Csütörtöki áhitat

Kedves Testvérek!


Olvasandó: Máté ev. 22,1-14.

A királyi menyegző Isten országának az előképe. Jézus világossá akarta tenni – miközben haladt Jeruzsálem, a keresztfeszítés felé, Nagypéntek, Húsvét előtt vagyunk – az Ő követése öröm, és inkább szüntelen menyegzőre hasonlít, mint bármi másra. Isten országának a polgára lenni megtérés, hit, engedelmesség által, még annál is nagyobb öröm, mint mikor két egymást szerető szív a menyegzőn Isten előtt is egymásé lesz.

Mindenkit vár a minket szerető Isten az ő Fiának csodálatos országába. Nem rója fel a múltad. Nem arra néz, amit eddig tettél, aki eddig voltál. Van bocsánat és van új kezdés az Istennel, az Istennél. Eltörölte álnokságainkat és bűneinkről többé nem emlékezik meg. Jézus Krisztus kifizette az árát annak, hogy mi hit által az Ő követőivé legyünk.

Nem mindenkinek kell a kegyelem. Sokszor átélem ezt a keserűséget, látom: mondhat, üzenhet az Isten, amit akar, vannak akiknek nem kell a kegyelem, mert a saját istentelen útjukon akarnak továbbmenni. Nem lehet segíteni rajtuk, mert nem kell az Isten bűnbocsátó kegyelme.

A menyegző példázata világossá teszi: nem lehet következmények nélkül visszautasítani Isten hívását az ítélet alóli megmenekülésre: ezt nevezi a Biblia üdvösségnek.

Neked kell-e az elkészített bocsánat, új élet, hely az Isten országában? Nevedre szólóan ott van az Istennél a belépőd. Jézus érted is meghalt és Neked is helyet készített az Ő országában. Miért ne lehetnél ott?

Varga Róbert lelkipásztor

Könyvajánló

Szeretettel ajánlom ezt a könyvet gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.

Már 6 éves kortól érdemes olvasni gyerekeknek, ez élet nagy kérdéseiről tudnak beszélgetéseket indítani a történetek szülő és gyerek között.

De nemcsak a gyerekek tanulhatnak Isten útjairól a könyv által, hanem a felnőttek is láthatják, hogy hogyan áll hozzá egy keresztény pl. a halálhoz, az alkoholizmushoz, a rossz magaviseletű gyerekhez. A hitbeli növekedésben sokat tud segíteni a könyvben bemutatott család története.

Ekler-Antal Éva

Csütörtöki lelki kenyér

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, abban nincs meg az Atya szeretete. (1Ján.2,15)

Amikor azt a kifejezést halljuk, olvassuk, hogy világ, mindig valami negatívum jut az eszünkbe. Pedig a Szentírás nem mond rosszat a világról, hiszen azt Isten szeretetből teremtette és bölcsességénél fogva rendezte be. Nem azt jelenti, tehát az a mondat, hogy “Ne szeressétek a világot”, hogy az, aki Istenhívő ember, ne szeresse a földi életét, hiszen az Isten ajándéka. Nem jelenti azt, hogy aki keresztyén annak nem lehet tulajdona, vagyona, sőt akkor keresztyén igazán, ha szegény. Amit kapunk, amiért megdolgozunk, amit öröklünk, az lehet Isten ajándéka. Azért, hogy azzal is szolgáljunk másoknak, ha kell Isten ügyét. Nem jelenti azt, hogy el kell fordulnunk az emberektől, mert az a világ szeretete, ha vannak nem hívő ismerőseink, barátaink. Nem remete életre hívott el Isten, legfeljebb néhány embert.

