev. 14. f.: testileg a temetőben, lelkileg Jézusnál, ez a biblikus rend. Énók eltűnt és fizikai halál nélkül látta meg Istent. Csak Illésről olvassuk ezt, a 2 Kir.2,11-ben. Vannak, akikkel így bánik Isten, de nem ez igazán a lényeges, hanem az, hogy a mi életünkre igaz-e, ami Énókéra?

Mit mondanak majd, ha meghalunk? Szegény, pedig hogy szeretett élni! Szép kertje volt, és milyen gyönyörű unokái! Most vett új autót, és itt kellett hagynia! Vagy ezt: „Igen, ő tényleg Istennel járt, magához vette az Isten!”

Varga Róbert lelkipásztor

Keddi bíztatás

Olvasandó: Júdás levele 20-21.v.

Kedves olvasó és imádkozó testvérek!

Isten igéje 4 biztos pontot, bástyát ad elénk.

1. Épülni
„Ti pedig szeretteim épüljetek szentséges hitetekben…”
Épülni a hitben csak Isten segítségével lehet, de vele lehet. Az Istennel való közösség szorosabbra vonása, lassan, de biztosan épít bennünket. Egymás hite által is lehet épülni. Most ugyan távol vagyunk egymástól, mint gyülekezet, de a közös imádság, a
telefonbeszélgetések során is sok minden kiderült és épülhettünk egymás hite, kitartása, szeretete, igei látása által. Isten nincs karanténban, Ő ma is ugyanaz, mint tagnap, benne nincs változás, vagy változás árnyéka, ahogyan Jakab apostol írja.

2. Imádkozni
„…imádkozva a Szentlélek által”
Az imádság a hívő ember lelki lélegzetvétele. Ahogyan nem lehet levegővétel nélkül élni, ugyanígy lehetetlen annak, aki hisz napi imádkozás, szüntelen imádkozás nélkül élni. Isten Lelke az, Aki minket imádkozásra indít, nem nekünk jutnak eszünkbe helyzetek, emberek, történések, hanem Isten lelke az, aki eszünkbe juttatja mindazt, amit tudnunk kell. Volt már olyan, hogy nem is értettük, hogy miért jut eszünkbe újra és újra egy ember? Isten indít arra, hogy könyörögjünk érte, mert más talán nem teszi ezt. Milyen szegény ember az, akiért senki, soha nem imádkozik!

3. Szeretni
„Tartsátok meg magatokat Isten szeretetében…”
Az Isten gondolkodása szerint ez mindig azt jelenti, hogy kérjük Őt és Ő megtart minket. Szeretni Istent és Őt tenni az első helyre. Sokszor hallottuk már, de az igazság az, hogy nincs más és jobb megoldás arra, hogy szeretni tudjuk az embereket! Így tudjuk agapeval, Isten szeretetével elfogadni a másik embert. Ez időnként emberfeletti, de Isten alatti feladat. Amikor sikerül, tudjuk, Istené a dicsőség!

4. Reménykedni
„…várván a mi urunk Jézus Krisztus irgalmasságát…”
Akit szeretünk azt várjuk, hogy eljön és találkozunk vele. Addig pedig mindent úgy teszünk, ahogyan kedves Neki. Akit szeretünk és várunk, annak az érkezésére készülünk. Szívünkben reménykedve abban, hogy amit ígért azt meglátjuk, és a dicsőségben teljessé válik ez a látás. 4 erősségről beszél Júdás, Isten naponta ezeket akarja megerősíteni, egyre gazdagabbá tenni, hogy jobban bírjuk mindazt, amiben élnünk kell.

Varga Róbert lelkipásztor.

Csütörtöki ige

Olvasandó: 2 Korinthus 7,1-6

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

A Szentírás Isten ígéreteivel van tele. Pár verssel korábban pont azt mondta Isten a népének, hogy közöttük fog lakni és járni, és velük kötött szövetsége örökké tart. Ennek örülhetett volna Isten népe, de nem ezt tette, hanem szomorúság és hitetlenség volt a szívükben.

