Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!” (‭‭Zsoltárok‬ ‭73‬:‭26‬ ‭RÚF)

Nemcsak az ünnep múlik el, hanem minden. A jó és a rossz pillantok egyaránt. Az ajándékok kibontva, ami tegnap még izgalmas volt ma már megszokott. A rend helyén már rendetlenség. A vendégek fogadására, családi ünneplésre átrendezett szoba is újra a régi. Lehet volt bennünk egy felfokozott hangulat, ami mára inkább fáradtság. Vagy sodródtunk életünk eseményeivel az ünneptől függetlenül is, és felkapjuk a fejünket, hogy újra elszaladt egy év mellettünk.

Elfogytál, kimerültél az ünnepek közötti időszakra? Kétségek és rossz érzések gyötörnek, amikkel eddig időd se volt foglalkozni? Összezárva a családoddal úgy érzed visszaüt, hogy eddig nem tudtál velük foglalkozni? Kiszolgáltatottnak, védtelennek, gyengének, rossz irányba haladónak érzed magad? Félelmek gyötörnek, amikor életed változásaira, azok rohamos tempójára gondolsz?

Aki bízik abban, hogy Jézus Krisztus , nemcsak egy bepólyált kisbaba volt a jászolban, hanem Ő Isten Fia, aki azért lett emberré, hogy mi Isten gyermekeivé legyünk, annak lehet fáradt, lehet kétségeskedő, zaklatott, kicsi a hite, de hitének tárgya szikla szilárd. Elmúlhat, változhat minden az életedben, de ha Istened az Úr, Ő melletted marad. A lelkednek Ő a biztos pontja, ereje, tartós értéke. Ő aki tegnap is jó volt, és holnap is jó lesz hozzád! Készülj vele az óév lezárására, az új év elkezdésére és legyen imádságod ez az Ige, mikor úgy érzed, elenyészik a tested,a lelked! Éld át újra Isten közelségének jóságát! Épülj abból!

Horváth Ádám lelkipásztor