Csütörtöki áhitat

A Gazdag ifjú II.

Olvasandó: Lukács 18,18-30

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Jézussal nem lehet következmények nélkül találkozni. Aki meghallgat egy igehirdetést, beszélget Jézusról valakivel, az lehet Isten kereső szeretetének a jele. Az első, ami ebből a találkozásból világossá válik: odalesz minden önelégültség. Kétség kívül rendkívüli ember volt ez a férfi, akiről olvasunk, a parancsolatokat megtartotta, és ezt Jézus is elismerte.

Az Isten mércéje azonban más módon mér, mint az emberi. Ő a szíveket vizsgálja és nem a külsőségeket. Hol olvasunk olyat, hogy Jézus valakit a külseje, hajszíne vagy bármi más miatt megszólt volna? Sehol. Az Isten előtt a szívünk a fontos. Egy hiányossága mégis volt ennek a fiatal embernek. A pénzügyei nem voltak rendben. Nem azért, mintha csalt vagy lopott volna, hanem azért, mert megtűrt valamit a szívében, ami nem Isten szerint való volt. A pénz uralma alatt élt.

Nem a pénzzel van baj. A gazdagság, a vagyon nem bűn, és nem is csak a pénz lehet a szív közepében. Bármi lehet, ami az Isten helyére kerülhet. Vagyon lehet a nem vagyontárgy is. Egy emlék, egy kapcsolat, egy személy, férj, feleség, gyerek, unoka stb.

Jézus döntés elé állít: ki a legfontosabb az életünkben? Nem féltékenységből, vagy kizárólagosságra törekvésből teszi ezt, hanem azért, mert mindig azt teszi, ami nekünk a legjobb.

„Egy fogyatkozásod van!”- mondja Jézus. És nekünk? Isten kérdései és válaszai a legtöbb esetben nem tetszenek az emberi szívnek. Add el minden vagyonodat, és add oda azoknak, akik rászorulnak! A sivatagban a víz az arany, de aranyon sem lehet vizet venni. Találtak olyan emberi és állati csontvázakkal teli területet, drága kelmék maradványaival, ezüst és aranypénzzel teli szétfoszlott bőrzsákokkal, ahol egyértelművé vált: a karaván tagjai szomjan haltak.

Az Isten szeretete nélkül éhezünk és szomjazunk. Jézus azt mondta egy asszonynak: Én vagyok az élet vize, aki abból iszik, amit én adok, soha többé nem szomjazik meg! Ez az igazi gazdagság.

Miben vagyunk gazdagok? Mit hagysz örökségül, ha meghalsz? Csak pénzt, ingatlant, állampapírt? Vagy azt mondják majd rólad: Az igazak emlékezete áldott” Ez az ember olyan krisztiánosz, Krisztusra hasonlító ember volt!

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki lelki táplálék

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!


Olvasandó: Lukács ev. 18,18-30

18 Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? 19 Jézus ezt válaszolta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. 20 A parancsolatokat tudod: „Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!” 21 Ő pedig így szólt: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. 22 Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: Még egy fogyatkozásod van: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem! 23 Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt. 24 Jézus ezt látva, így szólt: Milyen nehezen mennek be a gazdagok az Isten országába! 25 Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni. 26 Akik pedig ezt hallották, megkérdezték: Akkor ki üdvözülhet? 27 Ő így felelt: Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges. 28 Ekkor így szólt Péter: Íme, mi otthagytunk mindent, és követtünk téged. 29 Ő pedig ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, 30 az a sokszorosát kapja vissza már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet.

Az a fiatalember, aki Jézushoz ment, a legjobb dolgot kérdezte, amit ember csak kérdezhet: Mit kell tennem ahhoz, hogy az örök életet elnyerjem? Mindene megvolt. Fiatalsága, egészsége, főember volt, tehát sikeres, és gazdag is volt. Emberileg elérte fiatalon azt, amit más 50-60 éves korára, kevesek közül. Egy valami hiányzott: nem volt boldog. Furcsa ez, mert az
általános vélekedés szerint mindaz, ami ennek az embernek megvolt, az a boldogság forrása.

