Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Olvasandó: 2 Sám. 15,13-30

Dávid életének egy nehéz szakaszában van. Az ellene fellázadt fia, Absolon elől kell menekülnie. Kinek panaszkodott Dávid? Istennek, nem embereknek. Nem akart senkit sem megerőtleníteni, vagy botránkoztatni. Nem önmagában, magával beszélte meg a helyzetét, hanem Istennel. Nem fojtotta el a helyzetét és nem tett úgy, mintha minden rendben lenne. Isten előtt állva panaszkodik és kesereg. Tudta, hogy ott meghallgatást és segítséget talál. A “reménység erős horgonyát” Istenbe vetette.

Nem talált menedéket az emberek között. Üldözöttként senki nem fogadta volna szívesen. A másik, mások nyomorúsága, vagy bűne nem kell senkinek sem. Mindenkinek van saját elég.

Isten azonban “erős vár” (91. Zsolt.). Ő megőrzi a lélek békességét, akkor is, amikor békétlenség vesz körül bennünket. Reményt tud adni akkor is, amikor emberileg már nincs remény. Ő segítséget ad, akkor is, amikor látszólag már nincs segítség.

Honnan merített tehát Dávid erőt és békességet? Isten ígéreteiből, Isten szavából. Mi is így tehetünk. Hatalmas, erős Istenünk, szabadító Jézusunk van. Aki hozzá fordul nem szégyenül meg!

Varga Róbert lelkipásztor