Kedves olvasó és imádkozó testvérek!

Harmadnapra menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja, és Jézust is meghívták tanítványaival együtt a menyegzőre. Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja azt mondta neki: Nincs boruk. Jézus így válaszolt: Asszony, mi közöm van ehhez nekem vagy neked? Még nem jött el az én órám. Az anyja pedig azt mondta a szolgáknak: Tegyétek meg, amit mond! Hat kőveder volt ott elhelyezve a zsidók tisztálkodási szokása szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért. Azt mondta nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. Megtöltötték azokat színültig. Akkor azt mondta nekik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! És vittek. Ahogy megízlelte a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, szólította a vőlegényt, és azt mondta neki: Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat, te pedig a jó bort mostanáig tartogattad. Ezt az első jelt a galileai Kánában tette Jézus, így mutatta meg dicsőségét, és tanítványai hittek benne. (János ev. 2,1-11)

Jézus felnőtt, megkeresztelkedett, és elkezdte a szolgálatát. 30 éves volt. Előbb ugyanis senki nem végezhetett rabbiként szolgálatot Izraelben, ha csak a nem akart vallási törvényszegést elkövetni. Jézus pedig megtartotta Isten törvényét, és betöltötte azt szeretettel. Ez akkor is igaz, ha szombaton is gyógyított, mert annak engedelmeskedett, aki a törvényt adta.

Kána a ma is létező falutól Jézus korában 4 km-rel távolabb feküdt. Meghívták Jézust a menyegzőre, és ahová őt meghívják, oda elmegy. A legkellemetlenebb dolog történt: már a vendéglátás elején elfogyott a bor. Mária, Jézus anyja is ott volt. Neki szóltak, mert ismerőse lehetett az esküvős családnak. Mária pedig szól Jézusnak. Furcsa választ kapott arra, amit mondott: “Nincs boruk!”  “Vajon énrám tartozik ez, vagy terád asszony, nem jött még el az én órám.” Vagyis, még Jézus anyja, Mária sem befolyásolhatta Jézust abban, hogy mikor cselekszik. Az egyedül és kizárólag Jézus és az Atya dolga volt. Mária azonban imádkozott, mert ez akkor olyan volt, mint amikor mi ma imádságban fordulunk Jézushoz. Amit Jézus mondott nem elutasítás volt, hanem azt tette világossá: akkor cselekszik – de cselekszik, amikor azt Isten akarja. Mária nem sértődött meg, hanem a szolgákhoz fordult, és csak annyit mondott: Bármit mond Jézus tegyétek meg! Így senki nem ronthatta el azt, amikor Jézus cselekedett. Jézus pedig cselekedett: szólt, hogy vigyenek a nagy vödrökben vizet a násznagynak. 400 liter víz fért a vödrökbe. Nem kis mennyiség. Mire a násznagyhoz értek a szolgák, a vödrökben bor volt, méghozzá olyan, amilyet soha életükben nem ittak még. A víz borrá lett, sok hitetlen pedig, aki ott volt hivővé.

Mindig, minden ezt szolgálja. Isten dicsőségét és a mi hitre jutásunkat. Persze ehhez nem bor kell, hanem Isten csodája és ereje, az pedig mindig mindenkinek a rendelkezésére áll, most is. Ma is megtörténhet a csoda: Jézus szavára minden megváltozik.

Varga Róbert lelkipásztor