Ő maga azonban mindannak a birtokában, amit tudunk, kereste azt, ami nem hullik ki a keze közül, amit a rablók nem vehetnek el, amit a moly nem rághat meg. Az igazit, a maradandót az örökkévalót. Ismerte a Szentírás akkor ismerhető, beszerezhető részleteit is. Sőt már oda is eljutott lelkileg, ahová akkor és most is csak kevesen: világosan megértette, hogy van örök
élet, csak azt nem tudta, hogy hogyan lehet elérni, megszerezni, megkapni?

Jézus megkedvelte ez az embert és ezt senki mással kapcsolatban nem mondta. A parancsolatokat, mind a tízet ismerte és megtartotta, és nem hazudott, ezt is tudta Jézus. Ez pedig akkor is, és most is kevés férfira és nőre igaz. Isten mindig a szívet nézi. Sokan azt mondják magukról: igaz vagyok… és akkor jön a fényezés, a felsorolása a hőstetteknek és az erényeknek.

Ez az ember még Jézus mércéjének is megfelelt vallásilag. Szüleit tisztelte, nem paráználkodott, nem lopott és a másét sem kívánta soha. Döbbenetes lista. Sokan vannak, akik ezt állítják magukról, de a legtöbbször kiderül: Isten egészen másképpen méri és érti a parancsolatok megtartását, azt, hogy ki az igaz és ki nem, Isten erkölcsi mércéjével. Annak nem felelhet meg senki önmagában, mert a bűn, az az Istentelenség állapota, nem az erkölcstelenségek sora.

Az erkölcstelenség az a bűneset következménye, vétkezünk, mert nem tudunk nem vétkezni. Pál azt írja a római levélben: Nincs egy igaz ember sem, nincs aki, értse, nincs aki keresse, Istent. Egyetemben megromlottak, nincsen aki jót tegyen, egyetlen egy sem. (Róma 3,10.) Az Isten nélkül, hit nélkül élő ember nem éri fel az Isten mércéjét.

Nehezen fogadjuk el mi „jó” emberek ezt, de más a jóság mércéje Istennél, mint nálunk. Érdemes ezt először, egyszer, végre végig gondolni mindenkinek. A gazdag ifjú történetén keresztül ezt akarja elérni Isten.

Jövő csütörtökön folytatjuk.

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki áhitat

Olvasandó: Lukács ev. 14,28-35

Mert ki az közületek, aki ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy lesz-e elég pénze arra, hogy befejezze? Nehogy miután lefektette az alapokat, már ne tudja befejezni, és csúfolni kezdje mindenki, aki látja, és azt mondja: Ez az ember elkezdte az építést, de nem tudta véghezvinni! Vagy ha az egyik király háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leül először, és tanácsot tart, hogy a maga tízezer emberével szembeszállhat-e azzal, aki ellene húszezerrel jön? Mert különben amikor még az távol van, követséget küld, hogy megkérdezze a békefeltételeket. Ennek megfelelően aki közületek búcsút nem mond minden vagyonának, nem lehet az én tanítványom. Jó a só, de ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Sem a földre, sem trágyának nem alkalmas, kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!


Amikor azt mondjuk, hogy valami elakadt, vagy megrekedt, akkor legtöbb esetben arra gondolunk, hogy valami nem úgy megy, ahogyan kellene, valami nem folyik a maga jó rendje szerint. Vannak emberek, akik látják egy-egy keresztyén életét és arra gondolnak. Ez nekem is kell. Egészen addig így gondolják, amíg ki nem derül, hogy mindennek ára van.

