Keddi bíztatás

Olvasandó:

Prédikátor könyve, 3. fejezet 5. vers
„Megvan az ideje az ölelésnek és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak”

Kedves olvasó, imádkozó Testvérek!

Az emberiség eljutott oda, hogy azt gondolta, gondolja: minden titkot ismer, minden mélységet felderített, minden kérdésre tudja a boldogító, az élet kérdéseire megoldást nyújtó választ. Azt a prédikátor is tudta, hogy az ember élettere korlátozott. Ezt jelenti a szövegben „a nap alatt” kifejezés. A ma élő emberek legtöbbje azonban semmiféle korlátot nem akar sem tisztelni, sem elfogadni. Ilyenkor Isten elkezd minket tanítani. Mindenkit. Istentelent és az Istenben hívőket egyaránt.

Sokszor olvastuk már a 3. fejezetet a prédikátor könyvéből. A legtöbben ennek a versnek csupán a szexuális jelentésére gondolnak. De megölelni valakit, lehet tisztelettel, szeretettel és minden erotikus jelentés, szándék nélkül is. Nőnek nőt, és férfinak férfit. Néha még ellenkező neműeknek is egymást, és most nem a családtagokra gondolok. 14 ellentétpár foglalja össze a mondanivalót és abból az egyik ez. Isten most olyanhoz nyúlt, ami minden normálisan élő és gondolkodó, érző és szerető embert érint, a szeretet testi kifejezése. Van akivel igen, és van akikkel nem ölelhetjük meg egymást. Legalábbis egy ideig, és a legtöbbünknek ez most nagyon hiányzik! Most annak az ideje van, hogy ettől sokaknak tartózkodniunk kell.

Mit tett takarékra Isten? A kiszámíthatóságot, és az ember mindenhatóságába vetett hitet. Értjük? Hitet! Pont ez a legnagyobb bajunk. Az ember az Istenhit helyébe másféle „hiteket” tett. Hit az emberben, az erőnkben, a képességeinkben, az antibiotikumban, az okos városban, telefonban, gépekben, lóerőben, önmagunkban. Hányszor mondták, láttam, láttuk, meghidegült a szeretet. Sőt! Oda jutottunk, ha 2 férfi megöleli egymást, nevetve és szeretettel, barátként, bajtársként!!- akkor felmerül a gyanú: csak nem homosexuálisok? Oda jutottunk ebben az elmebeteggé roncsolt emberi, világi közegben, hogy sokan már nem csak nem mernek, de nem is tudnak tisztán gondolkodni! Sok családban már kényszerféle volt a reggeli, vagy esti puszi. A legtöbb gyerek nem ad puszit a szüleinek, mikor hazaér, az egyébként is olyan „izé” dolog az, mert a mi korunkban nem kell érzelmeskedni! Este a kisgyerek sem kap esti puszit, tanulja meg a gyerek, hogy az élet kemény- és megtanulja. Felnőtt egy érzelmileg steril, de digitális értelemben képzett nemzedék, és nem értik, hogy miért nem működnek jól a házasságok és egyáltalán bármiféle közösség.

Isten most ebben a takarék állapban azt akarja, hogy gondoljuk végig azt, ahogyan egymással bánunk! Örülünk, ha másik még akar egy csókot, puszit, ölelést? Isten most így döntött, hogy hagy időt átgondolni ezt a kérdést. Mit akar elmagyarázni? Én azt értettem meg, hogy szeretnünk lehet, kell egymást jobban. Ez persze nem megy Isten nélkül. Kifejezni, akinek kell és lehet, szavakkal és fizikailag is a szeretetünket, akár simogatással, dicsérettel, öleléssel is. Az Isten szeretetét, mert Isten Jézusban ölel magához mindnyájunkat. Igazi, élő szeretettel! Majd ha elmúlt a vész, jó lesz megölelni egymást a templomban és kifejezni, hogy hiányoztak nekünk a testvérek? Én nem fogok megsértődni, ha sokan megölelnek majd, és megölelhetek mindenkit! Tudom, hogy senki nem fogja félreérteni és félremagyarázni. Alig várom már, hogy újra átélhessük a testvéri szeretetet. Addig pedig: „Ideje van az öleléstől való tartózkodásnak”. Egészen addig, amíg Isten nem vet véget a járványnak! Addig szeretettel és Isten bátorító igéjével köszöntök mindenkit: „ … a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.” Róm.5,5.

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki bíztatás

Olvasandó: Józsué könyve: 17.f. 11-18.v.

Kedves imádkozó, olvasó Testvérek!

Józsué könyve azért izgalmas része a Bibliának, mert a gyakorlatban olvashatjuk azt, ahogyan Isten a népét letelepíti. Néhányan már felháborodtak azon, amit az ígéret földje elfoglalásával kapcsolatban olvashatunk. Egyik nép elfoglalja másik területét, sőt még az őslakosokat is kiirtja. Emberileg nézve, még igazuk is lehet azoknak, aki ezt gondolják. Itt azonban nem erről van szó. Hanem arról, hogy Isten egy istentelen, emberáldozatot bemutató népcsoport fölött ítéletet tart és ennek eszköze Józsué és a nép. Pontosan ugyanez történt akkor, amikor Izrael népe hagyta el Istent és az asszír-babiloni csapatok foglalták el az akkor már virágzó országot és fogságba vitték Izrael népének színe-javát. A hódítók ki is mondták: Mi Isten eszköze vagyunk, hogy megbüntessen benneteket!

