| Kedves imádkozó és olvasó Testvérek! |
| Olvasandó: 2 Sámuel 17, 1-14. |
| Amióta ember él, mindig szükség volt arra, hogy nehéz helyzetekben valakitől tanácsot kérhessen az ember. A tanácsadás soha nem volt könnyű feladat. Mi mindnyájan csak horizontális síkon látjuk a dolgokat, de egy ember egész élethelyzetét egyetlen ember sem tudja teljes egészében átlátni. Ahitófel tanácsot ad a király ellen fellázadt Absolonnak. Amikor egy tanács gyűlöletből és gyilkos indulatból fakad, az soha nem lehet jó, és nem lehet Istentől való. Az, akinek a szíve olyan állapotban van, mint Absoloné, soha nem dönthet helyesen. Emberileg érthető Absolon gondolkodása. Amnon megerőszakolta a húgát és ő ezért állt bosszút (2 Sám.13.). Mert Dávid akinek el kellett volna ítélnie Amnont az erőszak miatt, nem tett semmit sem. A mulasztásos bűnök így épülnek egymásra. A vége mindig gyűlölet, baj, még több erőszak és mindig halál. Ahitófel tanácsa még több bajt hozott volna Dávid házára. Isten közbelép és meghiúsul Ahitófel tanácsa. Az elvakult gyűlölet még az egészen nevetséges dolgokat sem veszi észre: „kötéllel lerántjuk a várost a völgybe” (2 Sám. 17,13). Igazán jó tanácsot, vezetést és áldást csak Isten adhat nekünk. Jézusról mondja azt a Biblia: „Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme.” (Ézsaiás 9,5) Jézus a kereszten elhordozta minden bűnünk büntetését, aki őhozzá fordul, azt Ő nem küldi el magától. Jakab apostol pedig azt írja: „Akinek nincs bölcsessége, kérjen Istentől… és meg is kapja.” (Jakab 1,5). Varga Róbert lelkipásztor |
Comments are closed.