Amikor komolyra” fordul a keresztyén élettel kapcsolatos tennivalók sora, amikor kiderül: a hívő élet áldozathozatallal is jár, az már nem kell. Kell mindaz, ami a hívő élet „nyereség” oldalán áll, de a „kiadás” oldal nem szimpatikus. Krisztus a keresztyén élet feje akar lenni, mert a hívő embernek ez, így a legjobb.

Sokan eljutnak egy alapig, de arra már nem akarnak semmit sem építeni. „Túl sokba” kerül az az élet, amiről Jézus beszél. Így aztán a lehető legveszélyesebb állapotba kerülnek lelkileg: nincsenek már jóban azzal, ami Isten előtt nem kedves, de nem is tartoznak Isten népéhez. Megrekedt életű –egyébként rendes emberek. A toronyépítés példázata ilyen. Elkezdtek valamit, de nem fejezték be.

Fel lehet mérni azt előre, hogy „mibe kerül a hívő élet? Nem. De azt igen, hogy az amit jelent, az kell-e nekem? 28-30.v.

A királyok harcáról Jézus azért beszél (31-32.v.), mert az ugyanezt a kérdést világítja meg másik oldalról: A keresztyén élet harc! Önmagunkkal, a világgal, a kísértések ellen. Aki nem ismeri Istent, az nem ismeri a Kísértő erejét és hatalmát sem. Aki az életét nem kötötte Istenhez, az nem él győztes életet. Még ha győz is az élet egy-egy területén, elér sikereket, Isten nélkül nincs áldás az életén.

Aki nem vállalja fel azt, hogy az engedelmes keresztyén élet, folyamatos küzdő élet, az nem nagyon ismeri a hívő életet.

Beszél még Jézus arról a kősóról, ami nem sóz többé. Van ilyen?- igen. Nem ízesít semmit sem, nem tartósít semmit sem, haszontalan. Félbehagyott torony építés, abbahagyott harc, ízetlenné vált só – ne legyen ilyen senki élete. Erre a garancia maga Jézus. A belé vetett hit. Ő ad hit által alapot, Rá lehet építeni. Jézus minden nap kínálja a segítségét, hogy jól és eredményesen tudjunk építkezni-élni. A harcainkat harcolja, az akadályokat segít leküzdeni, hit által fejlődik az életünk. A sebeinket gyógyítja, szükségeink előtte vannak, sóvá és világossággá akarja tenni az életünket.

Akiben Jézus él, aki benne hisz, az nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz élet világossága.


Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki telki kenyér

Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: Mester, ki vétkezett? Ez vagy a szülei, hogy vakon született? Jézus így válaszolt: Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. Nekünk, amíg nappal van, annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok. Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, majd így szólt hozzá: Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában – ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért. A szomszédok pedig és azok, akik látták azelőtt, hogy koldus volt, így szóltak: Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni? Egyesek azt mondták, hogy ő az, mások pedig azt, hogy nem, csak hasonlít hozzá. De ő kijelentette: Én vagyok az. Erre ezt kérdezték tőle: Akkor hogyan nyílt meg a szemed? Ő így válaszolt: Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, rákente a szemeimre, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg! Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok. Megkérdezték tőle: Hol van az az ember? Nem tudom – felelte.

Kedves imádkozó és olvasó testvérek!

A vakság a Közel-Keleten elterjedt betegség volt, mert a szél vitte a sivatagi, pusztai finom szemcsés homokot, port. A por a szembe kerülve gyulladást okozott, azt pedig nem tudták kezelni, és ahogy telt az idő, sokan megvakultak. 

Mit tett Jézus ennek a vaknak a gyógyulásáért?

Meglátta a vakságát. Ez azért is fontos, mert épp előtte az életére törtek, de nem ez számított, hanem, az, hogy segítsen.
Így látja a mi „vakságainkat” is! Látja a szenvedőt, a nélkülözőt, az Isten után vágyakozó, lelkileg vakokat. 