Az olvasott részben a honfoglaláskor szétosztott területekről olvasunk és arról, hogy Isten nem mindig ad mindent készen a kezünkbe. Számomra sokat jelentett az, ahogyan itt Józsué beszél. Amennyiben ti azt mondjátok József fiai, hogy nagy és erős nép vagytok, akkor menjetek föl a hegyoldalakra, irtsátok ki a fákat és vonjátok művelés alá a mezőgazdasági termelésre így felszabadított területeket. Józsué szavára jön az ellenvetés: az ott lakó perizziek és refáiak (kánaáni népcsoportok) erősek és Egyiptomból vásárolt vas harci kocsijaik vannak. Izrael ekkor még nagyrészt csak a bronzból készült fegyvereket ismerte. Nyilvánvaló, hogy akinek erősebb fegyverzete van, az győz. Nem számolnak azonban azzal, amit Isten előre megmondott Józsué szavain keresztül: „Ki fogjátok űzni a kánaániakat, még ha vas harci kocsijaik vannak is, és ha erősek is.” 18.b.

Mi ebből számunkra az üzenet, a napi bíztatás? Az életünkre nézve az, és csak az, az egyedül fontos meghatározó, hogy Istenhez tartozunk-e már hit által? Mindent ez dönt el! Izrael 12 törzse így élt. Életük Ura Isten volt. Nem akarták sem az országukat, sem az életüket berendezni Isten nélkül. Mivel számoltak Istennel, számíthattak rá! Ők maguk mondják ki: Mindeddig megáldott bennünket Isten! (14.v.) Az áldás szó a héber nyelvben (Ószöv. nyelve) azt jelenti: Isten szemébe nézni. Józsué kimondja ezt a szép hitvallást: ”Én és az én házam népe az Úrnak szolgálunk!” Józs.24,15. Ez így is volt, egész élete során.

A második, ami fontos: időnként Isten hagyja, hogy megküzdjünk dolgokért. Aki Istenhívő, az számíthat arra, hogy Isten ott lesz vele akkor, amikor majd vizsgázik, de előtte a tételeket a vizsgázónak kell megtanulnia, mert azt Jézus nem tanulja meg helyette. Irtsátok ki az erdőt, mondja Józsué. Isten nekünk adja, azt, amit nekünk szánt, de előfordul, hogy úgy adja nekünk, hogy bele kell tennünk az időt, a fáradtságot, lehet, hogy még anyagiakat is, és akkor látjuk meg az áldást. Mi szeretnénk megspórolni az erőnket, pénzünket, időnket, ez néha lehetséges, máskor nem. Amikor Péter apostol az ékes kapunál a bénának azt mondja: ”Aranyam és ezüstöm nincs, de Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!” Csak abban segített a bénának, hogy felkeljen, de neki kellett elhinnie, hogy ha komolyan veszi azt, amit hall, akkor nem csak felkeni tud, de járni is. Mivel, hitt, felkelt és járt.

A vasárnapi igehirdetést azzal fejeztem be, hogy amikor az Emmaus határában álló tanítványok behívták magukhoz Jézust, vagyis Vele akartak maradni, megnyílt a szemük, felismerték, hogy Jézus az, akivel beszélgetnek. Így van ez ma is. Felismerted?

Varga Róbert lelkipásztor

Keddi bátorítás

Olvasandó: Márk. 8,22-26

Kedves imádkozó, olvasó Testvérek!

Jézusnak sok csodálatos gyógyítása volt, de az mindig megdöbbentő, ahogyan közeledett azokhoz, akiket meggyógyított, ahogyan bánt velük. Az, akiről itt olvasunk megrekedt a vakság és látás között.

Sok ember így él. Tudja, hogy kicsoda Jézus, ismeri mindazt, ami húsvétkor történt, de nem lát tisztán az Istenben való hit kérdésében. Sok templomba járó is megreked ezen a szinten. Nem látja Isten dolgait tisztán és ezért erőtlen, engedetlen és boldogtalan. Jézus megérintette őket igéjével, valamilyen lelki látásuk már van, de ez nem elég arra, hogy az életük megváltozzon. Bizonyos bibliai igazságok fontossá váltak, de még sincs világosságuk. Leggyakrabban azt nem értik, hogy miért kellett Jézusnak meghalnia? Az sem világos számukra, hogy mi jelent az, hogy lelki újjászületés, hit által. Homályosan látnak, mint ez a vak, aki az embereket járkáló fáknak vélte. Akaratuk megosztott: hiszik, hogy Isten létezik, de személyesen nincsenek hétköznapi tapasztalataik arról, hogy ebből valóban egészen új élet fakadhat. Még oda is eljuthatnak, hogy hiszik, hogy Jézus az Isten Fia, de a Szentírás szava nem napi zsinórmérték a számukra.

