Egyszer, amikor egy helyen imádkozott, miután befejezte, azt mondta neki egyik tanítványa: Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította a tanítványait! Ő pedig így szólt: Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként.4És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe. (Luk. 11,1-4)

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Amikor Jézus “magában imádkozott, csak a tanítványok voltak vele” Luk. 9,18. Jézus úgy volt egyedül, hogy vele voltak a tanítványai. Fizikailag együtt voltak, de lelkileg Jézus az Atyával volt egy és nem velük. Ez nem azt jelenti, hogy nem szerette őket, hanem azt, hogy a teljesen tiszta és a bűnös ember soha nem válhat Istennel egészen egy lélekké. Jézus imádkozva teljes volt Szentlélekkel és Isten erejével. A tanítványok nem imádkoztak, ezért erőtlenek voltak. Jézus az Isten erejével oldotta meg egyik nehézséget a másik után, a tanítványok pedig nem tudtak egy beteg gyereken segíteni, mert ima helyett  vitatkoztak. Erre ők is rájöttek és ezért kérik Jézust arra, hogy tanítsa őket imádkozni.

Ekkor kapták a keresztyének az Istentől Jézus által a Mi Atyánk kötött imádságát. Valójában a helyes imádság esszenciáját adta, mondta el, imádkozta el Jézus. A Mi Atyánknak 2 oldala van.

Az egyik az isteni, másik az emberi. Isten neve, országa, akarata. Add meg, bocsásd meg, ne vígy, szabadíts meg! Az első fele az alárendelés, a másik része az eredmény. Alárendelni magunkat Isten akaratának, a második felében pedig láthatjuk, átélhetjük az “eredményét” az imádkozásnak. Ő ad, megbocsát, vezet, megszabadít. Olyan ez, mint egy szívdobbanás: alárendelés – eredmény – alárendelés – eredmény. Nyilván nem automatikusan, de a legtöbb kérdésre nézve igaz ez. Az alárendelés Isten akaratának egészen bizonyosan befolyásolja az imádság hozadékát: “Amit kértek az Isten akarata szerint, megkapjátok!”- mondta Jézus. Nem lehet mindig csak az eredményre nézni, mert akkor eredménytelen az imádság. Minél inkábbalárendeljük magunkat Isten  akaratának, annál többször élünk át imameghallgatást.

Tanuld meg élni a Miatyánk első felét. Ennek az alapja: igazán őszintén, valóban és minden kérdésre nézve Istentől függővé tenni magunkat. Ez jó függés, amely eredményre vezet. Akkor az lesz, amit Isten akar, és mégis az lesz az imádkozó ember legnagyobb hasznára.

Varga Róbert lelkipásztor