Ami bennünk van, az jön ki belőlünk. Amikor a fagerendákat és a templom kapuját pácoltuk, egy rossz mozdulat után eldőlt a festékes doboz és szétfolyt a vörös pác. Nem méz vagy nem tej, hanem pác, mert az volt a dobozban. Amivel tele van a szívünk, az jön ki belőle. Nincs olyan, hogy egy pohár üres. Amikor nincs benne semmi, ami látható, levegő akkor is van benne. Amikor valaki szerelemes, a szerelmese tölti be, amikor építkezik, a fa ára, a beton szilárdsága és a határidő szorítása tölti be a szívét.

A szent szó azt jelenti a Bibliában – teljesen mindegy, hogy ki mit mond, nekünk az az egyedüli zsinórmérték, amit Isten szava mond. A szent azt jelenti: Isten számára elkülönített. Semmi másra nem mondhatjuk azt, hogy szent. Szent ember az, aki az életét Isten számára elkülönítette. Ez nem azt jelenti, hogy nincs családja, vagy gyermeke, hanem azt, hogy a döntései meghatározója első sorban Isten szava. Mindenki más véleménye csak Istené után jöhet. Megszentelődni (1. v.) azt jelenti, hogy egyre jobban úgy akarok élni, ahogyan azt Isten erkölcsi mércéje, igéje – ez egy és ugyanaz, tanítja. Pál azt írja a korinthusi testvéreknek, hogy bár sok nyomorúságban volt, van része, mégis tele van vigasztalódással és örömmel.

Mi mivel vagyunk tele? Van, aki gondokkal, más félelmekkel, kétségekkel és keserűséggel, vagy épp saját magával! Isten viszont arra teremtett, hogy vele töltekezzünk be! Mit jelent vigasztalódni? Itt a bibliai ősi nyelvben ez a szó, szerepel: „paraklétosz”, szó szerinti fordításban: „odahívott”. Aki igazán vigasztalódni és bátorodni akar, az Jézust hívja magához. Amennyiben Ő a magunkhoz „odahívott”, akkor lassan, de biztosan rendeződnek a dolgok. Vagy abban, amiben vagyunk kapunk erőt, hogy elhordozzuk a helyzetet, embert, betegséget, megoldatlanságot. Vagyis: nem oldja meg azt, amiben azt hisszük, hogy a szabadulás azt jelenti: megadja azt, amit kérünk, de ad erőt a teher hordozásához. Megtanít könnyek között is örülni, és ad bátor szívet, a Szentlélek vigasztalása által.

A héten nagyon sok, és hosszú beszélgetésem volt. Van olyan testvérünk, aki nagyon nehéz helyzetben van testileg, lelkileg. Van akit a vizsgái nyomasztanak, mást az érettségi. Az életünkben mindig lesz teher. A Szentírás Jézust nevezi Paraklétosznak (János ev. 2,1). Hogyan lehet „odahívni” a bajunkba, örömünkbe, napjainkba, abba, ami történik velünk? Van, aki tudja már ezt, és megbeszéli a Paraklétosszal szíve állapotát, komolyan veszi Isten napi ígéretei, amit a Szentírás szövegén keresztül kap. Jézus a szeretete által vígasztal, a reménység által, amit a szívünkbe áraszt a Szentlélek által, aki adatott nekünk. Pál csordultig volt örömmel, pedig emberileg inkább szomorú volt helyzete, mint örömteli. Az apostol azonban megtanult túllátni a láthatókon, pont a sok baj által, mert minden esemény mögött hitte, és ezért „látta” az Örökkévalót, a Királyok Királyát az Uraknak Urát, a Mindenható Istent és Jézust, akit bárki „odahívhat” örömébe és a bajaiba.

Kivel vagy tele? Mivel van tele a szíved? Zúgolódással, vagy békességgel? Lehet, hogy nincs nyugalmunk, de van, lehet békességünk. Olyan, amit a világ nem tud megadni, de elvenni sem tud! Lehet a mi hitvallásunk is ez: „…minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel”.

Varga Róbert lelkipásztor
 


Keddi bíztatás

Olvasandó:

Prédikátor könyve, 3. fejezet 5. vers
„Megvan az ideje az ölelésnek és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak”

Kedves olvasó, imádkozó Testvérek!