Mi az oka ennek a félig vak, félig látó állapotnak? Az elköteleződés hiánya. Nem akarnak egyértelműen Jézus mellett dönteni, életüket Neki odaszánni. Nem fogadják el a Szentírás abszolút tekintélyét. Számukra a Biblia csak tartalmazza Isten szavát, de nem az egész Isten szava. Pedig a Szentírásban az áll: „A teljes Írás Istentől ihletett.” 2 Tim. 3,16.

Hogyan lehet kigyógyulni ebből a félig vak lelki állapotból? Úgy, ahogyan az, akiről itt olvasunk. Újra és újra megérinti Jézus. Isten szava gyógyít minket ki mindenfajta lelki vakságból és helytelen látásmódból.

Ne áltassuk magunkat azzal, hogy jól látjuk Isten dolgait, ha ez nem igaz. Mondjuk el magának Istennek azt, ha még csak ott tartunk, hogy hitünk gyenge, és nem látjuk jól Isten dolgait. Ez nem kellemetlen helyzet, hanem állapot. Ismerd be, ha látsz már, de a hit dolgaiban csak homályosan. Amikor Jézus meggyógyította, azt olvassuk: az egykor vak látott tisztán, világosan és mindent. Látta múltját, látta, hogy ki az, aki meggyógyította, látta azt, hogy van bocsánat és hit által tisztán, világosan és mindent látott, ami ezen a világon fontos. Így van ez mindenkivel. Akit Jézus szavával megérint, az látni kezd. Igeszerűen. Tisztán. Világosan. Mindent. Bűnt, bocsánatot, Isten szeretetét, az ítéletet és azt is, hogy örök élete van hit által.

Neked van ilyen „látásod?”

Varga Róbert lelkipásztor

Csütörtöki lelki kenyér

Olvasandó: Lukács evangéliuma, 24,34

Kedves imádkozó és olvasó testvérek!

Az emberek a legtöbb esetben azt kérdezik, amikor valamiről beszélgetnek: „Mi a hasznom abból, ha így teszek?” Jézus feltámadásával kapcsolatban is felmerülhet ugyanez a kérdés. Mi a hasznunk a feltámadásából?

Először is az, hogy Jézus feltámadása megerősítette a tanítványokat abban, hogy Jézus az, akinek az Írások mondták. Kígyógyította őket csüggedésből és gyászban megtört szívük sebét begyógyította. Azt élték át, amit mi is sokszor, amikor meglátjuk Isten dicsőségét: Mégis igaz minden! Jézus feltámadása megerősítette azt, hogy Ő valóban Isten Fia. Azért kellett meghalnia, mert ez volt a küldetése. Élete, halála, feltámadása, mennybemenetele, mind igazolta: Jézus Krisztus az Isten Fia, Megváltó. Jézus feltámadása bizonyossá tehet bárkit abban, hogy az Ő szenvedése és halála, elég volt az Istennek arra, hogy aki hisz Jézusban, az bűnére (eredendő bűn) és bűneire bocsánatot kapjon.

Isten Jézus halála és feltámadása által megbékült az emberrel. Aki hisz, azon többé nincs az Isten haragja. Jézus feltámadásával legyőzte a halált és az ördög hatalmát, így a keresztyén ember fölött már csak Istennek van hatalma.

Jézus feltámadása által kiderült: ő tud egyedül örök életre vezetni, nincs más, aki erre képes és kész lenne. Benne olyan főpapunk van, akihez járulhatunk bűneink bocsánatáért és aki a mennyben is szüntelenül közbenjár értünk. Az Ő országának ajtaja nyitva van mindenki előtt, aki Benne hisz.

Jézus feltámadása a mi biztos reménységünk testünk feltámadására nézve. Az örök élet mindazoké, aki ismerik Őt, hisznek Benne és akik életének Jézus az Ura. Az egész élete megváltozik annak, aki hisz a Feltámadottban és ezt mások is látják rajta. A feltámadás „haszna” így másokra is hat, Isten pedig pontosan ezt akarja. Látszódjék meg, hogy a Feltámadott új életre támaszthat fel bárkit, aki hisz!

Varga Róbert lelkipásztor

Keddi evangélium

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Akik Jézus sírjához igyekeztek, egy halottnak akartak végtisztességet adni. Szeretetüket akarták kifejezni azzal, hogy Jézus testét illatos füvekkel akartak megszórni. Mindenki más lemondott Jézusról, ők nem. A többieknek meghalt Jézus szava, életműve, tanítása. Az asszonyoknál nem így volt. Amikor valaki meghal, vannak akik fellélegeznek és vannak, akik gyászolnak. Ők páran kora reggel már a temetőbe siettek, hogy végtisztességet adjanak Jézusnak.