Mit jelent tehát az: “ne szeressétek a világot!”? Életünk céljai Isten szerint valók legyenek. A napi teendőid miatt ne hanyagold el Isten ügyét, lelked táplálását. Világi az, ami nem az Isten akarata szerint való. Tehát lehet “jó” dolog is világi. A földi javak megszerzése nem lehet cél, legfeljebb eszköz lehet mindaz, amivel rendelkezünk, hogy jobban tudjuk Isten ügyét  szolgálni. E világ gonosz példáit, céljait és módszereit nem alkalmazhatod, ha Jézushoz tartozol. Nem lehet “minden áron” megszerezni dolgokat, mert azért később sokkal nagyobb árat kell fizetni. Amikor kárt szenvedünk, az is lehet Isten nevelő eszköze. Amikor engedi, hogy veszítsünk, anyagiakban, szakmailag, bárhogyan.

Hogyan kell helyesen szeretni a világot? Bizonyságtétellel Isten szeretetéről. Másoknak is mutatva a szabadulás, hit útját. Minden ember javát és Istenhez találást szolgálva. Megbocsátó szeretettel, mások helyzetébe belegondolva. Imádsággal: barátért, nem szimpatikus emberekért, vezetőkért, kollégákért, a nagyobb családunk nem keresztény hitben élő tagjaiért.

A mi hitbeli örömünk, ha van, mindig Istenre mutat. Végső soron azt világosan látunk kell, hogy ennek a világnak az elmúlás a sorsa, de aki az Isten akaratát cselekszi, annak az élete nem múlik el, megmarad örökre (1 Ján. 2,17). Jézus Krisztus keresztje azonban áll, “elmúlás és rom felett” (230. dicséret, Református énekeskönyv).

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki áhitat

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Kész a szívem, Istenem, kész a szívem. Hadd énekeljek és zengedezzek! Serkenj föl, dicsőségem, serkenj föl, lant és hárfa, hadd költsem föl a hajnalt! (57. Zsoltár, 8-9. v.)

A Biblia szerint az emberi gondolkodás, döntés és személyiség központja nem az agy, hanem a szív. Jézus ugyanezt mondta: „A szívből származnak…” és egy felsorolást olvasunk arról, hogy milyen az ember szíve az istentelen állapotban (Mt.15,19).

Mindannyiunknak a szíve kész, de mindig az a kérdés, hogy mire? Aki hisz Istenben, annak kész a hálaadásra. Fil. 4, 6-7. Kész az Isten iránti bizalomra, még a legnagyobb baj idején is. 31. Zsolt. 6, 40. Zsolt. 5, 125, 1 Zsolt. Kész az engedelmességre, ha Isten szól, kér, küld, megszólalok, megyek és engedelmeskedem. Az engedelmesség fontosabb minden áldozatnál. 1 Sám. 15,22. Az Istenben bízó szív kész arra, hogy figyeljen Istenre. Luk. 22,46.
Megelégedett szív: elég az Isten kegyelme, bűnbocsátó szeretete és mindaz, amit tőle kap, kapott éppen. Annak a szíve, aki bízik Istenben, kész a szolgálatra. Úgy, akkor és abban, amikor, amire és amiért Isten hívja, küldi, amivel megbízza.

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki lelki táplálék

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Olvasandó: Mrk. 10,46-52

Bar = fiú, Bartimeus /Timeus fia. Bartimeus csak koldus lehetett az út mellett, hogy legalább a napi élelme meglegyen. Csukjuk be a szemünket egy pillanatra! Milyen vaknak lenni? Hosszú távon egy vak sem a fényt, sem színeket, sem telefont, sem egy filmet, sem egy kedves arcot, nem láthat. Nem tudja, hogy milyen a zöld fű, a kék ég, a fák és a madarak. Bartimeus még nehezebb helyzetben volt, mert nem vakon született, hanem megvakult. (Onnan tudjuk ezt, hogy azt kéri Jézustól, hogy újra lásson).

Hallott Jézusról és belül a szívében indult el a vágy: találkozni akart vele. Milyen akadályai voltak ennek?

ILLENDŐSÉG, az emberi szokások. Egy zarándokmenetet megzavarni nem volt illendő.

