Gyülekezetünkben Biblia és genetika címmel 2020. február 16-án délután 5 órakor előadást tartott Dr. Pauk János, a szegedi Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft. kutatási igazgatója, egyetemi magántanár, az MTA doktora (DSc), aki a szegedi Tudományegyetem és a gödöllői Szt István egyetem Biológiai és Növénytudományi Doktori Iskolájának oktatója. Tudományos munkája a biológiai tudományok közé sorolható, szűkebben a növénytermesztési és kertészeti területhez tartozik. Olyan kutatói munkát végez, amelynek közvetlen kapcsolata van ahhoz a termeléshez, amelytől függ az élelmiszer termelése hazánkban, illetve a földgolyón. Ismernie és alkalmaznia kell azokat az alapvető biológiai, genetikai törvényeket, amelyek meghatározzák a legegyszerűbbtől a legmagasabbrendű élőlényekig az élet, a szaporodás lehetőségeit. Így munkája kapcsán olyan kérdésekre is kell keresni, meglátni a választ, amelyek a ma emberét foglalkoztatják.

Előadásában először az örökítő anyag, a DNS, RNS, a nukleinsavak szerepét, a felfedezés, történetét vázolta, ami J. D. Watson (1928-), F. Crick (1916-2004) biológusok, M. Wilkins (1916-2004) fizikus, továbbá az inkább csak szűk szakmai körökben ismert Rosalind Franklin (1920- 1958) kémikus kutató munkájával vette kezdetét. A felfedezés lényege az, hogy 4 aminosav a kulcsszereplő, ezek sorrendje a szaporodás során létrejövő új molekulában lemásolódik. A fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj 1962-ben ítélték oda ezért az új korszakot megnyitó felfedezésért. Ha a szaporodás során nem tökéletesen sikerül a fehérje lemásolása, akkor mutációnak is nevezhető hiba keletkezhet. A mutáció során többnyire életképtelen, vagy betegséget okozó, hordozó lesz az újonnan létrejövő örökített fehérje.

Manapság már az általános iskolai biológia oktatásában is tananyag a gyermekeknek a genetika, az élőlények szaporodása, az öröklődés. A bonyolult örökítési, az új élet keletkezésére vezető folyamat magyarázatául hívő tudósok, mint az előadó is, csak a teremtést tudják elhinni, szemben azokkal materialista, kizárólag anyagelvű világot elképzelő kutatókkal, akik az “anyag önszervező képességét” látják ebben a csodálatos élettani jelenségben. Ma ez utóbbi nézet hangzik mindenütt, és ha még halványan utalnak is Isten teremtői tevékenységére (“Legyen…” 1 Móz 1:1-2:4), azt is megfejteni vélik tudományosnak kijelentett állításokkal, amelyekkel kapcsolatban hiányzik a valóban tudományos állítások alapvető kísérője, például a laboratóriumi reprodukálhatóság, illetve a cáfolhatóság, vagy a teljesség.

Mózes első könyve (latinul Genezis, illetve magyarul a Teremtés könyve) nem mai értelemben vett tudományos laboratóriumi munkákból megszokott jegyzőkönyv. Félreérti az, aki ilyesmit lát benne. A könyv azonban határozottan állítja, hogy a földi élet, és annak színtere a Föld nevű bolygó a Naprendszerben a teremtő Isten alkotása, aki személy, és Igéjével, szavával hozta létre: “Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.” (Zsid 11:2) Tehát nem a valamiféle tudományos vizsgálatokkal ugyan eddig felfedezni, bebizonyítani, reprodukálni nem sikerült személytelen törvények által, ‘az anyag önszervező képessége’ által jött létre a világ, benne az élet, és az elő világban egyedülálló módon az emberi értelem, az emberek kognitív képessége.

Számos nehéz, erkölcsi vonatkozású kérdést is vet fel az, hogy a tudományos haladás a genetikában emberek, tudósok kezébe került. Néhányat ezek közül az előadás után a hallgatók is feltettek. Ezeket csak éppen megemlítve – milyen etikai elvek alapján kell dönteni, milyen üzleti, tudományos érdekeknek szabad engedni, utat nyitni. Szabad-e beavatkozni az öröklődésbe? Gyógyítás, de csupán egyszerű üzleti haszonszerzés céljából a gének módosításával szabad-e elterjeszteni (GMO – genetikalag módosított organizmus címszóval megjelölt) olyan élőlényeket, növényeket, amelyek nem fordulnak elő a természetben, és esetleg visszavonhatatlanul kiszorítják a természetes élőlényeket, katasztrófát idézve elő. Mert például hosszú távon a GMO termék mérgezőnek bizonyul. Ugyanakkor azt csak üdvözölhetjük, ha sikerül genetikai kutatással, műveletekkel kiirtani a fekete himlőt okozó vírust, ami mai ismereteink szerint egy spontán módosult vírus. A magasabb rendű élőlények, esetleg akár emberek klónozása bizonyos célok elérésére megengedhető-e? Gondoljunk itt a Madách Imre drámájában felvázolt Falanszter jelenet kérdéseire. Csak erkölcsi válasz adható. Keresztény hitünk szerint nem engedhető meg minden, ami megtehető.

A genetika az élet fennmaradásának, szaporodásának törvényeit kutatja. Örüljünk a számos felfedezésnek, és használjuk a XX.-XXI. században született számos felfedezést életünk és felebarátaink javára. Ne dőljünk be annak a manapság széltében-hosszában elterjedt, hiszékenységből hangoztatott állításnak, hogy az újkori tudományos felfedezések teljesen megmagyarázzák a világ keletkezését, cáfolják a teremtőtől származást. És azt se felejtsük el, hogy számos emberileg jogos kérdést nem válaszolt meg a genetika a betegségek, az embervilágot érő szenvedés okáról. Keresztény hitünk, akárcsak a modernkori tudományos haladás nemcsak a “miértek”, hanem a “hogyanok” területén is hagy számos titkot, amelyek az Úr titkai: “A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi: a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk” (5 Móz 29:29). E kinyilatkoztatott dolgok közé sorolhatók nemcsak az erkölcsi törvények, amelyekre az eredeti szöveg utal, hanem a megismert, igazolt biológiai és egyéb törvények is a tudomány, éppen akár a genetikai ismeretek világából.

Barcza Szabolcs