Akik Jézushoz ragaszkodnak, azok túllátnak a halálon és igaz lesz a számukra Isten minden szava ezért csodálatos megtapasztalásokat élnek át. A temetőben a menny küldöttei szólítják meg őket: „Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, feltámadott” A szeretetüket és a hitüket Isten szava azonnal megpecsételi. Jézus feltámadott, mert azt életében előre megmondta. Feltámadt, hogy a próféták szava beteljesedjen és hogy a megváltásról szóló evangélium teljessé legyen. Jézus feltámadt, hogy visszamenjen a mennybe és majd eljön másodszor, hogy ítéletet tartson.

Amit tanított még életében azt is beteljesítette. A bűn zsoldja halál, és ő ezt mindnyájunk helyett megfizette a Golgotán. Az Isten kegyelmi ajándéka az örök élet, a bűnbánat és a bűnbocsánat elfogadása után.

Az üres sír mindenkit választás elé állít: Mit mondasz Jézusról? Ki neked Ő? Ha nem hiszel benne, akkor nincs reménységed, ha követed őt, akkor nincs többé reménytelen élet, élethelyzet. Aki befogadja Jézust hit által, annak az üres sír az örök élet kapujává lesz, a döntés pillanatában – azonnal!

A húsvét hétfői igehirdetést azzal fejeztem be, hogy a nagykovácsi templom most húsvétkor üres volt, de ne felejtsük el, hogy húsvét hajnalán a sír is üres volt, mert van feltámadás. Jézus feltámadott és azt mondta: „Én élek, ti is élni fogtok!”

Varga Róbert lelkipásztor.
Csütörtökön folytatjuk.

Húsvéti köszöntő, minden kedves Testvérünknek!

46. Zsoltár 11. verse: ”Csendesedjetek el és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten”

Kedves Testvérek!

A mostani húsvéti ünnepeket másképpen tartjuk meg, mint azt gondoltuk. Eszünkbe sem juthatott még karácsonykor, hogy ez így lesz. Az ember mindenhatóságának mítosza újabb léket kapott, és ez még nem baj önmagában.

Lehetőség mindaz, ami történt, minden rossz oldala mellett arra, hogy az ünneplésünket, ez eddigi szokásainkat, a kapott csendben végiggondoljuk. Szembenézzünk azzal, ahogyan a családban egymással beszélünk, amit gondolunk és milyen döntéseket hozunk, kire hallgatunk, ki az, akinek tanácsa a legfontosabb a számunkra. Mindenekelőtt azt jó észrevenni és megérteni, hogy Isten ünnepeket is rendelt. Mi jelölünk ki munkaszüneti napokat, de Isten rendezi úgy az életünket, hogy a munka után pihenjünk és egymással is többet törődjünk.

Isten azt is világossá tette, hogy az ünnepekkel célja van. A Szenteste, a Húsvét, a Pünkösd, de akár a világi ünnepek is emlékeztethetnek arra bennünket, hogy mit tett értünk a mi Istenünk. Mi nem élhetjük át a húsvéti ünnepkört, mert az 2000 évvel ezelőtt történt, de emlékezhetünk arra és örülhetünk annak, amit ott, akkor Isten tett. Isten azt akarja, hogy mindannak ellenére, ahogyan most ünnepelnünk kell -hiszen ez csak átmenet- örvendezzünk Isten megváltó tervének, a kereszthalál és feltámadás csodájának. Az ünnepekkel mindig az volt Isten célja, hogy megálljunk és elcsendesedjünk. Úgy tűnt, hogy ahogyan jobban ment a gazdaság, több lett sokak fizetése, úgy nőtt a rohanás, a stressz és a lelki fásultság is. Úgy fogyott a csendes időszak aránya és az együtt töltött tartalmas idő, az Istennel együtt töltött időről már nem is beszélve. Sokaknak már rég nem volt igazán fontos sem az istentisztelet, sem az imaóra, sem az egyéb gyülekezeti alkalmak sora.

Isten kegyelmes és szerető Isten, ezért segítségünkre sietett és csökkentet te egy kicsit a világ forgásának sebességét. Mondhatjuk úgy is: ezen a tavaszon Isten keményen a fékre lépett, mert mi nem tettük meg. Amikor valaki gépkocsivezetést tanul, az oktató oldalán is van gáz, fék és kuplung. Veszélyhelyzetben, vagy ha valamit sorozatosan nem jól csinálunk, az oktató lép a pedálokra, leginkább a fékre. Most ez történt. Isten közbeavatkozott. Hisszük-nem, akartuk-nem, elfogadjuk-nem, lényegtelen. Ő az ÚR és azt tesz, amit akar. Valójában pont ez az ok arra, hogy most is tudjunk örülni, amikor igazából nincs minek, de azt láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy Isten közbelép.