A földre köpött és sarat csinált, amivel bekente a vak szemét. Ezt sokan gusztustalannak tartják, de az akkori emberek számára komoly jelentősége volt. A személyes törődést fejezte ki. A teremtés mozdulata jön elő! Jézus isteni, teremtő szeretetét mutatja, vesz egy kevés port (porból lettünk, azzá leszünk!) és hozzáad valamit magából. A betegség helyébe egészséget teremt. 

Beszél a vakhoz és az feladatot is kap: „Menj és mosakodj meg!” A gyógyulást el kell fogadni, és akkor lesz visszafordíthatatlan! Ezt tette Jézus. 

Mit tett a vak, hogy meggyógyuljon? Várja Jézust, és elfogadja a gyógyítás „módját”, akkor is, ha az megalázónak, furcsának és szokatlannak tűnik. A gyógyulás feltételét is megérti: be kell látnia, hogy nem tud magán segíteni. Sokan erre az Isten előtti megalázkodásra nem hajlandók, ezért nem is gyógyulnak meg a lelki vakságból. Amit Jézus mond, azt vita nélkül megteszi, engedelmesen. Nem kételkedik, hanem elhiszi azt, hogy Jézus helyesen cselekszik, mindig, mindenben, mindenkor. 

És mi? Nekünk sincs más lehetőségünk más életet élni. A Szentírás egyértelmű tanítása: Az Édenkertben történt Isten elleni lázadás óta az ember vak koldusnak születik. Menthetetlenül így is halunk meg, ha nem térünk vissza (meg) az Istenhez. Jézus tud segíteni, csak Ő tud segíteni. 

Az egyik leggazdagabb amerikai tőzsde-guru kiugrott egy felhőkarcoló ablakán, mert az összekuszált életéből nem tudott kikeveredni. Jézus tud segíteni. Minden öngyilkosság teljesen felesleges, (amúgy is gyilkosság, amit valaki önmagán követ el) mert Jézus már meghalt minden bűnünkért a Golgotán. Ő szeret minket és azért jött, hogy újra lássunk. A múltat, a jelent és jövőt is. 

A múltra Jézusnál van a bocsánat, a jelenben általa tudunk jó döntéseket hozni, áldott életet élni, a jövőnk az ő kezében van, ezért nem a reménytelenség és a kilátástalanság vár ránk. János 3,16. 

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki áhitat

Olvasandó: Bírák k. 16,4-31 (Sámson)

Kedves imádkozó és olvasó testvérek!

Sámson neve még azok számára is ismerős, akik nem is tudják, hogy egy Bibliában található névről van szó. A nagy erő egyik emberi szimbóluma. Élete szülei imádságával indul és 7 hajfonatéka az Istennel való közösséget jelentette. Nazír volt, vagyis nem ivott szeszes italt, rendszeresen böjtölt, és az Istennek szentelte az életét. A filiszteusok, Izrael ősi ellenségeként pont arra akartak rájönni, hogy honnan van Sámson emberfeletti ereje, hiszen sok kárt okozott nekik hatalmas erejével.

Sámsonnak volt egy gyenge pontja: a nők. Izraeli nem kellett neki, mindig a filiszteusok lányai közül akart valakit. Sikerült is. A megtűrt engedetlenség minden esetben végez, még az Istenfélő emberrel is. Vagy győzünk Isten segítségével a kísértések, bűnök felett, vagy azok győznek le minket. A filiszteus Delila végül megtalálja Sámson gyenge pontját. Az ágyasházban megkérdezi Sámsont: miben, mitől van a fizikai erőd, hogy senki nem tud legyőzni, és még azt is hozzáteszi: hogyan mondhatod, hogy szeretsz engem, ha nem árulod el, hogy hogyan lehet megkötözni téged? Mivel Sámson a test
és az érzelem indulataira hallgat és nem Istenre, Delila folyamatos zaklatásába halálosan belefáradt a lelke.

