Keresztények ismerető jele

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Ellenkezőleg: legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok, és bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban. (Efézua 4,32)

Elszenvedve egymást és kölcsönösen megbocsátva egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna – amint Krisztus is megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek. (Kolossé 3,13)

Amikor Saulus megértette, hogy azok, akiket ő korábban üldözött és halálra is adott jó párat a keresztények közül, testvérnek szólítják, egészen összetörhetett. Megértette, hogy az igazi keresztények, a hívő Krisztus követők egyik, ha nem legsajátosabb ismertetője az, hogy tudnak, akarnak és főleg mernek megbocsátani azoknak, akik bántották, üldözték vagy börtönre adták őket. Pál előtt pont az tette bizonyossá, hogy aki hisz az más emberré lesz, amit látott és tapasztalt azoknál, akik már Jézussal jártak.

Megértette, hogy amikor még Jézus nélkül csak a zsidó vallás előírásai közt élt, és azt hitte, hogy ez kedves Isten előtt, teljes tévedésben volt. Három nap alatt igazi, soha nem tapasztalt békességre jutott. Anániás testvérként köszöntötte, úgy is fogadta, szerette, és ezt akkor élte át életében először. Pál a damaszkuszi úton megvakult, de Damaszkuszba érve látni kezdett, pont azok által, akik egyértelmüvé tették: megbocsátottak neki, mert szeretik, és mert ő is Jézus követője lett, és azért is, mert ez következik abból, ha hisznek. Vagyis a vallás és a keresztyén hit egyértelmű és világos különbözősége itt vált nyilvánvalóvá a számára. Amit később a II.Korintus 5,19-ben le is írt: “Isten Krisztusban megbékéltette magával a világot és ránk bízta a békéltetés igéjét”.

Van-e ilyen Jézus Krisztustól kapott, az Istennel megtörtént megbékélés és kibékülés a szívedben? Pont ennek a hiánya miatt pusztítanak háborúk. A szomszédban és Keleten is. Az Isten békessége nélkül soha nem lesz igazi békesség.

A keresztény hívő ember ismertetőjele az Isten békessége. A megbocsátás és másik feltétel nélküli szeretete. Jézus pont ebben adott példát: sőt életét adta azért, hogy mi más emberekké lehessünk. Ő volt a Biblia szerint a prototípus, és akik Őt követik, azok lassan, de biztosan hasonlóvá lesznek Őhozzá.

Elbúcsúzom a kedves olvasóktól, ez volt az utolsó írásom a gyülekezeti honlapra. Isten adjon békességet, erőt és józanságot a Krisztusba vetett hit által Mindnyájunknak!

Varga Róbert lelkipásztor

Várakozás

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Az állhatatosság tökéletes cselekedetet jelent, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. (Jakab 1,4)

Minden Istenhívő emberrel előfordult már, hogy azt kérdezte Istentől: “Miért kell ennyit várnom?” Pedig a várakozást azért engedi, adja Isten, mert lelkileg megedz.

Isten a várakozás csendjében, vagy zajában felkészít arra, amit tenned kell és arra is, ami rád vár. Öröm és nehézség, időnként egyiket sem könnyű elhordozni. A várakoztatást helyreigazításra is használja Isten. Mint mikor a bútorszállítók megvárják egymást és egyszerre, egy mozdulattal a végső helyére teszik a nehéz szekrényt. Az öröm és bánat is hasznos lehet, egyiket szeretjük, a másikat szeretnénk elkerülni. Aki hajlandó tanulni a várakozás idején, tanulni a helyzetéből és tanulni a fájdalma által is, az valóban megérti, ha hibázott, ha más irányba kell mennie, mert az Isten akarata.

A várakozás idején, sokszor a bajban és az örömben, de főleg baj idején kiderül: kire számíthatsz és ki van melletted csak számításból! Ki igaz barát, ki bajtárs és ki az, akire nem számíthatsz. A várakozást arra is adja Isten, hogy kivárd, amíg Ő “dolgozik” a problémádon, készíti az imádságod meghallgatását, hogy a maga idejében meglásd az Isten dicsőségét.

Hagyjuk meg Istennek a lehetőséget, hogy megmutathassa csodálatos hatalmát, erejét és Jézus halálára mutatva, szeretetét.

Varga Róbert lelkipásztor

Ki a sötétségből

Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdon népe vagytok, hogy hirdessétek a hatalmas tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket, akik egykor nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalmat nyertetek. (1 Péter 2,9-10)

Az emberek többségének nem mindegy, hogy milyen családból származik. Van, aki nem örül annak, ha földművesek voltak az ősei, és van aki büszke arra, ha a szülei, nagyszülei gazdálkodók voltak. Nem véletlen, hogy az. u.n. “felső tízezerről”, királyokról, nemesekről szóló sorozatok olyan népszerűek. Van ebben kíváncsiság, féltékenység és még sok minden más is.

A Szentírás a Jézus Krisztusban hívőkről azt írja. “Ti azonban választott nemzetség, király papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe.” Aki Isten üdvösségre hívó szavát, szeretetét, Jézus helyettes kereszthalálát elfogadja, az veszi komolyan Isten üdvösségre (ítélet alóli megmenekülése) hívó szavát, vagyis az üdvösségre való kiválasztást. Az a kiválasztott, aki a kiválasztást elfogadja.

Isten használni akarja a Jézusban hívőket az ő munkája végzésében. Az ő alkotásai vagyunk, ezért a teremtés és megváltás jogán bánik így az övéivel. Egykor a hívők sem voltak Istenhívők, távol éltek Isten  kegyelmétől, ezért az életük is olyan volt. Isten azonban hit által a sötétségből (lelkileg) az ő világosságára (lelkileg) hív minden embert. A legtöbben azonban elutasítják ezt a hívást.

Talentumaink Istentől vannak. Erre sem büszkék nem lehetünk, sem kisebbrendűségi érzés nem kell, hogy gyötörjön. Aki hisz Jézus Krisztusban, arra Isten üzenetet írt, annak az életével határozott célja és terve van. Az egész életünk arra is szolgál, hogy ezt a tervet megismerjük és betöltsük.

Jézus segítségével jutunk “pozícióba” Isten előtt. Jézus elfogadott téged olyannak, amilyen vagy, majd az Ő Szeretete megváltoztat abban, amiben változnod kell. Bűn elfojtani azt, ami rád jellemző, Isten majd formál, ha valami olyasmi van a szívedben, ami nem oda való. Aki nyitott Isten szavára, az tud más emberré lenni. Jézus azért élt, és halt meg, hogy mi mindnyájan változni tudjunk, hogy valóban Isten szent (számára elkülönített) népe legyünk. 

Varga Róbert lelkipásztor