A bibliai ünnepek mindig emlékeztetnek arra, amit Isten tett. Emlékezzünk arra, mit tett értünk a Golgotán. Jézus halála és feltámadása erőforrás a számunkra, mert ha ott akkor olyan dicsőségesen cselekedett, akkor itt és most is így fog tenni. Isten azt akarja, hogy ne lesújtott, hanem boldog emberek legyünk. A járvány csak átmenet, ez nem a baj lebecsülése, hanem értelmes kezelése. A 46. Zsoltár is erről szól: ”Lássátok meg Isten tetteit.” Amikor mi nem akarunk elcsendesedni, akkor Isten azt mondja: Szeretlek annyira benneteket, hogy ha kell leállítok mindent, körülöttetek. Micsoda beavatkozás ez! Nézzük erről az oldaláról a dolgokat. Tudjuk, hogy emberek ezrei halnak meg, ezért az is igaz, hogy sokszor nem értjük Istent, mint ahogyan most sem. Nem tudjuk és nem értjük, hogy miért kellett ilyen radikális módon figyelmeztetnie, közbelépnie. Amikor azonban azt olvassuk, hogy némelyeknek most is az a legnagyobb bajuk, hogy nem végzik el rajtuk azonnal a férfiből nővé válás (nemváltó) műtétjét, mert másoknak kellenek a kórházi ágyak és a műtők, akkor lehet, hogy kezdjük érteni Isten tetteit.

Húsvét csodája az volt: a megfeszített Jézus feltámadt, miután kifizette a Bűn és bűneink árát a Golgotán, amit mi nem tudnánk soha sem kifizetni. Jézus élete, halála, feltámadása, mennybemenetele és második eljövetele pontosan Isten terve szerint ment, megy végbe. Isten háborúkat,
(járványokat) szüntet meg a föld kerekségén 10.v. Amit nekünk kell megtenni az ez: „Csendesedjetek el, tudjátok meg, ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten.” Szív, fej és térdhajtás. Fegyverletétel, megadás a Feltámadott előtt.

Az ünnepek mindig Isten tetteiről szólnak. Mi a hétköznapjainkat is ünneppé tehetjük az igeolvasással, istentiszteletté az Istennek való engedelmességgel. Így erősödik meg a bizalmunk felé, így kapunk töltést, hogy bírjuk azt, ami van. Most és akkor is, amikor véget ér majd a járvány. Isten tisztogat. Mi minden rakódott le az életünkben, csak az utolsó pár hónapban. A csönd Isten előtt, beszél. A csöndben Isten beszél, mert nem néma. Csöndesedjetek el és ismerjétek el és majd megtudjátok, hogy én vagyok az Istent – így szól az Úr! Mózes 5. könyvében ezt olvassuk: „Isten erős kézzel és kinyújtott karral” vezette ki népét Egyiptomból, a rabszolgaságból. Nagypéntek erről is szólt. Jézus kezét odaszegezték az átok keresztfájára, hogy nekünk ne kelljen Isten ítélete alá esnünk. Oldalát átszúrták, vérét ontották. Halála mégsem gyásznap, hanem ünnep. Feltámasztásával Isten úgy döntött: Fia érdeméért szabadon engedi mindazokat a bűneset rabságából, akik hisznek a Fiúban. Ők nem mennek az ítéletre, mert már átmentek a halából az életre. Közöttük vagy-e? Igen? Akkor minden okod megvan az örvendezésre. Nem? Akkor Isten döntésre hív, hit által Jézus követésére. Lehet Tőle kérni hitet, engedelmességre való készséget, új szívet, életet.„Csendesedjetek el és tudjátok meg, ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” Csak ezzel a felismeréssel, elismeréssel és beismeréssel lesz békességünk, most és a járvány után is. Jézussal most is, mindig, mert „erős keze, kinyújtott karja” tart a mélység színe felett.

Áldott, békés húsvéti napokat kívánok minden kedves testvérünknek!

Varga Róbert lelkipásztor és családja

Erre az ünnepre nem tudtunk gyülekezeti újságot készíteni, nyomtatni, viszont a mostani számban jelent volna meg dr. Barcza Szabolcs, korábbi főgondnok testvérünk beszámolója dr. Pauk János genetikus előadásáról, ami gyülekezetünkben hangzott el. Így ezt most itt olvashatják.

Beszámoló a Biblia és genetika előadásról

Gyülekezetünkben Biblia és genetika címmel 2020. február 16-án délután 5 órakor előadást tartott Dr. Pauk János, a szegedi Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft. kutatási igazgatója, egyetemi magántanár, az MTA doktora (DSc), aki a szegedi Tudományegyetem és a gödöllői Szt István egyetem Biológiai és Növénytudományi Doktori Iskolájának oktatója. Tudományos munkája a biológiai tudományok közé sorolható, szűkebben a növénytermesztési és kertészeti területhez tartozik. Olyan kutatói munkát végez, amelynek közvetlen kapcsolata van ahhoz a termeléshez, amelytől függ az élelmiszer termelése hazánkban, illetve a földgolyón. Ismernie és alkalmaznia kell azokat az alapvető biológiai, genetikai törvényeket, amelyek meghatározzák a legegyszerűbbtől a legmagasabbrendű élőlényekig az élet, a szaporodás lehetőségeit. Így munkája kapcsán olyan kérdésekre is kell keresni, meglátni a választ, amelyek a ma emberét foglalkoztatják.