Sem békessége, sem kitartása, sem ereje nem volt ellenállni a kísértés óráiban. Elmondja, hogy a hajában, a 7 fonatékban van az ereje, az ugyanis egy nazírnál az Istennel való közösséget szimbolizálta. Delila azonnal
behívatja a szobában a leselkedő filiszteusokat és levágják Sámson haját. Sámson azt hitte, majd felpattan újra és végez ellenségeivel, de nem tudta, hogy eltávozott tőle Isten Lelkének ereje.

Kiszúrják a szemét, kifogják a szárazmalomból az ökröt, és befogják a helyére Sámsont. Az Isten embere, kopaszon, megvakítva őröl az ellenség malmában. Isten szabad emberéből az ellenség rabszolgája lett.

Addig játszott a bűnnel, míg a bűn végzett vele. Ez mindig így történik. Kivétel pedig nincs. Sámson rab lesz, vak lesz, lelkileg és fizikailag is, és az ellenségnek dolgozik.

Aztán újra Istenhez kiált. Elkezdett nőni a haja, ez azt is jelenti: lassan újra helyreállt Isten és közte a közösség. Istennek szentelt élete volt, de ezt nem becsülte meg. Isten azonban irgalmas Isten, és újra beszél Sámsonnal, Sámsonhoz. Magával rántja az oszlopokat, a melyek a filiszteusok palotáját tartották, így több ezren meghaltak Izrael ellenségei közül, de meghalt Sámson is.

A bűn zsoldja, következménye halál. Mindig igaz ez, akárkiről is van szó.

Jézus is a bűnbe halt bele. Nem a saját bűne miatt, mert sohasem vétkezett. A mi bűneink büntetését hajtotta végre rajta Isten. Akármi történt is, bármit követtünk is el, Jézusnál van bocsánat és helyreállhat, „kinő- het” vele újra a közösség.

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki lelki táplálék

Mert így szól az én Istenem, az ÚR, Izráel Szentje: a megtérés és megnyugvás megmentene benneteket, a csöndesség és bizalom erősségetek lehetne. De ti nem akarjátok, hanem azt mondjátok: „Nem, hanem lóháton menekülünk” – ezért majd menekülnötök kell. „Gyors paripán elvágtatunk” – ezért gyorsak lesznek üldözőitek. Ezer fut el egy ember riasztására, öt ember fenyegetésére pedig úgy elfuttok mind, hogy csak egy szál pózna marad a hegytetőn, mint egy zászlórúd a halmon. De azért vár még az ÚR, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen nektek. Mert bár ítélő Isten az ÚR, de boldogok mindazok, akik őt várják. Ézsaiás 30,15-18

A próféták voltak azok az ószövetségi emberek, akikre Isten üzenetet bízott. Az Ószövetség idején Jézusig nem volt, vagy csak nagyon kevés volt leírva a Bibliából. A „prófémi” szó azt jelenti: előre megmondani. Nem kell összetéveszteni a jóslással, vagy jövendőmondással, mert a próféták nem voltak jövendőmondók, csak és kizárólag azt mondták, amit Isten bízott rájuk. Természetesen voltak hamis próféták is, azok csak és kizárólag azt és azért mondták, amit mondtak, mert a király fizette őket. Elvárta tőlük, hogy „jót” prófétáljanak, mert ha nem így tettek, vagy kegyvesztettekké váltak, vagy az életükkel fizettek az átadott igazság miatt.

Ézsaiás 55 éven át volt próféta, a Kr.e.740-686 közötti időszakban. Arról beszél itt, jó pár ezer évvel előttünk élve, hogy az öngyilkos rohanásnak
milyen következményei vannak. Izraelt az asszírok támadása fenyegette. Asszíria az akkori világ leghatalmasabb birodalma volt. Jogos volt a félelem? Igen! A baj az volt, hogy a nép pánikba esett és szövetséges után kapkodott. Nem Istenhez fordult, nem az Istennel kötött szövetséget erősítette meg Izrael, hanem emberi erőben keresett megoldást. A fegyverek, és az idegen katonák erejében bíztak csupán.