FELSŐRUHÁJÁBÓL ki kellett bújnia, mert akadályozta a hosszú anyag abban, hogy sietve Jézushoz menjen. LEVENNI kellemetlen volt, de mégis megtette. Mint a vérfolyásos asszony is, aki mindenki előtt megvallotta a bűnét, és elmondott Jézusnak mindent igazán. Ma ezt az is jelenti, hogy a Krisztus követés egyenlő azzal, hogy levetjük a régi, Isten ellenes természetünket és akaratunkat.

Akadály volt a környezete, az emberek, akik rászóltak: Ne kiabálj!- ne zavard Jézust, rajtad úgysem lehet segíteni! Sokszor a saját szívünk mondja ezt! Mit akarsz tőle, neked már annyi! Akadály vagy, mint a tömeg, és ezért nem juthatnak Jézushoz mások, vagy segítő, hogy valaki Jézust megismerje?

Aztán az is kérdés, hogy Bartimeus MEDDIG követte Jézust? A Golgotánál már nincs ott. Amikor Pilátus ítélkezett, akkor Barabbást, Abbás fiát, elengedi a zsidó vezetők és a nép követelésére, – Jézust, (Bar Abba) az Atya Fiát pedig megfeszítettette. Abbás fiát, Barabbást, a rablógyilkost elengedték, Jézust, az Isten fiát megfeszítették. Ilyen ez a világ!

Ma milyen akadályai vannak a Jézus követésnek, a hitben járásnak? Amikor olvasnod kellene a Szentírást, a lustaság, és a kényelem. Felkelni, kinyitni a Bibliát, elmenni istentiszteletre. Mit szólnak a munkatársak, ha beszélek Jézusról? És a család nem hívő tagjai? A tömegnyomás! Komolyan venni a Szentírás szavait, kiállni az Isten igazsága mellett. Kitenni minden olyasmit az életünkből, ami nem Isten szerint való. Megszakítani minden olyan kapcsolatot, ami lehúz, elválaszt Istentől!

Meddig követed Jézust? Amíg minden jól megy, amíg a kéréseidet Isten meghallgatja? Amíg minden sikerül? Amíg „olajozottan” mennek a dolgok? Jó ezt legalább időnként végiggondolni. Meddig követed őt?

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki áhitat

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!


Olvasandó: 1 Móz.19,1-38


Két isteni küldött (angyal) megy Sodoma felé, hogy Isten ítéletét végrehajtsa, de előtte még figyelmeztetik és kimentik Lótot és családját. Lót Sodomában élt, de nem úgy élt, ahogyan a Sodomabeliek. Sodomában is lehet Istenfélő életet élni, de nem könnyű, hiszen Lót lelke „szenvedett” a sodomabeilek bűne miatt. Lót nem azt követte, ami rossz, hanem azt tartotta szem előtt, ami Isten szerint való, így marad meg a sodomiták között Isten követőjének.

Nem a tömeget, a szokásokat, az erkölcstelenséget és az elvárásokat követte, hanem Istent. Mi magunk is bizonyos értelemben egy olyan világban élünk, amely egyre jobban hasonlít a sodomai viszonyokra. Ez soha nem könnyű, mert a lefelé nivellálódás erős hatása mindig jelentkezik.

Lót háza menedék volt a vendégeknek, ma a hívő emberek menedéket nyújthatnak, úgy élve, hogy életük Jézusra mutat. Nem csak Lót vendégeire rontott rá Sodoma erkölcstelensége, hanem a világ is rárontott Jézus Krisztusra. Az istenellenesség soha nem tűri azt, ha valaki nem akar hasonulni, azonosulni Sodoma „erkölcsével”. Ebbe halt bele Jézus.

Lót engedelmeskedett, ezért megmenekült, a felesége nem hitt Isten szavának, meghalt. Ma is így van ez. Aki hisz és engedelmeskedik, annak Isten örök életet ad Jézus érdeméért, akinek nem kell a kegyelem, azzal Isten sem tud mit csinálni. Azon rajta marad Isten haragja és ez maga a halál.