Előadásában először az örökítő anyag, a DNS, RNS, a nukleinsavak szerepét, a felfedezés, történetét vázolta, ami J. D. Watson (1928-), F. Crick (1916-2004) biológusok, M. Wilkins (1916-2004) fizikus, továbbá az inkább csak szűk szakmai körökben ismert Rosalind Franklin (1920- 1958) kémikus kutató munkájával vette kezdetét. A felfedezés lényege az, hogy 4 aminosav a kulcsszereplő, ezek sorrendje a szaporodás során létrejövő új molekulában lemásolódik. A fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj 1962-ben ítélték oda ezért az új korszakot megnyitó felfedezésért. Ha a szaporodás során nem tökéletesen sikerül a fehérje lemásolása, akkor mutációnak is nevezhető hiba keletkezhet. A mutáció során többnyire életképtelen, vagy betegséget okozó, hordozó lesz az újonnan létrejövő örökített fehérje.

Manapság már az általános iskolai biológia oktatásában is tananyag a gyermekeknek a genetika, az élőlények szaporodása, az öröklődés. A bonyolult örökítési, az új élet keletkezésére vezető folyamat magyarázatául hívő tudósok, mint az előadó is, csak a teremtést tudják elhinni, szemben azokkal materialista, kizárólag anyagelvű világot elképzelő kutatókkal, akik az “anyag önszervező képességét” látják ebben a csodálatos élettani jelenségben. Ma ez utóbbi nézet hangzik mindenütt, és ha még halványan utalnak is Isten teremtői tevékenységére (“Legyen…” 1 Móz 1:1-2:4), azt is megfejteni vélik tudományosnak kijelentett állításokkal, amelyekkel kapcsolatban hiányzik a valóban tudományos állítások alapvető kísérője, például a laboratóriumi reprodukálhatóság, illetve a cáfolhatóság, vagy a teljesség.

Mózes első könyve (latinul Genezis, illetve magyarul a Teremtés könyve) nem mai értelemben vett tudományos laboratóriumi munkákból megszokott jegyzőkönyv. Félreérti az, aki ilyesmit lát benne. A könyv azonban határozottan állítja, hogy a földi élet, és annak színtere a Föld nevű bolygó a Naprendszerben a teremtő Isten alkotása, aki személy, és Igéjével, szavával hozta létre: “Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.” (Zsid 11:2) Tehát nem a valamiféle tudományos vizsgálatokkal ugyan eddig felfedezni, bebizonyítani, reprodukálni nem sikerült személytelen törvények által, ‘az anyag önszervező képessége’ által jött létre a világ, benne az élet, és az elő világban egyedülálló módon az emberi értelem, az emberek kognitív képessége.

Számos nehéz, erkölcsi vonatkozású kérdést is vet fel az, hogy a tudományos haladás a genetikában emberek, tudósok kezébe került. Néhányat ezek közül az előadás után a hallgatók is feltettek. Ezeket csak éppen megemlítve – milyen etikai elvek alapján kell dönteni, milyen üzleti, tudományos érdekeknek szabad engedni, utat nyitni. Szabad-e beavatkozni az öröklődésbe? Gyógyítás, de csupán egyszerű üzleti haszonszerzés céljából a gének módosításával szabad-e elterjeszteni (GMO – genetikalag módosított organizmus címszóval megjelölt) olyan élőlényeket, növényeket, amelyek nem fordulnak elő a természetben, és esetleg visszavonhatatlanul kiszorítják a természetes élőlényeket, katasztrófát idézve elő. Mert például hosszú távon a GMO termék mérgezőnek bizonyul. Ugyanakkor azt csak üdvözölhetjük, ha sikerül genetikai kutatással, műveletekkel kiirtani a fekete himlőt okozó vírust, ami mai ismereteink szerint egy spontán módosult vírus. A magasabb rendű élőlények, esetleg akár emberek klónozása bizonyos célok elérésére megengedhető-e? Gondoljunk itt a Madách Imre drámájában felvázolt Falanszter jelenet kérdéseire. Csak erkölcsi válasz adható. Keresztény hitünk szerint nem engedhető meg minden, ami megtehető.

A genetika az élet fennmaradásának, szaporodásának törvényeit kutatja. Örüljünk a számos felfedezésnek, és használjuk a XX.-XXI. században született számos felfedezést életünk és felebarátaink javára. Ne dőljünk be annak a manapság széltében-hosszában elterjedt, hiszékenységből hangoztatott állításnak, hogy az újkori tudományos felfedezések teljesen megmagyarázzák a világ keletkezését, cáfolják a teremtőtől származást. És azt se felejtsük el, hogy számos emberileg jogos kérdést nem válaszolt meg a genetika a betegségek, az embervilágot érő szenvedés okáról. Keresztény hitünk, akárcsak a modernkori tudományos haladás nemcsak a “miértek”, hanem a “hogyanok” területén is hagy számos titkot, amelyek az Úr titkai: “A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi: a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk” (5 Móz 29:29). E kinyilatkoztatott dolgok közé sorolhatók nemcsak az erkölcsi törvények, amelyekre az eredeti szöveg utal, hanem a megismert, igazolt biológiai és egyéb törvények is a tudomány, éppen akár a genetikai ismeretek világából.