Ekkor szólalt meg Isten. Ő beszélő Isten, nem süket, nem vak és nem néma. Nem öregedett meg és nincs magán kívül, vagy házon kívül. Mindig elérhető, ha el akarjuk érni.

Miért rohanunk és miért nem elég soha, semmi igazán? Azt gondoljuk, ha nincs tele mindkét kezünk, akkor lemaradunk valamiről. Akkor elmegy mellettünk az élet és mi veszítünk, és nem szeretünk veszíteni! Az élet a rohanásban nem csak felszínessé válik, hanem üressé is. Pont azt veszítjük el, amire hivatkozva hajtunk éjjel és nappal. Hányszor hallom: mindent a gyerekeimért teszek, azért hajtok, hogy nekik meglegyen mindenük! Csak épp apjuk, vagy anyjuk nincs a hajtás miatt, és az így élő szülők lemaradnak a legszebb dolgokról: kinyílik a gyermekük értelme, fejlődik és kérdez (-ne!) de sokszor nincs mellette az, aki válaszolhatna, mert épp az újabb munkalehetőséget, pénzkereseti forrást hajszolja.

A megtérés Istenhez és hit által, a lecsillapodás Benne, segítene. Újra bízni Istenben, az a békesség forrása lenne, azt mondja Ézsaiás, és segítene rajtatok! (15.v), „…de ti nem akarjátok! „Nem úgy lesz az- mondja a rohanó és habzsoló ember, ezért jön a következmény: nincs megállás! Olyan
ez, mint egy mókuskerék, a végén belehalhat az, aki nem akar, ezért nem bír kiszállni. Lehiggadni, igazán Istenhez térni. A végén nem marad más belőletek, csak egy jelzőpózna a hegytetőn. A totális lelki magány és leépülés képe ez.

Egy vállalkozó jut eszembe, akit 56 évesen meghalt. Sem megállni, sem kiszállni nem is akart, ezért nem bírt. Már azt sem tudta, hogy valójában mennyi pénze, ingatlana van, de semmi nem volt elég. Halálos futammá vált az élete.

Megtérve, lehiggadva, Isten békessége és az Istenbe vetett bizalom segít. Csak ez segít! Akarjuk vagy sem? Minden ugyanúgy lesz, mint a járvány előtt? Vagy fejlődtél, józanodtál és átrendeztél mindent, ami nem Isten szerint való az életedben?

Te is azt mondod: nem úgy lesz az!- és akkor futsz tovább, halálos iramban, vagy azt mondod: Mostantól minden úgy lesz Istenem, ahogyan Te akarod!

Varga Róbert lelkipásztor

Keddi lelki táplálék

„ … akik sokakat az igazságra vezetnek, fénylenek, mint csillagok, örökkön örökké.” Dániel 12,3

Dániel tizenévesként került fogságba és hazáját, családját soha nem látta többet. Számára a fogság lett a missziói terület. Ott, ahová vitték, beszélt Isten szeretetéről, hatalmáról, dicsőségéről. A csillagok a legtöbbször magasan vannak és a fényük is csak halvány. De vannak olyanok is, amelyek fényesek, mint a nálunk is látható esthajnalcsillag. Mindig egy nagyobb fényforrás fényét verik vissza, nem a sajátjukból világítanak, mert az lehetetlen. Találó kép ez a természetből, és így van ez az igaz keresztyénekkel is. Nem a sajátjukat adják, hanem az Istentől kapott lelki világosságot sugározzák maguk körül.