Most még a kegyelmi időben élünk: Isten országának ajtaja nyitva van. Van kiút Sodomából.

Varga Róbert lelkész

Csütörtöki lelki kenyér

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!


Olvasandó: Máté ev. 8,23-27


Vihar mindig támad, nem csak a tengeren, de az ember életében is. Vannak olyan „életviharok”, amelyek összetörhetik bárki békességét, a másokkal való közösséget. Minden elkövetett bűnnek is lehet egy-egy lelki vihar a következménye.

A viharban a tanítványok átélik: tehetetlenek. Megszerzett tudásuk, fizikai erejük és „ötleteik” nem érnek semmit sem. Sokszor mi is kigondolunk az élet viharaiban emberi megoldásokat, de azok nem működnek. A hullámok átcsaptak a halászbárkán és még az is kétséges volt, hogy megmenekülnek-e egyáltalán?

Amikor az ember a saját kezébe veszi a megoldást, akkor előbb-utóbb rájön: életünk történéseiben nem csak nem tudunk eligazodni, hanem a legtöbb
esetben fogalmunk sincs arról, hogy mit kellene tenni, hogy kikeveredjünk egy-egy helyzetből, állapotból.

A végén odamennek és felkeltik Jézust, akik békésen alszik a viharban is. Ez a belső, szívbeli békesség az, amit nekünk is adni akar. Vihar idején is tudhatja az, aki hisz Jézus Krisztusban: élete, bajai, a történések, mind Isten kezében vannak. Sokszor mi is olyanok vagyunk, mint a tanítványok: csak
amikor mindent elborít az áradat, amikor átcsapnak rajtunk a következmények, akkor fordulunk Jézushoz. Ő úr a viharokon is. Ura az időjárás viharainak és az emberi élet viharainak is. Ő túllát mindazon, ami emberileg éppen látható. Kezében van a vihar is, hiszen időnként pont Ő engedi meg, mert van Istennek megengedő akarata is – a viharokat, hogy tanuljunk és erősödjünk, azok által. Mivel kezében tartja a világmindenséget, ezért a vihart is le tudja csendesíteni. Itt is „csak” szól.

Mindent Isten szava végez el. A lelkekben és a természetben is. Szólt a teremtéskor, hogy „legyen!”, és úgy lett! Akiben él a Krisztus, aki benne hisz, él, annak az életében Jézus Krisztus ugyanúgy lecsendesíti, megoldja, elrendezi a viharokat, mint itt a tengeren.

Te kit hívsz, ha viharba kerülsz? Kihez fordulsz? Ki a segítséged?


Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki áhitat

Kedves olvasó és imádkozó testvérek!

Olvasandó: Máté ev. 3,3-17. 

A keresztyén világ ma Jézus megkeresztelkedésére emlékezik. Keresztelő Jánoshoz tömegek mennek ki Júdea pusztájába, hogy hallgassák azt, amit mond és megkeresztelkedjenek.

János számára már világossá vált, hogy Jézus a Messiás. Keresztelő János előtte is azt mondta magáról, hogy Ő csak a Megváltó útkészítője. Annál inkább megdöbben, amikor Jézus arra kéri, hogy János őt is keresztelje meg. Az akkori zsidó gondolkodás szerint a Messiás eljövetele nem lehetett máshogyan, mint egyértelmű, mindenki számára látható hatalomátvétellel. Aki a Messiás, az kiűzi a megszálló rómaiakat és az őt megillető trónra ül, mint király.

Amikor Jézus megkeresztelkedett, nem azért, mert bármilyen bűne lett volna, hiszen bűntelen volt, hanem azért, hogy az Istentől elszakadt ember mellé álljon. Közösséget vállal az emberiséggel. János tiltakozására: Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj Jézus és Te jössz énhozzám? Jézus azt válaszolja: „Engedj most nekem,… hogy így töltsünk be minden igazságot” (15.v).