Barcza Szabolcs

Csütörtöki bíztatás

Olvasandó: Ézsaiás próféta könyve 30.fejezet, 1-18. v.

Kedves olvasó és imádkozó testvérek!

A legfrissebb hírek szerint Hollókő, és más települések polgármesterei a helyiségek bekötőútjainak a lezárását tervezik a várható turista áradat bejutásának megakadályozására. A figyelmeztetés és kérés világos volt. Mi azonban mindig okosabbak vagyunk, embernél, Istennél. Nekünk
embereknek senki, még Isten se szabjon meg semmit sem. Ne szóljon bele az életünkbe.

Isten azonban a mi akaratunk, kérésünk, és beleegyezésünk nélkül is beszél. Mit is olvastunk?: „Így szól az én Uram, az Úr…”. Tehát Isten nem néma és a mi kedvünkért sem fog hallgatni.

Mit mond a próféta szavain keresztül? „A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és bizalom erőt adna nektek!” 15.v. Elmondja, hogy háború, baj, járvány idején, de egyébként is mi az életünkre a jó megoldás, az igazi és egyetlen. Felsorolja:
megtérés, higgadtság, béke, bizalom, erő. Az Istenhez térés az ószövetségben azt jelentette, komolyan veszem a szavát, csak azt veszem komolyan. A Jordánban úszó halak megfordulnak amikor a Holtenger sós vize közelébe jutnak, hiszen halál számukra a víz sótartalma, ezért más irányba úsznak.

A megtérés az Újszövetségben azt jelenti: elhiszem, hogy Jézus Krisztus meghalt értem és abba az irányba megyek/élek tovább, amit Ő mutat. Őérte a Mindenható Isten bűnbocsánatot ad annak, aki megbánja és megvallja a bűneit Istennek. Isten pedig új, hitből fakadó életet ad annak, aki az Ő vezetését kéri. A megtérésből higgadtság következik. Aki higgadt ember, az vész, baj idején is az marad, mert nem „csinálja”, a higgadtságot, hanem felülről kapja azt. Nem úgy tesz, mintha higgadt lenne, hanem az. Isten Lelke teszi azzá. Ezért tud és akar békességszerző lenni (Máté ev.5,9) és így boldog is lesz!

A megtérésből béke is származik. Belül a szívben, a gondolatokban, az emberekhez való viszonyban, és önmagunk elfogadásában is. A béke nem azt jelenti, hogy nincs háború. A megtérésből fakadó béke azt jelenti, az Isten békessége tölt be és ebből jut a másiknak,
másoknak is. A belső, szívbeli békesség bizalmat ébreszt, még többet, még mélyebbet, még igazabbat Isten iránt. Tudom, hogy szeret, és Ő ad békességet. Bízom benne még baj idején is, akkor még inkább. Így átélhetjük, még ebben a helyzetben is békessége lehet a hívő embernek és ez elkezd világítani, beszélni. Hogy tudod így viselni a helyzetet? Ez pedig lehetőség a bizonyságtételre.

Itt jön az utolsó: a belső békességből, békéből erő árad. A megtérés következménye: erő. A statikus emberből dinamikus ember lesz. A görög dünamisz szó erőt jelent. Ez az Isten terve, akarata, szándéka.

Mi a mi válaszunk? Itt most mindnyájan tartsunk egy kis szünetet és gondolkodjunk. Mi a mi válaszunk? Isten folytatja, én ezt akartam, ezt akarom! De ti nem akarjátok, inkább ezt mondjátok: (16. v.) ”Nem úgy lesz az, hanem lóháton vágtatunk, hát majd vágtatnotok kell! Gyorsan akartok hajtani? Hát majd gyorsak lesznek üldözőitek! Egy ember fenyegetésére, ezrével elfuttok, öt ember fenyegetésére úgy elfuttok, hogy nem marad más belőletek, csak egy jelzőpózna a hegytetőn és egy zászlórúd a halmon”. Mi a válaszunk? Megszervezünk mindent online? Elutazunk oda, ahova akarunk, ki tarthat vissza, minden marad a régiben? De akkor a kiborulás is, mert vagy leborulunk, vagy kiborulunk! Amennyiben nem kell a kegyelem, akkor Isten nem tehet mást, mint hogy ítél.

Ma, csütörtök este, Húsvét előtt a Gecsemáné kertben, ami azt jelenti: olajprés, Jézus úgy döntött, hogy engedelmeskedik az Atyának és odaadja bűntelen, tiszta életét értem és érted! Véres verítékkel simult bele Isten akaratába és vállalta a legkínosabb halált:
keresztfára szegezték a Golgotán. Isten azonban tovább beszél: „De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.” (18.v.)