A csillagot messziről lehet látni. Világít a sötétben és támpontot ad annak, aki úton van. A vitorlás hajók korában a csillagok voltak az eligazodás, a hajózási irány alapjai. A csillagok fénye múlandó, de akik az Isten világosságát adják tovább azok megmaradnak.

Isten üzenete világos: Légy csillag! Legyél te az a tájékozódási pont, amely után lehet és érdemes menne, mert mindig jó irányt mutat. Hogyan vezethet valaki sokakat az Isten igazságára?- mert erről ír Dániel. Úgy, hogy már maga is megismerte azt. Tudja, hiszi, vallja: Jézus a világ világossága és aki Őt követei az nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. Ő az út, az igazság és az élet. A hitben járók fényforrása, amit visszatükröznek: Jézus Krisztus, Isten igéje. Onnan származik a hit minden
bölcsessége, világossága, fénye, tartása, eredménye, áldása. Jézus az út az Atyához és az emberekhez is. Aki Őt követi, az készíti mások számára is az utat Istenhez, világosságot vesz, világosságot ad, világossággá lesz.

Varga Róbert lelkipásztor

Minden vasárnapi és hétköznapi alkalmat megtartunk a templomban

Istentisztelet: vasárnap 10:00 (gyermek megőrzést biztosítunk a bejárattól jobbra, az emeleten, 1-6 éveseknek)

Úrvacsorás istentisztelet: minden hónap utolsó vasárnapján és egyházi ünnepnapokon 10:00 órakor

Istentisztelet gyerekeknek: vasárnap 10:00

Hétvégi ifjúsági óra 19-22 év: vasárnap 17:00

Konfirmációi előkészítő: vasárnap 16:00>

Legifjabbak ifjúsági órája 15-18 év: vasárnap 16:00

Online imaközösség:vasárnap 21:00

Hétköznapi ifjúsági óra 23-35 év: hétfő 18:30

Gyülekezeti imaközösség: csütörtök 18:00

Bibliaóra: csütörtök 18:30

Felnőtt hitoktatás: csütörtök 19:30

Presbiteri/férfi bibliaóra: minden hónap utolsó szombatján 17:00 órakor

Női bibliaóra: minden hónap utolsó szombatján 17:00 órakor

Csütörtöki lelki kenyér

“Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és felállt, hogy felolvasson. Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvtekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.”

Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a tekintete rajta függött; ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára.”
 Lukács evangéliuma 4,16-21

Kedves imádkozó, olvasó Testvérek!
 
Lukács evangélista Jézus szavait úgy írja le, mintha az a messiási programbeszéd lett volna. Van ebben némi igazság, de Jézus nem programbeszédeket mondott, hanem az Isten Országáról szóló jó hírt hirdette. Amikor a helyi zsinagógában először jelent meg egy felnőtt férfi, a zsinagógaszolga a kezébe adta a mózesi tekercseket, hogy abból felolvasson.
 
Így volt ez akkor is, amikor Jézus először ment el a zsinagógába. Ézsaiás könyvéből idéz, de nem a teljes szöveget. Az ítélet részét nem olvasta fel Jézus, csak a kegyelemről szóló részt. Ő egyetlen emberrel kapcsolatban sem az ítélettel kezdi. Nem elítélni akar, hanem megmenteni. Szerette a zsidóságot, a népét, és fájt a szíve azokért, akik elutasították a kegyelmet.
 
Jézus világossá tette, már kezdettől fogva: ő nem magától jött a földre és nem a saját akaratát hajtja végre, hanem Istenét. „Az Úrnak lelke van rajtam”, mondta, vagyis a Szentlélek erejével adott gyógyulást, szabadulást, új életet, bocsánatot. Amikor azt mondta, hogy „szabadon bocsássam a foglyokat,” nem a börtönben ülőkről beszélt, hanem azokról, akik Isten nélkül élve, annyi mindennek a rabjai. Rossz szokásoknak, hitetlenségnek, játékszenvedélynek, keserűségnek, elégedettségnek, vallásnak – mert a vallás fogva tart, a keresztyén hit, felszabadít.
Azért jött, hogy a megbetegedett házasságokat meggyógyítsa, a beteg lelkeknek vigasztalást és reménységet adjon, a megbetegedett emberi és családi közösségeket helyrehozza.
 
