Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal. (Róma 12,15)

Manapság olyan világban élünk, amelyben egyre inkább polarizálódik minden. Legfőképpen az emberi közösségek. Miközben szorongatja mindenki a telefonját, egyedül nézik azt, és sokszor az ünnepeket is egyedül töltik. A Szentírás egyértelműen és világosan azt írja: nem egyedül, hanem együtt másokkal éljük az életünket. A kereszténység nem a magányosság hite, hanem közösségi hit is az egyén hite mellett. Örüljetek az örülőkkel és sírjatok a sírókkal!

A megromlott emberi természet nem együtt örül a másik emberrel, hanem azért sír, mert a másik valaminek örülni tud. Az irigység könnyei ezek. Nem egyszer nehezebb elviselni a másik sikerét, mint a magunkét.

Örömünk növeli a másik örömét – főleg ha annak örülsz, hogy neki sikerült valami, tovább jutott, többre vitte. Világos bibliai parancs: Örülj az örülővel! Vegyél részt abban, aminek örülni tud, sőt törekedj arra, hogy minél  többször okozz örömet a másiknak. Szavaiddal, tetteiddel.

Sírj a sírókkal!  Van ú.n. katasztrófaturizmus, amikor tömegek utaznak egy baleset vagy más szerencsétlenség helyszínére, és fényképezik a bajbajutottakat és a halottakat. Isten elleni bűn az, ha valaki a más baját látványosságként kezeli, és nem segíteni akar, csak “élményt” gyűjteni. Ilyenkor még az is elhangzik időnként: Biztosan megérdemelték azt, ami történt! Könnyen ítélkezünk, részvét nélkül. Jézus nem ilyen volt. Ő örült amikor valakit meggyógyított, és sírt Lázár sírjánál.

A gyülekezeten belül, de azon kívül is: Örülj az örülőkkel és sírj a sírókkal! Akkor majd átéled: amikor sírnod kell lesz, aki sír veled, és amikor öröm ér, lesz kivel megosztani azt!

Varga Róbert lelkipásztor