Isten vár! De mire? Rám ás Rád! Mert nem ítélni akar, hanem megkegyelmezni. Nem tud nem kegyelmes lenni, ezért még mond valamit: „Csendesedjetek el, és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten” 46. Zsoltár, 11. v.

Varga Róbert lelkipásztor

Ünnepi istentiszteleti rend

A húsvéti ünnepkör alkalmai meghallgathatóak lesznek a honlapon az Istentiszteletek oldalon a következő időpontokban:

Nagycsütörtökön este 18:30-kor Passióolvasás
Nagypénteken este 18:30-kor Istentisztelet
Húsvét vasárnap 10:00 órakor Istentisztelet
Húsvét hétfő 10:00 órakor Istentisztelet

Keddi üzenet a 91. zsoltáron keresztül

Olvasandó: 91. Zsoltár végig. Hosszúnak tűnő zsoltár, de érdemes végigolvasni, kérem, hogy mindenki tegye meg. Időnk van rá!
“Nem kell félned a rémségektől éjjel,…sem a délben pusztító járványtól…5-6. vers

Kedves olvasó, imádkozó Testvérek!

Sok tényt állapít meg Istenről a zsoltár, ezek azért fontosak, mert megerősíthetnek bennünket a jelenlegi helyzetben. Isten rejtekében lakni a legnagyobb biztonságot jelenti. Pontosan azt
jelenti ez, hogy aki hisz Istenben, bízik benne, az úgy élhet, mint akit valaki elrejt. Hiába keresik, nem találják meg. Isten elrejti a baj és a vész elöl. Az pihen a Mindenható Isten árnyékában. Palesztinában az erős nap elől az árnyék adott menedéket. Időnként égetnek minket az élet dolgai, eseményei, a bánásmód, a szekálás, a piszkálódás, semmi nem jó amit teszünk és mindig belénk köt valaki, mert azt hiszi megteheti. Isten oltalom, vár, menedékhely, mint tűző nap elől az árnyék. Ő az, aki megment.

Amikor valakiről kiderül, hogy nem kapta, kapja el a vírust, az az Isten kegyelmes irgalma. Megment a csapdáktól, amikor mindenki azt állítja: nem olyan vészes az ami van, utazzunk el ide, oda, Balatonra, hegyekbe. Világos volt a kérés: Ne tedd! Keresztyén vagy, akkor engedelmeskedj, mert ez a dolgod Isten parancsa szerint! Megment a pusztító dögvésztől – Ő és nem más – betakar.

A zsoltáros korában a pajzs és a páncél megvédte a harcos életét. Isten a ma élő Istenhívők számára ilyen védelem. A pajzsról lepattan a támadó fegyver, a vár pedig biztonságos falaival véd.

Isten az, aki megvéd az éjszaki rémálmoktól. Hányan szenvednek emiatt, sokkal többen, mint gondolnánk. Hányan riadnak fel éjjel verejtékben úszva. Pont ebben a zsoltárban biztat Isten: ennek nem kell így lennie. Aki Istenben bízik és őt tarja oltalmának, azt Isten körülveszi és megvédi, mint pajzs a katonát és a várfal a falon belül élőket. Lehet nyugodt, békés éjszakád, minden éjjel! Nem kell félned a délben lopakodó ragálytól, járványtól. Téged akkor sem ér el. Megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon. Ez az egyik hely, ahol homályosan, de utalás van arra a Bibliában, hogy Isten kirendelhet angyalokat bárki védelmére.

Aki ragaszkodik /hisz Istenben/ Istenhez, azt megmenti. Azért ezt átéltük már páran: Isten mentett meg egy helyzetben, helyzetből! Oltalmaz és meghallgatja az imádságainkat. Nem azért, mert kérjük, hanem azért, mert Jézusra néz. Fia érdeméért, minket hallgat meg. Kiáltsunk hozzá, azt ígéri, hogy meghallgat. Fogjuk szaván Istent, ezért nem haragszik ránk. Velünk lesz a nyomorúságban.

Aki Istenben bízik, azt sem kerüli el a nyomorúság. Amennyiben nem így lenne, tolonganának az emberek, hogy keresztyénné legyenek. Velünk van és előbb utóbb kiragad abból. Hosszú életet ad és megláthatjuk Isten szabadítását.

Mit ígér a végére? Ad szabadítást. Vagyis vége lesz a járványnak és a nyomorúságnak is, ami ért, érhet. Mivel Ő ígéri, egészen bizonyosan bekövetkezik. Úgy és akkor, ahogyan azt akarja. Mi pedig gyönyörködhetünk az Ő szabadításában és dicsőíthetjük Őt!

Fontos, hogy megértsük: a világ túl kicsi ahhoz, hogy a véletlen és Isten megférjenek benne egyszerre, együtt. A Mindenható Isten az, aki véd, őriz, vezet, pajzs és páncél, menedék és oltalom, mert szeret, mert nem tud nem szeretni. Aki egyszülött Fiát adta, hogy el ne vesszünk! Bízz benne jobban, bízz benne teljes szívedből!

Varga Róbert lelkipásztor