Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Az állhatatosság tökéletes cselekedetet jelent, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. (Jakab 1,4)

Minden Istenhívő emberrel előfordult már, hogy azt kérdezte Istentől: “Miért kell ennyit várnom?” Pedig a várakozást azért engedi, adja Isten, mert lelkileg megedz.

Isten a várakozás csendjében, vagy zajában felkészít arra, amit tenned kell és arra is, ami rád vár. Öröm és nehézség, időnként egyiket sem könnyű elhordozni. A várakoztatást helyreigazításra is használja Isten. Mint mikor a bútorszállítók megvárják egymást és egyszerre, egy mozdulattal a végső helyére teszik a nehéz szekrényt. Az öröm és bánat is hasznos lehet, egyiket szeretjük, a másikat szeretnénk elkerülni. Aki hajlandó tanulni a várakozás idején, tanulni a helyzetéből és tanulni a fájdalma által is, az valóban megérti, ha hibázott, ha más irányba kell mennie, mert az Isten akarata.

A várakozás idején, sokszor a bajban és az örömben, de főleg baj idején kiderül: kire számíthatsz és ki van melletted csak számításból! Ki igaz barát, ki bajtárs és ki az, akire nem számíthatsz. A várakozást arra is adja Isten, hogy kivárd, amíg Ő “dolgozik” a problémádon, készíti az imádságod meghallgatását, hogy a maga idejében meglásd az Isten dicsőségét.

Hagyjuk meg Istennek a lehetőséget, hogy megmutathassa csodálatos hatalmát, erejét és Jézus halálára mutatva, szeretetét.

Varga Róbert lelkipásztor