Az emberiség eljutott oda, hogy azt gondolta, gondolja: minden titkot ismer, minden mélységet felderített, minden kérdésre tudja a boldogító, az élet kérdéseire megoldást nyújtó választ. Azt a prédikátor is tudta, hogy az ember élettere korlátozott. Ezt jelenti a szövegben „a nap alatt” kifejezés. A ma élő emberek legtöbbje azonban semmiféle korlátot nem akar sem tisztelni, sem elfogadni. Ilyenkor Isten elkezd minket tanítani. Mindenkit. Istentelent és az Istenben hívőket egyaránt.

Sokszor olvastuk már a 3. fejezetet a prédikátor könyvéből. A legtöbben ennek a versnek csupán a szexuális jelentésére gondolnak. De megölelni valakit, lehet tisztelettel, szeretettel és minden erotikus jelentés, szándék nélkül is. Nőnek nőt, és férfinak férfit. Néha még ellenkező neműeknek is egymást, és most nem a családtagokra gondolok. 14 ellentétpár foglalja össze a mondanivalót és abból az egyik ez. Isten most olyanhoz nyúlt, ami minden normálisan élő és gondolkodó, érző és szerető embert érint, a szeretet testi kifejezése. Van akivel igen, és van akikkel nem ölelhetjük meg egymást. Legalábbis egy ideig, és a legtöbbünknek ez most nagyon hiányzik! Most annak az ideje van, hogy ettől sokaknak tartózkodniunk kell.

Mit tett takarékra Isten? A kiszámíthatóságot, és az ember mindenhatóságába vetett hitet. Értjük? Hitet! Pont ez a legnagyobb bajunk. Az ember az Istenhit helyébe másféle „hiteket” tett. Hit az emberben, az erőnkben, a képességeinkben, az antibiotikumban, az okos városban, telefonban, gépekben, lóerőben, önmagunkban. Hányszor mondták, láttam, láttuk, meghidegült a szeretet. Sőt! Oda jutottunk, ha 2 férfi megöleli egymást, nevetve és szeretettel, barátként, bajtársként!!- akkor felmerül a gyanú: csak nem homosexuálisok? Oda jutottunk ebben az elmebeteggé roncsolt emberi, világi közegben, hogy sokan már nem csak nem mernek, de nem is tudnak tisztán gondolkodni! Sok családban már kényszerféle volt a reggeli, vagy esti puszi. A legtöbb gyerek nem ad puszit a szüleinek, mikor hazaér, az egyébként is olyan „izé” dolog az, mert a mi korunkban nem kell érzelmeskedni! Este a kisgyerek sem kap esti puszit, tanulja meg a gyerek, hogy az élet kemény- és megtanulja. Felnőtt egy érzelmileg steril, de digitális értelemben képzett nemzedék, és nem értik, hogy miért nem működnek jól a házasságok és egyáltalán bármiféle közösség.

Isten most ebben a takarék állapban azt akarja, hogy gondoljuk végig azt, ahogyan egymással bánunk! Örülünk, ha másik még akar egy csókot, puszit, ölelést? Isten most így döntött, hogy hagy időt átgondolni ezt a kérdést. Mit akar elmagyarázni? Én azt értettem meg, hogy szeretnünk lehet, kell egymást jobban. Ez persze nem megy Isten nélkül. Kifejezni, akinek kell és lehet, szavakkal és fizikailag is a szeretetünket, akár simogatással, dicsérettel, öleléssel is. Az Isten szeretetét, mert Isten Jézusban ölel magához mindnyájunkat. Igazi, élő szeretettel! Majd ha elmúlt a vész, jó lesz megölelni egymást a templomban és kifejezni, hogy hiányoztak nekünk a testvérek? Én nem fogok megsértődni, ha sokan megölelnek majd, és megölelhetek mindenkit! Tudom, hogy senki nem fogja félreérteni és félremagyarázni. Alig várom már, hogy újra átélhessük a testvéri szeretetet. Addig pedig: „Ideje van az öleléstől való tartózkodásnak”. Egészen addig, amíg Isten nem vet véget a járványnak! Addig szeretettel és Isten bátorító igéjével köszöntök mindenkit: „ … a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.” Róm.5,5.

Varga Róbert lelkipásztor