És mindent, amit csak tesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, általa hálát adva az Atya Istennek. (Kolossé 3,17)

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Létezik-e az egyházban ateizmus? Amennyiben ez a szó azt jelenti, hogy valaki tagadja az Isten létezését, akkor a válasz: nem. Amennyiben azt jelenti, hogy valaki az életének a dolgait Isten nélkül rendezi be, döntéseit Isten megkérdezése nélkül hozza: a válasz: igen! 

Amikor Isten hiányzik valakinek a szavaiból és cselekedeteiből, még akkor is ateista, ha egyébként jár templomba. Elvileg senki nem ateista, aki valamelyik keresztény felekezet tagja, de a kérdés az, hogy vajon a gyakorlatban elég-e ez? Nem hiányzik-e életünk megnyilvánulásaiból Isten?

Sokszor nem derül ki mások számára, ha valaki hisz, mert sem az élete, sem a szavai, sem a tettei nem beszélnek Istenről. Időnként még az Istentiszteletről sem “visszük” magunkkal Istent és nincs ott az életünkben!

Az olvasott bibliai szakaszban pont arra bátorít az apostol, hogy az életünket fordítsuk Isten felé. Fogadjuk el azt, amit Ő akar adni nekünk: ami először a vele megtöltött élet (a Szentlélek temploma a testünk), azután az a bölcsesség, amit csak Ő adhat bárkinek! Pál ezért írja azt: Mindent az Úr Jézus nevében (Őt hívjuk segítségül) tegyetek! Hálás szívvel és az Isten dicsőségére! Az áldás azt jelenti: Isten “szemébe” nézni. Isten elé állni, újra és újra, akaratát, tervét keresni, kérdezni, kutatni, megérteni és megtenni!

Varga Róbert lelkipásztor