Az igazság az: áldozat nélkül nincs bűnbocsánat. Ezért hangzik el ez a mondat „Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét” (Ján. ev.1.) A világ bűnét, nem bűneit. Az eredendő bűnt és minden egyéb bűnt is. Jézus az a bárány, aki feláldoztatott  a Golgotán minden bűnünkért. Jézus azt a bűneset miatt leszakadt hidat építette újjá, amit az ember lerombolt, amikor fellázadt az Isten ellen. A bocsánat pont ezt jelenti: elvállal minket, megbocsát nekünk, eltörli álnokságainkat és vétkeinkről többé nem emlékezik meg. János evangéliuma azt is leírja, hogy Isten lelke Galamb képében leszállt Jézusra a megkeresztelkedése után a Szentlelke és ő bizonyságot tett arról, hogy Jézus az Isten Fia. A galamb az új szövetség és az új világ eljövetelét hirdette.

A kegyelmi idő eljött. Karácsonnyal elkezdődött az, amit Isten már régen eltervezett: aki csak akar megmenekülhet. Amikor az özönvíznek vége lett, és annyira megszáradt a föld, hogy kimehettek a bárkából, ezt abból értették meg, hogy a Noé által kibocsátott galamb olajfaággal a csőrében tért vissza. Ez azóta is a béke jelképe. Mi ebben az új, de utolsó korszakban élünk, a kegyelmi időben, Isten hív magához, mert szeret.

Varga Róbert lelkipásztor

Újévi kirándulás

Kedves Testvérek!

Holnap, azaz 2021. január 1-jén, délelőtt 11 órakor indulunk a hagyományos újévi kirándulásra a Nagy-Szénásra. Találkozás a templom előtt.

Várunk mindenkit szeretettel!

Csütörtöki – óévi áhitat

Olvasandó: Luk.2,25-30

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

A 2020-as asztali naptár utolsó lapjához érkeztünk. Egyetlen nap van hátra, a mai, és vége ennek az évnek. Ahogyan áthajtjuk az utolsó lapot, úgy ér véget nem csak ez az év, de az egyszer majd életünk is. Visszafelé nem mehetünk, csak előre. A zsoltáríró azt írja: gyorsan tovatűnik, mintha röpülne.

Amikor fiatal valaki siettetni akarja, hogy minél előbb elérje a felnőtt kort. Amikor felnőtté válik, rájön, nem csak a lehetősége lesz korlátlan, de a felelőssége is. A mai rész azonban egy olyan emberről ír, aki Jézus korában az akkori átlag életkorhoz képest nagyon sokáig élt. Átélhetett háborút, járványokat, megszállást betegséget, az öregség minden kínját, mégis valami határtalan derű árad a sorokból, ahogyan Lukács Simeonról ír. Tudta, hogy addig nem hal meg, amíg nem látja meg a Messiást. Azután egy napon, nem csak úgy, hanem Isten Lelkének indítására bemegy Jeruzsálembe a templomba és találkozik Józseffel, Máriával és a nem sokkal azelőtt született Jézussal. Boldogan vallja meg: „Látták szemeim a Te üdvösségedet”. Vagyis Izrael számára most kezdődik az igazi élet. Eljött az, akire több ezer éve vártak. Látta Jézust, ezért békesség van a szívében, úgy is, hogy tudja: Jézus életének a kezdte az ő életének a végét jelenti.

Jézus meglátása nélkül a halál kezelhetetlen és megoldhatatlan probléma az ember számára. Annak, aki hitben él, jár, „látja, meglátja” Jézust, Ő lesz egész életének a megoldása és értelme. A Lélek mindig jól vezet. Jól vezette Simeont, és ha kéred és akarod, jól vezet téged is, az egész új esztendőben. Simeon a karjába vette Jézust, és áldást mondott. Mi hit által, hitben hazavihetjük Jézust, ugyanúgy lehetünk Krisztus hordozók, mint Simeon. Micsoda újévi program!

Isten adjon Mindnyájunknak áldott, békés, új esztendőt!

Varga Róbert lelkész