46. Zsoltár 11. verse: ”Csendesedjetek el és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten”

Kedves Testvérek!

A mostani húsvéti ünnepeket másképpen tartjuk meg, mint azt gondoltuk. Eszünkbe sem juthatott még karácsonykor, hogy ez így lesz. Az ember mindenhatóságának mítosza újabb léket kapott, és ez még nem baj önmagában.

Lehetőség mindaz, ami történt, minden rossz oldala mellett arra, hogy az ünneplésünket, ez eddigi szokásainkat, a kapott csendben végiggondoljuk. Szembenézzünk azzal, ahogyan a családban egymással beszélünk, amit gondolunk és milyen döntéseket hozunk, kire hallgatunk, ki az, akinek tanácsa a legfontosabb a számunkra. Mindenekelőtt azt jó észrevenni és megérteni, hogy Isten ünnepeket is rendelt. Mi jelölünk ki munkaszüneti napokat, de Isten rendezi úgy az életünket, hogy a munka után pihenjünk és egymással is többet törődjünk.

Isten azt is világossá tette, hogy az ünnepekkel célja van. A Szenteste, a Húsvét, a Pünkösd, de akár a világi ünnepek is emlékeztethetnek arra bennünket, hogy mit tett értünk a mi Istenünk. Mi nem élhetjük át a húsvéti ünnepkört, mert az 2000 évvel ezelőtt történt, de emlékezhetünk arra és örülhetünk annak, amit ott, akkor Isten tett. Isten azt akarja, hogy mindannak ellenére, ahogyan most ünnepelnünk kell -hiszen ez csak átmenet- örvendezzünk Isten megváltó tervének, a kereszthalál és feltámadás csodájának. Az ünnepekkel mindig az volt Isten célja, hogy megálljunk és elcsendesedjünk. Úgy tűnt, hogy ahogyan jobban ment a gazdaság, több lett sokak fizetése, úgy nőtt a rohanás, a stressz és a lelki fásultság is. Úgy fogyott a csendes időszak aránya és az együtt töltött tartalmas idő, az Istennel együtt töltött időről már nem is beszélve. Sokaknak már rég nem volt igazán fontos sem az istentisztelet, sem az imaóra, sem az egyéb gyülekezeti alkalmak sora.

Isten kegyelmes és szerető Isten, ezért segítségünkre sietett és csökkentet te egy kicsit a világ forgásának sebességét. Mondhatjuk úgy is: ezen a tavaszon Isten keményen a fékre lépett, mert mi nem tettük meg. Amikor valaki gépkocsivezetést tanul, az oktató oldalán is van gáz, fék és kuplung. Veszélyhelyzetben, vagy ha valamit sorozatosan nem jól csinálunk, az oktató lép a pedálokra, leginkább a fékre. Most ez történt. Isten közbeavatkozott. Hisszük-nem, akartuk-nem, elfogadjuk-nem, lényegtelen. Ő az ÚR és azt tesz, amit akar. Valójában pont ez az ok arra, hogy most is tudjunk örülni, amikor igazából nincs minek, de azt láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy Isten közbelép.

A bibliai ünnepek mindig emlékeztetnek arra, amit Isten tett. Emlékezzünk arra, mit tett értünk a Golgotán. Jézus halála és feltámadása erőforrás a számunkra, mert ha ott akkor olyan dicsőségesen cselekedett, akkor itt és most is így fog tenni. Isten azt akarja, hogy ne lesújtott, hanem boldog emberek legyünk. A járvány csak átmenet, ez nem a baj lebecsülése, hanem értelmes kezelése. A 46. Zsoltár is erről szól: ”Lássátok meg Isten tetteit.” Amikor mi nem akarunk elcsendesedni, akkor Isten azt mondja: Szeretlek annyira benneteket, hogy ha kell leállítok mindent, körülöttetek. Micsoda beavatkozás ez! Nézzük erről az oldaláról a dolgokat. Tudjuk, hogy emberek ezrei halnak meg, ezért az is igaz, hogy sokszor nem értjük Istent, mint ahogyan most sem. Nem tudjuk és nem értjük, hogy miért kellett ilyen radikális módon figyelmeztetnie, közbelépnie. Amikor azonban azt olvassuk, hogy némelyeknek most is az a legnagyobb bajuk, hogy nem végzik el rajtuk azonnal a férfiből nővé válás (nemváltó) műtétjét, mert másoknak kellenek a kórházi ágyak és a műtők, akkor lehet, hogy kezdjük érteni Isten tetteit.

Húsvét csodája az volt: a megfeszített Jézus feltámadt, miután kifizette a Bűn és bűneink árát a Golgotán, amit mi nem tudnánk soha sem kifizetni. Jézus élete, halála, feltámadása, mennybemenetele és második eljövetele pontosan Isten terve szerint ment, megy végbe. Isten háborúkat,
(járványokat) szüntet meg a föld kerekségén 10.v. Amit nekünk kell megtenni az ez: „Csendesedjetek el, tudjátok meg, ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten.” Szív, fej és térdhajtás. Fegyverletétel, megadás a Feltámadott előtt.

Az ünnepek mindig Isten tetteiről szólnak. Mi a hétköznapjainkat is ünneppé tehetjük az igeolvasással, istentiszteletté az Istennek való engedelmességgel. Így erősödik meg a bizalmunk felé, így kapunk töltést, hogy bírjuk azt, ami van. Most és akkor is, amikor véget ér majd a járvány. Isten tisztogat. Mi minden rakódott le az életünkben, csak az utolsó pár hónapban. A csönd Isten előtt, beszél. A csöndben Isten beszél, mert nem néma. Csöndesedjetek el és ismerjétek el és majd megtudjátok, hogy én vagyok az Istent – így szól az Úr! Mózes 5. könyvében ezt olvassuk: „Isten erős kézzel és kinyújtott karral” vezette ki népét Egyiptomból, a rabszolgaságból. Nagypéntek erről is szólt. Jézus kezét odaszegezték az átok keresztfájára, hogy nekünk ne kelljen Isten ítélete alá esnünk. Oldalát átszúrták, vérét ontották. Halála mégsem gyásznap, hanem ünnep. Feltámasztásával Isten úgy döntött: Fia érdeméért szabadon engedi mindazokat a bűneset rabságából, akik hisznek a Fiúban. Ők nem mennek az ítéletre, mert már átmentek a halából az életre. Közöttük vagy-e? Igen? Akkor minden okod megvan az örvendezésre. Nem? Akkor Isten döntésre hív, hit által Jézus követésére. Lehet Tőle kérni hitet, engedelmességre való készséget, új szívet, életet.„Csendesedjetek el és tudjátok meg, ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” Csak ezzel a felismeréssel, elismeréssel és beismeréssel lesz békességünk, most és a járvány után is. Jézussal most is, mindig, mert „erős keze, kinyújtott karja” tart a mélység színe felett.

Áldott, békés húsvéti napokat kívánok minden kedves testvérünknek!

Varga Róbert lelkipásztor és családja

Erre az ünnepre nem tudtunk gyülekezeti újságot készíteni, nyomtatni, viszont a mostani számban jelent volna meg dr. Barcza Szabolcs, korábbi főgondnok testvérünk beszámolója dr. Pauk János genetikus előadásáról, ami gyülekezetünkben hangzott el. Így ezt most itt olvashatják.