Jézus az Isten kedves esztendejét hirdette, mert akkor a kegyelemnek volt az ideje. Ma is, most is a kegyelem esztendeje van, azt hogy ez meddig tart, egyedül Isten tudja, de a kegyelem lehetőségének az árát a Golgotán fizette meg.
 
Varga Róbert lelkipásztor

Keddi áhitat

Olvasandó: Lukács ev. 19,1-10


Kedves imádkozó, olvasó Testvérek!

Zákeus ismert alakja az Újszövetségnek. Alacsony termetű, fővámszedő, másokat rendszeresen megkárosító, a római megszállókkal lepaktált ember volt. Mondhatjuk azt is: a vagyonos, boldogtalan, Istent kereső ember megtestesítője. Pénze volt, boldogsága nem. Bűn az, ha valaki jómódú? Sehol nem ír, és nem mond ilyet a Szentírás. Az azonban nem mindegy,
hogy hogyan válik gazdaggá valaki, honnan, és hogyan lesz vagyonos emberré. A pénz az istene, vagy Istené a pénze!? Az amerikai olajmágnás, Rockefeller azt mondta: „Csak azt ne kérdezzék, hogy az első egymillió dollárt hogyan szereztem!„

Zákeus azért mászik fel az alacsony, szétterülő fügefa egyik ágára, hogy lássa Jézust, akiről addig csak halott. Jézus tudja ezt, és ez azért fontos, mert azt is tudja, ami a mi szívünkben van. Zákeus keresi élete megoldását, Jézus pedig világossá teszi, hogy ki az. Ki a megoldás. „Mert egy az Isten, egy a
közbenjáró Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát.” 1 Tim,2, 5.

A legtöbb ember eszmében, pénzben, nőkben, férfiakban, tárgyak birtoklásában, filozófiában, környezetvédelemben, ösztönök kiélésében, utazásban és még annyi mindenben keresi a megoldást. Zákeust az is vádolta, hogy annyi embert becsapott, megkárosított. Mint fővámszedő jóval több vámot szedett be a kapukon átmenőktől, mint lehetett volna.
Ezért is megy oda, ahol Jézust látni, hallani lehetett.

Jézus meglátja a kereső szívet és ezért szól neki. „Zákeus, ma a Te házadban kell lennem” Zákeus lemászott a fáról és vendégül látta Jézust. Beszélt neki Jézus a pénzről, és arról, amit elkövetett? Nem. Egy szó sem hangzik el
Zákeus cselekedeteiről. A csalásból magát megszedő férfi azonban egészen világosan tudja mit kell tennie. Milyen furcsa nem? Ahogy Jézus a házába megy, Zákeusnak minden világossá lesz.

Ma is pontosan így van ez. Aki behívja, befogadja Jézust, annak a szívében Isten Lelke világosságot támaszt. A Krisztus keresést is Isten indítja el. Zákeust kereste Jézus, ezért Zákeus elkezdi keresni Jézust. Amikor pedig ott van a házában, Zákeus szétosztja a vagyona nagy részét a szegényeknek, ami még a kezében volt, abból többszörösen kárpótolta azokat, akiket becsapott. Vagyis: szabad lett a pénztől, hát nem is sok marad neki. Ami számít, azt Jézus mondja ki a végén: „Ma lett üdvössége ennek a háznak!” Vagyis Zákeus ott volt az Isten Országában, hit által, azonnal.

Ezt akarja Jézus mindenkivel, velünk is. „Az az Isten akarata,
hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság megismerésére eljusson.” 1 Tim.2,4.

Varga Róbert lelkipásztor