Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

“Karjaiba vette őt, és ezekkel a szavakkal áldotta Istent: Most bocsátod el, Uram, a te szolgádat a te beszéded szerint békességben, mert szemeim látták a te üdvösségedet” (Lukács 2, 28-30)

Mire tanít az, ami Simeonnal történt? Arra, ami egy ember életében a legfontosabb: felismerni Jézusban a Megváltót.

Aki hisz Jézus Krisztusban, annak az élethez és a halálhoz is más a hozzáállása. Békessége van életében és békességgel megy át az örökkévalóságba a Jézus által elkészített helyre.

Jézusban meglátni a Megváltót, ez csak “úgy” nem lehetséges, de Isten Lelke segítségével igen. Pontosan úgy, ahogyan olvassuk: Simeon a Szentlélek indítására ment a templomba. Isten Lelke az, aki elvezet minket minden igazságra, eszünkbe juttatja mindazt, amit tudnunk kell. Simeon világosan látta, hogy Jézus kettéosztja az emberek közösségét. Hívőkre és Istent tagadókra. Melyikbe tartozol – aki ezt olvasod?

Simeon nem csak megláthatta Jézust, a Megváltót, hanem szó szerint a kezébe is vehette Őt (28.v.) Mi is lehetünk Krisztoforoszok, Krisztust hordozók!

Anna, a másik idős ember, aki találkozik Jézussal, erőtlensége által is erős volt, maradt. Másban nem tudott segíteni, de imádsággal és böjtöléssel hordozta a rábizottakat. Misszionárius lett.

Megvallhatjuk Simeonnal együtt: “Megátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak” és elmondhatjuk a jó hírt, ahogyan azt Anna tette (38.v.). Mindazoknak, akik szabadulásra, bűnbocsánatra, új életre vágynak, akik megváltásra várnak! 

Varga Róbert lelkipásztor